Sziklarejtek árvája 56. rész

Éjszakai teaparti? Kapcsolat fajták..

Bár nem akaródzott kikelni az ágyból, a hólyagom határozott parancsot adott, így kénytelen voltam engedelmeskedni neki. Vigyázva, hogy ne ébresszem fel Itachit, óvatosan kibújtam a takaró alól és a sötétben kitapogattam a felsőm, meg az alsógatyám és sietve belebújtam. A kulcsot megpróbáltam olyan csendben elfordítani amennyire csak lehetett, de még így is zavaróan hangos volta a kattanása. Az alvó feketehajúra sandítottam aki továbbra is egyenletesen vette a levegőt és csendben szuszogott. Miért ilyen kibaszott édes mikor alszik? Kinyitva az ajtót már épp siettem volna a mosdó felé, mikor is átestem valamin és hangos csattanással találtam be a padlót. Ennyit arról, hogy nem akarok zajt csapni. Ijedten hunyorogva próbáltam kivenni az ajtóban alvó alak kilétét, de esélyem sem volt, ugyanis amint felült és érzékelte hogy nyitva az ajtó, bement és lerángatva Kisame ágyáról a nejlon fóliát, egyszerűen eldőlt majd pár másodperc múlva halk horkolásba kezdett. Szóval Kisame elaludt az ajtó előtt.. Miért nem a kanapén aludt? Na mindegy, végül is a mi hibánk, hogy kitúrtuk. Miután végeztem kisdolgommal a fürdőben, alaposan megmostam a kezem és az arcom, mert nagyon úgy tűnik, Itachi mellett olyan jót aludtam hogy még a nyálam is kifolyt. Mikor elindultam visszafelé, észrevettem, hogy a konyhában ég a villany. Mivel nem voltam álmos, úgy döntöttem megnézem ki van ébren. Abban reménykedtem hogy esetleg Konan az, vagy Hidan, de ehelyett egy olyan vörös hajúval találtam szembe magam, akinek jó pár napja lába kélt, és akire egyáltalán nem számítottam. 

– Nagato? – adtam hangot a meglepettségemnek és ezzel együtt köszöntem is. A vörös hajú srác egy bő pólóban ült az asztalnál és nagyon úgy tűnt, hogy vacsorázik vagy talán épp most ebédel.. Ki tudja milyen idősíkon mozog, a lényeg hogy épp eszik. 

– Megint összejöttél Sasorival? – kérdezte arra utalva ezzel, hogy esténként otthon lenne a helyem. 

– Nem.. Itachival. – mosolyogtam boldogan és büszkén, de nem úgy tűnt, mintha ez a fejlemény meglepetést okozott volna neki. A telefonját nyomkodva gratulált és sok boldogságot kívánt amit nem igazán értettem. Nem házasodtunk össze, csak együtt járunk. Vajon milyen lenne Itachi esküvői ruhában? Mit szólna a papus ha hazavinném Itachit és közölném vele, hogy szeretők vagyunk? Végül is mindegy, mert ha rosszul reagál még mindig foghatom a tűzmadárra a dolgot. Az mindig működik. Deidara eltörte a zuhanyrózsát? Tűzmadár! Deidara felrobbantotta a kreatív kiállítást? Tűzmadár! Deidara egy pasival jár és titkon abban reménykedik, hogy Itachi teherbe esik tőle? Tűzmadár! Ez az utóbbi nagyon beteg.. Hogy eshetne teherbe tőlem? Ő dug engem, nem én őt. Vajon mit szólna, ha felvetném, hogy váltogassuk a szerepeket? Megrázva a fejem vertem ki a fejemből a felesleges gondolatokat és Nagatora néztem. – Konan nagyon aggódik miattad. 

– Konan amiatt aggódik, hogy nem lesz senki aki döntsön helyette. 

– Ezt most nem értem. – Konan tud dönteni magától is.. Vagy nem? Nagato felsóhajtva tette le a telefonját és felvéve a kanalát evett egy falatot. Türelmesen vártam hogy lenyelje, majd reménykedve néztem rá, hátha kifejti a véleményét az előbbivel kapcsolatban, de.. Folytatta az evést. – Khm.. Hogy érted, hogy Konan döntésképtelen? – kérdeztem mire unottan nézett rám. 

– Nem azt mondtam, hogy döntésképtelen. Csak jobban szereti ha én döntök helyette dolgokban, mert így ha baj adódik, engem hibáztathat. 

– Sosem hallottam még, hogy téged hibáztatna. 

– Talán nem mondja, de attól még úgy van. 

– Ezért hagytad faképnél? 

– Konan tőlem várja el, hogy megerősítsem abban, jó döntést hozzámennie Yahikóhoz, de én nem akarok ebbe bele szólni. Ha őt választja az legyen az ő döntése. – ez mondjuk érthető. Csak egy a bökkenő. 

– Azzal is beleszóltál a dolgok alakulásába, hogy leléptél. 

– Tudja, hogy jól vagyok. – legyintett hanyagul. Miért van olyan érzésem, hogy ez a depizsák annyira sem tartja fontosnak a saját létezését, hogy elképzelhetetlennek tartja, hogy Konan aggódjon érte? Ez nem is egy érzés, ez egy tény! 

– Ha most felébresztem Konant, mennyi időbe fog telni míg elhúzod a csíkot? 

– Amint felállsz a székről, már itt sem vagyok. 

– És ha ordítok neki? 

– Akkor Kakuzu dühös lesz. 

– Azt nem akarom. 

– Azt senki nem akarja. – még csak telefon sincs nálam, hogy írjak Konannek, húzza ki a valagát a konyhába. 

– Ha ennyire nem akarsz most vele találkozni miért jöttél most ide? – kérdeztem de a válasz benne volt a kérdésben. – Találkozni akarsz vele. – miért bonyolítják túl ennyire a dolgokat? Ha látni akarod Konant akkor menj be hozzá, ébreszd fel, aztán nézzétek egymást reggelig. Te ez amúgy egész romi. Itachival marha jól ellennénk azzal, hogy csak bámuljuk egymást. Vajon melyikünk törne meg először? Oké ez nem is kérdés. Egyértelműen ő. Ki tudna nekem ellenállni? 

– A jelenlétem beleront a kapcsolatukba. – a szemöldökömet ráncolva meredtem rá. Rohadtul nem értem ezt a csávót. A szerelem tényleg hülyíti az embert. Ostobább vagyok mint pár héttel ezelőtt. Most legszívesebben beugranék Itachi mellé az ágyba és hangosan nyafognék neki, hogy miatta az a maradék kisütni valóm is odaégett! De azért szeretem. Égett húspogácsákkal az agyam helyén is szeretem. – Úgy vigyorogsz mint egy perverz. – pedig nem vagyok az. Vagy legalábbis elég gagyi perverz lehetek. 

– Bocs, rózsaszín köd meg minden. – hessegettem meg magam körül a levegőt majd megkomolyodva néztem Nagatora. – Konan szerelmes beléd. – erre a vörös hajú unottan bámult rám és várta a poén csattanóját. Épp ledobtam egy hatalmas bombát! Legalább rezzenjen meg a szempillád vagy valami! – Lehet hogy mindig tőled várja, hogy dönts, de sosem hibáztat téged, ha valami rosszul sül el. Azért támaszkodik rád, mert szeret téged. Nélküled is képes döntéseket hozni de nem akar nélküled dönteni mert azt akarja, hogy az élete része legyél. – tiszta okos vagyok, he. 

– És ezt miből gondolod? 

– Mert mikor Yahiko, avagy Pain eltűnik, Konan rögtön hozzád siet. De mikor te eltűntél, össze-vissza kapkodott és rohangált mint egy mérgezett egér. Nem tudom mi történt köztetek régen, de hiába szereti Paint, nem akarja leélni vele az életét. Vagy legalábbis nem úgy ahogy gondolod. Barátokként, talán, de ha választania kéne aközött hogy veled éli le az életét és elveszíti Paint vagy fordítva.. Szerintem téged választana. Csak adj neki időt, hogy rendezze a dolgokat Painnel. – Nagato erre fáradtan sóhajtott. Egy ideig csendben bámult rám, és nagyon úgy tűnt, hogy gondolkodik valamin, de ez nála alap beállításnak számított. Mindig gondolkodott valamin ami nem is a témához tartozott és mindig a telefonját vagy a gépét bűvölte valami oldalt szerkesztve vagy mit tudom én mit csinálva. Épp ezért volt furcsa, hogy most csak bámult rám és nem volt semmi a kezében. Egy újabb sóhajt követően végül fáradtan dörzsölte meg az arcát, már-már lemondóan. 

– Yahiko rám hajtott. – mi a fasz?!? – Ez nem csak Konanről szól. Én nem tudok Yahikoval lenni és nem is akarok. Ő pedig nem akarja, hogy Konannel vagy bárki mással legyek. 

– Várj egy picit, akkor Pain nem is szereti Konant? – kérdeztem kissé talán dühösebben mint azt kellett volna. 

– Ezt nem mondtam. 

– De rád hajtott! – suttogtam ingerülten. 

– Szereti Konant és engem is. 

– De hogy tud valaki két embert szeretni egyszerre? – kérdeztem mire elmosolyodott, de ez a mosoly is inkább volt fáradt mint szórakozott. 

– Sokan képesek rá. 

– De én most a szerelemre gondoltam.. 

– Én is arra céloztam. Lehet hogy már el tudod fogadni hogy léteznek melegek, de vannak olyanok is akik többen vannak egy kapcsolatban. 

– De miért? A szerelem az kétemberes dolog nem? Ha többen vagytok az olyan mintha nem lenne elég amit a másik nyújt. Mintha nem elégedne meg egy emberrel. Mintha az túl kevés lenne.. 

– Ez valószínűleg így van, de egy kicsit még sem. A mai világban sokféle ember és kapcsolat létezik. Yahiko szereti Konant és engem is. Mindkettőnket akar, de én nem akarom őt úgy ahogy ő engem. – dögöljek meg, de ezt kurvára nem értem. Akkor most Yahikonak valami baj van a fejével vagy mi van? 

– Konan tud erről? – hülye kérdés. Ha tudna róla, már elmondta volna. Nagato megingatta a fejét. – Szóval nem csak azért léptél le mert Pain és Konan a jövőjüket tervezik.. Nem akarsz a részese lenni. 

– Yahiko a barátom. Jót akarok neki és kedvelem őt, de nem vonzódok hozzá. 

– És Konan? 

– Nyílt titok, hogy szerelmes vagyok belé, ne add a szőkét. – elhúzva a számat biccentettem. – Ha Konan engem választ, mi lesz Yahikoval? Nem kéne ezen gondolkodnom, mégsem megy ki a fejemből. Konan szereti őt és nem akarja elveszíteni. Én sem akarom elveszíteni a barátságát. – fejben kis chibikként képzeltem el hármójukat és próbáltam összerakni a lehetséges végkimeneteleket. 

– Konan és Pain.. Vagyis Yahiko.. Szóval ők ketten szeretik egymást és szeretnek téged is. Azért hátráltál ki, hogy megnézd milyen erős a köztük lévő kapocs nélküled? 

– Nem. Tudom, hogy nélkülem is boldogulnak. – miért tartja ilyen kevésre magát? Egyáltalán nem értem. – Szeretném ha tisztáznák a dolgokat. 

– Ha úgy döntenek hogy összeházasodnak és családot alapítanak, mihez kezdesz? Megszakítod velük a kapcsolatot. 

– Eleinte nem. Majd apránként ahogy felnövünk. – ez szomorú. És elég nagy önfeláldozásnak tűnik. Konan valószínűleg csont nélkül Nagatot választaná.. Vagyis csonttal.. Ez a kosárlabdás kifejezés elég morbid ha hasonlatként használjuk. 

– És ha megpróbálnád..? Mármint hogy esetleg ti hárman.. 

– Az előbb még ellenezted az ilyen kapcsolatokat. 

– Ez minden embernek furcsa lehet első körben, de ha jobban belegondolsz.. Szereted őket nem? Lehet hogy szexuálisan nem vonzódsz Yahikóhoz, de nem zavar a közelsége vagy de? – erre csak dühösen fújtatott egyet. 

– Te mégis hogy reagálnál valaki közeledésére aki iránt semmilyen szexuális vonzalmat nem érzel? 

– Tobit ütöm, a másikat meg kerülöm. – kivéve mikor éjjel válaszokat akarok kapni egy fontosnak ítélt kérdésre. Olyankor tök természetes hogy kimászok egy ablakon és az éj leple alatt felkeresem. Ezekről kurvára le kéne szoknom. Viszont megnyugtat a tudat, hogy eddig is hülye voltam, és nem a szerelem miatt lettem hülye. 

– Nem vagyunk egyformák. 

– Tudom. 

– Nem tudod! A saját érzéseidet vetíted ki rám. Én nem vagyok képes elviselni azt hogy valaki akit nem kívánok, azt napi szinten viseljem el mikor épp közeledni próbál. Hányingerem van ettől az egésztől. Legszívesebben elhúznék a francba és vissza se néznék. 

– Ha nem lenne Konan.. 

– Ha nem lenne Konan.. – biccentett. Akkor valamennyire mégis csak megértem. De abban igaza van, hogy nem vagyunk egyformák. Én szeretem a szexet és úgy tűnik meglepően élvezem is, főleg ha egy bizonyos Jégcsappal tehetem. 

– Mit szeretnél? Mármint azon kívül, hogy elmenni innen. – ezen eltöprengett majd vállat vont. 

– Azt szeretném ha boldogok lennének. 

– Ez túl kedves, legyél őszintébb.

– Azt akarom hogy Konan mosolyogjon. Örülnék ha velem lenne boldog, azt akarom, hogy velem legyen boldog. Látni akarom Yahiko boldogságát is. A barátja akarok maradni. De ez a boldog befejezés csak nekem lenne boldog. Yahiko magára maradna.. 

– De így te maradsz magadra. – láttam ahogy összepréseli az ajkait. Ha ez egy erotikus regény lenne, akkor Pain maga alá gyűrné Nagatot aki ráébredne, hogy mennyire élvezi mikor dugják, és végül hárman együtt szeretnék egymást egy lehetetlenül romantikus kapcsolatban ami tele van szexel. Hűű, Konan biztos nagyon élvezné ha a két általa szeretett pasi egymást kényeztetné az orra előtt. Kezdem érteni a fujosi agyát, bár nem akarom látni őket meztelenül. És amúgy is, egy minőségi Hóember vár rám az ágyban, olyan hasizmokkal amiket csoda hogy eddig nem imádtam. Jobban belegondolva én eddig is be voltam gerjedve Jégcsapra. Kibaszott jó érzés őszintén kimondani hogy mennyire jó pasinak tartom és még ennél is jobb érzés a tudat hogy az enyém, és orgazmusnyira kicsattanóan fenomenális érzés, hogy szeret engem. Mi a faszomért vagyok itt? Az ágyban kéne lennem a karjaiban! 

