Secret Soldier

Ugyanazt a személyt szeretjük.. Mégis mikor döntöttem úgy, hogy feladom? Mikor kezdtem el azon töprengeni, hogy el kéne futnom? Folyton csak azt hajtogattam, hogy mindegy hogyan és milyen úton, de vele akarok maradni, de valamikor ez hirtelen megváltozott. Időnként beteget jelentek csak hogy egy kis időt nyerjek. Csak hogy egy kicsit gondolkodhassak mindenféle zavaró tényező nélkül, és megálljt próbálok parancsolni a szívemnek ami mindenáron látni akarja őt. Olyan mintha a szívem sírása elérné őt ezeken a napokon. Egyszerűen csak betoppan és nem hagy nyugtot a szívemnek ami olyan eszeveszettül vágyik arra, hogy mellette lehessen. Nem hagy időt arra, hogy kidolgozzak egy stratégiát ami által eltávolodhatok tőle. Mégis mit kéne tennem? Olyan önző és én mégsem tudom nem szeretni őt.  – Nem úgy volt hogy a hétre kiírattad magad? – ült le elém Iwa-chan mire csak kínosan elmosolyodtam.  – Unatkoztam otthon.. – füllentettem amit Iwa is észrevett, azonban nem tette szóvá csak megv...

Idióta! A csempén támaszkodva próbáltam elhúzódni, de Shisui erős kezei mindenhol elértek. Megalázó.. Én ezt nem élvezem.. – Még mindig nem élveztél el hn? – támasztotta meg az állát a vállamon miközben továbbra is a farkamat kényeztette.. – Pedig kemény vagy.. Talán még is jobb lenne, ha hátul is foglalkoznék veled.. – már az sem érdekel.. Fáradt vagyok.. Aludni akarok.. Mióta csináljuk már ezt?.. Már kétszer is elélveztem, de.. Mindig olyan nehezen ment.. Ha eltudnék élvezni akkor elengedne, nem?.. Akkor miért nem megy? – Deidara.. A csempén visszatükröződik az arcod.. – súgta a fülembe, de nem érdekel.. Az sem érdekel, hogy nézek ki, hogy fiú vagyok-e vagy lányként kezelnek-e.. Fázok.. Pedig a víz amit enged az langyos nem?.. Akkor miért fázok ennyire?.. Shisui megemelte az államat, így szembesültem a saját arcom kissé homályos tükörképével.. És mellette az ő arcával.. – Nagyon aranyos vagy.. – kit érdekel? Nem akarok aranyos lenni. Nem érdekel, hogy aranyosnak tart. – Ühn.. ...

Ez nem helyes..  Egy kapcsolatban a két fél kiegészíti egymást, mint két kirakós darabka amik csak együtt válhatnak teljessé.. Ez olyan baromság, hogy már fáj.. Mármint oké, van akinél ez így működik, de nem vagyunk egyformák. Ha Kurotsuchi nincs velem akkor hiányzik, szeretek vele lenni, de pont azért szeretek vele lenni mert hasonlítunk egymásra és nem vitatkozunk állandóan. Nem egészítjük ki egymást.. Meg ez a kirakós hasonlat is.. Ba-rom-ság. A mi kapcsolatunk rohadtul nem ilyen. Talán csak a külsőnk, de ott van mondjuk Pain meg Konan.. És Nagato.. Na! Ők hárman vannak! – Szia, csak így egyedül? – karolt át egy lány mire lelöktem magamról a kezét. – Szeretnék is egyedül maradni. – vágtam rá kapásból, ekkor azonban a másik oldalról karolt át egy jóval izmosabb alak. – Érdekelne egy édes hármas velem meg a barátnőmmel? – engem miért találnak be az ilyen emberek? Az ő karját is ellöktem magamtól és szikrát szóró szemekkel néztem rá. – Kopj le. – mutattam be neki dühös...