Secret Soldier

Egy szobában ragadtunk.. Egy elégedett sóhajjal huppantam le a puha matracra miközben minden erőmmel azon voltam, hogy ne nevessem el magam. Az emberek annyira kiszámíthatóak és ostobák, hogy az már komolyan nevetséges. Bár az igaz, hogy a vártakkal ellentétben Shisui igencsak meglepett.. Már jó ideje sóvárog Deidara után, még sem vettem észre. Persze az is lehet, hogy csak tévedek és amit ma reggel láttam az egy kis kaland volt, a hőn áhított kiszemeltje pedig valaki más lehet.. Viszont Deidarát rákényszeríteni erre.. Még is hogy tudta erre rá venni? Vacogásra kaptam fel a fejem így a mellettem fekvőre pillantottam aki még inkább összegömbölyödött és görcsösen markolta a takaró anyagát. Egy pillanatra majdnem megsajnáltam. – Oi! Ébresztő! – csaptam a hátára mire halkan felszisszent és álmosan nyitotta ki a szemeit. Falfehér.. A szeme csillog a láztól.. Szinte érzem a hőt amit áraszt. Shisui miért ment volna ilyen messzire ok nélkül? – Mivel tartott sakkban? – tértem rá a lé...

Az érme másik oldala A csészében lévő teát tanulmányozva újabb és újabb sóhaj tört elő belőlem.. Ez ugyanaz a tea amit az ideérkezésemkor hozott az anyakirályné. Pazarlás ezt egy férfival megitatni.  – Kérem egyen még egy keveset. – szólalt meg hirtelen MinJee. Az arcán kedves mosoly játszott mikor találkozott a tekintetünk. – Amióta ebben a palotában él, látványosan fogyott. Az anyakirályné aggódik és csak idők kérdése, hogy mikor hívatja a saját orvosait önhöz. – és még is mi a garancia rá, hogy máskor nem teszi meg? Például ha színlelni kezdem a terhességet.  – MokUn megbízik az édesanyjában nem igaz? – kérdeztem egyenesen a lányra nézve.  – Így igaz felség. – Akkor hát mi értelme titkolózni előtte? Ha valóban olyan jóságos és kedves, akkor meg fogja érteni azt amit tettem. – MinJee lesütötte a szemét és a száját rágta. Valamit elhallgat előlem.. Mindig MokUnt védi és egészen biztos vagyok benne, hogy mindent az ő kívánságai szerint tesz. Nem kétséges, hogy gye...

Ugyanazt a személyt szeretjük.. Mégis mikor döntöttem úgy, hogy feladom? Mikor kezdtem el azon töprengeni, hogy el kéne futnom? Folyton csak azt hajtogattam, hogy mindegy hogyan és milyen úton, de vele akarok maradni, de valamikor ez hirtelen megváltozott. Időnként beteget jelentek csak hogy egy kis időt nyerjek. Csak hogy egy kicsit gondolkodhassak mindenféle zavaró tényező nélkül, és megálljt próbálok parancsolni a szívemnek ami mindenáron látni akarja őt. Olyan mintha a szívem sírása elérné őt ezeken a napokon. Egyszerűen csak betoppan és nem hagy nyugtot a szívemnek ami olyan eszeveszettül vágyik arra, hogy mellette lehessen. Nem hagy időt arra, hogy kidolgozzak egy stratégiát ami által eltávolodhatok tőle. Mégis mit kéne tennem? Olyan önző és én mégsem tudom nem szeretni őt.  – Nem úgy volt hogy a hétre kiírattad magad? – ült le elém Iwa-chan mire csak kínosan elmosolyodtam.  – Unatkoztam otthon.. – füllentettem amit Iwa is észrevett, azonban nem tette szóvá csak megv...