Sziklarejtek árvája 13. rész

Mert már nem csak Naruto, hanem Sasuke is bekavar...

Sasori az asztalnál ült velem szemben és figyelte ahogy bentot készítek. Nem hiszem hogy túl reagáltam a tegnapi dolgot Narutoval kapcsolatban, hisz Kakashi még is csak.. Szóval jogosan voltam dühös.. Jogosan vagyok dühös!

– Miért teszel bele annyi paprikát? – kérdezte értetlenül.

– Mert Naruto utálja a paprikát és a retket.

– Ez elég gonosz húzás.

– Igen? Akkor elcukrozom a kávédat. – fenyegettem meg, mire feltette kezeit, amolyan megadom magam stílusban.

– Milyen óráid lesznek ma? – kérdezte tématerelés gyanánt.

– Nem tudom. Másik órarendet kapunk.

– Végül is félév van.. – mondta elgondolkodva.

– Neked milyen órád lesz?

– Évzárókat írunk.

– Jaa, tényleg. Az egyetem nyolc félévből áll. – jutott eszembe hirtelen. Nem mindenhol van ez így. Attól függ, milyen szakot választasz.. Legalábbis én így tudom. Feltettem a bentos dobozra a tetejét, majd be is csomagoltam. – Kész. Ez pedig a tiéd. – adtam oda neki egy másik dobozt.

– És mi van benne? – kérdezte kissé bizonytalanul.. Na igen.. Bár nagyon is készséges volt mikor Narutoért mentünk a suliba, de itthon azért elég nyílvánvaló volt, hogy hülyének tart amiért még mindig azon rágódtam.. És a legrosszabb hogy nem mondta ki kerek perec amit gondolt, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyott mint valami hisztis nőt..

– Majd megtudod. – tettem úgy, mintha az övét is direkte elszúrtam volna. Sasori halkan sóhajtva magához húzott derekamnál fogva én pedig ellenkezve próbáltam lefejteni kezeit. Sasori halványan elmosolyodott és lágy puszikkal kezdte ellepni arcomat.. Mikor ajkaimra tért, megadóan nyitottam neki utat. Lassan és gyengéden mélyítette el a csókot amit végül én szakítottam meg és aggódva pillantottam az órára.. Ma korábban kell bemennie az egyetemre, nem akarom, hogy miattam elkéssen... – Lassan indulnunk kell.

– Elviszlek a suliba. – ajánlotta fel, mire csak vállat vontam.

– Tudok sétálni is.

– De el akarlak vinni. – puszilta meg a fejem.. Hát jó.. Nekem amúgy is mindegy..

Mikor beléptem a terembe még senki nem volt ott.. Na jó.. A menyétet leszámítva, de számomra ő egy senki, szóval végül is senki nincs a teremben rajtam kívül.. Leültem a helyemre és kinyitva egy füzetet firkálgatni kezdtem.

– Hm.. – kaptam fel hirtelen a fejem.. Itachi miért van itt ilyen korán? Felé pillantottam. A padján feküdt.. Jó végül is, nem érdekel. Újra firkálgatni kezdtem. – Hm… - mormogtam magamban. Fel akarom ébreszteni. Biztos nagyon dühös lenne. Nincs kedvem már első óra előtt kergetőzni.. A táskámban nézelődve elővettem egy jegyzettömböt. Piros, rózsaszín, sárga.. A fiúsabb színeket most hagyjuk, elvégre fel kell dobni Jégcsapot. Egy gyors mozdulattal firkantottam egy-egy szívecskét meg virágot a lapokra és ollóval gyorsan kivágtam őket. Három-négy mozdulat és egy maréknyi virágocska és szívecske van a kezemben. Itachihoz léptem és művészien elszórtam a kis papírokat fekete hajzuhatagán. Ügyeltem arra, hogy a padra egy se kerüljön, mert a végén lebuknék osztályfőnöki óra közepén.. Az pedig nem lenne jó. Mikor végeztem a remekművel csípőre tett kézzel szemléltem meg alkotásom. Komolyan el kéne mennem fodrásznak. Sokkal jobban néz ki mint előtte. Elővettem telefonomat és lefotóztam az alvó Itachit és elküldtem Sasorinak. Nem kellett sokat várnom, rögtön jött a válasz:

„Ezért még ki fog nyírni”

Leültem a helyemre, miközben a választ pötyögtem.

„Ugyan. Csak feldobtam egy kicsit a komor kinézetét. Lehet még hálás is lesz 😂”

„Kétlem”

„de hát sokkal szebb mint előtte! 😲”

„Ezt azért neki ne mondd el.”

„Olyan vagy 😗 ”

A diákok lassan szállingóztak be a terembe, de senki nem szólt Itachinak, hogy milyen cuki frizurája van ma.. Ezt betudom annak, hogy még alszik.

– Te csináltad mi? – ült le elém Kankurou.

– Mégis miből gondolod, hogy én voltam? Ha már Itachiról van szó, rögtön én jutok az eszedbe? Ez nagyon szarul esik, tudd meg. Szívtelen vagy, nem is értem miért vagyunk mi barátok. Rögtön engem vádolni, ez hallatlan! De amúgy igen, én voltam. – Kankurou a fejét rázva röhögött. – De most mond, hogy nem szép.

– Oké. Nem szép.

– Mert gyönyörű, ugye? – kérdeztem egy lányos olvadozós mosollyal arcomon. Kankurou megint csak felnevetett.

– Komolyan, néha nagyon őrült tudsz lenni. Fanklubbot esetleg nem akarsz alapítani?

– Meglepődnél milyen sokan eljönnének. Megtaníthatnám nekik a ˝hn˝ nyelvet. Hmmmm.. Ez nem is rossz ötlet, kösz Kankurou. – nyitott ki hátul a füzetem:

Hogyan csesszük fel a menyét agyát:

1. csináljunk fan clubot
2. hetente kétszer meglátogathatják Itachit a tagok.
3. gazdagodik a nyelvtudásuk az uchiha klán ˝hn˝ nyelvével.

Kankurou belepillantott a füzetembe.

– Írd fel azt is, hogy közösen készíthetnek bentot neki.

– Remek ötlet. Zárójeles megjegyzés ként, semmi hideget nem tehetnek bele.

– Ezt nem értem.

– Így is Jégcsap, hátha még hideg kaját etetsz vele. – forgattam meg a szemem.

– Gonosz vagy vele.

– Mi? Én? Mikor? Csak segíteni próbálok neki! – még hogy gonosz? Ugyan már! A csengő szakított félbe minket. Kakashi pontosan érkezett.

– Jó reggelt, vegyetek elő egy füzetet. Diktálom az órarendet.

– Nem személyre szólóan kapjuk ki, mint eddig is? – kérdezte Hidan. Jut eszembe, hol van Konan?

– Nem. Mivel már ez az utolsó fél évetek itt, az érettségi ötödik tárgyaként választott tantárgy szerint osztottunk szét titeket. Kezdésnek a testnevelés és biológia fakosok. – kezdte, mire Kankurou unottan körmölni kezdett. Kakashi tegnap délutáni szavai.. Nem tudok neki hinni. Tuti hogy mondott valamit Narutonak.

– Jó, most pedig a művészetszakosok és az Irodalom emelt szintű fakosok. – az én vagyok, meg Itachi, és Kana. Húú de sokan leszünk különórán, hajaj..

	Hétfő	Kedd	Szerda	Csütörtök	Péntek
1.	Osztf.	Osztf.	Osztf.	Osztf.	Osztf.
2.	Matek	Angol	Magyar	Matek	Angol
3.	Angol	Töri	Angol	Angol	Matek
4.	Magyar	Matek	Matek	Magyar	Töri
5.	Töri	Magyar	Töri	Töri	Magyar
6.	Informatika	Művtöri	Informatika	Művtöri	Tesi
7.	Tesi	Tesi	Informatika	Művtöri

Nem olyan vészes.. Leszámítva, hogy az összes órám Mr. Jégcsappal lesz..

– Kankurou. – piszkáltam meg a hátát, mire kérés nélkül hátra adta az órarendjét. Ő már be is húzta melyiket hallotta ugyanannak. Azokon együtt leszünk.. Továbbra is napi két órám van együtt vele, az osztályfőnökit leszámítva. Hangos csattanásra kaptam fel a fejem. Kakashi levágta a könyvét Itachi elé, mire a Menyét unottan nézett fel rá.

– Lennél olyan kedves, hogy figyelsz az órámon Uchiha? – kérdezte tőle kemény hangon Kakashi. Meg sem említette a szép hajkoronáját.

– Hn.. – egyenesedett fel, Kakashi pedig vissza ment a tanári asztalhoz.

–  Ezeknek meg mi bajuk? – kérdezte Kankurou.

– Franc tudja.. – motyogtam Kakashira bámulva. Eddig se szívlelte túlzottan Itachit, de sosem csesztette..  A telefonom rezegni kezdett. Konan írt.

–  Mi az? Csak nem a pasid? – kérdezte Kankurou egy perverz mosollyal, mintha arra próbálna célozni, hogy folyton együtt vagyunk és valószínűleg sokat szexelünk.. Hm.. Ezért még megütöm..

–  Nem, ez Konan. Azt írja, hogy ma beteg, de írjuk már le neki az órarendet.

–  Jó. Te írod vagy én?

–  Leírom én. Úgyis megyek Sasoriékhoz délután. Majd odaadom Painnek. – firkantottam egy másik oldalra egy táblázatot. Kakashi lediktálta a többi órarendet is, majd végre rátértünk a lényegre.

–  Mivel év elején megszavaztátok, ezért a tavaszi szünet után megyünk osztálykirándulásra. Ahogy abban már meg egyeztünk négy napot töltünk egy onsenben, a hegyekben. Az érettségit már kitűzték. A kirándulás után még lesz két hetetek felkészülni és ne felejtsétek el, hogy mikor lesznek a felvételik a választott továbbképzéssel kapcsolatban. – alig hogy befejezte megszólalt a csengő. – Ennyi, mehettek. – intett, mi pedig pakolni kezdtünk.

– Kész a matekod? – kérdezte Kankurou, mire kérés nélkül kikaptam a táskámból a füzetet és oda nyújtottam. Bár a negyedik óránk a matek, de így kényelmesen le tudja majd másolni.

–  Holnapra te csinálod meg.

–  Rendben-rendben. – kapta vállára a táskáját.

–  Itachi! – hallottam meg Kakashi hangját. – Igazán szép a frizurád, nagyon illik hozzád a rózsaszín. – franc! Nem tudott volna várni ezzel még elhagyom a termet?!! Itachi a hajához kapott és vagy hat (vagy mittom én mennyi, SOK) papír fecni került az ujjai közé. Dühösen kapta felém a fejét én pedig táska nélkül eredtem futásnak.

–  Ezért kinyírlak, te rohadékos buzi! – ordibált utánam.

–  Nem csinálok neked fan clubot! Nem érdemled meg! – ordítottam neki vissza, amivel látszólag eléggé megleptem, de továbbra is futott utánam, erősen azzal a céllal, hogy most tényleg megfojt. Utolsó lehetőség ként befutottam a wc-be és magamra zártam az ajtót.

–  Ezúttal túl messzire mentél te emós kis görény.. – morogta idegesen.

–  Ki kérem magamnak! Te vagy a görény!........ Meg az emós is! – fűztem hozzá, kis gondolkodás után. Itachi dühösen dörömbölt az ajtón. – Foglalt! – szóltam ki csilingelő hangon.

–  Gyere ki te rohadt kurva, úgy átrendezem a pofád, hogy anyád sem fog rád ismerni! – csak a szememet forgattam. Anyámnak nem nagyon van esélye, hogy ráismerjen bárkire is. Halkan sóhajtva néztem a wc-re amin… vér?

–  Öhm.. Figyu, te látsz kint piszoárokat?! – ordítottam ki, mire egy pillanatra abba hagyta a dörömbölést..

–  Hn..

–  Remek.. Ez a lány wc. Hm.. – közöltem unottan. A következő pillanatban hatalmas sikítás hallatszott és biztos hogy nem Itachi torkából szakadtak fel az érzelmek, hanem egy lányból… Na igen.. Gyorsan kinyitottam az ajtót és menekülőre fogtam, de az a seggfej elkapott. – Basszus Itachi, bajban vagyunk! Futás, majd utána lerendezzük a többit! Hm! – láttam ahogy egy pillanatra elgondolkodik, de végül megadta magát és futni kezdtünk. Azonban nem jutottunk sokáig, ugyanis a sikolyra egy tanár is felkapta a fejét… Kureani-sensei mérgesen nézett rajtunk végig.

–  Az igazgatóhoz. Most. – mondta dühösen és elindult, mi pedig… követtük.

–  Hn..

–  Ja, persze, hibáztass engem, hm..

–  Hn!

–  Te miattad futottam el! – suttogtam idegesen.

–  Hn?

–  Csak fel akartam dobni az amúgy is unalmas képedet!

–  Duguljatok el! – mordult ránk Kurenai. Sértődötten néztem félre. Nem is az én hibám volt..

–  Hnnn.. Hn..

–  Meg az apád fasza a lányos! – ordítottam rá, kicsit hangosabban mint kellett volna. Kurenai-sensei mindkettőnket fejen vágta így az igazgatóig csendben telt az utunk. Kurenai elmagyarázta az igazgatónőnek, hogy mi is történt. Az igazgató egy lemondó sóhajjal reagálta le a dolgot majd ott hagyott minket, hogy béküljünk ki… A büntetés pedig egy szaktanári… Jep..

–  Hn? (Ez hanyadik is?)

–  Hm.. (passz..) Hmhm.. (talán a harmadik…)

–  Hn. (ebben az évben)

–  Hm (ja.) – halkan felsóhajtottam. – Jó, az én hibám volt. – ismertem be.

–  Hn. (tudom)

– Utállak, ugye tudsz róla? – csak vállat vont. Halkan sóhajtva felálltam és elkezdtem kiszedegetni a maradék papír fecnit fekete fürtjeiből. Nem szólt semmit, csak hagyta. – Pedig tényleg jól áll neked a rózsaszín. – mondtam áll-szomorúsággal.

–  Hn!? (Verekedni akarsz!?)

–  Nem kösz, nem lenne igazságos, az erőviszonyok meg minden. – persze az én javamra, de ezt neki nem mondjuk el. Pszt! – Kész. – dobtam ki a kukába a papír fecniket, majd vissza ültem a székbe. Ugyan, nem kell megköszönni, hagyd csak. Ch! Görény Uchiha! – De legalább nem kell angolra menni. – közöltem a jó hírt amin csak a szemét forgatta. Ma kedd van.. ami egyet jelent a ramen nappal.. De most haragszok Narutora… Lehet ma ki kéne hagynunk.. Legyen ez a büntetése? Ma ramen helyett paprikát meg retket kellett ennie.. Na jó.. A ramen nap szent és sérthetetlen.

–  Hn? (mi van?)

–  Kedves hogy érdeklődsz hmm.. – forgattam a szemem. – Haragszok Narutora, ma pedig ramen nap van..

–  Hnn.. (ne is mond…)

–  Akkor minek kérdezted?! – csak leintett, jelezve hogy most félre értettem amit mondani akart.

–  Sasuke is menni akar. – mondta én pedig két okból döbbentem le: 1. Hogy Itachi magától mondott nekem egy értelmes mondatot és 2. Hogy Sasuke ramenezni akar.

–  Családépítő cucc vagy mi? – kérdeztem de ismét csak a szemét forgatta.

–  Hn (veletek)

–  Mi az isten?! – ugrottam fel a székből. Hogy én a két Jégcsappal meg a hülye öcsémmel menjek ramenezni délután?! Én erről miért nem tudtam?!

14. rész - az őrangyalod kitett magáért