Sziklarejtek árvája 6. rész
Mondtam már mennyire utálom a földrajzot? Csak mert rohadtul. A felelésem szerencsére 4-es lett de nem sokon múlt a hármas.. Ráadásul ma még nem is beszéltem Kankuroékkal. Egyáltalán miből sejti Kankurou hogy Sasori velem találkozik suli után?
– Hé Deidara! – karolta át a nyakam Hidan én pedig kérdőn néztem fehérhajú osztálytársamra. – Minden oké?
– Ja. Miért kérded? – kérdeztem összeszűkített szemekkel előre sejtve hirtelen összemelegedésünk okát.. Ráadásul szó szerint értem..
– Ne nézz már így. Csak kíváncsi voltam.
– Aha.. Te. Kíváncsi? Hmm. – húztam gúnyos mosolyra a számat mire megforgatta szemeit és halkan sóhajtva adta meg magát.
– Hallottam mikor Sasori beszélt veled telefonon. Elég könnyű volt kikövetkeztetni, hogy mit is csináltatok tegnap délután. Végre nem én vagyok az egyetlen bu.. – mondta vigyorogva én pedig ijedten fogtam be a száját.
– Muszáj ilyen hangosan mondanod? – mordultam rá ő pedig vállat vonva vigyorgott. – Ha lehet akkor ne reklámozd. – kértem elengedve a száját.
– Miért? Titkoljátok a kapcsolatot vagy mi? – kérdezte meglepetten.
– Nem erről van szó, csak még nem akarom hogy erről zengjen a suli. És kiemelném, hogy nem buzi, hanem biszex vagyok. – mondtam mire elnevette magát.
– Ugyan mindegy. Egy lány se járna olyan sráccal akit seggbe basztak. – röhögött és a legszomorúbb az egészben hogy igaza van.
– És ezt pont olyan mondja akit szintén felcsináltak. – morogtam unottan, hogy még is csak enyém legyen az utolsó szó.
– De még mennyiszer és hogyan. – sóhajtotta vágyakozva amin csak a fejemet ingattam.
– Talán ezért nincs annyi barátod. – emlékeztettem a tagadhatatlan tényre, miszerint Kimimaron kívül szinte senki sem barátkozik vele.
– Nem azért nem barátkoznak velem mert meleg vagyok hanem mert nem tudják értékelni a személyiségemet. Máskülönben ha valaki csak azért nem haverkodik velem mert buzi vagyok akkor azok nem is igazi barátok. – mondta „bölcsen”.
– Igazad van. Tehát ha elmondom Kankurounak akkor rögtön sarkon fordul és ott hagy, mi? – kérdeztem kínosan mire kérdőn nézett rám. – Áu! – kaptam a fejemhez mikor Hidan kedvesen fejen csapott. – Ezt miért kellett?! – kérdeztem idegesen. Hidan komoly arccal nézett rám és egyáltalán nem tűnt játéknak amit csinált.
– Kankurou a legjobb barátod és Konan is. El fogják fogadni a homoszexuális hajlamaidat. – mondta tök komolyan én pedig értetlenül néztem rá. Noss.. kölcsön kenyér vissza jár. Jó erősen fejen vágtam mire mérgesen meredt rám – Ez mire volt jó bazdmeg?! – kérdezte idegesen.
– Ne komolykodj, nem áll jól. – hagytam ott ő pedig épp utánam akart ordítani mikor hátra pillantottam. – És kösz. – mosolyogtam rá mire értetlenül nézett rám. Majd mikor tovább indultam utánam ordított.
– Az automatához ment szöszi! – tudtam kire gondolt. Felemelve a kezem, jeleztem hogy hallottam majd az automatához vettem az irányt. Végtére is tényleg a legjobb barátom. Elfogadja majd..
– Hé Deidara. – hallottam meg Kankurou hangját. Felé fordultam majd reflex szerűen elkaptam a felém hajított üdítőt.
– Kösz. – néztem a kezemben tartott coca cola zero-ra. Leültem Kankurou mellé a padra majd kibontottam a kapott üdítőt. Kankurou maga elé bámult és nem mondott semmit. Talán először valami másról kéne beszélni.. Nem! Nyugi Deidara, el tudod mondani. – Figyi amit tegnap kérdeztél.. – kezdtem de közbe vágott.
– Ne kattogj ezen, hülye. – mosolygott rám én pedig értetlenül néztem rá. – Tegnap kicsit rosszul esett, de nem fogok csak azért haragudni rád mert valamit nem tudsz elmondani vagy esetleg még nem akarsz. Ha el akarod mondani akkor elmondhatod mert érdekel és mert biztosan végig hallgatlak. – mondta én pedig legszívesebben a nyakába ugrottam volna örömömben, de egy: nem ugrok a nyakába mert nem. Kettő: épp azt akarom vele közölni hogy biszex vagyok, ha ölelgetném csak megijedne.
– Ez jó fej dolog tőled. – mosolyogtam. – De el szeretném mondani. Azonban előtte arra lennék kíváncsi hogy te honnan tudsz róla? – pillantottam a plafonon lévő lámpára és azt kezdtem el szugerálni. Hátha felkapcsol és kivakítja a szemem…
– Mármint miről honnan tudok?
– Tudod te..
– Sasorira gondolsz? – kérdezte mire bólintottam. – Szóval igaz.. Nem tudtam biztosra csak sejtettem. Elvégre a buli után lett hirtelen egy „barátnője” aki minden délután ráér kivéve kedden. Neked is lett hirtelen egy „barátnőd” és te bármikor ráérsz délután csak kedden nem, Naruto miatt. Aztán ott volt az amikor Sasoriról beszélgettünk és te meg annyira tiltakoztál ellene meg ilyenek. Na és persze az se egy utolsó szempont, hogy mikor megkaptam Sasoritól a báb elkészítéséhez való leírást akkor rólad is kérdezett.
– Rólam??
– Ja. Megkérdezte nagyon másnapos vagy-e. Ez alapból nem lenne fura de amilyen nehezen kérdezte meg elég egyértelmű volt hogy miért kérdezi. De most akkor mi van? Homo lettél?
– Nem teljesen. Csak biszex.
– Az mindegy. Miért nem merted elmondani?
– Nem tudtam mit szólnátok hozzá, ezért inkább nem mondtam.
– Néha tényleg nagyon szőke vagy. – nevetett én pedig beleittam a kólámba.. – Ne aggódj emiatt. Ha azt közölted volna, hogy beszálltál Hidanhez meg Kakuzuhoz harmadiknak akkor talán kivertem volna a balhét de ha Sasoriról van szó akkor nekem mindegy.
– Hát ami azt illeti.. – kezdtem kissé kínosan mire elkerekedett szemekkel nézett rám.
– Ugye nem szálltál be harmadiknak? Te jó ég, ugye nem?
– De amúgy egész jó, csak.. Most akkor komolyan balhézni fogsz mert én meg ők..? – kérdeztem kissé szomorúan.
– Ezt nem értem.. Miért csináltad? Várj! Biztos nem igaz.. – próbálkozott én pedig elharapva a mosolyomat próbáltam tovább játszani a rögtönzött szerepet, de Kankurou vállon ütött és hangosan rám ordított. – Barom! Én meg már komolyan elhittem. Faszom.. Fogalmam sincs mit csináltam volna, ha igaz.. - motyogta majd megkönnyebbülten felsóhajtott. Mosolyogva néztem rá mire kérdőn pillantott felém.
– Vagyis nem zavar? Mármint hogy Sasori meg én..?
– A legjobb barátom vagy Deidara. – nézett mélyen a szemembe és ez lehetett volna a mi közös pillanatunk, de..
– Ez kezd át menni barátnős beszélgetésbe. – rázott ki a hideg amin mindketten felnevettünk.
– Konanek mondtad már? – kérdezte elterelve magáról a szót.
– Még nem. De ő amúgy merre van?
– Azt hiszem a föci tanárral beszélgetett a folyosón. Majd óra után elmondod neki. Őt meg fix hogy nem fogja zavarni elvégre Hidant is bírja úgy ahogy.
– Ja.. Igaz. – motyogtam kínosan és nagyot kortyoltam a kólából.
– Te amúgy, akkor most Sasori a passzív fél vagy te? – kérdezte mire sugárban kiköptem a kólát a számból, majd köhögve néztem rá.
– Mi van?! – kérdeztem teljesen ledöbbenve, ugyanis az ágy témát nem kéne így át beszélni, nem?
– Nem igazán nézem ki Sasoriból hogy ő lenne alul.
– Te most komolyan ilyeneken gondolkodsz?
– Inkább menj átöltözni mert mindjárt csengetnek, hülye. – mondta mosolyogva én pedig unottan felálltam és ott hagytam. Oké, hogy legjobb barátok vagyunk, de ezeket akkor sem kell tudnia. Mikor bementem az öltözőbe ott már nem volt senki. A tesi órákon általában 10-en vagyunk egyszerre. Több osztályból rakják össze a tanulókat tesire, tehát a görény öccsével ilyenkor órám is van. Itachinak meg Narutoval is szokott tesije lenni egymással. Ez szívás. Legalább cserélhetnénk vagy valami. Nem nagyon szoktam figyelni hogy kivel van éppen órám de a fontosabbakat mindig megjegyzem. Érdekes módon jobban ismerem Naruto osztálytársait mint a sajátomat. Hidan és Kimimaro ilyenkor mindig párban vannak mivel csaknem legjobb barátok, én meg vagy Gaarat vagy Sasukét kapom ugyanis az a kettő képtelen elviselni egymást. Neji a másik áldozat. Ha velem van Gaara, vele van Sasuke, ha nálam van Sasuke, nála van Gaara. Megesik. Bár Sasuke Nejit se bírja túlzottan. Bár ő kit bír? Hülye Uchiha.
– Deidara-san. – lépett be Neji az öltözőbe és köszönés kép biccentett is.
– Szia Neji.
– Naruto a gyengélkedőn van. – mondta csak úgy mellékesen mire megálltam a mozdulatban..
– Mi? Miért?
– Belázasodott.
– Istenem. Mindjárt jövök. – indultam el a gyengélkedő felé. – Szólnál Gai-senseinek hogy kicsit kések? – kérdeztem Nejit aki bólintott én pedig megköszönve elsiettem. Azt hiszem van otthon valami gyógyszer. Majd elmondom Narutonak hol keresse. Kaja van a hűtőben, úgyhogy szerintem ellesz otthon egyedül. Benyitottam a gyengélkedőre ahol 5-5 ágy van egymással szemben, de mind üresen. Ez furcsa. Neji nem szokott hazudni. Talán már haza ment. Hm.. Na mindegy. Írok neki üzit. Kimentem a gyengélkedőből és kimentem az udvarra ahol már elkezdődött a tesi óra. Természetesen mindenki a köröket futotta. Gai intett, hogy látja megérkeztem, úgyhogy csatlakoztam Gaarahoz a futásban.
– Neji mondta hogy Naruto belázasodott. – kezdtem mire kérdőn felém pillantott.
– Ja. – mondta végül, de nem igen tudtam leolvasni semmit az arcáról.. Már megszoktam, de ami jobban zavar az.. Mintha változott volna a tesizős kis csoportunk száma..
– Te.. Sasuke hol van? Nem látom.
– Haza kísérte Narutot. – hát ez nem valami megnyugtató. Oké hogy Sasuke meg Naruto csaknem legjobb barátok és riválisok de egy Uchiha egy beteg vagy jelen esetben lázas egyént nem fog kísérgetni.
– Értem. – motyogtam végül. – Te. Kérdezni akartam Kankuroutol valamit de elfelejtettem úgyhogy..? – kérdeztem ő pedig bólintott hogy hallgat. – Ti tényleg a kazekage gyerekei vagytok? – Gaarat nem lepte meg a kérdés, szimplán bólintott egyet.. – Szóval tényleg..
– De ez nem változtat semmin. – kezdte mire felé fordultam. – Igen, az apánk egy kage de attól még ugyanolyanok vagyunk mint bárki más. Úgy értem, te szülők nélkül nőttél fel. Gyakorlatilag mi is.
– Igen, azt hallottam hogy édesanyátok beteg és gyakran van kórházban. – bólintottam. Így belegondolva elég magányosak lehettek. – És akkor kivel voltatok?
– Anya testvérével, Yashamaruval.
– Értem.
– Na és te?
– Én? A barátaimmal, többnyire. Talán négy vagy három lehettem mikor zargatni kezdtük a Tsuchikage papust.
– Bárcsak az én apámat is lehetett volna zargatni. – mosolyodott el.
– Ja. Nehéz lehet egy kage gyerekeként.
– Nem vészes. – mosolygott.
A tesi viszonylag gyorsan eltelt. Bár lehet én érkeztem utoljára az órára de én távoztam először az öltözőből. Konan már biztos a nyelvtan terem előtt van. Remélem ő is jól fogadja majd..
– Büfé. – mondta Hidan mikor elment mellettem. Kérdőn néztem utána. Már volt nála egy szendvics meg egy üdítő. Minden mindegy alapon elindultam a büféhez.
– Deidara. – integetett Konan velem szembe jövet. – Kész a nyelvtan házid? – kérdezte én pedig bólintottam. – Majd ide adod? Tegnap Painnel moziban voltunk és mikor haza értem már nem volt kedvem megcsinálni.
– Jó. Oké…
– Baj van? – kérdezte megtorpanva én pedig megráztam a fejem.
– Menjünk. – mosolyogtam aztán elindultam a terem felé. Hogy kéne neki elmondanom? Térjek rögtön a lényegre?
– Figyelsz? – kérdezte Konan én pedig kérdőn néztem rá.
– Mármint mire?
– Hát rám te szőke. Mi van veled? Teljesen máshol jársz. – mondta egy kedves mosollyal. Leültem a padra és felsóhajtottam.
– Kankurounak már elmondtam.
– Mit? – kérdezte leülve mellém.
– Hogy.. Ki az akivel együtt vagyok.
– Ja igen. Gondolkoztam rajta tegnap vele. Szerinte vagy a nővérével kavarsz, vagy Sasorival vagy pedig a senseiel. – mondta én pedig köpni nyelni nem tudtam.
– Melyik sensei? – kérdeztem idegesen.
– Hát Kakahi. De nyugi, mondtam neki hogy az lehetetlen. – mosolygott.
– De mégis miből gondolt pont rájuk? – kérdeztem a hajamba túrva ugyanis Temain kívül mind a két tippje telitalálat volt, csak épp Kakashival nem szándékosan kavarok.. Inkább ő kavar velem és nem tudom hogy kéne kikavarnom magam ebből az egészből.. Kezdek szédülni a sok kavarástól..
– Temarira azért mert amilyen kis jó fiú vagy, nem mernéd neki elmondani hogy a nővérét döngeted. Aztán felmerült Kakashi sensei. Szerinte elég érdekes hogy folyton kipirulva jössz ki a teremből miután beszélsz vele. Mondjuk ez szerintem is fura.. Aztán jött Sasori. Hogy a buli után hirtelen mindketten becsajoztok és mert nem akartál Sasori nemi életéről hülyülni vele.
– Jó-jó. És mi volt a te elméleted? – kérdeztem. Addig oké hogy Kankurou eléggé ismer és simán ki tudta következtetni hogy Sasorival vagyok együtt de mi a helyzet Konannel.?
– Nekem nem volt elméletem. – mondta amin kicsit meglepődtem. – Amit Kankurou mondott az mind elgondolkoztató de ahogy ismerlek, te nem lennél együtt egy pasival, mert nem vallanád be magadnak ha vonzódnál hozzájuk. Ha valami véletlen folytán mondjuk Kakasi sensei lesmárolna te tuti hogy undorodnál saját magadtól. Sasori meg… Mindketten művészlelkek vagytok, nem akarnád elrontani ezt az egész kezdődő barátságot azzal hogy kipróbálod meleg vagy-e.
– Akkor aszem’ Kankurou nyert.. – mondtam ő pedig elkerekedett szemekkel meredt rám.
– Vagyis te meg Sasori..?
– Ühm. – bólintottam.
– Komolyan??
– Igen. Komolyan.
– Hú.. és melyikőtök az uke?
– A mi?
– Ki van alul? Biztos te. – vigyorgott gonoszul én pedig vörös arccal karoltam át a nyakát és kezdtem borzolni bosszúból a haját. Nevetve sikítozott én pedig végül röhögve abbahagytam a kék hajkorona ostromlását.
– Ne gondolkodj ilyeneken jó? Kankurou is épp elég idióta volt hogy megkérdezze.
– Komolyan? – nevetett én pedig elengedtem a nyakát mire kiegyenesedve igazgatta meg kék tincseit.. – A többiek tudják már? Vagy titokban tartjátok? – kérdezte továbbra is a haját igazgatva.
– Nem kürtölöm világgá, csak nektek mondtam el, meg ugye Narutonak. De nem titok csak.. nem tudom. – gondolkoztam el. Hogy is fogalmazzak?.. – Ha valaki megkérdezi akkor elmondom. Ennyi.
– Aha. Korrekt. De Hidanék biztos tudni fogják. És ha Kakuzu tudja akkor Zetsu meg Kisame is. És ha Kisame tudja akkor Itachi is.. – baszki ezt nem gondoltam végig.. – Halálra fog szívatni. – nevetett fel jóízűen.
– Legalább egy kicsit legyél együtt érzőbb! – mordultam rá kétségbe esve. Ilyenek ezek a legjobb barátok. Minek nekem ellenség?
– Oh. Csörögsz. – vette elő a zsebéből a telefonomat (???) – A pasid az. – tartotta felém a telefonom kijelzőjét amin Sasori neve világított.
– Add már ide! – kaptam ki a kezéből és felállva ott hagytam a vihogó kékséget. – Szia…
– Elég kedvtelen vagy. Rosszkor hívlak?
– Nem, csak Konan elcsórta a telómat. Mindegy, hosszú. Mi a helyzet?
– Elmondtam Painéknek.
– Én meg Kankurouéknak. Nálad hogy fogadták?
– Egész jól. – köszörülte meg a torkát ami egyet jelent azzal, hogy valami, pontosabban valaki, elég sok galibát okozhatott. Obitora tippelek... – Nálad?
– Jól fogadni jól fogadták, de ciki kérdéseket tettek fel. Tényleg ennyire nyilvánvaló hogy én vagyok alul?
– Eléggé. – nevetett.
– Kösz.. Na és hogy lesz a délután? – váltottam témát, elvégre ciki nem ciki, valóban én vagyok alul..
– Hát.. passz.. Jó a kézügyességed ugye? – kérdezte mire a háttérből nevetést hallottam. – Nem úgy ti perverzek és húzzatok már a picsába! – mordult rájuk Sasori mire csak kínosan nedvesítettem meg kiszáradt ajkam.. – Bocs. – mondta én pedig a falnak dőlve felsóhajtottam. Ha egy lány és egy fiú járnak akkor is megvannak ezek a perverz viccek, de valahogy eddig nem igazán tudtam mi benne a ciki. Most már értem.
– Fogjuk rá. De miért? Festeni kell?
– Nem. Bábok. Kankurou átjön délután és segítek neki szerelni. Mivel mindjárt jön a fesztivál jól jönne még pár segítő kéz.
– Értem. Oké. Amúgy sincs jobb dolgom.
– Klassz. Jön Gaara is meg a barátnője. Próbáltam rávenni Itachit hogy segítsen ő is mivel hogy művészetis mint te, de azt mondta őt nem érdeklik az ilyenek.
– Lehet hogy művészetis de nem túl kiemelkedő benne. Az elméletet tudja de borzasztó a kézügyessége. Múltkor a tájképére azt mondta a tanár hogy egy folyó felülnézetből, pedig valójában egy fa volt. – forgattam a szemem
– Tényleg ilyen gáz?
– Ühüm...
– Na mindegy. Megoldjuk öten is.
– Aha. De most leteszem mert kell Konannek a nyelvtan füzetem és mindjárt csengetnek.
– Oké. Akkor suli után.
– Igen. Szia. – tettem le a telefont majd visszamentem a kék hajúhoz.
– Na megbeszéltétek az estét? – kérdezte vigyorogva én meg azzal a lendülettel fejen csaptam.
– Ne kérdezz ilyen perverz dolgokat. Tudom hogy mire gondoltál és egyáltalán nem erről volt szó.
– Persze-persze. – röhögött én meg kivettem a táskámból a füzetem és oda adtam neki. Elkezdte másolni miközben a gondolataiba meredt. Mikor valamire koncentrál összeráncolt szemöldökkel néz, de mikor gondolkozik távoliak a szemei és kisimul az arca. Konan egyszer csak nagy szemekkel nézte a füzetét majd teljesen elvörösödött és lassan felém fordította a fejét.
– Mi az? – kérdeztem értetlenül.
– .. Elképzeltem.. – motyogta céklavörös fejjel.
– Mármint mit? – kérdeztem ő pedig a füzetembe temette az arcát.
– Ahogy te és Sasori.. – motyogta mire éreztem hogy az én arcom is felforrósodik..
– M..Miért gondolkodsz ilyeneken?! – csaptam fejbe a táskámmal.
– Ne ütögess már! – nyavalygott – Ez nekem is tök ciki volt.
– Nem magadat képzelted el hanem engem. Ez inkább nekem kínos. – temettem a tenyerembe az arcomat.
– Hmmm… - kérdőn Konanre néztem aki már az eredeti arcszínével pislogott rám elgondolkodva.
– Már megint mi van? – kérdeztem az ujjaim között kikukucskálva.
– Megnézhetem, hogy csináljátok? – kérdezte gátlástalanul.
– Te mégis mióta vagy ilyen perverz?! Hm!??
– Nem vagyok perverz csak bírom a yaoit. Ennyi. – vont vállat.
– A mit??
– Yaoi. Fiú-fiú szerelem. Az uke van alul a seme meg felül. Valahogy elég fura elképzelni azt hogy olyan fura pózokban, megfeszült háttal lihegsz és nyögdécselsz Sasori alatt.
– Ne már, könyörgöm. Totál kiborítasz. – temettem a tenyerembe az arcom ismét. – Ne beszéljünk már erről.
– Jóóó. De majd küldök neked pár mangát. Elvégre eddig csak két barátnőd volt és Sasorinak is csak barátnői voltak eddig… - kezdte de közbe vágtam erősen azzal a szándékkal, hogy eltereljem a meleg mangákról a témát.
– Milyenek voltak az előző barátnői?
– Hát.. Eddig öt barátnője volt. Az egyik barna hajú, alacsony és baromi nagy mellei voltak. Elég bosszantó volt. Folyton nyávogott és totál nem értett az irodalomhoz, tehát Sasori verseit sem értette.
– Mert elolvasta őket?
– Sasori elég ridegnek tűnik de egész romantikus alkat. Biztos neked is fog verset írni. – legyintett hanyagul. – A másik csajnak szintén nagy mellei voltak. Folyton okoskodott meg tette az agyát. Ráadásul imádott vásárolni meg moziba járni. Vállig érő hullámos barna haja volt ami baromi aranyos volt egyébként. Aztán ott volt az a másik. Rövid fekete egyenes haj, de az a pornós féle. Nagyon okos volt és imádta az irodalmat meg a fizikát pedig ez a kettő elég távol áll egymástól. Neki is nagy mellei voltak és szemüveget viselt. Talán inkább a szemüveg miatt tűnt pornósnak meg hogy folyton kacsaszájjal pózolt.. A másiknak világos barna haja volt amit mindig, de tényleg mindig felcopfozott. Amolyan loli féle csajt képzelj el. Butácska, nyavalygós és őrült. Fura beceneveket adott Sasorinak és mindig a nyakán lógott. Elég alacsony volt de a mellei hatalmasak voltak. És a legutóbbi... Hm.. Neki vörös, rövid haja volt. Vékony, karcsú, nagy mellek, hosszú lábak. Eléggé flegma és nem törődöm stílus. Szart a romantikára. Jobban belegondolva Sasori exeinek bazi nagy mellei voltak és egyik sem volt szőke.
– Ez így elég lehangoló.. – motyogtam. Az összes exének rövid haja volt, egyik sem volt szőke és mindegyiknek nagy melle volt. Akkor mégis miért jött össze velem? Talán csak szórakozik?..
– Öt percet késtél. – morogta Kakashi idegesen.
– Elnézést. – motyogtam meghajolva kissé (ahogy szokás).
– Gondolom tudod miért hívtalak ide. – mondta elém lépve.
– Sensei, az a helyzet, hogy nekem van valakim, szóval.. – kezdtem mire a falhoz csapott az egyenruhámnál fogva…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése