Sziklarejtek árvája 32. rész

Ne törődj azzal mit gondolnak mások

– Jobbra. – sóhajtottam újra mikor már másodjára indexelt a rossz irányba. – Sensei, maga direkt szívat engem? – kérdeztem de nem felelt csak szórakozottan lekanyarodott jobbra. Tök jó lehet vezetni. Sasorinak is van jogsija és tudtommal már Kankurounak is meg Konanek is van. Akkor nekem miért nincs? – Sensei, vezethetek én is? – kérdeztem mire meglepetten vonta fel a szemöldökét.

-  Mi ez így hirtelen?

-  Nem tudom, csak rajtam kívül mindenkinek van jogsija.. Talán csak Hidannek nincs.

-  Tavaly nyáron ő is megszerezte.

-  Na tessék, szóval tényleg csak nekem nincs.

-  Nem olyan nagy dolog. Ha szeretnéd én majd elviszlek bárhová ahová csak szeretnéd. – mondta mire unottan néztem rá.

– De nyálas. – motyogtam amin kínosan nevetett. – De nem kell, köszönöm. Nincs pénzem kocsira, csak gondoltam jó lenne, ha én is tudnék vezetni. – néztem az útra elgondolkodva. Elég sokat beszélgettünk és végül felajánlotta, hogy haza visz, de.. Még mindig nem tudom, hogy jó ötlet-e ez az egész. Elvégre én tényleg vonzom a bajt.. Meg a melegeket és az erőszakos taplókat akik eleinte tök kedvesek aztán úgy kezelnek mint valami tárgyat és ami még rosszabb, mint egy nőt.. – Talán le kéne vágatnom a hajam..

– Mi ez így hirtelen? – nevetett halkan Kakashi mire kérdőn pillantottam felé. Meglehet, hogy hangosan mondtam?.. Mindegy is.

– Csak gondolkodtam. Úgy bántok velem mint egy nővel szóval ha levágatnám a hajam akkor..

– Ennek semmi köze a hajadhoz. Aranyos vagy és nőies az alakod.

– Legalább tagadd le.. – ingattam meg a fejem de ő csak mosolygott rajtam.

– Nem értem miért zavar ennyire.. Úgy vagy jó ahogy vagy.

– Igen és a senseien kívül ezt még sok más meleg pasas is így gondolja..

– És úgy gondolod hogy ha levágatod a hajad akkor más lesz?

– Persze. Elvégre a hosszú hajam miatt tűnök lánynak, nem?

– Deidara, ha levágatod a hajad még többen rád fognak tapadni.

– Mi? Miért? – kérdeztem meglepetten de válasz helyett inkább a rádióból szóló számot kezdte dúdolni. És még ő ignorál engem? – Sensei..

– Deidara megtennéd, hogy nem hívsz így? – kérlelt ami eléggé meglepett.

– Miért? A tanárom vagy. Sőt! Az osztályfőnököm!

– Igen, tudom… De ne hívj így.

– Ha elmondod hogy miért akkor nem hívlak így.

– … Felizgat. – bökte ki végül mire elkerekedett szemekkel néztem rá. A füle totál elvörösödött amin nem tudtam nem elmosolyodni..

– Hé! Sensei.. – húztam az idegeit bár tudom, hogy a tűzzel játszok mégsem tudom megállni. – SEN-SEIII~ ! – szólongattam többször is egymás után különféle hangokkal. Kakashi megállt a házunk előtt és lerántva a maszkját magához húzott és megcsókolt. Elkerekedett szemekkel néztem fekete íriszeibe ő pedig kicsit elhúzódva tőlem nézett vissza rám.

– Mondtam, hogy ne hívj így.. – mondta de még mindig fogta a karomat.. Félre pillantva biccentettem, hogy értem, ő pedig elengedett és hangosan felsóhajtott. – Ne haragudj. – motyogta de csak megráztam a fejem.

– Az én hibám volt, bocsánat.. – motyogtam és kiszálltam a kocsiból, majd mielőtt még becsuktam volna a kocsiajtót mélyet lélegeztem és lehajolva Kakashira pillantottam. – Kérem ne csókoljon meg többször.. mert felizgat. – motyogtam mire meglepetten kapta felém a fejét. – Viszlát.. Sen-sei. – mosolyodtam el és becsaptam a kocsi ajtaját, majd vissza se nézve siettem be a házba. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót mélyet sóhajtottam. – Istenem, ez de kínos. – csaptam kezeimet arcomra és újra meg újra lejátszottam magam előtt a történteket. Elmondtam neki, hogy felizgat a csókjával.. Komolyan elmondtam neki? És direkt hergeltem? Deidara te barom!

– Deidara! – ijedten ugrottam el az ajtó elő mikor az kivágódott és egy mérges Sasorival meg egy kifáradt Kinuval találtam szembe magam.

– M..Mi van? – kérdeztem totál döbbenten.

– Mi volt ez az előbb?

– Sa..Sasori, mondom, hogy csak.. rosszul láttad.. – lihegte Kinu és a hasára tette a kezét. Már épp felé nyúltam hogy támaszt nyújtsak neki, de Sasori dühösen elkapta a karomat és erősen szorította mire fájdalmasan felszisszentem.

– Sasori ez fáj.. – próbáltam lefejteni magamról ujjait de csak még erősebben szorított..

– Te és Kakashi mégis mióta..? – kérdezte fortyogva én pedig értetlenül néztem rá. – Amíg velem voltál együtt addig is kocsikázgattatok hm? Nála voltál nem igaz? Szexeltek is?

– Sasori ez tényleg fáj, engedj el.. – kérleltem szemeibe nézve. A gyomrom remegett, sőt a testem is.. Sasori már épp felemelte szabad kezét hogy megüssön, mikor puffanást hallottunk az ajtó felől. Sasori ijedten engedett el és a kidőlt Kinuhoz lépett aki teljesen el volt sápadva.. Már megint mibe keveredtem?

A kórházi folyosón ülve vártuk az orvost, aki már egy jó ideje bent volt Kinu-channál, de még mindig nem dugta ki a képét, hogy mondjon valami megnyugtatót. Sasori lába folyamatosan járt és bár eléggé megijesztett a hirtelen betoppanása, most mégis sajnálom kicsit.

– Sajnálom.. – motyogta mire halkan beszívtam a levegőt majd ki is fújtam.

– Mindig ezt mondod.. – álltam fel a székről és elhaladva Sasori előtt egy nővérhez indultam, de Sasori elkapta a kezem.. Ezúttal nem volt erős a szorítása, de mégsem mertem megmozdulni, mert attól féltem, hogy talán csak azért fogja ilyen gyengéden a kezem mert tudja, hogy úgy sem tudok majd elmenni..

– Szükségem van rád.. Kinu az őrületbe kerget, nem bírom ki egyedül.. – elhúzva a számat pillantottam félre. Az emberek megbámultak minket ami miatt még kínosabb volt az egész.

– A barátod vagyok.. És segítek, de nincs szex.. – mondtam el újra amit eddig is többször hangoztattam. Sasori keze nem engedett el, kapaszkodott belém.

– Ennyi nem elég.. – mondta, de hangja szinte suttogásként hallatszott.

– Pedig többre nem vagyok képes.. – mondtam egy gombóccal a torkomban. Legszívesebben elásnám magam valahová a világ végén. Egy orvos lépett mellénk mire elhúztam a kezem, Sasori pedig felállt a székről.

– Minden rendben, de bent kell tartanunk egy ideig. Esetleg be akarnak menni hozzá? – kérdezte az orvos mire megkönnyebbülten elmosolyodtam.

– Igen. Köszönjük. – hajoltam meg picit. Az orvos ott hagyott minket mi pedig épp befelé indultunk mikor Chiyo-baat megpillantva meglepetten néztünk az öreg lányra. Egyáltalán ki értesítette? Sasori nem telefonált neki, akkor meg ki?

– Nagyi.. – kezdte Sasori de nem tudta befejezni mert Chiyo képen törölte őt is és engem is.. Az arcomhoz kapva néztem rá valami magyarázatot várva, de csak dühös pillantásokra méltatott.

– Takarodj innen.. – morogta nekem így jobbnak láttam engedelmeskedni. Kifelé menet még többen bámultak meg mint idefelé jövet, de ez már cseppet sem érdekelt.. Miért engem ütnek meg mikor most nem is csináltam semmit? Sasori zaklatta fel Kinut és Kinu volt az aki futva követte Sasorit ho.. hozzám.. 

Akkor mégis csak az én hibám?

Pakkun csendben szuszogott mellettem míg a többi kutya kint foglalta le magát.. Már kezd sötétedni, úgy tűnik ma már kint alszanak. Megsimogattam Pakkun fejét majd tovább olvastam az újonnan vásárolt könyvet. A főhősnőt igazán gyönyörűnek írja le az alkotó, de engem valahogy jobban foglalkoztat az a nagyszájú, minden lében kanál fiú aki bár csak mellék szerepet kapott, mégis sokkal kedvelhetőbb mint a fő karakterek. Bár talán ha róla szólna ez a történet, még rosszabb lenne a könyv.. A csengőre kaptam fel a fejem, mire letéve a könyvet felálltam a kanapéról és belépve a szobámba kipillantottam az ablakon.

– Deidara? – értetlenül indultam ajtót nyitni. Ez ma már a harmadik alkalom hogy itt van. Először reggel, aztán délután és most este is. – Hát te? Lassan már ide is költözhetnél. – mondtam de persze csak viccnek szántam. Mikor kinyitottam előtte a kaput szorosan elém lépve ölelt át amit nem tudtam mire vélni. – Hé.. – simogattam meg hátát majd kicsit eltolva magamtól néztem meg jobban arcát.. – Gyere be. – invitáltam beljebb mire szófogadóan elindult a bejárati ajtó felé én pedig becsuktam a kaput és utána siettem. – Mi történt? – kérdeztem és finoman terelgettem a konyha felé.

– Én tényleg vonzom a bajt ugye? – kérdezte mire elmosolyodtam és megsimogattam az arcát, de ezúttal nem tűnt úgy, hogy bánná a dolgot.

– Egy kicsit igen. De ez is a bájaid közé tartozik. – csak fáradtan nyögött kijelentésemen és leült az egyik székre.

– Miért szeretsz engem ennyire? Kihoztam belőled az állatot, húztam az agyad és kihasználtalak.. – csak a fejemet ingattam és töltöttem neki egy pohár narancs levet.

– Nem direkt csináltad. Te még a légynek sem tudnál ártani. Kivéve Itachit, Obitot és néha napján Narutot. – tettem le elé a poharat.

– Sensei ezzel nem segít. – már megint hergel ugye?

– Most úgy őszintén.. Te azt szeretnéd hogy megint megerőszakoljalak? – kérdeztem mire ijedt tekintettel kapta felém a fejét. – Ne hívj Senseinek, neked Kakashi vagyok.

– Oh.. Igaz.. Bocsánat. – motyogta majd kisebb gondolkodás után megint rám nézett. – De az nem izgatóbb ha a neveden hívlak? Elvégre a sen.. Vagyis ez a tanári neved.

– Igen de olvastam valamit és.. nem érdekes, hívj Kakashinak. – ültem le elé. – Na ki vele. Mi történt? – céloztam a hűsítő tapaszra az arcán. Deidara elhúzta a száját és mesélni kezdett..

– Sasori látta, hogy a kocsidban ülök.. Miután elmentél, pár perccel később ő és Kinu-chan, a terhes exe, megjelentek. Sasori nagyon dühös volt, Kinu pedig hirtelen összeesett. Elvittük a kórházba és bár ő és a baba jól vannak, Sasori elég.. Stresszes..

– Tehát megint veled akar lenni..

– De engem az nem zavarna csak.. Én szívesen segítenék neki Kinu-channal de én nem.. Nem akarok egy lyuk lenni akin levezeti a stresszt. – nyögte ki végül mire meglepetten néztem rá.

– Szóval ti..

– Már elég régóta így voltunk együtt.. Minden nap eljött, megdöngetett aztán lelépett. Úgy éreztem magam mint egy személyes kurva. – dőlt hátra a székben duzzogva. – Ráadásul meg sem tudom vele beszélni a mai dolgot.. Részben az én hibám is hogy Kinu-chan összeesett. Ha valami baja esett volna neki és a babának az..

– Már megint butaságokat mondasz. – szóltam közbe és lehúztam a maszkomat. – Nem a te hibád ami történt.

– Ha nem jöttem volna el ide délután akkor Sasori nem látott volna meg minket és nem siet utánunk, Kinu-chan pedig nem fut utána..

– Sasori döntése volt, hogy utánunk megy és Kinu döntése volt, hogy terhesen futásnak ered egy olyan srác után, aki nem is szereti őt. Ez nem a te hibád. Sasori és te már szakítottatok. Semmi köze ahhoz kivel jársz-kelsz a városban. – mondtam mire elgondolkodva meredt maga elé.

– Néha nagyon utállak. Tuti manipulálsz valamivel. – nézett rám duzzogva amit nem igazán értettem. – Már kilencedikes korom óta így van. Bementem az órára a saját véleményemmel és kijöttem a tiéddel.

– Kár hogy a titkos tanár diák viszonyra nem tudtalak így rá venni. – mosolyodtam el mire csak a szemeit forgatta. Csendben lötyögtette a pohara tartalmát és gondolkozott. Gyakran csinál hülyeséget, sokszor hibáztatja magát, folyton Itachi idegein táncol, de soha nem ártana senkinek, és mindig másokat tart szem előtt.. Most kicsit összecsaptak a feje fölött a felhők, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan kitisztul a kép..

– Se.. Kakashi.. – nézett rám én pedig kíváncsian vártam mit akar még mondani. – Bocsánat, hogy egész nap zargatom.

– Ugyan. Neked bármikor ráérek.

– Szerelmesnek lenni jó szar lehet. – húzta el a száját amin nem tudtam nem nevetni.

– Miért mondod ezt? Te is szerelmes voltál Sasoriba nem?

– Őszintén? Fogalmam sincs. Kedveltem és jó volt vele lenni, de nem akartam minden időmet sülve főve vele tölteni és bár működött köztünk a kémia mégsem volt annyira intenzív.. – töprengett. – Milyen érzés az igazi szerelem? Tényleg olyan mint a könyvekben?

– Elég nehéz elmagyarázni, de.. A szerelem mindenkinél másmilyen. Amíg nem tudtam közeledni feléd, mindig görcsben volt a gyomrom és minden alkalmat megragadtam hogy veled legyek. Mikor rájöttél arra hogy meleg vagyok és nem ítéltél el miatta rettenetesen boldog voltam.

– Szóval itt rontottam el. – bólintott.

– Hé! Nem! Ez jó dolog.

– Magának vagy nekem?

– Mi ez a kérdés így hirtelen?!

– Maga mondta hogy legyek önző..

– ..Igaz.. – sóhajtottam. – De visszatérve a kérdésedre.. Ha szerelmes vagy bármit megtennél azért, hogy a másik boldog legyen. Elfogadod a hibáit, sőt azokkal együtt szereted. Vele akarsz lenni mindig és akár a pillantásaival is képes téged felizgatni.

– Akkor én nagyon utálhatom Itachit.. – töprengett.

– Azért azután a videó után ebben kételkedem. – szúrtam oda mire döbbenten kapta felém a fejét.

– Mi..Milyen videó?!

– Terülj terülj asztalkám. – somolyogtam mire teljesen elvörösödött.

– Mégis hány embernek küldték el azt a szart?

– A youtubera tették fel. – na erre teljesen elhűlt. – Ne aggódj, majd szólok osztályfőnöki órán hogy vegyék le. Elég kínos lenne, ha amiatt a videó miatt nem kaphatnál állást egy nagy nevű helyen.

– Igen, erre nem is gondoltam.. – motyogta. – Kérdezhetek valamit?

– Persze. – biccentettem mosolyogva. Deidara kicsit hezitált de végül halkan felsóhajtott.

– Az a videó.. Mit gondolsz róla? – kérdezte félve.

– Először dühös voltam.. Aztán eljátszottam a gondolattal, hogy én fekszek ott, végül csak nevetek rajta. – vontam vállat holott nagyon is dühít a tény, hogy gyakorlatilag végig csókolta Itachi felsőtestét..

– Hm.. És miért vetted meg négy festményemet? – kérdezte mire meglepetten néztem rá.

– Láttad? – csak bólintott.. Végül is nem titok.. – Igazából ötöt vettem, csak még nem tudom hova kéne feltennem.

– De miért..?

– Mert tetszik. – vontam vállat. – Mi lesz most Sasorival és veled? Beszélsz vele? – tereltem a témát mire csak elhúzta a száját.

– Nem tudom.. Kéne.. Hm.. – felálltam az asztaltól és Deidara mellé lépve megsimogattam a fejét.

– Ne törődj azzal mit mondanak mások. Hallgass az érzéseidre. – mondtam majd kilépve a konyhából kipillantottam az erkély ajtón. Már majdnem mindegyik kutya kidőlt és csak páran sétálgattak fel alá az udvaron. – Gyere Pakkun, nem különcködünk. – néztem a kisebb termetű kutyámra aki leugrott a kanapéról és szófogadóan kiment mikor kinyitottam neki az ajtót.

– Honnan van ennyi kutyád? – lépett mellém Deidara.

– Innen is onnan is. – vontam vállat és becsuktam Pakkun után az ajtót. Deidara mosolyogva nézte őket.

– Elég sok mindent nem tudok rólad.

– Ahogy én sem rólad. – mosolyogtam. – Most kérdezhetek én is valamit? – dugtam zsebre a kezeimet, hogy még csak véletlenül se érintsem meg Deidara arcát vagy bármijét..

– Persze. – biccentett.

– Most hogy már tudod milyen.. Együtt lenni egy sráccal.. – kezdtem de kicsit megakadtam. Azok után amit tettem vele nincs jogom ilyet kérdezni. Kihúzva zsebemből az egyik kezemet, megdörzsöltem a tarkómat és felsóhajtottam. – Semmi. Felejtsd el.. – mondtam lemondón.

– Járnék-e veled?.. – fejezte be a kérdést én pedig felé sandítottam. Nem tűnt úgy hogy undorodik és a kérdés sem lepte meg igazán.. Bár végül nem is én tettem fel..

– Igen.. Olyasmi.. – biccentettem.

– Nem tudom. Talán.. – döbbenten néztem rá.

– Vagyis te most..

– Miért vagy ennyire meglepődve? Az a dolog az én hibám is volt és amúgy is megbeszéltük, hogy elfelejtjük, nem? – mosolygott. – Jobban átgondolva az egyetlen dolog ami miatt nem kedveltelek, azaz hogy molesztáltál.. – fájdalmasan pillantottam félre.. Ez olyan volt mint egy kés szúrás.. – De mint tanár és mint ember úgy kedvellek… És mivel már tudom hogy mindkét oldalon játszok, az sem zavar igazán ami néha napján történt, mert.. Végül is elég türelmes voltál velem vagy mi.. De ha mi együtt lennénk.. Azt titokban kéne tartanunk az érettségi végéig mert ugyebár a diákod vagyok és.. Törvénytelen lenne. Na meg Kankurou és Jiraiya biztos kiakadna.. Hát még Iruka.. – igen, ezeket már kismilliószor végig zongoráztam, de..

– Ne törődj azzal mit gondolnak mások. Tedd azt amit tenni szeretnél.

33. rész - Új lappal indítunk..