Secret Soldier

  Mikor a leginkább kilátástalannak tűnik minden, mindenki el akar futni. A baj csak az, hogy én meg is teszem. Újra és újra felhúzom a nyúlcipőt, de nem jobb sehol sem.. Ezért mindig Kuroonál kötök ki. Ott, ahonnan indultam. Azt mondta szeret, azt mondta nem adja fel, azt mondtam megpróbálok felejteni, de nem megy. Valamikor nagyon elbaszódhattam. Görcsösen rettegek tőle, hogy megcsal és hazudik nekem. Minden szavában kételkedem. Ez gyűlik, gyűlik és gyűlik.. A barátai azt látják, milyen jól megvagyunk, mennyire szeret engem.. És én vagyok a kis félénk, aki nem tudja kimutatni az érzéseit. Bokuto-san és Akaashi tudják mi történt köztünk.. Ők győzködnek, hogy mennyire jó életem van így. És mikor betelik a pohár és kiborulok, Kuroo megcsókol és elhallgattat. Elveszi az eszem és maga alá gyűr.. Minden kibaszott éjjel amikor csak esély van rá.. Fél az érzéseimtől, nem akarja elfogadni, hogy szenvedek, nem akarja érteni.. A szüleim imádják őt és elfogadnak minket. Az ő szülei pedig val...

Nagisa Karma képén ugyanaz a ravasz mosolyt terült el amit évekkel ezelőtt, olyan jól ismertem, mint a saját tenyerem, most mégsem tudtam megjósolni belőle, hogy mire készül. Már az is furcsa volt, hogy hirtelen megjelent egy baromi drága kocsival a munkahelyem előtt és (foglyuk rá, hogy) meghívott egy kávéra. Ja.. Talán már emiatt is jobb lenne félnem.. – Szóval jól vagy, sikeres vagy és magas. – összegeztem az udvarias bájcsevejünk lényegét, amiben Karma elég sokszor megemlítette a nyilvánvalót, hogy sokkal nagyobbra nőtt, mint én. – Ne irigykedj Nagisa-chan, nem olyan jó magasnak lenni. – Képzelem. – nem is igazán érdekel. A gyerekek szeretnek így hencegni és én már felnőttem. Nem érdekel, nem hat meg, nem zavar.. – Persze hogy képzeled, hisz sosem voltál magas és nagyon úgy fest, hogy nem is leszel. – menj a fenébe Karma! Nyugalmat erőltetve magamara köszörültem meg a torkom és mosolyt varázsoltam az arcomra. – És hogy-hogy erre jártál Karma? Minden bizonnyal nem a sütemények von...