Sziklarejtek árvája 5. rész
Mivel Kakashinak ma „dolga” van így az első óra lyukasnak számít. Természetesen Kankurou csak azokról a fura bábokról tudott beszélni, hogy milyen király meg baró az egész. Konan csak a szemeit forgatta és inkább Painnel sms-ezett. Bár Sasori tegnap este még felhívott, de nem beszéltünk semmit arról, hogy akkor most kürtöljük világgá, hogy járunk vagy nem..
– Sasori azt mondta, hogy nem sokan értenek egy ilyen báb kifaragásához és mozgatásához. Úgyhogy meg lepődött rajta, hogy nekem ilyen könnyen megy. – mesélte büszkén Kankurou, de nem igazán tudott lázba hozni a lelkesedése, így csak jó képet vágtam hozzá, és örültem, hogy örül..
– De nem azt mondtad tegnap hogy nehezen haladsz vele? – kérdezte Konan fel se nézve a telefonjából.
– Csak elakadtam..
– Miért nem kéred meg Sasorit, hogy segítsen? – kérdezte fél vállról és idegesen rágózott az újabb üzenetet olvasva.
– Megkérdeztem rá ér-e valamikor, de azt mondta max kedd délután de akkor se sokáig.. – forgatta a szemeit Kankurou. Akkor ez most azt jelenti, hogy Sasori mindennap találkozni szeretne suli után? Az elég.. hogy is mondjam.. ˝Két szerelmes pár, mindig együtt jár..˝
– És azt nem mondta hogy miért? – tudakoltam csak úgy mellékesen..
– Nem. De miért kérded? – kérdezett vissza mire csak kínosan néztem félre.. Bravó Deidara, mert te se tudod sosem befogni azt a hatalmas szád..
– Nem úgy néz ki mint akinek sok dolga van hmm.. – füllentettem ügyesen kivágva magam a válaszadás alól. – Inkább egy beforduló alaknak tűnik aki el van a saját kis vackában és olvasgat meg ilyenek. – fűztem hozzá. Kankurou eltöprengve nézett maga elé és a fejét ingatta, mintha csak nem tudná elképzelni Sasorit ahogy antiszoc menyét-ként lézeng egy szobában.. A menyétről jut eszembe. Vajon mit csinál? Nem láttam még ma, pedig direkt hoztam neki egy aranyos kis mondókát, hátha be tudom neki tanítani.
– Pain szerint, Sasori tegnap összejött valakivel, úgyhogy gondolom most csajozni fog minden délután. – mondta Konan mire szívem szerint jó erősen vállon ütöttem volna, de még időben térítettem el az öklömet és magam mellé csaptam.. Szegény ujjacskáim.. Kankurou és Konan kérdőn néztek rám.
– Jó csaj lehet ha mindig vele akar lógni.. Hm.. – motyogtam kivágva magam a hülye padütögetős esetből..
– Aha.. Tuti.. – motyogta Kankurou kissé furán én pedig mosolyogva bámultam rá, abban reménykedve hogy a mosolyom láttán mindent okénak vél, és tovább lép a témán.. – A csaj biztos csak kedd délután nem ér rá vagy ilyesmi. Biztos basznak minden nap suli után. – nevetett fel, de nem épp ilyen terelésre számítottam és tekintve hogy épp az én seggemről beszélünk meg Sasori… Szóval Sasori.. Kukijáról.. Fütyköséről.. Jézusom ezek egyre rosszabbak! Szóval Sasori micsodájáról és az én valagamról.. Ááá!
– Kit érdekel Sasori magánélete? Foglalkozz a sajátoddal! Hm. – mordultam rá Kankuroura aki kérdőn nézett rám.
– Máskor tökre lehet veled viccelődni mások magánéletén meg a szexről. Most miért vagy ennyire zavarban tőle? – kérdezte én pedig nagyot sóhajtottam. MOST MI A RÁKOT KAMUZZAK??!!
– Mert mi van ha nekem is van valakim és nem akarom hogy a hátam mögött ilyeneket beszéljenek. Mondjuk.. Hm.. – morogtam. Na erre már Konan is letette a telóját és felém fordult.
– És ezt csak most mondod?! – döbbent le a kékhajú, akinek elég nagy mániája már kilencedik óta, hogy engem egy csajjal lásson smárolni, mert állítása szerint az tök yuri.. Bármit jelentsen is ez..
– Na és ki a csaj? Ismerem? – fordult felém izgatottan Kankurou is.
– Ez elég hosszú.. Majd idővel mesélek róla de még elég friss a dolog szóval.. – kezdtem kivágni magam de Kankurou közbe vágott.
– Most ne izélj már mint egy szűz picsa, a haverod vagyok baszki.
– Hagyd már, ha nem akarja elmondani biztos meg van rá az oka. – vágta tarkón Konan, mire hálásan pislogtam felé.
– Ja. Hm.. – helyeseltem. Amúgy meg.. Csessze meg hogy pont erről nem beszéltünk Sasorival!
– De amúgy miért nem akarod elmondani? – kérdezte Kankurou. Mert azt hinnéd hogy meleg vagyok bazdmeg!
– Hanyagoljuk a szerelem meg a járás meg a baszás meg minden ilyen témát, jó? Hm? – néztem rá idegesen mire egy fintorral az orrán de bólintott. Megbántottam. Majd meg békél. Majd veszek neki csokit.. Vagy valami kalapácsot.. Úgy is szereti a barkács holmikat.
– Majd a büfében találkozunk. – vettem fel a táskám mikor végre megszólalt a csengő. Konan csak biccentett, Kankurou pedig duzzogva telefonozott rám se hederítve. Kakashi mentes nap lévén jónak kéne lennie, de emiatt a szarság miatt most megorrolt rám a legjobb barátom! A rohadt életbe már! Épp vissza akartam fordulni a folyosón mikor egy kemény mellkasnak ütköztem.
– Bazdmeg! Nem tudsz vigyázni?! – ordítottam rá az előttem álló… Itachira..
– Hn.. – morogta kelletlenül majd kikerült és tovább ment. A menyétnek sincs jó napja, mi? Most sokkal nyúzottabb mint máskor. Pedig a szebb napjain is hulla sápadt és úgy néz ki mint akit meg baszott a halál de most még ennél is borzalmasabb. Bár nem mintha érdekelne a menyét lelki világa. Engem csupán az érdekel, hogy hogyan valljam be a barátaimnak hogy biszex lettem egy részeg éjszaka alatt.
– Hé Deidara! – hallottam meg a stréber hangját művtöriről. Kérdőn néztem a mellettem álló baszott magas alakra..
– Jézus! Mi volt az apád?! Létra?! – ordítottam el magam hátrébb ugorva és valamilyen érthetetlen oknál fogva védekező állást vettem fel. Mintha egy létra képes lenne megütni. Gratulálok Deidara. Az agyi kapacitásom egyenlő a nullával. A srác csak kínosan felnevetett majd mikor végre kiegyenesedtem megköszörülte a torkát.
– Igazából az apám Amerikai szóval ezért vagyok magasabb a Japánoknál. – magyarázta.
– Amerikában magasabbak az emberek? – néztem rá félig fel vont szemöldökkel amin szintén felnevetett. Ejj de vicces lettem így hirtelen… Minden létrának ilyen szar a humora vagy csak én fogtam ki ezt a szerencsétlent?
– Igen. Egy kicsit. Igazából azt akartam kérdezni, hogy te jó vagy matekból, ugye?
– Ja. Fogjuk rá. De ez miért fontos?
– Mert én jelenleg bukásra állok és kéne egy kis korrepetálás. – vallotta be és valószínűleg régóta próbál szólni csak eddig nem mert.
– Öhm.. Itachi sokkal jobb matekból. – akadt meg a szemem a mélabús hókeférkén. A srác elhúzva a száját nézett az említett felé és egy árnyalattal fehérebb lett az ábrázata. Ez ilyen ragadós dolog vagy mi? Ha rá nézek Itachira én is fehérebb leszek? Osztogatja a bőrszínét vagy mi?
– Hát.. Itachival nem biztos hogy megtalálnám a közös hangot.. – mondta zavartan amin elmosolyodtam. Milyen kis ártatlanul fogalmazott.. Nem meri kimondani, hogy Itachi egy tapló, görény, mogorva kis kuka aki valószínűleg csak ülne mellette és megütné ha rosszul ír le valamit a füzetbe. Akkor biza ez a magas létrácska jó pár fokocskával kissebbecske lennecske..
– Ó, dehogynem. Gyere. – indultam meg a menyét felé. Most még jobban elbaszom a napját a kis hóembernek. Itachi kérdőn nézett fel rám egy „kinyírlak ha hozzám szólsz” tekintettel amit szerintem külön megtanítanak az Uchiháknak ahogy a „Hn” nyelvet is.
– Hallod Itachi, te egy rohadt mákos ürge vagy tudod? Szereztem neked magán tanárt. Hm. – büszkélkedtem mire a mellettem álldogáló srác teljesen lefagyott. Úgy tűnik, hogy Jégcsap könnyen le tudja fagyasztani az embereket.. Mennyi különleges képessége van.. Még komolyan csodálnám is érte, ha nem lennék ilyen csodálatos kis napsugár aki felmelengeti az emberek lelkét és szívét.. Meg egyesek férfiakat is de ebbe ne menjünk bele. – Hogy is hívnak? – pillantottam a megfagyott létrára aki nehezen és alig hallhatón de kinyögte a nevét. – Szóval Kusuo szívesen segít neked megtanulni beszélni. Ezért cserébe csak annyit kell tenned hogy korrepetálod egy picikét matekból. Hogy ha úgy vesszük te sokkal jobban jársz. Csesztetheted minden nap egy órát, addig se unatkozol és ráadásul ami a legfontosabb.. – hatásszünet. Dobpergéééés! És: – Ha egy héten belül javít egy jegyet matekból megkapja a legjobb ajánlatunkat. Eeeegy cirkuszi belépő ahol az Uchiha kultúráról tartok felvilágosítást a kedves közönségnek. Miszter Jégcsap úr lehet a sztár vendég és ingyen lovagolhat a szomszéd faluból kölcsönkér csacsin. Ez egy vissza utasíthatatlan ajánlat. Nem hagyhatod ki. – kacsintottam rá végül és jó fej stílusban rá is mutattam. Itachinak kidülledt egy ér a homlokán és lassan felállt hogy megmutassa mennyivel magasabb is nálam. Ráadásul ilyen közelről nézve elég ijesztő is..
– Csacsi… Most komolyan? – hüledezett mellettem Kusuo, de nem túlzottan foglalkoztam vele ugyanis futásnak eredtem. Itachi ugyan gyorsabb volt nálam, de én feltalálva magam elé dobtam/löktem mindent és mindenkit ami az utamba került. Ennek Kimimaro nem igazán örült de nem volt mit tenni. Legközelebb kétszer meggondolja hova álljon.
A vállamat dörzsölgetve ültem az Ichiraku rámensenél és Naruto mosolygós, rókabajszos arcocskáját tanulmányoztam. Hogy elrepült az idő.. Emlékszem mikor még a lábát lógatta az asztalnál ülve én pedig simán átláttam a feje fölött, most bezzeg.. Kezdhetek attól félni, hogy becsajozik és teherbe ejt valakit.. Azt hiszem beszélnem kéne Jiraiya.. Vagyis.. Irukával arról, hogy világosítsa fel Narutot.
– Sasuke persze megint meg mutatta hogy mennyivel okosabb nálam ami kurvára felbaszta az agyam, ezért tesi órán egy-egy ellen kosaraztunk.
– És ki nyert? – kérdezte előre tudva a választ, miközben elhessegettem előbbi gondolatmenetemet. Amíg leköti a kisebb Uchihával való versengés, addig nincs miért aggódnom.
– Sasuke.. – morogta kelletlenül. – Ezért is jól meg orroltam rá, főleg hogy tegnap miattad Kira és Gaara is piszkálni kezdett. – na erre már nekem is felszaladt a szemöldököm.
– Miattam? Mert én mégis mit csináltam? – kérdeztem értetlenül.
– Ajj, tudod hogy bizek izé..
– Biszex.. – javítottam ki unottan és rögtön megértettem mi is a baja pontosan.
– Akkor az. Szóval kitalálták, hogy lehet én is az vagyok. És Sasukéről dumáltak meg rólam meg ajj, már nem is emlékszek rá pontosan. – fogta a fejét. Ez az egyetlen cuki tulajdonsága.. Hogy feledékeny.. A gondoskodó énje túl felnőttes, azt nem szeretem.. Maradj örökké kis butus, hogy mindig kijavíthassalak és bátyónak érezhessem magam.
– Sasukével barátok vagytok egy hülyeség miatt ne haragudj rá. – mosolyogtam rá kedvesen, mire csak ciccegve támaszkodott meg a könyökén.
– Igen, tudom.. Na és veled mi volt ma? – terelte el a témát.
– Ha arra vagy kíváncsi miért löktem Sakurát Itachi elé akkor azt mond.
– Oké. Miért lökted Sakurát Itachi elé? – na ezért vagyok én a báty és ő a hülye és imádni való öcsikém.
– Mert felbasztam Mr. Jégcsap agyát ezért kergetni kezdett erősen azzal a szándékkal, hogy átrendezze az arcomat.
– És végül elkapott? Csak mert szerintem ugyanolyan az arcod..
– Remek észrevétel. Sikeresen meglógtam előle azonban művtörin egymás mellett ülünk és a menyét úgy megharagudott rám, hogy rám se nézett. – röhögtem jó kedvűen.
– Ma kedd van.. Akkor ma egésznap együtt volt órátok, nem?
– Csak majd nem. Törin és matekon nem. A többi órán sem szólt hozzám. Bár ha szólt is volna max egy „hn”-ig jutott volna aminek ezer meg ezer jelentése lehet. – vontam vállat.
– Aha.. És Sasorival mikor találkozol? – kérdezte kelletlenül.
– Először úgy volt hogy hozzá megyünk filmezni, de mikor harmadik óra után közölted, hogy te Kibáékkal tanulsz...
– Üres lakááás.. – nézett oldalra erősen célozgatva a „szex” szóra.
– Fogd be tökfej. – sóztam egyet a fejére.
– Miért kell egy olyan barommal járnod?
– Sasori jó fej. – keltem a védelmére. – Csak azért gyűlölöd ennyire mert velem jár?
– Nem. Azért gyűlölöm ennyire mert megrontott téged.
– Már alapból meg voltam rontva. – céloztam arra hogy volt már barátnőm..
– De úgy értem hogy használta azt ami nem arra való. Érted hogy értem.
– Igen értem. De figyelj... Neked abba nem kell belegondolni hogy mi mit csinálunk.
– Jó. Fogtam. – itta ki az utolsó cseppeket a tányérból majd megtörölte a száját és rám mosolygott. – Ha neked így jó akkor elfogadom. – mondta kedvesen én pedig letöröltem a szája sarkából amit ott felejtett majd megpöcköltem az orrát.
– Köszönöm. – mosolyogtam rá én is amin csak szórakozottan forgatta meg a szemeit.
– Na akkor jó randit vagy filmezést vagy mit. Én léptem Kibáékhoz. Csókolom! – intett a rámenesnek majd elviharzott.
– Haláli ez a kölyök. – mosolygott az öreg mikor elpakolta a tányérokat.
– Igen. Az. – mosolyogtam majd kifizettem a rámeneket és felálltam. – Viszlát. – köszöntem el én is majd kiléptem az utcára. Naruto mint biszex.. Furcsa elgondolás. Bár amennyire bele van zúgva Sakurába.. Kétlem hogy buzi lenne. Na mindegy. Elővettem a telefonom és kikerestem Sasori számát. Első kicsengés után fel is vette.
– Szia Deidara. Ilyen hamar végeztetek?
– Aham. Holnapra csak föcit kell tanulnom, de addig át jöhetsz. Szerintem mire oda érsz megtanulom. – mondtam az órámra pillantva.
– Oké. Még van egy kis dolgom, de utána megyek.
– Tényleg, találkoztál Kankurouval?
– Most is itt vagyok. A bábot szereljük.
– Akkor még maradj nyugodtan. – mondtam rögtön. – Kankurounak ez elég fontos.
– Oké. Csak egy kérdés… Te elmondtad neki?
– Nem.. Miért?
– Mert olyan mintha tudná. Mikor csörgött a telefonom azt mondta üdvözöl, pedig nem látta, hogy te hívsz.
– Azt mondta „Üdvözlöm Deidarát”?
– Ja..
– Mert te elmondtad valakinek? Hm..
– Nem. Előtte meg akartalak kérdezni. Nem akarom világgá kürtölni mert senkire sem tartozik kivel vagyok együtt, de ha rákérdeznek nyílván elmondom.
– Oké.. Ez így nekem is jó. De Kankurounak meg Konannek én szeretném elmondani.
– Megbeszéltük. Kábé fél óra mire elkészülünk. Majd akkor megyek.
– Rendben. Szia. – tettem le a telefont. Kankurou nyílván összerakta a képet valahogy. De akkor miért nem szólt? Vagy lehet Gaara mondta el neki? Bár kétlem. Gaara nem az a pletykálkodós típus. Kivéve ha Kirával beszélget. Neki mindent elmond ahogy Kira is neki. Azért elég furcsa párost alkotnak. Mármint aranyosak de nem mondanám meg hogy együtt vannak. Társaságban nem csókolóznak és csak akkor látom hogy egymás kezét fogják ha randiznak vagy kevesen vagyunk. Nem sértődnek meg ha mással is beszélgetnek és nem is kérdezősködnek, hogy „kivel mit beszéltél” meg hasonlók. Sasorival sem kell folyton egymás nyakán lógnunk főleg hogy nem is egy suliba járunk. Majd jövőre.. Az se biztos hogy járni fogunk még jövőre. Istenem de szőke vagyok, hogy egy kapcsolaton rinyálok. Együtt vagyunk, ennyi. Lesz ami lesz.
– Deidara! – hallottam meg egy ismerős hangot, mire kérdőn hátra pillantottam. Már csak ez hiányzott. Itt az egész família. Jégcsap anyuka, Jégcsap, Jégcsap öcsi. Mosolyogva intettem egyet és tovább indultam volna de Mikoto-san lelkesen sietett felém és Sasuke sem volt olyan ellenséges. Ellenben a menyéttel. Na ő szikrát szórt a szemeivel.
– Ne haragudj, hogy megállítalak, csak lenne egy kiállítás. – kezdett el kutatni a táskájában én meg kérdőn néztem Sasukére. Látszólag nem tudta az anyja miről beszél így Itachira néztem.
– Hn..
– Igazad van így tökre értem. – bólintottam mosolyogva. Az anyja kérdőn felnézett majd mikor rájött, hogy fogalma sincs miről beszélek a kezembe nyomta a szórólapot.
– Adomány gyűjtés? – kérdeztem értetlenül.
– Igen.
– És mit mentünk meg? A bálnákat? – kérdeztem amin Mikoto-san csilingelő hangon felnevetett. A két fia szerintem tudja, hogy vagyok olyan szőke, hogy komolyan kérdezem, mert ők egyáltalán nem nevettek.
– Az árvákon segítünk. – mondta Sasuke a szórólapot megvizsgálva. – Legalábbis itt azt írja. – mondta és én is jobban megnéztem. Valóban.
– És ehhez nekem mi közöm? Hm.. – kérdeztem értetlenül.
– Festményeket, hímzéseket, szövéseket, szobrokat és minden ilyesmit adunk el. Gondoltam talán lenne kedved hozzá. Csak egy napról van szó. Pontosabban vannak előkészületek meg hasonlók, meg ugye festened is kéne, de sokat jelentene a segítséged. – mondta Mikoto-san
– Anya, egy Uchiha vagy, minek magyarázkodsz? – kérdezte Sasuke fintorogva
– Na de Sasuke! – nézett rá az anyja.
– Semmi gond. Elvégre Jégcsap öccse. – legyintettem.
– Jégcsap? – értetlenkedett Mikoto majd Itachira nézett aki Jégcsap módjára bámult rám tök unalmas képpel – Áh. Értem.. – nézett vissza rám Mikoto amin felnevettem.
– Bocsánat. – komolyodtam meg és benedvesítve a kiszáradt számat bólogatni kezdtem. – Oké. Elvégre rá érek. Szívesen segítek ahogy csak tudok.
– De jó! Köszönöm.
– Ne hálálkodj már.. – morogta Sasuke amin megint csak felnevettem.
– Ugyan már Sasuke. Az Uchihák is emberek akik szívességet kérnek és meg is köszönik azt. Ha anyukád rám parancsolt volna aztán elviharzik akkor biztos nem megyek el. – lomboztam le az Uchiha egóját.
– Hn.. – reagálta le Itachi is. Ez kábé annyit tesz „ez igaz”.
– Köszönöm. Tudom. – mosolyogtam.
– Muszáj igazat adni neki? – hőbörgött a kisebb Uchiha. Mondtam én hogy beszélik a nyelvet..
– Mindegy. Szóval majd még beszélünk erről a kiállításról. Esetleg a számod elkérhetném? – kérdezte Mikoto
– Öhm.. Persze. Hm.. – vettem elő a telefonom.
– Francba. Itachi, elkérhetem a telefonod? – fordult a fia felé Mikoto aki felsóhajtva oda adta neki. – Köszönöm. – vette el tőle és egész ügyesen bánt az érintő képernyős készülékkel. Iruka azt se tudja hogy kell feloldani. – Tessék. – adta oda nekem a telefont, hogy beírjam a számom.
– Kész. – adtam vissza ő pedig megcsörgetett.
– Akkor ide azt írom „Menyét”. – osztottam meg Itachival az ötletem mosolyogva ő pedig morogva elvette az anyjától a készüléket és átírta a nevem majd felém mutatta…. „Dei-cica” – He-he, de vicces valaki. Akkor ezt nézd. – pötyögtem át a nevét én is. „Ita-chan”
– Hn.. – morogta majd újból átírta. „Dei-picsa”
– Anyád a picsa! Uhh.. Elnézést. – néztem Mikotora aki csak kettőt pislogott zavartan majd csak mosolyogva legyintett
– Hn. – vigyorgott elégedetten Itachi.
– Na akkor ezt kapd ki. – írtam át újra a nevét. „Mr. 5 centi” Na erre lüktetni kezdett az az aranyos ér a homlokocskáján és kikapva a kezemből a telefont átírta a saját nevét.. Mikor vissza adta már kilépett a névjegyzékből és elindult az utca túl oldalára.. Sasuke meg utána..
– Még egyszer köszönöm a segítséget. Akkor majd felhívlak, jó? – mosolygott rám kedvesen Mikoto-san
– Rendben és bocsánat az előbbiért. – mondtam kínosan megdörzsölve a tarkóm..
– Ugyan már. Tudom, hogy nehéz kezelni a fiaimat, de Itachinak valójában hatalmas szíve van.
– Azt nem kétlem. Egyébként tud mást is mondani átkozódáson és „hn”-nön kívül? – kérdeztem kíváncsian ami kicsit meglepte, de végül csak elmosolyodott.
– Persze hogy tud. Csak nem túl beszédes. Gyakran átkozódik? – kérdezte a számára fontosabb dolgot.
– Csak ha velem van. – vontam vállat szórakozottan.
– Komolyan? – mosolygott. – Pedig azt hittem jóban vagytok.
– Mármint ő meg én? – nevettem fel. – Négy éve ismerem de folyton csak felborítjuk egymást.
– De ugye nem verekedtek? – ijedt meg rögtön..
– Dehogy is. – füllentettem. – Max én ordítok vele ő meg hünnög.
– És miért ordítozol vele?
– Mikor miért. Ezt nem kell komolyan venni. Én se vagyok őrült sem idegbeteg csak Itachival ilyen a kapcsolatunk. Nekem jön, neki megyek, beszólok neki, rám hünnög, rá hümmögök, felbosszantom, felbosszant. Csak nem bírjuk egymást. Ennyi. – próbáltam magyarázkodni.
– Értem. Legalábbis fogjuk rá.
– Mindegy is. Bonyolult. De nekem most sietnem kell. Találkozok egy barátommal. – néztem az órára a telómon.
– Rendben. Akkor majd hívlak. És még egyszer köszönöm.
– Nincs mit. Viszlát. – mosolyogtam majd haza indultam. Merő kíváncsiságból megnéztem a névjegyzéket majd röhögve kezdtem el pötyögni az sms-t „Mr. 20 centi”-nek.
– Gyűlölöm a Földrajzot. Komolyan azt akarják megtanítani nekem, hogy hogyan igazodjak el az egész földön mikor még Konohában sem tudok négy év elteltével? – kérdeztem mérgesen. Sasori már fél órája itt van, de még mindig azzal a fránya föcivel szenvedek.
– Hagyd már. Kettesre biztos menni fog.
– Ja. És akkor lőttek az ösztöndíjnak amiből az egyetemet állnám. Hm.. – morogtam elhúzva a számat.
– Ösztöndíjból élsz? – kérdezte értetlenül mire ledobva a füzetet felé fordultam.
– Részben. A szüleim megmaradt pénzén és a segélyből is persze. Ezenkívül minden nyáron munkát vállalok.
– Ezt nem is tudtam.
– Sok mindent nem tudsz még. – mosolyodtam el majd felállva az asztaltól Sasori mellé léptem és elterültem az ágyon. – Milyen napod volt? – kérdeztem témát váltva.
– Tűrhető. Kisame még mindig hullát játszik, Pain pedig elárasztotta a fürdőszobát. Elég klasszul indult a reggelem.. – morogta kelletlenül mire akaratlanul is elképzeltem a kis csapatot a fürdőszobában ahogy Painnel vitatkoznak, aki unottan hallgatja őket és közben Konannel sms-ezik..
– Ti hányan laktok abban a házban? – kérdeztem csak úgy mellékesen, mert a fejemben élő képen kissé sokan voltak.
– Hát ott van Pain, Kisame, Hidan, Kakuzu, Zetsu és én.
– Hm.. – az se rossz. Én nem tudnék ennyi emberrel élni. Főleg nem velük.
– Neked milyen volt a napod?
– Unalmas. Megismerkedtem egy létrával, felbasztam Itachi idegeit, jól megkergetett aztáán..
– Várj! Itachi megkergetett? – kérdezte döbbenten és hitetlenül röhögött fel. – Ne mond hogy az a halál nyugodt csávó idegesen futkosott utánad. – röhögött jó ízűen ami kissé meglepett.
– Pedig de. Én meg mindent és mindenkit elé löktem aki az utamba került. – meséltem lelkesen amin még jobban röhögött. – Hidan le is videózta ha jól láttam.
– Majd mindenképp elkérem tőle. Hogy az a savanyú képű ilyet csináljon. Pedig egy Uchiha hatalmas UCHIHA egóval meg mindennel.
– Na ja.. Hazafelé jövet találkoztam Menyét anyuval, Menyét öcsivel és Menyéttel
– Szóval Itachival. – esett le neki rögtön és mosolyogva várta a folytatást. Nem hittem volna hogy lázba hozza ez a téma.
– Az anyja valami jótékonysági kiállítást rendez és megkért, hogy vigyem el pár munkámat.
– Az jó. És mikor lesz?
– Egy hét múlva. Szombaton. Neked nincs kedved jönni? Mármint hogy hozhatnál te is pár festményt meg ilyenek.
– Nem. Inkább kihagyom. De a kiállítást megnézem.
– Rendben. – mosolyogtam ő pedig lehajolt hozzám és megcsókolt. Lassan és óvatosan csókolt meg amitől teljesen elolvadtam annyira édes volt. A szájában energia ital ízét éreztem amit valószínűleg még Kankurouéknál ivott. Kankurou imádja azokat a vackokat mert állítása szerint rohadt jó ízük van. Én nem nagyon szeretem, de most egész kellemes.. Sasori kihúzta nyelvét a számból és elsimítva a hajam a fülem mögé puszilt amitől végig futott gerincemen az a bizsergés szerű valami. Egyre lentebb csókolgatta a nyakam én pedig elnyomva egy sóhajt szólaltam meg
– S..Sasori. Mit.. csinálsz? Hm.. – kérdeztem, bár jól tudtam mire megy ki a játék, csak hát.. Sasori halványan elmosolyodott és elemelkedve a nyakamtól lenézett rám.
– Gyönyörködök benned. – mondta amin majdnem felnevettem de.. A hanglejtése és ahogy rám néz.. Ráadásul én is pasiból vagyok.. Jól tudom milyen érzés amikor nagyon akarsz valamit csinálni az ágyban de kikosaraznak.. Kíváncsiságból az öléhez nyúltam és lágyan végig simítottam merevedésén. Sasori elmosolyodott és végig simítva az arcomon megcsókolt.
– Szóval baszni akarsz, mi? – kérdeztem kissé zavartan.. Elég új ez a szituáció.. Fogalmam sincs mit csináljak..
– Milyen szókimondó lettél.. – csókolt a nyakamba mire ösztönösen döntöttem hátra a fejem, hagy élvezze..
– Olyan vagyok mint az időjárás. Sosem tudhatod mit miért csinálok és mit hogyan gondolok.
– És mond csak te ki tudod ismerni saját magad?
– Hm?.. Nem.. Nem igazán. Az előbb még például zavarban voltam. Tegnap féltem most meg simán azt mondom hogy csináljuk.. – mondtam ő pedig meglepetten nézett rám majd félmosolyra húzta a száját és közelebb hajolt hozzám.. Már amennyire még lehetséges..
– Ahogy óhajtod. – suttogta, lehelete az arcomnak csapódott és szinte észre se vettem hogy kerekedett fölém ilyen hirtelen. A pólóm alá nyúlt és végig simított a hasamon egyenesen a mellbimbómig. Mi ez a bimbó mánia a buziknál? Vagyis a biszexeknél és buziknál… Sasori újra megcsókolt, ezúttal szenvedélyesebben és durvábban mint az imént.
– De ugye tudod, hogy most már nem fogok leállni? – kérdezte mire csak a szememet forgattam.
– Sejtettem. Pasi vagyok, rémlik? – húztam le magamhoz és most én kezdeményeztem a csókot. Sasori elválva az ajkaimtól levette a pólóját én pedig az enyémet majd a mellbimbómhoz hajolt és nyalogatni kezdte. Ez elég csikis érzés de semmit nem érzek tőle.. Sasori hirtelen megharapta a bimbóm hegyét mire egy kisebb és ijedt nyögést hallattam. Sasori vigyorogva folytatta a kis rózsaszín pöcök kínzását míg egyik kezével csavargatni kezdte a másikat. – Sasori.. – kezdtem de nem igazán törődött velem.. Pontosabban a hangommal nem, a testemmel nagyon is lekötötte a figyelmét. Elvégre hall, nem kell rám néznie ahhoz hogy beszéljek hozzá.. Na jó ez rohadtul nem igaz! Mindegy.. – És mégis hogy csinálja két srác? – tettem fel az engem foglalkoztató kérdést. Addig oké hogy a múltkor Kakashi megujjazott de ez így kicsit másabb, nem? Na erre Sasori is felnézett és kérdőn nézett rám.
– Ezt most komolyan kérdezted?
– Addig stimm, hogy beteszed a farkad a seggembe, de nem igazán tudom, hogy az jó lesz-e nekem és hogy mit kéne csinálnom, hogy mindkettőnknek jó legyen... – vallottam be esetlenül mire Sasori kedvesen elmosolyodott majd pilleszárny csókot lehelt ajkaimra.
– Te majd édesen nyögdécseled a nevem.. A többit pedig bízd rám. – mondta mosolyogva majd kicsatolta az övemet.
– Elég gyakorlott vagy ebben. – mondtam ki őszintén mikor lehúzta rólam a nadrágot. Csak mosolygott és az ölemhez hajolt. – Állj! – húzódtam el hirtelen mire kérdőn nézett rám. – Ne csinálj olyat..
– Mármint milyet? – kérdezte értetlenül.
– Hát tudod. Olyat.. – magyaráztam de persze nem sokat értett belőle.
– Ki fejtenéd?
– Nem akarom, hogy leszopj.. – mondtam ki égő fejjel..
– Miért? Tudtommal nagyon is élvezed az ilyet. – az este amire nem emlékszem, hát persze-persze…
– De most ne..
– És miért ne? – kérdezte röhögve. Ez elég kínos neki is..
– Mert most józan vagyok. És azt mondom, hogy a szád nem oda való.
– Szóval szerinted egy száj nem oda való?..
– Basszus ez egyre cikibb. – löktem a hátára és irányításba vettem a dolgokat. Forrón megcsókoltam míg kezeimmel ki csatoltam az övét. A hajamba túrva mélyítette el még jobban a csókot és átvette az irányítást. De persze csak a csókban. Azonban nem tartott sokáig a kis uralma ugyanis elválva az ajkaitól az öléhez hajoltam és lerántottam róla a nadrágot a boxerével együtt.
– Mintha az előbb azt mondtad volna, hogy egy száj nem oda való.
– Csak a tiéd nem..
– Mert mi baj van a számmal?
– Az hogy az csak a számhoz való.
– Bocs de nem értelek.
– Majd később elmagyarázom. – nyaltam végig hosszán. Már félig merev.. Kábé akkora mint az enyém.. Óvatosan számba vettem makkját és lassan ingerelni kezdtem míg ball kezemmel heréit kényeztetem. Sasori mellkasa egyre gyorsabban emelkedik és süllyed. Gondoltam, hogy nem az a hangos típus.. Teljesen a számba vezettem Sasori férfiasságát és a nyelvemhez dörzsölve kezdem el mozgatni a fejem miközben néha-néha meg szívom egyre csak keményedő tagját. Felpillantva látom ahogy Sasori engem figyel egy nagyon minimális arc pírrel az arcán. Zavaromban inkább behunyom a szemem és csak a tevékenységemre koncentrálva izgatom őt tovább. Nyelvemmel erőteljesen dörzsölöm s közben szívogatom tagját… De hihetetlen, hogy még csak nyögni se nyög. Sasori hirtelen előre hajol és a bejáratomnál (ami amúgy kijárat lenne) kezd el matatni. Szabad kezével eléri hogy bepucsítsak (ez elég kínos) és lerántva rólam a vékony anyagot, minden kertelés nélkül belém dugja egy nedves ujját. Csak nyálra tudok tippelni, de most nem is ez a lényeg. – Uhm.. – nyögök fel fájdalmasan a kissé feszítő érzésre..
– Ne haragudj. Mindjárt jobb lesz. – mondta halkan lihegve majd lassan kintebb húzta az ujját és megint be.. Basszus.. Ez rohadtul fáj.. Lassan újra mozogni kezdek, de mikor Sasori újra belém tolja az ujját inkább abbahagyom a számmal való kényeztetést, nehogy véletlenül ráharapjak fájdalmamban vagy ilyesmi. Helyette kezemmel kezdem el izgatni. Rámarkolva a már kemény tagjára kezdem el húzogatni a vékony bőrt, míg Sasori belém nyomja még egy ujját amitől fájdalmasan szisszenek fel ő pedig abba hagyva a tágításomat vagy mimet, aggódón pillant rám. – Nagyon fáj? – nem bazd meg, kurva jó.. Már hogy az anyám kínjába ne fájna? Te jó ég, mikor Kakashi csinálta nem volt ennyire rossz... Nem.. Erre még csak ne is gondolj! Ostoba Szőke!
– Cs..Csak egy kicsit.. – füllentem. – Fo..Folytasd.. – nyöszörgöm halkan ő pedig kicsit bizonytalanul de folytatja tevékenységét. Én is folytatom előbbi munkálkodásom és újra masszírozni kezdem hímtagját. Ez végig ilyen fájdalmas lesz?.. Sasori hirtelen ollózni kezdett bennem ami miatt megint ordíthatnékom támadt, de nem tettem.
– Lazíts egy kicsit.. – motyogta Sasori. Könnyű azt mondani.. Minden mozdulata ellen ösztönösen tiltakozik a testem, pontosabban csak a hátsó felem. Kissé megmozdítottam a csípőm és próbáltam úgy terpeszteni hogy ne fájjon annyira és inkább elhessegettem Sasori megjegyzéseit a fenekemre. Pár perc múlva már nem fájt annyira amit csinál, így ismét számba vettem hímtagját. A fejem elfordítva húztam rajta végig jó párszor a nyelvemet ami miatt Sasori keze megremegett bennem. – Deidara.. – húzott fel magához majd forrón megcsókolt. Nyelvével táncra hívta az enyémet ami miatt már szinte a levegőben csavarodtak egymásba ízlelőszerveink, de rohadt jó érzés volt.. Mármint a csók.. Eddig csak ez tetszett.. Talán tényleg hagynom kellett volna, hogy leszopjon.. Egyik kezével megfogta a combom és maga mellé húzta ezzel elérve hogy felé térdeljek. Abbahagyva a csókot az ölére pillantott majd rám. – Mehet? – kérdezte mire nagyot nyelve bólintottam, és lecsuktam a szemeimet. Sasori lassan ültetett merevedésére. Először csak makkját éreztem magamban végül feléig belém hatolt méretével. Halkan sóhajtottam fel kissé megkönnyebbülve, hogy végre bennem van, tudván, hogy a nehezén már túl vagyunk. Kisebbik részemre fogva kezdtem el masszírozni tagomat, miközben még mindig csukott szemmel a bennem lévő péniszre koncentráltam és Sasori puha csókjaira.. Érzem ahogy lüktet.. Lassan kezdtem mozogni és halkan nyögtem fel mikor eltalálta bennem a.. a prosztatám.. Tényleg.. Kakashi említette mikor.. Szóval ha itt ingerel akkor jó.. Sasori a csípőmre simította kezeit és úgy irányította a tempót és a mozgásomat. Mikor rájött mikor nyögök hangosabban, oda kezdte irányítani a lökéseit én pedig átölelve a nyakát halkan sóhajtozva nyögtem a nevét.. Elvégre mi pasik bírjuk az ijet..
Hirtelen a puha pléden találom magam és Sasori fölöttem mozog tovább. Térdhajlataimat könyökhajlataiba emeli hogy így még mélyebbre nyomulhasson bennem. Kezeimmel a plédet markolászom alattam és hátra vetve a fejem vonaglok Sasori alatt.
– Ngh! – nyögök bele a csókba mikor erősebbet taszít rajtam. Egyre gyorsabbra veszi a tempót. Nem hiszem el, hogy ez ilyen jó.. Túl jó..
– Deidara.. – lihegi s egyik kezével elhanyagolt tagomra markol majd izgatni kezd.
– Ahh! Sa. Sasohrih.. Éhn.. Mindjáht.. – próbálom közölni helyzetem, nem sok sikerrel mire Sasori még jobban rágyorsít a tempóra és egyre erősebben döngöli azt a pontot bennem, minek eredménye képp a nevét nyögve elélvezek. Még egy lökést mozdul bennem majd kihúzódva ő is elélvezik.. Elengedve a lábaimat gurul mellém és lihegve nézi a plafont akár csak én.. Sasori felém fordulva simít végig arcomon majd magához húz és átölel. – Leizzadtam.. – motyogom mellkasa ellen amin felkuncog.
– Én is..
– Le kéne tusolnunk..
– Ühüm. – fúrja orrát hajamba majd vesz egy mély levegőt. – Most nem sírtál. – mondta én pedig kérdőn vonom össze szemöldökömet.
– Mert amikor először csináltuk.. én..?
– Igen.. De most nem.. Na gyere. – állt fel én pedig kérdőn néztem rá. – De ha gondolod maradhatsz is. – indult el a fürdő felé..
– Ezt mondtad az előző csajaidnak is mi? – álltam fel röhögve és utána siettem.
– Ki tudja? – tettette a hülyét majd maga elé húzva megcsókolt és úgy tolt be a fürdőszobába. A lábával becsukta mögöttünk az ajtót és a hideg csempéhez nyomott.
– Hú de kanos valaki. – röhögtem szórakozottan mikor újra a fenekembe markolt.
– A te hibád. – motyogta ajkaimra majd behúzott a zuhanyfülkébe és végig engem csókolva behúzta az ajtaját.
– Most komolyan itt akarod csinálni? Hm.. – kérdeztem elválva kicsit az ajkaitól.
– Zuhanyfülkében még úgyse csináltam. – gondolkozott el amin nem tudtam nem elmosolyodni.
– Mert hol csináltad eddig?
– Ágyban nyílván, na meg íróasztalon, a suliban és egyszer egy kocsma wc-jében.
– Ki volt az az elvetemült állat akivel a kocsma wc-jében dugtál? – kérdeztem totál lesokkoltan, mert abban a fertőben intim kapcsolatot létesíteni eléggé..
– Az igazából te voltál. – elkerekedett szemekkel meredtem rá.
– Tévedtem, nem is olyan állat, de elvetemültnek nagyon is az. – bólogattam amin felnevetett és újból megcsókolt. Kezemmel kitapogattam a csapot és megnyitottam a vizet langyos hő fokon. Sasori megfogva a csípőmet megfordított és felső testével a hideg csempéhez szorított.
– Pucsíts be.. – mondta mély hangján én pedig kissé zavartan engedelmeskedtem. Sasori két kezével széthúzva félgömbjeimet, illesztette makkját bejáratomhoz majd lassan nyomult fel bennem újra.
– Aah.. – sóhajtottam fel a csempébe kapaszkodva. Sasori egyik kezével a vállamat fogta míg másik kezével a csípőmet tartotta és lassú ráérős mozdulatokkal kezdett mozogni bennem. – Ahh! – nyögtem fel mikor hirtelen erősebben csapódott vissza belém pont eltalálva azt a pontot.
– Ott! Még! – kérleltem és magamon is meglepődtem mikor jobban felkínálva magam neki, jobban előre dőltem és felé toltam a fenekem. A lányokkal én diktáltam a tempót most meg csak élvezem és nyögdécselve adhatom tudtára, hogy mit akarok..
– Milyen perverz vagy.. – csókol a nyakamba ami miatt érzem, hogy mosolyog. Kérésemre még gyorsabban és erőteljesebben kezd mozogni teljesen kitöltve a belsőmet.
– Sa.. sorih! – nyögdécselem nevét miközben ő jobban hozzám simulva vezeti előre egyik kezét s a fülemnél zihálva ismét változtat a tempón.. Ez annyira jó..
– TADAIMA! – Naruto.. Ne.. Basszus.. Ne most! Sasori egy pillanatra abba hagyja a mozgást én pedig kínosan harapom be alsó ajkam.
– Helló! – hallatszott Kiba és Shikamaru hangja is.. Már csak ez hiányzott..
– Szerintem köszönj.. – suttogta Sasori, de csak a fejemet ingatva pillantok rá..
– Amint megmozdulsz nyögni fogok, így mégis hogy ordibáljak ki nekik? – kérdeztem vissza idegesen suttogva.
– Akkor addig nem mozgok. – ígérte..
– Hé Deidara, fürdesz?! – kopogott be Naruto.
– Igen! Mindjárt megyek! – ordítottam ki.
– Áh, úgyse maradunk sokáig. Csak megkeresünk pár CD-t aztán megyünk.
– Nem úgy volt, hogy ma tanulsz?! – kérdeztem mérgesen, Sasori pedig unottan támasztotta meg állát a vállamon.
– Nyugi már! Amúgy meg nem úgy volt, hogy ma találkozol Sasorival? – na most meg fogott.. Erre mit kéne mondanom? Épp baszunk a zuhany alatt, problem? Te jó ég..
– De igen..
– Amúgy minek tusolsz?
– Leöntöttem magam kávéval.. – füllentettem mire Sasori hirtelen befogta a számat és újra megmozdult bennem.
– Ngh.. – nyögtem halkan zihálva. Ez így nem lesz jó.. Meghallanak.. És ahogy befogja a szám tisztára erőszak jellege van.. Dühösen nyúltam hátra és csíptem bele az oldalába mire vette a lapot és elengedte a számat.
– Az szar ügy. És mikor jön? – kérdezte Naruto..
– Majd. – zártam le idegesen, mert Sasori keze előtagomra vándorolt.. És ez kifejezetten jó érzés..
– Oké.. Hé! Kiba! Megvannak már a CD-k?! – ordított nekik Naruto. Sasori hirtelen kihúzódott belőlem majd maga felé fordítva megcsókolt és keményen belém hatolt.
– Ngh. – nyögtem a szájába kipirult arccal s egyik lábamat derekára fonva engedtem jobban magamba. Sasori a másik lábamat is felhúzta csípőjére majd megfogva a fenekem kezdett el mozgatni merevedésén. Na most akkor vagy ő ilyen erős vagy én vagyok könnyű?.. Sasori elválva ajkaimtól fogta be egyik kezével a számat és szórakozottan a fülemhez hajolt.
– Olyan aranyos mikor kipirult arccal zihálsz. – mosolyog és apró puszikkal halmozza el a nyakamat.
– Ngh! – nyögök fel mikor eléri prosztatámat belülről ő pedig egy pimasz mosollyal néz rám.
– Ejnye, Deidara, mi lesz ha meghallanak? – legszívesebben rá vágnám, hogy az egész az ő hibája, de jelen esetben megszólalni sem merek, és nem is tudok..
– Elmentem! – ordította Naruto majd még hallottam ahogy becsukódik a bejárati ajtó. Sasori elengedte a számat és újra a fenekemre vezette ballját, hogy még erősebb lökéseket mérhessen rám. Lihegve kapaszkodtam Sasori nyakába és nyögdécseltem immár önfeledten.
– Sahsohrii! Ahh! – nyögtem fel hangosan. Sasori egyik lábamat leengedte a földre míg a másikat felemelte én pedig újfent a hideg csempén kapaszkodtam, arcomat is a hideg felülethez nyomva. A csempe oldalt halványan elmosódva tükrözte vissza a jelenetet, nekem pedig még vörösebb lett az arcom. Ez a póz.. Annyira.. Zavarba ejtő.. Sasori szabad kezével az eddig elhanyagolt merevedésemhez nyúlt és még jobban izgatni kezdett. – Éhn.. mind.. gyárt.. Ááh! – élveztem el hangosan nyögve s nem sokkal ezután Sasori is követett. Éreztem ahogy forró magja szétáramlik bennem. A lábaim megremegtek az orgazmus hatása miatt, majd mikor Sasori kihúzódott belőlem a földre rogytam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése