Kelepce 4. rész
040 – Deidara A karjaiban vitt vissza a kocsihoz, hiába ellenkeztem, csak újra megcsókolt és megkért, hogy bízzak benne. De hogy bízhatnék? Hittem neki, mikor azt mondta megvéd. Olyan kedves volt velem és közvetlen, nem avatott be a komolyabb ügyeibe, de mikor a segítségemet kérte mindent a rendelkezésemre bocsátott amire csak szükségem volt. Kaptam tőle egy alapot és nem csak elküldött, hogy tegyem amit parancsol, hanem megkért rá és megvitatta velem. Sosem bántak így velem azelőtt. Fájdalmasan felnyögtem mikor Kakuzu varrni kezdte a sebem. Megint nem kaptam érzéstelenítőt bár annyira elzsibbadtam, hogy igazából.. Nem. Tudom, hogy ez sokkal jobban fájna ha nem dolgozna bennem még mindig az adrenalin, de ez így is nagyon fáj. Itachi kint beszélgetett a konyhában, hallottam foszlányokat, mert nyitva hagyták az ajtót. Próbáltam rá fókuszálni de nem sikerült.. Leszorítottam a szemem és mély levegőkkel nyugtattam magam. Oh basszus ennél az is jobb lenne, ha ököllel akkorát sózna rám amitől...