– Éjszakai teaparti? – kérdezte Sasori unottan mikor belépett a konyhába. Na már csak te hiányoztál.. Kínosan kerültem a pillantásait és igyekeztem rávenni a lábaimat, hogy induljanak meg a biztonságos kapcsolatom felé, de sajnos pont útba esik a vörös exem, aki az ajtóban áll, és bár nem hiszem, hogy megütne, mégis azt látom lelki szemeim előtt ahogy elhúznék mellette a búsba, ő meg reflexből lekever nekem egy akkorát, hogy csillagokat hányok tőle. Nagato érzékelte a köztünk lévő feszültséget, így a mosogatóba tette a koszos tányért és lelépett.. Ki tudja hova.. Na jól van, nyugi. Nem fog megütni. Nem kell félnem tőle. Miért van az hogy mikor még Itachival kék-zöldre püföltük egymást, akkor sem féltem tőle, pedig lássuk be, jóval erősebb mint Sasori. És tőle mégis féltem (és félek is.. egy kicsit..). Oké, ha megüt, akkor.. Sírva berohanok Itachihoz árulkodni. De előtte ordítva felrobbantom a vörös a gecibe. Aztán megyek árulkodni. Alapvetően rohadtul nem akarom hogy Itachi védjen meg, de folyton keresem az okokat hogy vissza mehessek mellé az ágyba aludni. Nem mintha magyarázkodnom kéne amiért vele akarok lenni. Bár úgy tűnik egy kicsit még mindig furcsa ez az egész helyzet. – Szóval összejöttetek. – törte meg a csendet. 

– Ja. Hm.. – ne mosolyogj Deidara! Legyél tisztelettel az érzéseire. Ne felejtsd el, hogy bár exek vagytok, de barátok is vagy mi szösz. 

– Kíváncsi leszek meddig tart. – meg a jó édes nagyanyádat! Kissé dühösen néztem rá, miközben ő a hűtőhöz lépett és kivett belőle egy kis üveges teát. 

– Tudod, ha barátom vagy, örülnöd kéne annak hogy boldog vagyok. – jegyeztem meg csak óvatosan miközben a felszabadult menekülő útvonalra pillantottam. Sasori felém fordult és hátát a falnak döntötte. 

– Ha boldog vagy annak örülök. Viszont ha te is a barátom vagy, akkor megérted, hogy egy kicsit azért zavar mikor az akit szeretek nem velem boldog. – úgy tűnik exek közt csak akkor működik ez a barátság történet, ha már egyikük sem érez semmi vonzalmat a másik iránt. Legyen ez szexuális vonzalom, vagy hú-de-megütnélek-vonzalom. Nálam egy kicsit az utóbbi érvényesül, de ez csak egy válasz reakció az ő dugnálak-vonzalmára. Felsóhajtva engedtem el ezeket a gondolatokat és egy pillanatra komolyan belegondoltam mit érezhet. Mikor szakítottunk sokat görcsöltem rajta mit okozok a tetteimmel és a szavaimmal, de amint megszabadultam a Kinu féle terhektől, és nem találkoztunk Sasorival, valahogy elfelejtettem barátként tekintetni rá. A Kakashival folytatott viszonyom valamilyen szinten hatással lett a Sasorival való kapcsolatomra. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor úgy fogalmaznék, hogy mivel Kakashi úgy próbálta helyrehozni a hibáit, hogy szabadon kihasználhattam ahogy csak akartam, ezért ezt kivetítettem Sasorira is aki szintén bántott és emiatt úgy viselkedtem vele is, mintha csak neki kéne dolgoznia azon, hogy jóvá tegye a dolgokat. Pedig ebben ketten vagyunk, ahogy Kakashival is ketten voltunk hibásak. Én is tehetek róla hogy erőszakoskodtak velem. Még ha csak részben is. 

– Igazad van. Tényleg nem gondoltam bele mit érzel. – néztem rá. Lehet hogy nem fog működni ez a legyünk csak barátok történet, de mindenképp meg akarom próbálni, mert én tényleg kedvelem őt és a sok szarság mellett sok jó dolog is történt míg együtt voltunk. És persze az sem utolsó szempont, hogy míg ő keményen próbálkozott és mindent megtett azért hogy barátok lehessünk (még abban segített, hogy tisztázzam az érzéseimet Itachi iránt), én nem tettem semmit. Csak elvártam hogy ne gondoljon rám úgy mint régen. Hogy ne legyen belém szerelmes. – Tudod.. Az exed egy kibaszott ribanc. – közöltem mire meglepetten meredt rám. Olyan egyszerűen ejtettem ki a szavakat, olyan egyszerűen váltottam át baráti támaszra, hogy már csak a sör hiányzott a kezemből, de komolyan. – Jobbat érdemelsz. – tettem hozzá mire végre pislogott egyet és megjelent egy hitetlenkedő félmosoly az arcán. Talán csak a helyzet komikuma miatt, de az is lehet, hogy csak értékelte amiért végre én is próbálkozok. 

– Azért nem mondanám ribancnak. – akadékoskodott mire dühösen forgattam meg a szemeimet. 

– Viccelsz? Lefeküdt azzal a csávóval aki megerőszakolta és őt választotta helyetted. – ez így persze nem igaz, de egy barát sokszor úgy fogalmaz, hogy azzal segítsen továbblépni. Szóval szidjuk azt a kibaszott exet! Vagyis engem. 

– Ez nem egészen így volt. – fáradtan felsóhajtottam és úgy néztem a vörösre mint a világ legnagyobb idiótájára. 

– Kínozhatod magad de attól nem lesz jobb. Olvass be neki. Hord el mindennek. – csak ne üss meg, az fáj. 

– Én basztam el, és ezt te is tudod. 

– Mint exed értékelem amiért így gondolod. Mint barátod, szerintem idióta vagy. Egy kapcsolat két emberen múlik, szóval ha te hibás vagy akkor az exed is.

– Mint exed, köszönöm. Mint barátod, nem tudlak követni. – mert nem is akarsz. Túlságosan ragaszkodik az ex szerephez. Ha barátok akarunk lenni, előbb le kell rombolni a régi érzéseket. Ő már segített nekem, ebben mikor megütött. Most én segítek neki bár kicsit másképp. 

– Nehéz volt szakítani veled Sasori. Szerettelek és folyton amiatt aggódtam, hogy milyen nehéz helyzetben voltál akkor és hogy mennyire önző dög vagyok amiért magadra hagylak. – bár nem szerelemmel szerettem, de attól még szerettem. 

– De akkor miért szakítottál? – ő is tudja és én is tudom, de vannak dolgok amiket nem elég egyszer tisztázni. Vagy épp abban reménykedik, hogy most más választ kap majd. 

– Több oka is volt. Fájt, hogy akkor jössz amikor dugni akarsz. Olyan voltam mint egy kibaszott lyuk és egyáltalán nem tudtalak elérni, hiába próbálkoztam. Aztán mikor ezt meg akartam veled beszélni, mikor nagy nehezen eljutottam odáig, hogy kell egy kis szünet, te tök erőszakos lettél és egy idióta félreértés miatt még meg is ütöttél. – aznap Itachi oda sietett hogy megnézze mi bajom én meg elküldtem a francba. Már akkor is érzései voltak irántam vagy egyszerűen csak mindenkivel ilyen? Mindenkit meg akar védeni? Mikor verekedtünk, kölcsönösen püföltük egymást, de sosem ütöttük meg egymást úgy igazán. Legalábbis ő engem biztos nem. – Az volt a döntő érv.. Hogy ha nem szakítok veled rövidesen megutáltalak volna. Tudom ez sértő lesz, de csak azért volt jó a szex, mert új volt a dolog. És mert alapból szeretek szexelni ami kínos észrevétel és én is csak nemrég jöttem rá mennyire átlagos pasi vagyok. Vannak kivételek, most ebbe ne menjünk bele. A lényeg, hogy ha kiveszem a kapcsolatunknak a végét meg a szex részeit akkor barátként én nagyon boldog voltam melletted. Sokat agyaltam azon, hogy mennyire önző vagyok és hogy melletted kéne maradnom, még ha egyértelmű is volt, hogy szenvedek. 

– Tudod eddig azzal vigasztaltam magam, hogy idővel úgy is megcsaltál volna valakivel. 

– Szóval mégis csak ribancnak tartasz. – röhögtem el magam kínomban. 

– Nem. Csak könnyebb volt ezt gondolni. Fogni akartam valamire, vagy valakire hogy szakítani akartál, mert nem akartam magamat hibáztatni. 

– Az a baj, hogy mindig csak a két végleten kötsz ki. Vagy mindenki más hibáztatsz, vagy csak magadat. Van amit írhatsz az én számlámra, de van amit a sajátodra. Csak add ki az érzéseidet. dühöngj, hordj el mindennek meg ilyenek. – Sasori a fejét ingatva röhögte el magát, és kissé mintha ideges lett volna. 

– Az exem néha kibaszott irritáló tud lenni. 

– Ezzel sajnos exedként és barátodként is egyet tudok érteni. – fintorogtam és igyekeztem nem kiállni magam mellett, és olyan dolgokat hazudni, hogy milyen elragadóan bájos vagyok. Nem vagyok bájos, bajos vagyok. 

– Idegesítő, hogy sosem hagyta, hogy átöleljem vagy megcsókoljam mikor nem a négy fal között voltunk. Idegesítő, hogy sosem éreztem mellette férfinek magam. – mert én aztán kurvára férfinek éreztem magam mikor széttettem neked a lábam, igazad van. Mi ez ahhoz képest, hogy nem hagytam fizetni a saját belépőimet? Kényeztesd a Kinudat! – Olykor idegesítően hangos. – ez kurvára nem igaz! Én csendben is idegesítő vagyok! – Baromságokon agyal egész nap és még este is. – ezt mondanod sem kell, magammal élek születésem óta 0-24-ben az év 365 + négyévente egy napján. – A kedvenc témaköre Uchiha Itachi és mindenbe őt látja bele. – ez sem igaz. Oké amióta lefeküdtünk mindenről ő jut eszembe, még a szappanról is, de ez nem volt mindig így. – És mégis legszívesebben ráhajítanám arra az asztalra és addig döngetném míg a saját nevét is elfelejti. – levettem a karjaimat az asztalról és karba fontam magam előtt a kezeimet. 

– Mint exed, megszeretnélek kérni, hogy ezt verd ki a fejedből. Mint a barátod, nem igazán értem hogy szerethetsz egy ilyen idegesítő faszt. – amúgy egészen bejön ez a kétféle válasz dolog. Így talán még működhet is ez az egész, bár most legszívesebben darabokra hasogatnám ezt az asztalt és felgyújtanám. Aztán persze Hidanre fognám, nehogy már engem büntessenek meg. 

– Szeretem hogy kiszámíthatatlan és hogy olyan lehetetlen gondolatai vannak. Értékelte a művészetemet még ha nem is igazán vagyunk egy ághoz köthetők. Szeretem hogy végig hallgatja az érveléseimet egy-egy művel kapcsolatban és általában olyan ellenérvekkel száll velem szembe ami miatt teljesen más megvilágításban látom az egészet. És nem csak a művészetekkel kapcsolatban. Olyan dolgokat lát amiket én nem, és amikor én mutatok neki valami újat, vagy más nézőpontból közelítek meg valamit amit ismer, látom rajta, hogy mennyire élvezi mikor beszélek róla. Figyel arra mit mondok és érti is. – épp ezért akartam a barátja maradni. De ez a szerelemhez kevés. 

– Maradjunk az utálat vonalnál, az úgy tűnt, hogy működik. 

– Nem akarlak utálni Deidara. És nem is menne. – sóhajtott fel fáradtan. 

– Pedig mehetne. Rohadt nagyot szexeltem Itachival és sokkal jobb volt mint veled. – kibaszott kegyetlen vagyok. Sasori elszántan kerülte hogy rám nézzen, és igyekezett nem megsértődni, de láttam rajta, hogy dühíti amit mondtam. 

– Seggfej. – morogta végül amit persze direkt félreértettem. 

– Néha tényleg az, de kibaszottul szeretem. – szúrtam újra szíven. – Na? Kezdesz kiszeretni belőlem? Haragszol már annyira hogy megértsd, köztünk nem működött volna? 

– Nem és rohadtul nem. De azért bazd meg magad. 

– Haladunk. Meséljek Kakashiról is? Elég nagy farka van és ahogy használja.. 

– Ha az a cél, hogy dühös legyek akkor nagyon jól csinálod. 

– Ja, néha elfelejtem, hogy ehhez nagyon értek. Tudod nagyon kedveltelek, és a szex sem volt annyira rossz, de Kakashi.. Bár őt nem szerettem annyira mint téged, de állati jó volt az ágyban. Meg mindenhol. – az Itachival való szeretkezésünket nem akarom részletezni mert az még is csak olyan izé. Másfelől viszont kíváncsi vagyok mit reagálna Jégcsap. Vajon mennyire lenne dühös? Fogócska az egyetemen? 

– Szóval Itachi a tökéletes? – kérdezte kissé szarkasztikusan de a hangsúlyt figyelmen kívül hagytam. 

– Ő egyáltalán nem tökéletes. Úgy rajzol tulipánt mint négy éves. – egy szexi négy éves. Sasori ezúttal kicsit őszintébben nevetett. 

– De neked tökéletes. – pontosított és úgy tűnt a dühöngő ex most háttérbe szorult, mert egy pillanatra a mosolya olyan volt, mintha tényleg örülne a boldogságomnak. 

– Azt hittem boldog vagyok, de.. Amióta rájöttem mit érzek iránta és kiderült hogy ő is hasonlóképp szeret engem. Az egész testem bizsereg és úgy érzem belehalok a boldogságba. Szóval bár nem kételkedem abban, hogy mit érzel irántam, reménykedek benne, hogy lesz valaki aki iránt hasonlóan fogsz érezni és viszonozzák is. Amúgy meg barátodként közlöm, hogy kibaszott helyes vagy és bármelyik csajt ágyba vihetnéd. Nem muszáj életre szóló kapcsolatot keresned. Te egyedül is kibaszott erős vagy. Nincs szükséged valakire aki boldoggá tesz. – ezen ismét elmosolyodott. Igen, vannak emberek akiknek nincs szüksége párkapcsolatra ahhoz, hogy boldog lehessen, de Sasori nem tartozik közéjük. Talán a csonka családja miatt, de tudom, hogy családra vágyik. Feleségre és gyerekekre. 

– Aztán majd jön valaki aki felbolygatja a boldog életem? – ezen pedig én mosolyodtam el. 

– És én ott leszek, hogy kiröhögjelek mint egy igazi barát. 

– Miért röhögnél ki? 

– Mert azt hitted hogy rajtam kívül nem lesz senki akit úgy fogsz szeretni mint majd azt a lányt. – ezen Sasori elgondolkodott, majd talán őszintén, de talán csak engem akart basztatni, végül azt mondta: 

– Sosem gondoltam, hogy rajtad kívül nem szerethetek mást. – és ez végül is igaz. Sosem mondta. – Menj a pasidhoz. Ne velem töltsd az első estéteket. – nem kellett kétszer mondani, már fel is álltam az asztaltól és végig csoszogva a folyosón, csendben bementem Itachiék szobájába, majd óvatosan vissza feküdtem Jégcsap mellé. A takarót mondjuk bebuktam mert félig rajta feküdt, félig pedig a lábánál gyűrődött, de sebaj. Úgy sincs olyan hideg, és van egy Kisame a szobában, szóval biztos nincs szörnyeteg az ágy alatt ami lerágja a lábam, ugye?

57. rész - Hosszú távon..? Ez a szőke nem ért ilyen bonyolult kérdéseket.