Már megint az öcsém 4. rész

 

Lemondani Itachiról?

 

Ennyit a nyugis napomról.. Egy hatalmas káosz lett belőle.. És ki mástól várnám a választ ha nem a hülye öcsémtől? Sasuke megcsókolta Narutot nyilvános helyen.. Deidara kiakadt, mert nem akarja hogy Sasuke és Naruto újra összejöjjenek, mert ha az öccse már így is úgy is a pasikra bukik akik járjon valaki mással, Sasuke meg forduljon fel.. Kedves.. De ezúttal el nézem neki amiért kiborult.. Épp kézláb választ nem igen kaptam a szöszitől, és végül Sasuke is elküldött máshová, hogy élvezzem a szabadnapomat Izumival. És ha már Izuminál tartunk, teljesen le volt döbbenve az öcsém nemi beállítottságán, de végül csak egy grimaszt vágott és közölte, hogy már mindent ért.. Én viszont rohadtul nem értettem semmit és még mindig válaszokra várok, ugyanis késő estig Sasuke Nartoékkal lógott és épp hogy haza ért, rögtön az én szobámba nyitott be.. Csak hogy ezúttal nem a saját szobámban vártam az érkezését.

– Válaszokat várok. – közöltem szárazon mikor észrevett.

– Előbb kérdések kellenek. – és még szemtelen is. Dühösen szorítottam ökölbe a kezemet és ellöktem magam az íróasztalától, majd nem sokkal előtte álltam meg.

– Mi volt ez a mai? Mi a fenét forgatsz a fejedben?

– Tudnál egy kicsit pontosítani Itachi? Elég sok mindent történt ma és elég sok mindenen gondolkodok. – került ki és a hangsúlya alapján egyáltalán nem vett komolyan. Ez még inkább feldühít.

– Tudod hogy értem Sasuke! – emeltem fel a hangomat mire jól láthatóan összerezzent.

– Egyre többször ordítasz rám.. – nevette el magát és felcsukta a kislámpáját. Sasuke lehuppant az ágyára és miközben levette a zokniját felém pillantott. – Gaarat akartuk féltékennyé tenni. – húzta fel az ágyra mindkét lábát és lassú mozdulatokkal kezdte masszírozni a talpait. Gondolom reggel óta a vidámparkban rohangáltak..

– És mi köze van ennek az egésznek Deidarához?

– Deidara nyitott és jól tud kommunikálni. Árad belőle az a furcsa kedvesség ami belőlem nem. Gaara érzelmileg egy csődtömeg, ezért kellett egy inger hogy felszínre hozzuk a valódi érzéseit. Ez az inger pedig én voltam. A dühös ex, aki vissza akarja kapni Narutot. Viszont Gaara ahelyett, hogy megijedt volna tőlem, vagy félre állt volna az utamból, felhívott.. És felajánlotta, hogy segít nekem, mert azt akarja, hogy Naruto boldog legyen. Itt viszont megakadtam ezért Deidarára is szükségünk volt, hogy valaki, mint ˝kívülálló˝ elmagyarázza az érzéseket Gaaranak és finoman el kezdje felszínre hozni Gaara igazi érzéseit.. Mint kiderült valójában nem alexitímiás, csak.. Magányos volt, ezért nem tud úgy érzelmeket közvetíteni mint bárki más. Van még kérdésed? – jó.. Ez így egész hihetően hangzik. Lemondóan felsóhajtottam..

– Mi értelme volt ennek az egésznek? Elég lett volna ha Naruto lassan közeledik Gaara felé.

– Már egy éve sikertelenül próbálkozik.. És túlságosan félti a barátságukat ahhoz, hogy egy vallomással elveszítse őt. Gaara Homokrejteki.. Szél földén él.. Túl nagy köztük a távolság.. Ha Naruto hirtelen letámadja, valószínűleg soha többé nem láthatja. Lehet, hogy Naruto hülye, de ezt még ő is felfogta.. – oké, most gyakorlatilag lehülyézett.. Mindegy.. Fáradt vagyok már ehhez..

– Értem. Csak ennyit akartam.. – indultam el kifelé, de mikor utánam szólt megtorpantam.

– Mi lesz a randinkkal?

– Lefújva. – hagytam ott és átmentem a saját szobámba azonban hallottam ahogy feláll és utánam trappol.

– Megígérted! Azt mondtad ha egy napig békén hagylak akkor adsz nekem egy napot!

– A kis akciód tönkre tette a randimat és különben is.. Hülyeség volt beleegyeznem a játékodba.

– De hát..!

– Most már elég legyen! – mordultam rá dühösen. – A bátyád vagyok. – Sasuke ajkai megremegtek és a hajába túrva kínosan elnevette magát.

– Most ugye csak szívatsz..? Megígérted nekem!

– Mit ígért meg? – hallottuk meg anya hangját mire egy pillanat alatt kivert a víz és hátra fordulva zavartan néztem anyára, aki álmosan pislogott ránk.

– Megígértem, hogy eljöhet velem Hidan házi bulijába, de amilyen felelőtlenek, inkább meggondoltam magam. – hazudtam mire anya Sasukére pillantott.

– Jajj Sasuke, ezen ne akadj ki ennyire. A te barátaid is biztos szerveznek majd valamit a nyár végére mint tavaly. De most már feküdjetek le. Ha apátok kelt volna fel a kiabálásra, most nagyon dühös lenne, szóval ss. – tette mutató ujját a szája elé majd mielőtt visszament volna a saját szobájukba még jó éjszakát kívánt.. Mikor anya behúzta maga mögött az ajtót, még egyszer Sasuke felé fordultam.

– Nem akarok többet veszekedni. Minden maradjon úgy ahogy eddig csak.. Ne nyitogass rám mikor vendégem van, rendben? – kérdeztem de nem mondott semmit, amit most kénytelen voltam egy beleegyezésnek venni. – Jó éjt.. Öcsi. – nem gyakran szólok hozzá így, pontosabban mindenki előtt az öcsémnek hívom, de neki mindig úgy szóltam, hogy „Sasuke”.. Hát lehet jobb lesz ha mostantól Öcsinek hívom és akkor talán elfogadja, hogy mi csak testvérek lehetünk egymásnak.

Alig hogy bebújtam az ágyba a csengő eszeveszettül kezdett el szólni.. A fejemre húztam a párnám és behunyva a szemem próbáltam meg aludni.. A telefonom is csörögni kezdett, mire kelletlenül néztem meg a kijelzőt.. Sasuke.. Fáradtan másztam ki az ágyból, hogy ajtót nyissak az ifjabb Uchihának, mert ki más nyomná ilyen idegbetegen a csengőt hajnalok hajnalán, nem igaz?..

– Eltűnt a pótkulcs amit adtál. – kezdte köszönés nélkül és már be is tolakodott..

– Majdnem olyan szarul nézel ki mint én.. – mértem fel a helyzetet. Karikás szemek, otthoni póló és mackó nadrág.. – Amúgy minek az a táska?

– Itt alszok. – közölte mire csak unottan vontam vállat. – Van valami káros cucc nálad?

– Cigi a felső fiókban, alkohol a kamrában. – engedtem szabadjára immár sokadjára. Sasuke szó nélkül indult el az említett dolgokért én pedig az órára pillantottam.. Halkan sóhajtva indultam el a szobám felé és kivettem a fiókomból egy öngyújtót, majd a hátsó kijárathoz vettem az irányt, ahol Sasuke épp a dugóhúzóval szenvedett. Látszik, hogy ritkán iszik.. Kivettem a kezéből az üveget és kiszedtem belőle a dugót ami Sasuke szerencsétlenkedése miatt szétesett a kezemben. Szemügyre vettem az üveget amiben szintén volt egy két kisebb dugó ˝morzsa˝.. Minden mindegy alapon ittam belőle majd átadtam a fiatalabbnak. Felvettem a köztünk heverő cigarettás dobozt és kivettem belőle egy szálat majd meggyújtottam. – Már mondtam egyszer, de akkor elmondom megint. – fújtam ki a füstöt és mélyet sóhajtottam a reggeli fényben. – Az alkohol és a cigi nem oldja meg a gondokat és nem segít elviselni a fájdalmat.

– Tudom. – vett ki ő is egy szálat és a szájába téve hajolt hozzám közelebb, én pedig tudván mit is akar, felé fordítottam a fejem és hozzá érintettem a számban lévő cigaretta végét az ő szálához ami ki idő után parázslani kezdett. Jól esően fújta ki a füstöt és ő is felsóhajtott. Mikoto és Fugaku jól tudják, hogy a fiaik mikor kezdtek el inni a baráti összejöveteleken, de mindig is önkontrolra intették őket, így sosem engedték el magukat eléggé. Itachi nem igazán bírja az alkoholt és valami eszméletlenül aranyos mikor becsiccsent. Sasuke épp ellenkezőleg. Meglepően jól bírja a piát és ha le is részegedik, akkor is olyan morcos és durva mint általában.. Bár neki is van aranyos oldala, csak nehéz ki fogni azt a pillanatot amikor leomlik a fal amit felhúzott maga köré.. Normális esetben részegen le kéne hogy bontsa nem? Bár ahogy őt ismerem ez valami túl fejlesztett Uchiha Sasuke féle acél fal lehet..

– Elmondod mi történt? – kérdeztem miközben kivettem a kezéből az üveget és letettem a lábam mellé, ezzel is jelezve, hogy azért ne úgy igya mintha víz lenne és lassítson egy kicsit. Sasuke a hajába túrva sóhajtott fel.

– Elmondtam Itachinak mit érzek.

– Remek. Puhítsd csak meg hogy le tudjam teperni. – mormogtam, de Sasukének nem igazán tetszett az ötlet mert válaszul jó erősen a vállamba ütött. Morogva dörzsöltem meg a fájó pontot.. – Mit mondott?

– Hogy semmi esélyem, mert az öccse vagyok és ő amúgy is hetero. – grimaszolt dühösen.

– Erre fel voltunk készülve.. – emlékeztettem. Sasuke felhúzta a lábait és átölelve azokat támasztotta meg az állát a térdein. És íme egy aranyos pillanat.. Kár hogy azért bontotta le a falait mert szomorú és nem azért mert boldog.. – És hogy utasított vissza?

– Rám ordított.. Többször is.. – meglepetten vontam fel a szemöldököm. Még soha nem láttam hogy ordított volna..

– Az jó.

– Már hogy lenne az jó?! – mordult rám Sasuke dühösen amin kínosan elmosolyodtam.. Na igen.. A fiatalabb öcsi elég sokszor emeli fel a hangját.

– Itachi a nyugalom mintaképe. Ha ki tudtad ebből zökkenteni az jó dolog. Viszont komolyabbra véve a szót.. Mit akarsz most csinálni? Feladod? – kérdeztem miközben ujjaim közt forgattam a cigarettát.

– Mi mást tehetnék? Teperjem le és hajtogassam elszántan hogy mennyire szeretem? Viccnek is rossz.. – horkantott fel. Ez az egyik amit a leginkább nem értek benne. Szex közben olyan nyitott és őszinte, egyáltalán nem jön zavarba semmitől, de ha ruha van rajta még a szavaktól is képes meghátrálni.. Inkább ide jött ahelyett hogy kimondta volna Itachinak kereken, hogy szerelmes belé, nem igaz? – Azt teszem amit kért.. Olyan leszek mint egy egyszerű testvér..

– Értem, szóval kerülni akarod. – mondtam, ő pedig kelletlenül bólintott.

– Csak addig amíg nem tudok egyszerűen a bátyámként gondolni rá.

– Szóval nem nyitsz rá ha van nála valaki, nem kéred hogy adja kölcsön a cuccait, nem tévézel vele hétköznaponként, nem mesélsz neki a napjaidról.. – kezdtem el sorolni de mivel Sasuke arckifejezése egyre inkább váltott át depressziósra, inkább abba hagytam.. Itachinak nagy érvágás lesz ez az egész öcsi megvonásos dolog.. Kíváncsi leszek mi sül ki ebből. – Ide bármikor jöhetsz.

– Tudom.. Köszönöm.. – motyogta és felállva a kőről elém lépett, így hátrébb húzódva hagytam hogy le üljön elém s hátát mellkasomnak döntse. – Mi van a kiszemelteddel? – kérdezte csak úgy félvállról, ezzel elterelve a témát Itachiról.

– Hazafelé jövet láttam ahogy bevásárolni megy az anyjával. – öleltem át Sasuke derekát s miközben hátamat a falnak döntöttem, szabad kezemmel közelebb húztam a hamutartót és elnyomtam a csikket. A kiszemeltem Uzumaki Deidara, de erről Sasuke nem sokat tud.. Így is elég fura hogy ennyire hasonló az ízlésünk, hát még ha tudná, hogy az egyik exének a bátjára próbálok rá hajtani, aki nem mellesleg a közös nagy szerelmünk legjobb barátja.. Ha Sasuke ezt tudná, akkor elkezdené mesélni a ˝részeg˝ éjszakájuk történéseit amivel csak még inkább hergelné a vágyaimat..

– Még csak hajnali hat van.. Melyik bolt nyit ilyenkor? – kérdezte miközben ő is elnyomta a cigi csikket.

– Piac nap van. Ilyenkor már ki szoktak pakolni. – emlékeztettem, bár nem mintha annyira otthon lenne ezekben a dolgokban.

– Hnn.. Értem.. – mormogta az orra alatt majd felvette a földről az üveget és kortyolt belőle egy keveset, majd kérdőn pillantott rám a válla felett, hogy kérek-e én is. Csak megingattam a fejem így vissza tette a földre és újra mellkasomhoz simult. – Te hogy tudtál lemondani Itachiról? – kérdezte kissé elmerengve.

– Többször is lefeküdtem az öcsével. Örülök, ha legalább a barátságát meg tudom majd tartani ha ez kiderül. – ez persze nem teljesen igaz. Sokáig mérhetetlenül szerelmes voltam Itachiba és még most is bármit képes lennék megtenni neki, ha legalább megcsókolna. Az első szerelmet nem lehet elfelejteni.. Mindig érzéseket fog kiváltani belőlem és még mindig vannak nedves álmaim vele kapcsolatban. Az egyik legmocskosabb álmom vele az volt amikor Deidarával és vele egyszerre jártam. Szép is lenne a valóságban… Bár akkor valószínűleg Sasuke is részese lenne a kapcsolatnak..

– Akkor dugjam meg magam? – kérdezte mire halkan felnevettem. Egyrészt a durcás hangján ami roppant imádnivalóvá tette, másrészt magán a kérdésen..

– Majd egyszer jön valaki akit jobban fogsz szeretni mint őt valaha és ez a személy viszonozni fogja az érzéseidet.

– Túl pozitív vagy..

– Te pedig túl komor.

– Csak felkészülök a legrosszabb eshetőségekre. – hajolt le újra az üvegért. – Te szerelmes vagy abba a srácba aki most érdekel téged?

– Hogy lehetnék szerelmes ha nem is ismerem? Vonzódok hozzá és meg szeretném fektetni. Ennyi.

– Néha már ijesztő mennyire hasonlóak vagyunk.

– Pont ezért jövünk ki ilyen jól egymással, nem igaz? – kérdeztem mosolyogva majd  kezére simítottam ujjaimat és kivettem kezéből az üveget. – Nem szeretnél inkább valami mást csinálni? – kérdeztem miközben már ajkaim a nyakára vándoroltak.

– Miféle rendőr vagy te? Semmi erkölcs, empátia és példamutatás.. Hogy vagy képes leteperni valakit aki érzelmileg sebezhető? – ezen nem tudtam nem mosolyogni, hisz hangjából az a szokásos gúny volt kivehető és még a fejét is oldalra döntötte, hogy jobban hozzá férjek fehér bőréhez.

– Mert rólad van szó. – duruzsoltam füle mellett és halkan felkuncogtam az első együttlétünk emlékére. Láttam hogy néz Itachira és el is mondtam neki, hogy nem vagyok vak és Itachi sem az, szóval jobb lenne ha egy kicsit visszafogná magát.. Először remegett a dühtől majd elkezdett fennhangon visszaszájalni nekem. Mert a legjobb védekezés a támadás.. A kis vitánk közben pedig rájött hogy én is ugyanúgy érzek Itachi iránt.. Eleinte nem tetszett neki a dolog, mert úgy érezte nekem több esélyem van, hisz nem vagyunk közeli rokonságban. Másod vagy harmad unokatestvérek vagyunk és bár gyakran nem emeljük ki a számot, azért mégis csak van köztünk vérkötelék.. Sasuke egyre inkább kikészült amikor belépett a pubertás korba és végül viszonyt kezdett velem. Eleinte nem hajlottam a dologra és ő is csak a testi szükségleteit akarta kielégíteni.. Az első alkalmunk.. Itachi miatt történt.. Egy tipikusan nagyszabású és giccses kerti partin Itachi bemutatta nekünk a barátnőjét.. Ahogy nézett rá és ahogy mosolygott. Rettentően fájt és bár jobban tudom türtőztetni az érzéseimet mint Sasuke, egy idő után én is fel akartam lélegezni.. A mellékhelyiségben mostam meg az arcom és mikor Sasuke utánam jött, nem utasítottam vissza a csókját. Itachi szobájában vettem el a szüzességét, miközben odalent mindenki hangosan nevetgélt.. Itachinak pedig a cuki kis barátnője miatt egyáltalán nem tűnt fel, hogy mi ketten nem vagyunk odalent.. Mind a ketten sérültek voltunk és azóta is ha valami baja van a másiknak azt mindig a testünkkel próbáljuk rendbe tenni és egy felszabadult pár szavakból álló beszélgetéssel. Meglepetten nyitottam ki a szemeimet mikor egy meleg könnycsepp esett a Sasukét ölelő kezemre. Az acél falon áteső könnyek.. Szorosan átölelve hajtottam vállára az államat és fejéhez döntöttem halántékomat. – Ne fogd vissza magad. – motyogtam mire fojtottan sírt fel.. A fájdalmas remegés és szipogás.. A szívembe mar az Itachi iránt érzett szerelmem és a Sasukével folytatott viszonyom emlékképei. Embernek lenni fájdalmas.. Szörnyetegnek lenni és elfelejteni érezni vajon milyen lehet?..

– Shisui. – a hangja megtört de mégis kemény. Nem csuklott el… Sasuke megfordult az ölelésemben és átvetve lábát a combomon az ölembe ült. – Csináld.. Dugj meg.. Olyan sokszor és olyan durván amennyire csak bírod. Érd el, hogy ne tudjak gondolkodni.. Érd el hogy átaludjam az egész napot és az estét is amíg vissza nem jössz a munkából és nem kezdünk mindent elölről. – kemény szavak.. Ezzel inkább azt üzeni, hogy: „ – Fáj érezni.. Segíts aludni.. Segíts felejteni.. Segíts.. Használj ki, mert hozzád úgy sem tudnék kötődni.. Ha te elhagynál vagy elutasítanál, az sosem érne fájdalomként.. Hagy használjalak ki, használj ki te is.. Segíts felejteni..” Kezeimmel combjaira martam és olyan közel húztam magamhoz, hogy ölünk egymáshoz ért, a hasa a mellkasomhoz simult, de törzsét kissé hátrébb döntötte hogy szemembe tudjon nézni.

– Ostoba játékot jászol Sasuke, de tudod, hogy én bármi ilyesmiben partner vagyok. – kezeimet a fenekére vezettem és erőszakosan markoltam meg félgömbjeit. – Elérem, hogy még a saját nevedet is elfelejtsd.

– Tudom hogy képes vagy rá. Ezért jövünk ki olyan jól.. – dobta le a felsőjét és ajkaimra mart.. Ha létezik a pokol.. Mi ketten biztosan oda jutunk majd..

5. rész - ez nem helyes..