Secret Soldier

A szívekben lapuló igazság Az ujjamon lévő gyűrűt csavargatva, idegesen igazgattam meg a rajtam lévő ruhát.. Női yukata.. Nem sokban különbözik attól amit hordani szoktam, pusztán a színek és a hossza.. Szinte hihetetlen, hogy valóban megtettem.. Átvettem Nami helyét, hogy ő és Akira boldogok lehessenek. Többször is próbáltam kibúvót keresni és mást ültetni ebbe a hintóba, de végül feladtam.. Próbáltam búcsúlevelet írni Akirának és Yuu-nak, de végül arról is letettem. Az utolsó beszélgetésem Akirával elég csúnyán ért véget, Yuu pedig fel és alá rohangált a palotában minden követ megmozgatva Nami érdekében, míg Nami képes lett volna feláldozni magát.. Erős nyomás keletkezett a mellkasomban, mire fájdalmasan szorítottam szívemre jobbomat. Félek.. Eddig bele sem gondoltam mit teszek.. Csak Nami és Akira járt a fejemben.. És az hogy Yuu és őfelsége ne veszítse el Namit..  – Ne aggódjon felség. A királyunk igazán becsületes és meg foglya tartani a szavát, miszerint békét köt a...

  Kicsit zavaros..   – Azt mondtam ijessz rá, nem azt, hogy dugd meg!  – Megtennéd, hogy nem ordibálsz? – kérdeztem a fülemet piszkálva, mire Deidara dühösen levágódott elém és duzzogva fonta karba a kezeit. – Mint mondtam, nem dugtam meg. Egy órát kért amikor nem az öcsém.  – És te bele mentél és megdugott téged? Ennél nem is hasonlíthatnánk jobban..  – Engem nem dugott meg és nem is fog. – morogtam idegesen mire halkan felsóhajtott, de úgy tűnt, hogy kicsit megnyugodott a ténytől, hogy nem szexeltem az öcsémmel. – Ennyire féltesz engem? – kérdeztem kissé meglepetten.  – Még jó hogy féltelek. Sasukétől még az anyámat is féltem, pedig tudod hogy milyen Uzumaki temperamentummal van megáldva.  – De ott van az unokatesód.. Nagato. Ő elég lassú és csendes, nem? – kérdeztem mire elgondolkodva biccentett, majd hirtelen észbe kapott és hozzám vágott egy füzetet.  – Ne terelj! – ordított rám dühösen én pedig halkan sóhajtva vettem fel magam mellől ...

Szeretném, hogy boldog legyen, de... Ha Deidara élete egy regény lenne Az ágyon fekve hallgattuk a rádiót amiben valami fiatal srác a híreket olvasta fel monoton hangon.. Még viccesnek is mondanám, de valahogy arra sincs erőm, hogy kinyissam a szám.. – Újabb öngyilkosság történt Kőrejtekben. A negyven éves férfi búcsúlevelet hagyott hátra amiben a háborúban átélt borzalmakról írt.. – hallatszott a következő hír, mire feltápászkodva nyúltam az éjjeli szekrényen lévő készülékhez és kikapcsoltam azt. – Egyre gyakrabban hallok ilyen esetekről. – huppantam vissza a párnára és Kakashira pillantva vártam valami értelmes reakciót, de csak hünnögött.. – Sensei.. Épp hogy megszabadultam Jégcsaptól, nehogy elkezdjen most hünnögőset játszani. – fintorogtam amin elmosolyodott. – Megszabadultál tőle hn?.. – Most meg mi ez a mosoly? – kérdeztem zavartan csak leintett. – Az öngyilkosságokra visszatérve.. Én megértem hogy akik a háborúban jártak azoknak egy részük meghalt, de miért dobják el csak úg...

Ami volt, elmúlt.. Mégis meghatározza a jelent.. A metró állomáson ácsorogva figyeltem a kiírásokat és unottan hallgattam Jiraiya panaszkodását a női garbók létezésének okán.. A hirtelen jött ötletem miatt Konan eléggé kiakadt, de mivel a hétvégét otthon töltötte esőrejtekben Painel és Nagatoval, nem sok mindent tudott tenni hogy visszatartson. Félre értés ne essék, én nem Kankurout kerülöm.. Sem pedig a megoldandó problémákat, hisz azok akkor is itt fognak várni mikor vissza jövök. Csak haza akarok menni Sziklarejtekbe.. „A holnapi időjárás Tűz föld keleti részén néhol esős, de váratlanul előfordulhatnak föld rengések is, míg a nyugati részen napsütés várható, enyhe csapadékkal.. Deidara váratlanul el fog utazni Sziklarejtekbe és kegyetlenül sok sajtot akar majd enni.” Vagy valami ilyesmi… – A magas nyakú garbók tényleg megmozgatják az ember fantáziáját, de akkor is rettentően felesleges az egész.. – Jiraiya-san, nekem indulnom kell. Köszönöm hogy kikísértél. – mosolyogtam fel a ...