Már megint az öcsém 7. rész

Egy szobában ragadtunk..

Egy elégedett sóhajjal huppantam le a puha matracra miközben minden erőmmel azon voltam, hogy ne nevessem el magam. Az emberek annyira kiszámíthatóak és ostobák, hogy az már komolyan nevetséges. Bár az igaz, hogy a vártakkal ellentétben Shisui igencsak meglepett.. Már jó ideje sóvárog Deidara után, még sem vettem észre. Persze az is lehet, hogy csak tévedek és amit ma reggel láttam az egy kis kaland volt, a hőn áhított kiszemeltje pedig valaki más lehet.. Viszont Deidarát rákényszeríteni erre.. Még is hogy tudta erre rá venni? Vacogásra kaptam fel a fejem így a mellettem fekvőre pillantottam aki még inkább összegömbölyödött és görcsösen markolta a takaró anyagát. Egy pillanatra majdnem megsajnáltam.

– Oi! Ébresztő! – csaptam a hátára mire halkan felszisszent és álmosan nyitotta ki a szemeit. Falfehér.. A szeme csillog a láztól.. Szinte érzem a hőt amit áraszt. Shisui miért ment volna ilyen messzire ok nélkül? – Mivel tartott sakkban? – tértem rá a lényegre. Deidara dacosan fordította el a fejét és ismét lehunyta a szemeit, megpróbálkozva a visszaalvással. Dühösen ragadtam meg a kezét és a hátára fordítva szorítottam le csuklóját az ágyra. – Nem szeretem ha semmibe vesznek. – jelentettem ki a nyilvánvalót. Deidara gúnyosan elmosolyodott és elnézve a fejem mellett egy fájdalmas sóhaj hagyta el kicserepesedett ajkait.  

– Fulladj meg.. – morogta és ismét az oldalára akart fordulni de erősen tartottam a kezét ő pedig jelenleg túl gyenge ellenkezni..

– Ez csak egy egyszerű kérdés. Ha válaszolsz talán segíthetek, hogy többet ne kerülj egyetlen Uchiha alá sem. – hitetlenkedve pillantott rám, egyenesen a szemeimet kutatva amin elmosolyodtam. Itachi nem viccből barátkozik vele. Ez a srác okos.. De gyenge. Ezer meg ezer alkalmam lett volna, hogy magam alá teperjem, de lássuk be.. Nem ért annyi macerát mint amennyivel ez járt volna.

– Egy drogos tasak.. Igazoltatott mikor haza indultam. És mikor a zsebeimben kutakodtam ledobott a földre egy tasakot.. – gondolom Deidara illuminált állapotban volt, Shisui pedig úgy időzítette a tasak ledobását, mikor Deidara kivette a zsebéből a kezét. – Itachi kedveli.. Mindig jókat mond róla.. Ezért mikor felajánlotta, hogy szemet huny felette.. Vele mentem..

– Mi lett a tasakkal?

– Gőzöm sincs.. – biztos vagyok benne, hogy ennél komolyabb volt a dolog. Valahogy rá kerültek Deidara ujjlenyomatai.. De ez még nem ok arra, hogy beadja a derekát.

– Ennyi? – kérdeztem kissé unottan. – Semmi „elmondom a barátnődnek” vagy „próbálj csak beperelni” szöveg? – kérdeztem de Deidara összepréselte az ajkait és erősen lehunyta a szemeit.. Rosszul van… Nem is csoda.. Valószínűleg egész este nem aludt. Bár elég strapabíró, Shisui vágyait kielégíteni baromi nehéz.. Bár.. Ahogy elnéztem őket a zuhany alatt.. Inkább Shisui kényeztette őt.. Egész éjjel kéjmámorban tartotta volna? Bár.. Nem érdekel.. – Eltüntetem a tasakot és beszélek Shisuival is, de cserébe neked is segítened kell valamiben. – egy pillanatra megrándultak az arcizmai amin ismét elmosolyodtam. – Mostantól ha Itachi velem kapcsolatban mond vagy kérdez tőled bármit, mindig szólsz nekem és terelgesd őt felém. Menni fog? – ismét kinyitotta a szemeit és kissé összeszedve magát elrántotta a csuklóját a szorításomból.

– Miért csinálod ezt? – kérdezte miközben óvatosan felült és karba fonta maga előtt a karjait. – Miért most? És miért ilyen eszeveszett gyorsan akarod megszerezni? Ráadásul pont a bátyádat.. – fintorodott el mire dühösen kaptam el a vállán leomló szőke fürtöket és erősen rántottam közelebb magamhoz. Deidara szemei elkerekedtek a meglepettségtől és döbbenten nézett rám.

– Talán inkább ki kéne használnom, hogy most gyenge vagy és videóra venni ahogy megerőszakollak? – az arca egy pillanat alatt vált olvashatatlanná de a szemei egyenesen rám néztek. Ez mondjuk tényleg elég vonzó benne. Bár forrófejű és hangos, amióta Itachival barátok lettek valamit eltanult a bátyámtól.. Ha úgy érzi, hogy szorítóba kerül akkor lehiggad és így könnyebben át tudja gondolni a dolgokat. Az érzelem mentes arca egyszerűen tökéletes.. Pont mint Itachié. Szabad kezemmel lerántottam róla a takarót, de ő felém kapott erősen azzal a szándékkal, hogy torkon vágjon. Fájdalmasan felhökkentem mikor a nyakam helyett az arcomba tenyerelt és dühösen téptem meg szőke tincseit. A hasára fordítva nyomtam le az ágyra és teljes súlyommal rá nehezedtem.

– Baszd meg.. – morogta fájdalmasan.

– Még emlékszek arra az estére.. A drog miatt forró voltál és rettentően érzékeny. Pont mint most. – éreztem ahogy megremeg alattam. Ő is emlékszik.. Meg tudom érteni. Engem elég nehéz elfelejteni. – Tudod Deidara engem rohadtul nem érdekel Shisui mit tesz veled és mit nem. Az előbbi ajánlatommal csak neked próbáltam segíteni hisz még is csak a bátyám legjobb barátja vagy. – na meg Naruto bátyja is. – A segítséged nélkül is el tudom érni, hogy Itachi velem maradjon, de jóval könnyebb lenne, ha együtt működnél velem.

– Hatalom mániás rohadék. – sziszegte dühösen.. Kezdődik. Ha nincs kiút vissza az eredeti, ocsmány stílusába. – Azt hiszed, hogy mindenkinél okosabb vagy és hogy megkaphatsz bármit amit akarsz.. Hánynom kell tőled.. – a térdemmel a hátára nehezedtem mire fájdalmasan ordított fel. Mázli, hogy Naruto és az a pojáca most kempingezik.. De jobb lenne gyorsan végezni itt.. Fogalmam sincs a szüleik mikor érnek vissza..

– Elgondolkodtál már azon, hogy miért akar téged mindig mindenki megdugni? – tettem fel a költői kérdést.

– Ha megint a hajammal jössz..

– Az anyád rohadtul kicseszett veled. Míg Naruto focizott az apátokkal és közös kis barkácsolgatással ütötték el az időt, addig te és anyuci a konyhában sürögtetek, pihenésként pedig divatlapokat olvasgattatok. Gyakorlatilag nőt csinált belőled. – Deidara megpróbált kivergődni a szorításomból, de ez a láza miatt esélytelennek bizonyult.

– Azt hiszed hogy mindent tudsz!? Kurva jó életem volt amíg az a buzeráns rám nem szállt! Kurvára meg tudom magam védeni és kicseszettül férfi vagyok! – zajos..

– Nem mondtam, hogy nem tudod magad megvédeni. Legalábbis a többséggel szemben.. De Shisui okosabb és befolyásosabb mint amilyen te valaha is leszel. Bármit is mondasz vagy teszel, őt nem fogod tudni besározni. Jobban járnál ha egyezkednél velem, vagy ha nem.. Akkor hagyd hogy azt tegyen amit akar.

– Mit..?

– Itachi nem hazudott mikor azt mondta, hogy Shisui jó ember.. Mostanság eléggé maga alatt volt és valószínűleg már régóta próbál a közeledbe férkőzni. – mondjuk jobb lett volna ha beszélgetéssel kezd a szex helyett.. Deidara elernyedt a szorításomban, mintha feladta volna a küzdelmet. – Nagyon jó.. – hajoltam hozzá közelebb de egy pillanatra sem lazítottam a szorításon. – Többször is hagyhatnád magad. Mikor csendes vagy és nyugodt, a bátyámra emlékeztetsz. – a hajába fúrtam az orrom és hangosan felsóhajtottam. Itachi… Ha tudnád mit meg nem tennék, hogy örökre együtt lehessünk..

– Miért kapaszkodsz belé ennyire? – ismét elhúzódtam tőle és az arcát figyeltem.. Semmi..

– Ha elárulnám abban mi lenne az élvezet? – fintorogva ciccegett én pedig egy újabb sóhaj kíséretében elengedtem és biztos távolságba húzódtam az ágytól. Deidara lassan felült és bár biztos vagyok benne, hogy fáj a karja és a háta az előbbi szorítás miatt, most mégsem kezdte el dörzsölni a fájó pontokat. Makacs, de legalább próbál erősnek látszani. Bár elég bénán csinálja. – Elfogadod az ajánlatom vagy sem?

– Azt hiszed egy maffiózó filmben élsz hm? – kérdezte már-már megvetően. – Valami nagy gond van a fejeddel ha azt hiszed játszani fogok veled. – szánalmas.. Sosem tanul a hibáiból.

– Ahogy akarod. – hagytam ott. Inkább szenved mint hogy behódoljon.. Nevetséges. Mindenesetre én próbáltam neki segíteni, ő nem kért belőle. Ha valaki be tudja törni akkor az Shisui.. Alábecsültem. Azt hittem a virágárus srácot szemelte ki magának az őrssel szemben. Talán nem tudta mit sejtek, de meghagyott abban a hitben.. De hogy pont Deidara.. Ráadásul Itachi után pont ebbe a senkibe zúgott volna bele? Viccnek is rossz.. ˝Miért kapaszkodsz belé ennyire?˝ Hát nem egyértelmű? A ballagás után ő elköltözik.. Izumival az oldalán.. Persze lehettünk volna olyan testvérek aki gyakran beszélnek telefonon és rendszeresen találkozgatnak de a gond Izumi. Ha véletlenül teherbe esik vagy elhatározzák, hogy össze házasodnak akkor egyel több gondom lett volna a jövőben. Kilökni a képből és átvenni a helyét.. Most a továbbtanulás miatt Izumi sérülékeny és nem gondolkozik. Itachi persze nem aggódik.. Akárhová is jelentkezzen biztos örömmel fogadják majd az eredményei alapján. De most bármit teszek Izumi nem veszi észre.. Mert most sokkal jobban foglalkozik a jövőjével mint a kapcsolatával amit olyan biztosnak gondol. Ráadásul ha rájönne az Itachival való kapcsolatomra, biztos rögtön szólna a szüleinknek. Izumit sakkban tartani túl macerás lenne. Nem akarok foglalkozni vele. Már az is irritál, hogy egyáltalán levegőt vesz.

– Állj meg! – meglepetten fordultam hátra. Deidara megállt a folyosón miközben engem méregetett. – A ragaszkodásod Itachihoz beteges. Hagyd hogy élje az életét, te meg keress valami hobbit vagy bánom is én.

– Én küzdök azért ami fontos nekem.

– Ez nem egy manga Sasuke. Vannak dolgok amik helytelenek és két testvér viszonya az.

– Leakadnál végre a vérkötelékről?! – mordultam rá dühösen mire megadóan bólintott.

– Akkor mit szólsz ehhez? Ha szeretsz valakit, a legjobbat akarod a számára és boldoggá akarod tenni.

– Szóval ne okozzak gondot Itachinak és hagyjam hogy elhagyjon. Azt hittem jó ember ismerő vagy, de lehet, hogy tévedtem, szóval most elmondok neked valamit ami még az ostoba öcsédnek is nyilvánvaló volt. – láttam ahogy dühösen rezzennek meg az arcvonásai ami ismét mosolyra késztetett. – Én önző vagyok.

Az ajtó nyitódására kaptam fel a fejem mire a gyomrom reflexszerűen összeugrott, de..

– Shisui.. – motyogtam köszönés gyanánt. Shisui mosolyogva intett azonban a mosolya hamar lehervadt az arcáról.

– Gondoltam beköszönök, de.. Elég vacakul festesz. – dőlt az ajtófélfának és keresztbe fonta maga előtt a karjait, továbbra is engem méregetett.

– Tegnap elég sokat ittam. – tudtam le ennyivel a magyarázatot, de nem úgy tűnt hogy hinne nekem.

– Sasuke miatt aggódsz nem igaz? – kérdezte de inkább nem válaszoltam. Shisui gondterhelten felsóhajtott és bentebb lépett a szobámba, majd lehuppanva az ágyra várakozva nézett rám. – Mit csinált? – inkább mit nem?..

– Napok óta színét se láttam, tegnap veszekedtünk és most megint felszívódott.

– Min veszekedtetek?

– Az elmúlt napokban nem értem el telefonon és az üzeneteimre sem válaszolt.. Szerinted min vesztünk össze? – tettem fel a költői kérdést. Pont Shisuinak hazudni elég kellemetlen, de ő nem tud az öcsém beállítottságáról és arról, hogy ő meg én.. Egyszerűen hánynom kell magamtól. – Miért olyan furcsa hogy aggódok érte? Testvérek vagyunk, hasonló az ízlésünk és sok mindenben egyetértünk, de most.. Mintha teljesen más lenne.

– Talán csak lázad. – ja.. Elég rendhagyó módon csinálja. – Jövő ilyenkor te már egy másik városban fogsz élni Itachi.. Valószínűleg most kezdett el belegondolni..

– Hülyeség. Rendszeresen találkoznánk.

– De az már nem lesz ugyanaz. Én sem fogok annyiszor erre járni és iszunk meg egy-egy kávét a műszakjaim előtt vagy után. Néha elérjük egymást telefonon és pár perc alatt elbeszélgetünk jelentéktelen apróságokról. Ilyen az élet rendje. A dolgok változnak, de Sasuke talán nehezebben viseli ezt mint hisszük. Mindig azzal ugrattuk régen, hogy milyen kis érzékeny, emlékszel? – kérdezte halkan nevetve. Ezen én is elmosolyodtam de.. Bár ilyen egyszerű lenne.. Azt sem igazán értem, hogy mit akar.. Szexeljünk rendszeresen és továbbra is tegyük azt amit eddig?.. A szex részt nem lehetne kihagyni?

– Mikor kezdődik a műszakod?

– Szabadnapom van. Holnap hajnalban megyek aztán holnap után este. Az apád azt ígérte hogy kapok egy ügyet de nagyon úgy néz ki, hogy csak piti bűnözők kerülnek terítékre. – dőlt ki az ágyon és karjait a feje alá téve elmerengve bámulta a plafont.

– Eddig sosem bántad ha nincsenek komoly ügyek. – emlékeztettem, hisz egy épeszű ember sem kívánja, hogy gyilkosok rohangáljanak az utcán akiket elkaphatnak a rendőrök. A körzetünkben mostanában elég nagy a nyugalom, apa ennek kifejezetten örül.. Bár ő más esetekről is értesül, így gyakran utazik el itthonról..

– Mi számít komoly ügynek? – kérdezte de erre elég sok féle válasz létezik. A gyilkosságok körülményei, a lopás helye és mértéke, a testi sértés vagy a nemi erőszak áldozatai..

– Talán az ami maradandó károkat okoz. – bár ez is elég relatív.

– Az egyik munkatársam elkapott egy férfit, aki megerőszakolta a munkatárást. – kérdőn vontam fel a szemöldököm. Shisui és apa is ritkán beszélnek a munkájukról, és akkor sem mennek bele a részletekbe, de.. Ha felhoztak egy ilyen esetet, akkor általában felgyülemlett bennük az a sok szenny amit nap mint nap látnak. Félre téve az öcsémmel való problémámat, felálltam a székről és leültem az ágy végébe, ezzel is jelezve, hogy teljes mértékben Shisuira figyelek. – Sóvárgott a nő után és amikor alkalma adódott rá, közeledett hozzá, de a nő elutasító volt és miután megtudta a férfi szándékait, undorodni kezdett tőle.. Megértem ha egy nő kiborul mikor egy számára taszító alak közeledik felé, de.. Azt is megértem hogy a férfiben eltört valami.. A legnagyobb selejtek minden nőnél bepróbálkoznak, aztán elhajtják őket melegebb éghajlatokra, ha a válasz sokadjára is a ˝nem˝. A nők többsége, vagy inkább a vonzó emberek többsége nap mint nap ajánlatokat kap, vagy épp zargató üzeneteket idegen emberektől, de.. Ez a fickó rendesnek tűnt. Sajnálta a történteket, de nem tudja visszafordítani az időt és meg nem történté tenni azt amit tett. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna egyre mélyebbre süllyednie.. Bele sem kellett volna kezdenie. Egyértelműen bűnt követett el és kárt okozott a nőben. Fogalmam sincs mit gondoljak.. – motyogta el a végét. Szokatlan, hogy Shisuinak ilyen kusza érzései legyenek egy üggyel kapcsolatban. Általában mindig talál egy közép utat ami miatt elég sokan haragudnak rá egyes munkatársai.. Egy rendőr aki megértő az áldozatokkal és mindent megtesz azért, hogy megnyugtassa és megóvja őket, de ugyanakkor könnyen szót ért az elkövetőkkel is.. Úgy gondolkodik mint ők.. Épp ezért jár előttük lépések ezreivel. Néha elfelejtem mennyire tehetséges.. Bár az is igaz, hogy marha sokszor van szerencséje..

– A nő távolságtartási papírt igényelt?

– Nem tudom. Szerinted kéne?

– Igen. Bár nem igazán tudok azonosulni velük. Nem ismerem a pontos körülményeket, de még régebben Deidara olyasmit mondott ami erre a helyzetre egész találó.

– Mit mondott? – kérdezte felém fordítva az arcát.

– Ha egy ember bűnt követ el és ezzel valakinek fájdalmat okoz, azzal olyan mintha bezárná őt egy szobába.. Az elkövető ott hagyja a szobát, de még ha nem is akarja, ez mélyen eltemetve marad benne. Talán örökre. De mi van akkor ha az akinek fájdalmat okozott, fontos a számára valamilyen szempontból? Az olyan mintha ő is abban a szobában ragadna vele.. Talán ezt érzi a férfi. Bántotta a nőt akit szeret. Kárt okozott benne. Nem akar kilépni ebből a szobából és minden lehetséges eszközzel változtatni próbál a szobán, de ezzel csak még több kárt okoz.

– Miért? Ha a szobában ragadnak mind a ketten és a férfi változtatni próbál akkor..

– Akkor vagy stockholm szindrómája lesz a nőnek vagy olyan maradandó lelki sebeket szerez amiktől talán soha nem tud megszabadulni. Persze ez is helyzet függő, de.. Most egy nőről van szó aki nem szereti a férfit és soha nem is szerette. Erre ez a férfi megerőszakolja és egy szobában próbálja tartani miközben rá erőlteti magát a nőre. Minden mozzanatára figyel, próbálja elérni, hogy a nő elfogadja őt.

– Szóval ne tegyen semmit?

– Kérjen bocsánatot, vezekeljen aztán hagyja el a szobát. – legalábbis ez tűnik logikusnak. Ha ennél a hasonlatnál maradok.. Sasukével most mi is egy szobában ragadtunk. De melyikünk az elkövető és ki az áldozat? Tegnap én kezdeményeztem.. De ő élvezte.. Én pedig gyűlölöm magam érte..

– Mit gondolsz a férfiról? Gyűlölöd?

– Hogy gyűlölnék valakit akit nem is ismerek? – kérdeztem vissza amin elmosolyodott.

– Jogos.

– Te gyűlölöd őt? – bár nem az ő ügye volt, talán segített valamiben a munkatársának ha ennyire megviselte..

– Nem tudom.. – hát.. Talán pont ezért aggasztja ennyire..

8. rész - Érted már?