Sziklarejtek árvája 15. rész

Ha másban nem, legalább a táblán megverem.. Talán fizikailag is..

Duzzogva ültem Sasori ágyán ő pedig elém lépve az arcomhoz nyomott valami fagyasztott cuccot. Rátettem kezem az övére, ezzel jelezve, hogy tudom magamnak is tartani a rögtönzött jég akut.

– Most komolyan azért duzzogsz, mert szét szedtünk titeket? – kérdezte megsimítva arcomat.

– Tuti hogy nyertem volna! – néztem fel rá ingerülten. – És amúgy is az ő hibája! Miért kell neki mindig mindenbe beleszólni?! Hmm?? – kérdeztem majd ciccegve elfordultam. Nem vártam tőle választ..

– Csak hnn-ögött.

– Tudod mennyi minden volt abban a hünnögésben? Hm? – kérdeztem újra felé fordítva arcomat. Sasori halkan felsóhajtott.

– Még sosem láttam Itachit ilyennek.. – osztotta meg velem gondolatait.

– Különleges képességeim egyike, hogy másodpercek alatt képes vagyok felhúzni az antiszoc menyétek agyát. – gúnyolódtam és fújtatva dőltem hanyatt az ágyon. Sasori halkan nevetett, mire felé pillantottam. Helyes volt.. nem is kicsit.. Mikor észre vette, hogy őt mustrálom, egy aranyos fél mosoly húzódott ajkain és lassan felém mászott.

– Szépen végig karmoltad az arcát. – jegyezte meg mire egy hatalmas mosoly terült szét képemen.

– Ugye-ugye? – kérdeztem felszegve államat amivel ismét megnevetettem.

– Abszolút. – bólintott – Eléggé megleptél. Nem hittem, hogy ilyen erő van benned. – pillantott rajtam végig.

– Ja igen. A Jégcsappal folytatott dulakodások igazán edzésben tartanak. Főleg a fogaimat. – bólogattam hevesen. Sasori megsimította szemöldököm ívét.. Itachival kicsit össze fejeltünk… Közelebb hajolva hozzám egy puszit nyomott homlokomra s elég hosszan tartotta ott puha ajkait, amit élvezettel tűrtem s lehunyva a szemeimet, halványan elmosolyodtam az érzésre. Gyengéd volt, és megértő. Pedig okkal borulhatott volna ki amiért így lejárattam az emberek előtt.. Végig kellett vonszolnia a parkolón, mert én mindenáron szét akartam tépni azt a hülye Uchihát. Rúgtam és csapkodtam, meg ordibáltam vele… Szabad kezemet felsimítottam mellkasán keresztül nyakára, majd tarkójára és tincseivel játszottam ujjaimmal. Éreztem ahogy megremeg fölöttem ami jó érzéssel töltött el. – Ne haragudj amiért patáliát rendeztem.. – mondtam bűnbánón s egyik lábamat öléhez simítottam.

– Hnn.. Ha egész este ilyen édes leszel, megbocsátok. – simította össze orrunkat mire halkan felnevettem.

– Hülye.. – csókoltam meg lágyan, szenvedélyesen. Sasori egyik lábát ölemhez dörzsölte mire jólesően nyögtem bele a csókba. Éreztem kezét csípőmön, ahogy ingem alá simít..

– Oppácska kapáska! – ordította el magát.. Kisame?.. Kérdőn kaptuk az ajtó felé a fejünket. A halpofa lila arccal bámult ránk.. Lila? Hm… Kék + piros = lila.. Vajon milyen színe fan ha hányingere van? Sasori egy csalódott sóhaj kíséretében feltápászkodott az ágyról és a sarokban lévő fotelben foglalt helyet. Én is felültem az ágyon és unottan néztem a halképűre.

– Mit akarsz Kisame? – kérdezte Sasori unottan.

– Bocs, csak.. ha az a csirkemell kiolvad, csináljátok meg édes-savanyúnak. – biccentett felém én pedig meglepetten néztem meg a.. a kezemben tartott csirke mellett.. Most komolyan ezzel jegeltem a képem?.. Sasori te hülye…

– Még valami? – kérdezte Sasori. Kisame hol őt kémlelte, hol pedig engem és sejtelmesen mosolygott..

– Előtted nem fogunk csinálni semmit! – vágtam hozzá egy párnát.

– Nem is akartam! – mondta elpirulva.

– Persze. Minden kék hajú egy perverz. – duzzogtam amin szórakozottan felnevetett.

– Teljes mértékben hetero vagyok. – védekezett.

– Pedig nekem nagyon melegnek tűnsz. – utaltam piros-lila arcára.

– Hiába van lányos arcod, még így sem fektetnélek meg. – fintorgott. – Itachival verekedtél?

– Ja.. – morogtam kelletlenül.

– Nem vagy semmi.. Na de remélem jobban főzöl mint Sasori. – mondta, de mielőtt bármit reagálhattam volna, kiment és becsukta az ajtót. Pár pillanatig még meredtem a csukott ajtóra..

– Nem szimpi. Hm.. – osztottam meg véleményemet. Mondjuk aki Itachi haverja az alapból nem szimpatikus.

– Hnnn… – mormogta Sasori, mire felé fordultam. – Nem lenne vele semmi baj, csak.. van egy egyénisége.. – vont vállat. Csak elmosolyodtam ezen. Elé lépve az ölébe ültem és átkaroltam a nyakát.

– Szóóóval… – kezdtem terelni a témát. Nem akarok Jégcsapra és a haverjaira gondolni. – Szarul főzöl? – kérdeztem és lelki szemeim előtt láttam, ahogy kétségbeesetten futkározik a konyhában egy rózsaszín köténykében. Kezét a fenekemre simította és kicsit közelebb húzott magához, hogy megcsókolhasson. Mikor elváltak ajkaink elmosolyodott.

– Mit szeretnél csinálni amíg kiolvad az a hús? – kérdezte mire elröhögtem magam. Milyen erotikus kérdés.. Megköszörülve torkomat vettem el egy jóval komolyabb arcot és csábosan közelebb hajoltam hozzá.

– Danna.. – hajoltam közel ajkaihoz de még nem csókoltam meg. – Csinálj nekem rizst. – kértem érzékien, majd egymás szemébe néztünk.. Mintha csak versenyeznénk haraptam be ajkaimat, ő pedig megpróbálta elrejteni mosolyát. Lehunyta szemeit, majd újra fapofával nézett vissza rám.

– Ha leehetem rólad, bármit megfőzök neked. – mondta olyan nyugodtsággal, mintha tényleg komolyan gondolná.

– Akkor csinálj nekem töltött káposztát. – kértem megrebegtetve szempilláimat, és ezzel kiestem a játékból, ugyanis kitört belőlem a nevetés. Sasori halkan nevetve nézett rám és mikor már épp abbahagytam volna a nevetést, elismételte, hogy ˝töltött káposzta˝. Ez nem fair.. Ha tudom, hogy nem szabad nevetni még inkább nevetek. – Na jó… - töröltem meg szemeimet és kifújtam magam. – Csináljuk meg azt az édes savanyút. – szálltam ki az öléből és az ajtó felé indultam.. – Öhm.. Kérhetek váltás ruhát? – néztem rá, mire a szekrényéhez lépett és keresgélni kezdett. Mellé lépve bekukkantottam hóna alatt a polcok rejtelmeibe. Szép és rendezett. Hogy tud így megtalálni bármit is?.. Nekem robbanás kell hozzá… Felém fordulva a kezembe adott egy melegítőt és egy Metalicás pólót, majd egy puszit nyomott fejem tetejére.. Sasori kiment a szobából, gondolom a konyhába, én pedig gyorsan felkapkodtam magamra a ruhákat.. Ami kicsit meglepett, hogy nagyok voltak rám.. Oké, hogy Sasori egy fél fejjel magasabb nálam, de akkor is.. Minden mindegy alapon kisiettem a konyhába. Sasori feltűrte fekete felsőjének ujjait és rátett egy már kiolvadt csirkemellet a vágódeszkára.

– Nem akarod előtte megmosni? – kérdeztem mire megállt a mozdulatban és elgondolkodott. Végül a csaphoz lépett és alaposan megmosta a húst. Visszament a vágódeszkához és egész profin összevagdosta a csirkehusit. Nem értem Kisame miért mondta, hogy..

– Szz! – kapta el a kezét.. Megvágta az ujját?? Csak pislogva néztem rá ő pedig szájába vette gyűrűs ujját. Nem volt mély a vágás.. Sasori újra a húshoz akart érni de megfagyott a mozdulatban és végül megmosta a kezét. Odalépett a gáztűz helyhez és két edényt tett ki a tetejére. Az egyik edénybe rizst akart önteni..

– Előbb mosd meg. – szóltam közbe ő pedig végül úgy tette ahogy mondtam. Nem szeretem ezt a fajta rizst. Többször is át kell mosni, hogy ne legyen olyan fura íze… Sasori végül a megmosott rizst az edénybe öntötte és meggyújtotta alatta a rózsát.. – Öhm.. Olaj? – kérdeztem mire kérdőn pillantott rám.

– Az is kell?

– Egy kicsi.. aha. – bólintottam ő pedig öntött rá egy kicsi olajat..

– Egy kicsit több.. – motyogtam.. Azt hiszem már értem miről beszélt Kisame. Sasori nem egy szívbajos ember.. Nem is értem miért képzeltem, hogy kétségbeesve rohangál.. Halkan felnevettem majd mellé lépve segítettem neki a többiben..

Fáradtan botorkáltam ki a folyosóra.. Sasorival tegnap este nem csináltunk semmit, mivel az egyik esés miatt csúnyán belilult az oldalam.. Itachi haza vágta a szuper estémet.. Hangosan felsóhajtottam. Ez annyira nem fair.. Koppanásra kaptam fel a fejemet, mire kérdőn pillantottam fel. Obito és Itachi álltak előttem.. Mocskos Uchihák… Obito ejtette el a táskáját és zavartan kapkodta a fejét. Lepillantottam magamra. Egy boxer meg Sasori Metalica pólója.. Itachi unottan bámult maga elé. Arcán az én csikarásom nyomai virítottak, és egész büszke voltam rájuk. Legalább feldobja azt a savanyú képét. Figyelmen kívül hagyva a két Uchihát, bementem a fürdőbe és gyors mosakodás után magamra kapkodtam iskolai egyenruhám darabjait.. Halk kopogásra kaptam fel a fejemet, majd Sasori nyitott be.

– Jó reggelt. – köszöntem vidáman.

– Regglt’… - mormogta mély hangján. Aranyos. Elé lépve gyors csókot nyomtam ajkaira.

– Én indulok a suliba. Majd hívlak. – hagytam magára. Hidan épp ekkor rontott ki a folyosóra, ahol Itachiba ütközött.

– Mi a..? Itachi, te mit keresel itt? – kérdezte értetlenül.

– Csak ezért jött. – lóbálta meg a kezét Kisame amiben egy doboz cigaretta volt. Meglepetten figyeltem ahogy odadobja Jégcsapnak aki elkapta a levegőben és azzal a mozdulattal zsebre is vágta.

– De a múltkor is vettél egy dobozzal.. – értetlenkedett Hidan. – Ilyen gyorsan elfogyott vagy megint az öcséd vette el? – kérdezte mire még inkább meglepődtem. Remélem Naruto nem dohányzik titokban..

– Jó reggelt Deidara. – köszönt rám Hidan mikor észre vett. Csak biccentettem. – Megyünk együtt suliba?

– Felőlem. – vontam vállat. Elköszöntünk a többiektől, majd kiléptünk a lakásból mind a hárman…

– Ki mondta, hogy te is jöhetsz? – kérdeztem ellenségesen.

– Hn..

– Te kis.. – ugrottam volna neki, hogy befejezzem a tegnapit, de Hidan elkapta a karomat a levegőben.. Próbáltam elrántani, de meg se moccant.. Hidan mióta ilyen erős?.. Itachi komótosan elindult, mi pedig kicsit lemaradva követtük.

– Miért utáljátok egymást ennyire? – kérdezte Hidan. Vele valahogy sosem beszéltem erről.. Bár gimnáziumi éveim alatt nem is beszéltem vele.. Amíg ki nem derült hogy biszex vagyok..

– Így alakult. – vontam vállat. Hidan megfogta a karomat és gyorsított léptein, hogy beérjük Itachit.

– Lehet, hogy nem látszik Itachin de amúgy jó fej.

– Hn.. (Seggfej..)

– Ja.. Tüneményes.. – értettem egyet Hidannel..

– Legalább ezt az évet bírjátok még anélkül hogy kinyírnátok egymást.

– Lehetetlen. Mindi ott van ahol nem kéne. Felidegesít.

– Hn.. (Nicsak ki beszél..)

– Hm! (Anyukádat!) – kaptam el a fejem sértetten, hogy rá se nézzek. Hidan a nyakunkba csimpaszkodott.

– Az öcsikéitek is jól kijönnek az utóbbi időben, mi lenne ha példát vennétek róluk? – kérdezte az albínó.

– Most hogy mondod, ez baromi furcsa.. – töprengtem hangosan. Itachi csak elfordította a fejét.. Őt még annyira se érdekli mint engem. Ez reménytelen.. Kibújtam Hidan karja alól.

– Megteszem ami tőlem telik és nem nyírom ki ideje előtt. – mondtam unottan.

– Kénytelen vagyok ennyivel beérni. – mondta csak magának Hidan. Na ja.. Kénytelen vagy ennyivel beérni.. Amúgy meg az ideje lehet hogy pár perc múlva jön el..

A nap lazán eltelt. Kankurou és Hidan egész nap boldogítottak, nehogy unatkozzak akár egy percre is.. Na jó, Kankurou Kakashi miatt is mellettem maradt, de furcsa mód a drága osztályfőnököm egyszer sem próbálkozott nálam. Ennek örülök.. Bár még mindig feszélyez a jelenléte ami szerintem érthető.. A művházba lépve két furcsa dolog is fogadott.. Először is, egy zongora.. Másodszor pedig sakk és shougi készlet..

– Deidara-kun, tudsz sakkozni? – kérdezte Mikoto mosolyogva. Mellette Itachi a sakk táblát tanulmányozta.

– Nem.. – ráztam meg a fejem. Itachi csak gúnyosan elmosolyodott.

– Hm! – szegtem fel az állam. – Itachi-ku~n, te tudsz sakkozni? – kérdeztem nyájasan. Csak bólintott és kihívóan nézett rám. Na jó.. ha ököllel nem, majd sakkban megverem. Leültem az asztalhoz a tábla elé. – Taníts meg rá. – ˝kértem˝. Mikoto zavartan nézett hol Itachira, hol rám..

– Hn..

– Azt majd meglátjuk. – pár óra és szarrá alázom!

16. rész - Konoha és Sziklarejtek