Sziklarejtek árvája 7. rész
Bár Gaara-ék csak viccnek szánták, attól még elég.. nyomasztó.. mármint maga a gondolat, hogy én meg Sasuke.. Egyáltalán ki lenne felül? Mármint hogy én biztos nem, de Sasukéből se nézem ki, hogy alul akarna lenni.. Te jó ég miken gondolkozok??!
– Usuratonkachi! – szólalt meg idegesen Sasuke, mire elindultam az ellenkező irányba. Tegnap óta kerülöm és bár én kértem meg pár napja hogy küldjön át egy videót, még se reagáltam rá, hogy jó-e vagy nem.. Tegnap pedig csak tesin oldódtam fel és tudtam vele olyan lenni mint általában..
– Naruto, szerintem Sasuke akar tőled valamit. – szólt Kiba aki kissé furcsállta, hogy egyik pillanatról a másikra felbukkanok és eltűnök.
– Miből gondolod? – kérdeztem egy hamiskás mosollyal.
– Onnan, hogy már egy ideje jön utánad. – mutatott Sasukére aki valóban pár lépéssel mögöttem haladt engem bámulva. Ez de kínos.. Most mit csináljak? Lehet beszélnem kéne vele.. Megálltam és felé fordultam, de amint szólásra nyitotta a száját elfutottam mellette.
– Naruto! Ne rohangálj a folyosón! – mordult rám Sakura mikor elhaladtam előtte.
– Akkor szólj rá Sasukére, hogy hagyjon békén! – ordítottam vissza futtomban, ugyanis Sasuke futott utánam.
– Tegnap Deidara és Itachi, ma meg az öccseik. – nevetett valaki miközben páran videóra vették az attrakciót ugyanis nem kevés embert kerültem ki vagy csúsztam át a lábuk alatt és nem kevés táskán ugrattam át. Már csak az kéne hogy az embereket Sasuke elé lökjem, és tényleg olyan lennék mint tegnap Deidara. A kettő között csak egy igazán kicsi különbség van. Mégpedig, hogy Deidarának és Itachinak mániája egymást basztatni és Itachi tényleg meg akarta verni a lökött bátyámat, mi viszont az én hülyeségem miatt futunk.. Hirtelen egy magas és erős mellkasnak csapódtam. Itachi.. Csak emlegetni kellett..
– Fogd meg Aniki! – ordította Sasuke mire menekülni próbáltam de Itachi hátul elkapta az egyenruhám gallérját ezzel megfullasztva és meg is állítva engem. Nekem végem..
– Deidara jobban menekül nálad. – mondta Itachi mire csak szomorúan bólintottam.
– Kösz, te pedig velem jössz. – vett át a bátyjától Sasuke és a grabancomnál fogva indult el velem..
– Most hová viszel? – kérdeztem szomorúan. Nem hiszem el, hogy tényleg el kaptak..
– Az udvarra. – válaszolt ridegen ami nem sok jóval kecskéztetett (sz. m. : Kecsegtetett lenne, de mind tudjuk, hogy Naruto milyen ^^)
– Meg fogsz ölni?
– Lenne rá okom? – kérdezte gyanakvón.
– Ühmm… - néztem magam elé idegesen.. Ez nem a mérges féle ideg, hanem inkább az az izgulós fajta ideg..
– Oké, akkor most elmondod hogy mi a franc bajod van már tegnap óta. – lökött le egy padra és mérgesen nézett rám.
– Semmi. – fordultam el duzzogva.
– Haa?! Tegnap óta kerülsz, nem válaszoltál facen és akár mit mondok hozzám se szólsz. Mikor megkérdezem mi bajod elfordulsz és azt hazudod hogy semmi! Szóval ki vele! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
– Mondom, hogy semmi és ez téged egyáltalán miért zavar annyira?! – mert a legjobb védekezés a támadás – Ha jól emlékszem te mondogatod mindig, hogy ne lógjak a nyakadon és ha írok valamit facebookon akkor egyetlen szóval válaszol vagy pontokkal, vagy épp elküldesz melegebb éghajlatokra! Inkább örülj neki, hogy másokkal lógok és nem ˝fárasztalak˝ a hülyeségeimmel! – fakadtam ki. Hűű.. ez amúgy tényleg igaz.
– Végül is igaz. – gondolta át a hallottakat és egy aprót biccentve fordult sarkon hogy ott hagyjon. Most vesztettem el a legjobb barátomat… Neeeee!!
– SASUKEEE! – ugrottam a nyakába hátulról és erősen szorítottam.
– Mi a francot csinálsz?! – ordított rám miközben megpróbált lerázni magáról.
– Nem úgy értettem! Te vagy a legjobb barátom! – ordítottam elkeseredetten.
– Akkor mégis mi a franc bajod van?! – kérdezte hátra pillantva rám. Elég furcsa volt. Mint ha aggódna, talán…
– Csak Gaara-ék szórakoztak én meg komolyan vettem. Mert egy idióta vagyok, ne haragudj. – engedtem el.
– Most már tényleg nem értelek. – sóhajtott fel én meg felhúztam a lábam törökülésbe és a füvet tépkedtem.
– Deidara egy sráccal jár, és Gaara viccből az mondta, hogy lehet nekem is bejönnek a srácok. Téged hozott fel példának mert hogy annyit lógok a nyakadon. – motyogtam. Sasuke nem válaszolt én pedig kérdőn néztem fel rá. Csak egy pillanatra láttam a piros arcát majd hirtelen elfordult és mikor újra rám nézett már teljesen nyugodt volt.
– Szóval ha jól értem, azért kezdtél el kerülni mert félsz, hogy azt hinnék, hogy te meg én..? – nem kellett befejezni, tudtam mire gondol.
– Nem.. Igazából azért kezdtelek el kerülni, mert akaratom ellenére is elképzeltem és gondolkoztam rajta, ami tiszta hülyeség, hisz mind ketten hidegek vagyunk.
– Hetero. – javított ki majd a fejét ingatva felsóhajtott. – Hn.. Értem. Szóval ezért. – mondta egy elégedett Uchiha vigyorral amivel némiképp összezavart.
– Várj már, most mi ez a vigyor? – kérdeztem értetlenül ő meg hirtelen leguggolt elém és a tarkómnál fogva magához húzott majd lesmárolt.. Időm sem volt kapcsolni mikor abbahagyta a furcsán kellemes nyálcserét.
– Nem akarod kipróbálni?
– Kipróbálni?.. Mármint mit? – kérdeztem értetlenül.
– Te tényleg nagyon hülye vagy. – mondta egy gúnyos fél mosollyal majd a mellkasomnál meglökött én pedig hátra estem a fűre. Sasuke megtámaszkodott felettem mire totál elvörösödtem. – Szexeljünk. – mondta én pedig elvörösödve néztem fel rá.
– Mi..? – fagytam le még az előbbinél is jobban.. Megnyertem a ˝melyikünk Uchihája az idegtépőbb˝ versenyt. Egy szűkszavú Uchihánál sokkalta rosszabb egy szókimondó Uchiha..
– Te mondtad hogy akaratod ellenére is elképzelted, tehát érdekel a dolog nem?
– De ez akkor is..
– Most meg mit parázol, az első csókodat is tőlem kaptad. – mondta flegmán mire dühösen emelkedtem fentebb.
– Ahogy te is! – védekeztem rögtön mire Sasuke egy perverz mosollyal a pólóm alá simított, közelebb hajolva hozzám, ezzel megint csak a fűre kényszerítve..
– De én veled ellentétben már lefeküdtem egy lánnyal, de te még szűz vagy nem? – az a szemét.. Mégis hogy képzeli??
– És ez neked miért is jó? – kérdeztem mire kicsit meglepődött.
– Nocsak, te tudsz gondolkodni? De akkor is elég hülye vagy, ha még nem jöttél rá. – sóhajtotta kissé fáradtan..
– Mégis mire kellett volna rá jönnöm?!
– Ha csináljuk elmondom. – húzta egy magabiztos félmosolyra a száját.
– Ugh.. – morogtam kelletlenül. Tuti hogy csak szórakozik velem.. Ez annyira nyilvánvaló.. Amúgy meg nem vagyok annyira kíváncsi, hogy egy válaszért cserébe szét tegyem a..
– Gyere. – ragadta meg a karomat és felrántott a földről majd elindult engem is magával rángatva.
– Most meg hová megyünk? – kérdeztem kissé zavartan, mert az előbb még arról beszéltünk, hogy.. Eh?..
– Csak tartsd ezt a cékla vörös fejet és gond nélkül haza engednek minket.
– Mi?.. Nem is vagyok vörös! – kértem ki magamnak mire csak mosolyogva pillantott rám hátra.
– Igen, így jó lesz. – biccentett ami miatt dühösen kaptam arcom elé a kezem. Nem vagyok vörös! Biztos nem vagyok az, miért lennék? – Neji! – álltunk meg az említett előtt aki kérdőn nézett ránk. – Szólnál Gai-senseinek meg Iruka senseinek hogy Naruto belázasodott és haza kísérem? – ezt meg hogy találta ki ilyen gyorsan? Ráadásul miért hazudik?! .. Bár azt azért mégse mondhatja, hogy le akarunk feküdni vagy mi.. Várj! Akkor mi most tényleg azt fogjuk csinálni?? Még nem is egyeztem bele! Várj.. Mi az hogy még?!! Én ebbe nem egyezzek bele!
– Rendben. Jobbulást. – hagyott ott minket. Sasukével tovább indultunk gondolom a gyengélkedő felé hogy igazolást kérjünk a suli orvostól…
– Gaara? – lepődtem meg mikor a suli orvosnál Gaaraval találtuk szembe magunkat.
– Mi az vöröske rosszul vagy? – kérdezte Sasuke lenézően. Csak tudnám miért ilyen szemét mindenkivel.
– Veled meg mi van? – nézett rám Gaara figyelmen kívül hagyva Sasukét.
– Ve..velem?.. – kérdeztem ijedten. – Se..semmi.. csak.. izé.. – gondolkoztam el..
– Nem mintha közöd lenne hozzá. – vágta rá Sasuke mire Gaara csak vállat vont majd kikerülve minket elment.
– Sasuke te.. komolyan gondoltad azt hogy.. szóval.. – kezdtem zavartan.
– Itt azt írja ebéd szünetet tart. Még egy ideig nem jön vissza. – mondta a suli orvos asztalára pillantva.
– Akkor menjünk vissza a.. – indultam el de a pólóm hátuljánál fogva megállított. Ez is valami Uchiha szokás lehet..
– Megvárjuk amíg visszajön. – jelentette ki majd kezei derekam köré simultak.
– Sa..Sasuke..?
– Deidara! Mindjárt kezdődik a tesi óra, mit lófrálsz még itt? – hallottuk meg a folyosóról a lenyalt hajú albínó hangját. Deidara?? Valaki biztos szólt neki.. Gaara rájött és elmondta neki? Akkor most megmentenek? Várj.. Én komolyan megmentésre szorulok?..
– És pont te beszélsz, Hidan? Nem most kell intézni a telefon szexet!
– Ennél hangosabban nem tudnál ordítani bazdmeg! – Deidara hangosan felnevetett miközben egy kisebb csevejbe kezdtek. Mint ahogy a beszélgetésből kiderült, Hidan tud Sasoriról és a bátyámról és Deidara engem akar meglátogatni hátha itt vagyok.. Ezzel csak egy gond van..
– Mennyire tudsz jól hazudni a bátyádnak? – kérdezte Sasuke mire kérdőn kaptam felé a fejem. – Tehát semennyire. – mondta felsóhajtva majd elrángatott a szekrényig és kinyitotta azt. Arrébb tolta az orvosi köpenyeket majd egyszerűen berántott és ránk csukta az ajtót. – Maradj csendben. – utasított. Már miért kéne csendben maradnom?! Én még mindig nem egyeztem bele ebbe az egészbe.. Sasuke keze a derekamra simult, leheletét a nyakamon éreztem.. Olyan közel van.. Hallottuk az ajtó nyitódást majd a léptek zaját.
– Hm?.. – igen ez tuti Deidara.. Pár pillanattal később Deidara elhagyta a gyengélkedőt a telefonom pedig zizegni kezdett a zsebemben. Sasuke, szarva arra hogy az én telefonom rezeg az én zsebemben, egyszerűen elővette és megnézte ki üzent.
– Deidara azt üzeni hogy ha valamit nem találsz vagy nagyon rosszul vagy hívd fel.
– Kösz.. – duzzogtam.. Sasuke vissza adta a telefonom majd kilépett a szekrényből. Miután én is ki kászálódtam onnan megigazította a köpenyeket és becsukta az ajtót mintha mi sem történt volna.
– De biztos jó ötlet ez? Mármint ha azt mondjuk lázas vagyok akkor kiír egész hétre.. – adtam meg magam végül..
– Hidd el szükséged lesz rá. – szúrta oda mire zavartan néztem rá. Várjunk csak ez azt jelenti hogy én leszek alul???
– Hát ti meg? Baj van? – lépett be a suli orvos. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Mégis mit mondjak?
– Naruto rosszul érzi magát. Szédül meg elég meleg a homloka. – hazudta Sasuke, aki valószínűleg elég rutinos az e-fajta fülesekben (sz.m. füllentésre gondol xd).
– Akkor valószínűleg lázas. Jó. Itt egy igazolás. Uzumaki Naruto.. – firkantotta le a nevet majd odaadta Sasukének. – Haza kíséred? Ha szédül nem lenne szerencsés, hogy egyedül menjen. – mondta mire Sasuke bólintott majd elhagytuk a helységet.
– Ez elég könnyen ment.. – mondtam meglepetten.
– Nem igazán figyel a gyerekekre. Más orvos általában megméri a lázad.
– Igen, ez igaz… És akkor most.. Szóval hogy.. Ez nem fura? – kérdeztem zavartan.
– Csak fogd már be. – mondta unottan. A haza felé vezető út elég nagy csendben telt. Sasuke alapjáraton nem nagyon beszél, csak ha van valami téma, nekem meg most nem jutott eszembe semmi.. Pontosabban nem tudtam semmire gondolni azon kívül, hogy mit is fogunk tenni ha haza érünk.
– Hé.. – fordultam felé, mire kérdőn pillantott rám. – Te meleg vagy? – kérdeztem, mert elég fura, hogy simán lefeküdne velem annak ellenére, hogy fiú vagyok.
– Nem.
– Akkor meg..?
– A te eseted más. De más sráccal tuti nem feküdnék le. – mondatára elvörösödtem.. Tehát különleges vagyok a számára?
– Ez már majdnem olyan mintha szerelmet vallanál.. – motyogtam csak magamnak, de persze ő is hallotta.
– Ühm.. Olyasmi. – döbbenten kaptam felé a fejem. Komolyan elismerte, hogy vallomás féle volt???
– Va..Vagyis te..?
– Nem vagyok szerelmes beléd, de elismerem hogy vonzódok hozzád. És veled mi a helyzet? – kérdezte felém pillantva, mire zavartan fordultam el.
– Nem tudom. Helyes vagy, és bírlak de… Mindketten fiúk vagyunk..
– Megijeszt a gondolat?
– Nem! – tagadtam egyből ő pedig elmosolyodott.
– Elég sokáig vissza fogtam magam. Még egy hetet kibírok.
– Úgy érted hogy? – kérdeztem ő pedig bólintott. Megkönnyebbülten elmosolyodtam. – Most hogy ellógtuk a sulit menjünk el Ramenezni! – mondtam vidáman.
– Jó, de te fizetsz.
– Mi?! Miért?
– Mert felültettél. Ez a minimum.
– Na jó. Akkor én állom. – mondtam fejben számolgatva hogy mennyi pénzem fog akkor maradni. Sasuke hirtelen megfogta az állam majd maga felé fordítva arcomat megcsókolt.
– Csak egy heted van, akkor már nem léptetsz vissza. – mondta és tovább ment. Mibe keveredtem?..
– Kakashi hívatta. Elvileg Narutoról akart vele beszélni. De nem jött vissza órára.. – mondta Kimimarou, aki ezek szerint hallotta az Itachinak feltett kérdésemet. Így már értem, hogy Itachi miért nem mondott semmit. Túl sok mondat feleslegesen.. Legalább is neki feleslegesen, de azért én örülök, hogy még nem lépett le az a lökött.
– Kösz! – mosolyodtam el és újult erővel indultam neki a keresésnek, mert ezek szerint nem kell egyedül szerencsétlenkednem a boltban Temari hülye listájával. Én szinte csak energia italért járok a boltba, meg néha ha rám jut a bevásárlás akkor elrángatom Deidarát. Ő úgy is tudja mit hol talál.. Egy pillanatra megtorpantam a folyosón, ugyanis nem csak a boltban nem találom a dolgokat, de.. Hol a viharba keressem Deidarát? Ha Kakashival volt akkor a termünkben kéne keresnem.. Elővettem a telefonom miközben a terem felé indultam. Írnom kéne egy sms-t Sasorinak, hogy kések kicsit a találkozónkról, a bevásárlás miatt, de előtte felhívom Deidarát, hátha már kint van a suli előtt, vagy mondjuk épp Itachit boldogítja valamelyik folyosón. Rámentem a hívásra mire pár másodpercen belül megszólalt a Thousand Foot Krutch – Untraveled Road refrénje.. kérdőn felnéztem a készülékről egyenesen a terem ajtajára ahonnan a hang szűrődött ki. Akkor Deidarát meg is találtam. Befejeztem a hívást majd benyitottam a terembe. – Hallod már mindenhol kerestelek.. – kezdtem de mikor megláttam a kisebb káoszt a teremben elhallgattam. A lábam előtt Deidara nadrágja és egy számomra ismeretlen boxer.. Gondolom ez is az övé, vagy bemelegedett és ez valaki másé.. Halk sírásra kaptam fel a fejem. Na akkor biztos nem szerelmes csókokról van szó.. Becsuktam magam mögött az ajtót és lassan elindultam a hang felé. – De..Deidara.. – motyogtam elképedve mikor megláttam alakját. Fehér bőrén vöröses foltok.. Harapás és csikarás nyomai.. Na meg a Deidarából kicsöpögő fehér cucc… Elő kapva a táskámból a tesi cuccom hajoltam le a szőkéhez. – Fel kell öltöznöd… – próbálkoztam de hangomra összébb húzódott és leszorított szemekkel nyeldeste a könnyeit. – Nyugodj meg.. Nem fogok semmit kérdezni, esküszöm, csak öltözz fel és menjünk innen. – mondtam de csak még összébb kuporodott.. – Lemondom Sasorit, te öltözz fel. – tettem le mellé a táskám és arrébb lépve vettem elő újra a mobilom. Sebesen pötyögtem az üzenetet de vagy háromszor visszatöröltem és elölről kezdtem. Ezt még is hogy magyarázzam el neki? Ha elmondom, hogy mi történt akkor Sasori baromira ki fog borulni.. ˝Bocsi Sasori, de ma még sem jó. Deidarával megígértük még régebben Konannek, hogy ma elmegyünk megnézni valami hülye filmet. Tényleg ne haragudj.˝ Ennél nagyobbat nem is kamuzhattam volna.. Hirtelen egy nagy csattanás csapta meg a fülemet, mire ijedten fordultam hátra. Deidara a padlón feküdt arccal és a derekát fogta miközben másik kezét ökölbe szorította a padlón. A melegítő nadrág már félig rajta volt. Mellé lépve minden szó nélkül nyúltam felé, hogy segítsek, de ő remegő kezekkel csapta el a kezem. Kissé megszeppenve néztem rá ahogy felhúzta magára a ruhadarabot. – Mi történt?.. – csúszott ki a számon mire lefagyott. – Mindegy, hagyjuk, bocsánat.. – kaptam fel a földről az oda tett tesi pólóm majd a fejére húztam. Ismét csak ellökte a kezem, így félre pillantva vártam meg, amíg a ruha ujjaiba is belebújik.
– Csak felejtsd el, jó..? – mondta mire elkerekedett szemekkel kaptam felé a fejem.
– Jelentsd fel. Nem tudom ki tette, de jelentsd fel. – válaszul csak a fejét rázta.
– Miért nem?! – kérdeztem dühösen de csak a fejét rázta. A telefonom csörögni kezdett.. Sasori.. Nem vettem fel csak csendben néztem Deidarát. A legjobb barátom baromi nagy szarban van és nem tudom mit tegyek.. Mikor már harmadjára kezdett el csörögni a telefonom idegesen vettem fel.
– Bocsi, de most nem ére.. – kezdtem de Sasori idegesen közbe vágott.
– Hol vagytok?
– Mi? – kérdeztem döbbenten. Miért ideges?..
– Hol vagytok most!? – ordította idegesen. Deidarára néztem aki Sasori hangja hallatán könyörögve nézett rám.. – Melyik teremben? – kérdezte amivel bár meglepett, de Deidara szemeit újra könnyfátyol borította, így a meglepettség helyett, inkább az aggodalom vette át.
– A 07-es.. – motyogtam ő pedig letette a telefont. – Sasori idejön.. – mondtam, holott Deidara is tudta.. – Felhívom Gaarat, hogy vigye el valahová Narutot. – kezdtem el kikeresni az öcsém számát.
– Naruto beteg, otthon marad. – mondta határozottan.
– Akkor elküldöm otthonról Temarit meg Gaarat.. – vázoltam az újabb tervem, de Deidara makacsul megingatta a fejét.
– Haza megyek. – akkor most mit csináljak?.. És mégis melyik otthonára gondol? Szilarejtekre?.. Az ajtó kinyílt és Sasori lépett be rajta.
– Sasori.. – kezdtem felállva ő pedig elindult az irányomba majd megpillantotta Deidarát. Nehéz lenne leírni mi volt az arcán.. Minden bizonnyal aggódott..
– Kakashi tette ugye? – kérdezte Deidarát, de ő nem válaszolt.. Valahol nagyon elvesztettem a fonalat..
– Jól vagyok.. Csak megcsúsztam. – szúrta oda és egy szúrós pillantással nézett Irukára hogy csukja be az ajtót. Bár csak egy pillanatra láttam, de elég egyértelmű hogy azok a piros foltok a karján és a csípőjén nem egy verekedés következményei.
– Ezt te tetted vele! – kaptam el Sasori ingjét és dühösen néztem vele farkasszemet.
– Mégis miért erőszakoltam volna meg? – kérdezte idegesen. Jogos.. Elvégre járnak de más nem lehetett.
– Ne menj a bátyám közelébe! – ordítottam a képébe. Jiraya erősen tarkón csapott majd felsóhajtva nézett le rám.
– Kakashi tette. – mondta én pedig értetlenül néztem rá. Komolyan mondta.. Nem hazudna ilyet..
– De hát Kakashi-sensei nem.. – kezdtem de elakadtam. Deidara utálja Kakashit és folyton kerüli, de Kakashi mindig kedvesen kérdez felőle. Miért tett volna ilyet?
– Kakashi nem meleg. – mondtam és Irukára néztem megerősítést várva de ő kínosan elfordult.
– De igen.. Az.. – mondta. A fürdőszoba ajtaja kinyílt és Deidara csoszogott ki rajta. Mivel hosszú ujjú felsőt vett fel így nem tudtam tüzetesebben végig mérni a ˝károkat˝ de a száját és a nyakát tisztán láttam ahogy a vörös szemeit is.
– Nii, ez ugye csak valami vicc? – kérdeztem reménykedve hogy talán tőle kapok valami logikus magyarázatot.
– Szerinted nevetek? – kérdezte szárazon, majd Irukára nézett. – Keresd meg és beszélj vele. – mondta majd kikerülve a kisebb tömeget az ebédlőbe ment és leült a kanapéra.
– Fel kell jelentened. – közölte Jiraiya ellentmondást nem tűrő hangon amitől még én is összerezzentem.
– Ezt majd én eldöntöm. – közölte Deidara komoran.
– Ne hogy már még azt a seggfejt sajnáld! – borult ki Jiraiya, hozzáteszem, teljesen jogosan.
– Sajnálja a hóhér, egyszerűen csak… jó, akkor majd én beszélek vele. – sóhajtotta fáradtan.
– Te kurvára nem beszélsz vele. – mondta ingerülten Sasori.
– Fel kell jelentened! – mondta idegesen Jiraiya.
– Ez már több a soknál Deidara, nem nézheted el neki! – fakadt ki Iruka is.
– Hagyjatok már békén! – akadt ki a bátyám. – Köszönöm hogy aggódtok miattam, de nem szükséges. Mostantól Iruka sensei folyton Kakashi mellett lesz a szünetekben, velem meg mindig ott lesz Kankurou, Konan, Hidan vagy akár Itachi. Nem használhatja a tanári hatalmát arra, hogy négyszemközt beszéljünk és ezt most már ő is tudni fogja. Most pedig menjetek haza. Van jobb dolgotok is, nem? – kérdezte fáradtan. Mind a hárman vitatkozni akartak, de ismerik már annyira a bátyámat, hogy tudják milyen makacs. Én még mindig sokkoltan álltam a tények előtt és kikísértem a ˝vendégeket˝ . Jiraiya még az ajtóban hátra szólt hogy Deidarát igazolja a hétre és itthon maradhat. Mikor visszamentem az ebédlőbe Deidara nagyot sóhajtva bólintott. – Hallgatlak. Vágd csak a fejemhez amit gondolsz és kérdezz amit akarsz.. – szólásra nyitottam a számat de nem jött ki rajta semmi. Erre mégis mit mondhatnék.? Halkan sóhajtva szólalt meg ismét, választ adva a még fel nem tett kérdések egyikére. – Már régóta molesztál, Irukával pedig viszonyt folytat.
– Tehát.. Iruka is..?
– Meleg. És rohadtul szerelmes Kakashiba, de Kakashi nem szereti őt csak néha kiéli rajta a vágyait.
– És te hogy kerültél bele? – kérdeztem lassan miközben leültem egy székre.
– Láttam őket csókolózni.. Aztán ez lett belőle.
– De miért durvult el ennyire?
– Mert megtudta, hogy járok Sasorival.
– Akkor mégis az a vörös a hibás!
– Nem. Az volt a baja, hogy eddig mindig vissza utasítottam, mondván, hogy hetero vagyok, erre összejöttem egy sráccal. Neki ez rosszul esett, nem volt ott Iruka hogy lenyugtassa így rajtam töltötte ki azt ami nekem is járt... De most jobban utálja magát mint Sasori, Jiraiya, Iruka és Kankurou együttvéve.
– Kankurou is tud róla?
– Ő talált meg a teremben.
– …Akkor szakítasz Sasorival?
– Nem. Miért szakítanék vele? Ha ő szakítani akarna azt megérteném. – mondta elhúzva a száját. – De amúgy akárhogy nézem neked kurvára nincs semmi bajod. – na igen… – Ráadásul hol a picsában voltál?! Miért is lógsz tulajdonképpen a suliból?!
– Hogy itthon ápoljalak. – füllentettem de persze nem jött be. Fülön csípett és elég durván ráncigálta meg az említett testrészemet ami már alapból fájt Sasuke miatt, mivel hogy lefeküdni végül is nem feküdtünk le de azért csináltunk ezt azt... Bár hogy miért harapta meg a fülem olyan durván mikor videó játékoztunk azt nem tudom..
– Ne hazudj! Miért lógtál te mocsok kölyök?!
– Egy lány miatt! – kamuztam újra. Hirtelen elengedte a fülem, majd elgondolkozott. Ilyenkor rohadt ijesztő. Mintha vissza nézné az emlékeimet vagy nem tudom… Mindig rájön hogy mi is történt.. 90%-ban legalábbis jól gondolja.. – Az lehetetlen…
– Már miért lenne lehetetlen?! – morrantam fel idegesen.
– Nem, semmi… Csak eszembe jutott, hogy Sasuke kísért haza. – tehát jóra gondolt… De valószínűtlennek tartja.
– Mert rájött, hogy kamuzok. Elmondtam hogy randim lesz, erre fel csak úgy tartotta meg a titkom, hogy ő is ellóghatja ezt a napot. – mondtam a jól begyakorolt szöveget amit Sasuke a fejembe vert.
– Oh? És ki a lány? – kérdezte unottan, azzal a tipikus ˝úgy is tudom hogy hazudsz˝ nézéssel.
– Manaka… Saiko Manaka.
– És az ki? – kérdezte értetlenül.
– Egy lány.. – motyogtam piros arccal.
– Jó.. Megyek aludni. – állt fel és bement a szobájába majd becsukta az ajtót. Mondania se kell, hogy ami vele és Kakashival történt az hét pecsétes titok. De azért kicsit rosszul esik, hogy nem szólt róla. Mármint arról hogy Kakashi piszkálja... Elvégre testvérek vagyunk… Vagyis vér szerint nem.. De az nem számít. Fogalmam sincs, hogy mégis hogy viszonyuljak ezek után Kakashi-hoz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése