Az örökség 10. rész

 Erwin

 

– Impotens vagyok. – miután kimondtam még sokáig éreztem a visszhangját. Levira pillantottam de ő csak a szemöldökét ráncolva nézett vissza rám. Szólásra nyitottam a számat de nem tudtam mit mondjak.

Valójában túl sok mindent akartam mondani, de féltem rázúdítani. Pedig el akartam neki mondani mennyire gyönyörű volt ahogy kitárulkozott előttem. Egyáltalán nem ódzkodtam tőle, hogy az ajkaim közé vegyem és annak ellenére, hogy nem állt fel a farkam, élveztem a számban érezni a lüktető vágyát, hallani a hangját, ahogy a nevemet ismételgette. Még ha nem is a megszokott értelemben élveztük együtt, de ez nem változtat azon, hogy jól éreztem magam vele és szívesen folytatnám tovább.

– Miért nem mondtad el? – kérdezte végül és éreztem ahogy ellazul. A mellkasomnak vetette a hátát és már a kezemet sem szorította olyan erősen. Rám pillantott és a válaszomat várta.

– Nyilvánvalóvá tetted, hogy csak testiséget akarsz. Ez is rendben van.. – simítottam végig a tagján, de már kezdett teljesen lelohadni.

Nem állította le a kezem de azért oda pillantott.

– Nem értem.. – motyogta aztán újra rám nézett. – Miért csinálod ha te nem is..? – nem fejezte be de nem is kellett. Gyengéden arcon csókoltam és a mellkasán lévő kezemet lesimítottam az oldalán, hogy a combja belső részére térve, ott simogathassam tovább. Lehunyta a szemét és összeszorította az ajkait. – Erwin..

– Én is élvezem. – szakítottam félbe mielőtt arra kért volna, hogy hagyjam abba. Újra kinyitotta a szemeit és kutakodón figyelte arcomat. Erőteljesebben kezdtem masszírozni a péniszét, másik kezemmel pedig a combjába markolva nagyobb terpeszbe húztam a lábát. A mellkasomnak feszült a háta és újra lepillantott tevékenykedő kezeimre. – Eszméletlenül dögös vagy. – leheltem a fülébe mire nyögve hátra döntötte a fejét a vállamra.

Élvezettel fogadtam, hogy a másik lábát is nagyobb terpeszbe rakta, teljes hozzáférést kínálva nekem. Ahogy oldalra fordította a fejét a vállamon, ajkai a nyakamat súrolták. Elégedetten felsóhajtottam mikor végig futtatta a bőrömön és mikor egyik kezével felnyúlva maga felé döntötte a fejemet, meglepetten nyögtem fel.

Megharapta a fülem.

Mikor fogai elengedték a bőröm, éreztem a leheletét a fülkagylómnál.

– Elmondhattad volna. – dorgált meg finoman.

– El kellett volna mondanom.. – értettem egyet mire az előbb még harapott területet ezúttal gyengéden csókolta meg.

– Vetkőzz le teljesen. – gyorsítottam a kezemmel halk nyögést váltva ki belőle. Kezd újra keményedni. – Erwin! – enyhe felszólító él csendült a hangjában mégis gyengédség érződött belőle.

Levi megértette, hogy nem akarom levenni a nadrágomat és bár pillanatnyilag elengedte az ügyet, mikor újra megharapott, éreztem, hogy később visszatérünk rá.

A kezeit hátra tette és végig simított a hasamon, lassan kitapogatva az izmaimat. Újra hátra döntötte a fejét és felsóhajtott miközben lefelé kezdte simítani a kezeit az oldalamon, de mielőtt kínos terepre érkezett volna, irányt váltott és felfelé haladt.

A simogató ujjaiba belebizsereg a testem, de alsó tájékon semmi.. Vetkőzzek le? Mi értelme lenne? Csak elrontanék vele mindent.

– Lassíts! – kapott hirtelen a csuklóm után és a levegőt kapkodva feszül hozzám. Ahol felhevült bőre találkozik a mellkasommal, izzadni kezd. Lehajolva a nyakába csókolok, de ahelyett, hogy eleget téve a kérésének lassítanék, csak még tovább fokozom a gyönyörét és a másik kezemmel is dolgozni kezdek rajta. Levi teste megrándul és remegni kezdenek a lábai a kezeivel pedig belém kapaszkodik. – Erwin! – szól rám de már nem igazán lehet érteni belőle, hogy sürget vagy épp megálljra szólít fel. A nevemet nyögve élvez el és zihálva fordítja felém a fejét hogy a mellkasomnak döntse az arcát.

Felemelem a kezem amin végig folyik a spermája. Levi oldalra nyúl a papírzsebkendőért de mielőtt elérhetné újra köré fonom az ujjaimat és a meleg, síkos ondóval simítok rajta végig. Levi keze lehanyatlik a mozdulatban és elkapja a felkarom.

– Elég már! – a nyögésbe fulladó válasza másra enged következtetni, de miközben tovább simogatom, halántékon csókolva megkérdezem:

– Abba hagyjam? – kissé dühösen pillantott rám amin elmosolyodtam. – Akkor mi legyen Levi? Folytassuk? – gyengéd puszit nyomott az ajkaimra, de mielőtt beleegyezésnek vehettem volna, elhúzta a kezem és feltérdelt. Itt fog hagyni..

Köré akartam fonni a karjaimat, hogy magamhoz öleljem, de alighogy elkaphattam volna, megfordult az ölelésben és velem szemben helyezkedett el. Meglepetten néztem fel rá miközben kezei közé fogta arcomat és újra megcsókolt. Gyengéden, már-már kedveskedőn.

– Levi.. – leheltem ajaki közé, ő pedig újra megcsókolt és ezúttal a nyelvét is átdugta a számba. Határozottan mégis szeretettel csúsztatta le a kigombolt ingem a vállaimról és félre dobta. Elhúzódtam tőle mikor a nadrágomhoz ért. – Nem fog felállni.. – ismételtem a szemeibe nézve, hogy lássa, komolyan beszéltem.

– Attól még érzékeny, nem? – a szemöldökömet ráncolva próbáltam értelmezni a kérdést. Persze, hogy érzékeny, mégis csak egy nemi szervről van szó. – Szeretnélek megérinteni. Látni.. Teljesen.. – várakozón nézett rám. Látni.. Egy nyugvó farok minden csak nem vágykeltő. Fordított esetben én..

Látni szeretném őt és megérinteni akkor is ha tudom, hogy nem áll fel neki. De rettegnék, hogy ráerőltetem magam, hogy nem élvezi, hogy csak én élvezem.. A szemibe néztem és ahogy a szemöldökét ráncolja, ahogy bár határozottan a tudtomra adta mit szeretne, de fél a választól, fél hogy elutasítom.

Mégis.. A gondolat, hogy egy ilyen helyzetben a farkam semmit sem reagál.. Francos férfi büszkeség!

– Szeretném kitapasztalni, hogy én hogy tudok neked örömet okozni. – ült le a sarkára a lábaim között és úgy nézett rám. – Szeretnék csinálni is valamit, nem csak.. – nem fejezte be, helyette úgy nézett rám, hogy „tudod te, felesleges lenne kimondani”. És ettől sem tűnik úgy, mintha szégyellős lenne. Egyszerűen csak nem mond ki valamit ami egyértelmű. Ezen elmosolyodtam ő pedig oldalra biccentette a fejét. – Erwin?

– A bőröd a bőrömön.. Az elakadó lélegzeteid.. A csókjaink, az ízed, a gyönyöröd. – az arcára simítottam a tisztábbik kezem ami nem volt nedves az élvezetének bizonyítékától. – Ahogy a nevemet mondod, ahogy olyan sokféleképpen mondtad az imént. – közelebb hajoltam hozzá és közelebb vontam magamhoz, hogy forrón megcsókolhassam. – Gyönyörű vagy.. Dögös és gyönyörű.

– Erwin..

– Ne azzal törődj ami nem reagál semmire. – döntöttem össze a homlokunkat és elmosolyodtam. – Ölelj át és csókolj meg. – kissé csüggedten nézett rám de aztán a nyakam köré fonta a karjait és közelebb mászott hozzám. Úgy helyezkedtem, hogy az ölembe tudjon ülni és újra a merevedésére kulcsoltam az ujjaimat.

 

***

 

Alig egy órával később a nappaliban ültünk. Ő teát ivott én pedig a látszat kedvéért a kezemben tartottam egy bögre kávét, de egy kortyot sem ittam belőle. Még éreztem a számban Levi ízét és nem akartam elnyomni semmivel.

Levi felém fordította a fejét és kissé vádlón meredt rám, ami miatt megint úgy éreztem, hogy kiolvasta a perverz gondolataimat a fejemből, de a mosolyom láttán inkább elengedte a haragot és visszafordult a bögréjéhez.

Tisztaságmániás lévén alig élvezhettem ki, ahogy a karomban piheg, mert mikor eléggé lenyugtatta a szívverését, engedélyt kért a fürdőszoba használatára. Mikor azt mondtam neki, hogy bármikor nyugodtan használhatja, nem tiltakozott bár kissé mintha kellemetlenül érezte volna magát miatta. Mindenesetre bólintott majd első körben a konyhába ment amit nem tudtam mire vélni de mikor utána mentem, láttam, hogy a kiömlött kávét és a teát takarítja fel éppen. Az asztalon volt egy áttetsző védőterítő is, így az alatta lévő tökéletesen tiszta maradt.. Csak ezután ment el tusolni és meglepően gyorsan végzett, mintha nem akarna sokáig zavarni. Amikor az órára néztem megértettem, hogy a buszt szeretné elérni, de mikor arra kértem, hogy maradjon.. Talán csak sajnálatból de maradt.

– Mit értesz komoly kapcsolat alatt? – törte meg hirtelen a csendet és ezzel együtt a gondolataimat.

– Szokványos dolgokat. – a szemöldökét ráncolva fordult felém.

– Nem vagyunk épp szokványosak. – biztos vagyok benne, hogy nem a farkam használhatatlanságára utal, egy kicsit mégis rosszul esik.

– Valóban nem. – értettem egyet és bár mosolyogtam, a hangom tárgyilagosan csengett. – Zavar téged? – kérdeztem mert hiába kértem már beutalót az urológiára, hogy minél hamarabb megoldhassam ezt a problémát, tudni akartam mennyiben befolyásolja ami alakul köztünk.

– Nem igazán. Ha egyikünk nő lenne, akkor is nehéz lenne a társadalmi különbség miatt, de ez a kettő együtt és Eren lelki biztonsága, az én családom.. – merengett hangosan, bár az arcából ítélve nincs hozzászokva ahhoz, hogy ezeket hangosan is kimondja. Viszont a felsorolásból hiányzott hogy impotens vagyok.. Rémeket láttam ott ahol nem volt? Vagy épp a saját démonom miatt nem vettem észre a fontosabbakat amiket felsorolt?

Egy gond leesett a szívemről, de újak telepedtek rá.

Egyáltalán nem zavar, hogy más az anyagi hátterünk, nem látom őt kevesebbnek vagy magamat többnek emiatt, de mivel ő máshogy élt eddig, ezért máshogy is látja a dolgokat.

– Nem szégyellem, hogy egy férfival akarok együtt lenni, főleg mivel te vagy az a férfi. – jelentettem ki és az arcát fürkésztem ami egyszerre mutatott érdeklődést és zavartságot. – A társadalmi helyzetünk mindössze annyi, hogy nekem könnyebb, mert jó hátszelem volt, de ezen felül semmi lényeges.

– Ez a tea olyan minőség amit soha nem engedhettem meg magamnak és egyszerre imádom az ízét és utálom, amiért az otthonit már nem élvezem annyira.

– Akkor vidd haza. – vágtam rá de a gyilkos tekintetéből rájöttem, hibáztam. – Várj egy percet. – kértem mielőtt leszedné a fejem és végig gondoltam a hallottakat. A baj csak az volt, hogy nem értettem hol hibáztam. – Rendben, tényleg nagy a szakadék, nem értem mit mondtam rosszul. Ha túl drága de te szereted akkor megveszem én. Ez csak..

– Tea? – kérdezte keserűen. Megbántottam, ráadásul egy általa kedvelt italt hozva fel példának.

– Különleges vagy számomra, ezért nem sajnálok tőled semmit sem.

– Tényleg nem érted ugye? – arra kérni, hogy magyarázza el, de olyan szomorú arccal bámult a kezei közt lévő bögrére, hogy elhallgattam. Persze tudom, hogy ez nem a teáról szól, mégsem látok mást csak.. a teás bögrét tartó Levit. Nem értem mi a baj ezzel. Szeretném ha az életem része lenne és annyi teát veszek neki amennyit csak akar, akár fürödhet is benne, csak mosolyogjon.

– Erwin..

– Kezdődik a hóember építés! – ordította el magát Hanji a bejárati ajtó felől, gondolom épp az imént tépte fel az ajtót. Levi felsóhajtott és felállt.

– Majd később folytatjuk. – elkaptam a karját de nem nézett rám ezért a nevén szólítottam. Dacosan meredt maga elé ezért újra kimondtam a nevét.

– Csipkedjétek magatokat! – harsant Hanji hangja.

– Levi. – végre felém fordult így láthatta, hogy én is aggódom. Hogy érteni akarom őt, vele akarok lenni, nem akarom megbántani, nem akarom így lezárni ezt a beszélgetést.

Hanji léptei hallatszottak a folyosón így Levi elhúzta a kezét de aztán gyorsan az arcomra simított vele és gyengéden megcsókolt.

Elhúzódott és elindult a konyha felé, Hanji mellett azonban nem tudott elmenni szó nélkül. Ugyanis mikor belépett a nappaliba, hódarás kabátban amiről jócskán potyogott le róla a parkettára is.. Leviból előtört a tisztaságmániája és szúrósan mérte végig Hanjit, de a feje nem mozgott csak a szeme szkennelt.

– Végig csöpögtetted a padlót. – jegyezte meg hűvösen de Hanji úgy döntött most csak a szavakra figyel.

– A hó nem csöpög. – felelte mire finoman megérintettem a homlokom. Szándékosan húzza Levit..

– A hó, megolvad.. Szóval amit magad után hagysz, az víz.. – Hanji erre úgy csücsöríteni kezdett ami számomra roppant bájossá tette, de Levi ezt jelenleg nem így látta.

– De a csizmámat levettem, ezért hol a dicséret?

– A fogason hagytad, ahová a kabátot kellett volna tenned. – vágta rá Levi ám ekkor két latyakos csizma csattogott végig a folyosón, két kipirult arcú kisgyerekkel. Levi arca elsötétült, Eren pedig megállt előtte, felnézett rá és felkiáltott.

– Kérek kakaót! – mondta de mivel Levi még enyhe sokk hatás alatt állt, Eren elgondolkodott. – Kérünk. – javította ki és Arminra nézett és vissza Levira. – Kérünk szépen. – módosított megint de ekkor jutott eszébe, hogy valami fontosat mindkét módosításnál kifelejtett így sietve hozzátette. – Kakaót! Kérünk szépen. – bólintott.

Levi felsóhajtott és megdörzsölte az orrnyergét. Melléjük léptem és mosolyogva néztem Erenre miközben hallottam, hogy Hanji a nevetésével küszködik.

Levi leguggolt Erenhez és mélyen a szemébe nézett.

– A cipőt az ajtóban le kell venni Eren. Nézd csak milyen koszt hagytatok magatok után. – mutatott a lábnyomokra. Eren követte a tekintetével, de úgy döntött az nem olyan fontos mint a kakaó, így csak vállat vont. Majd a biztonság kedvéért újra vállat vont ezúttal látványosabban.

– Sietek. – felelte mire Hanjiból kitört a nevetés. Én is mosolyogtam de láttam, hogy Levi szíve szerint megvonná Erentől a kakaót, de viaskodott magában, hogy mit tegyen.

– A rosszak nem kapnak kakaót. – mondtam ki helyette kegyetlenül. Eren nagy zöld szemeivel rám nézett, majd újra Levira, aztán a lábnyomokra.

– De.. Kakaó.. – motyogta és egészen egy pillanatig azt hittem hisztizni fog és követelni, de Armin elkapta a kezét, ezzel magára vonva Eren figyelmét.

– Armin. – mondta Eren aztán újra a lábnyomokra nézett. – Jó leszek. – ígérte felnézve rám. – Kaphatunk kakaót? – Levira néztem mert nekem is nehezemre esett megvonni tőlük bármilyen ételt és ahogy láttam ezzel ő is így volt.

– Megígéred, hogy többet nem teszed tönkre Levi munkáját és szépen leveszed a cipőd az ajtóban? – kérdeztem leguggolva melléjük. Eren határozottan bólintott.

– És hol a bocsánat? – kérdezte a térdére támaszkodva Hanji mire Levi szeme dühösen megvillant.

– Tőled sem hallottam. – szűrte a fogai közt. Ez csak egy kis hó, de Levi tisztaságmániája nem ismer határokat.

Végül Hanji térdepelve kért bocsánatot, a két kisgyerek pedig lesütött szemmel ismételte utána.