Sziklarejtek árvája 42. rész

Semmi értelme... De lehet, hogy mégis..

Zihálva kapaszkodtam az izmos vállakba, miközben Kakashi kezei a csípőmre martak.. Csak egy pillanatra akartam át venni az irányítást, de mikor a csípőjére ültem ismét ő diktálta az ütemet.

– Még… Ohtt.. – na nem mintha bánnám.. Valami észveszejtően jól csinálja. Kakashi ajkai a nyakamra tévedtek és finoman érintették bőrömet, azonban nem harapott meg, nem jelölt meg.. Néha egy óvatos csókot lehelt bőrömre, olykor az ajkaimat is birtokba vette.. De ez az egész.. – Ühhm! – a hátam ismét a puha takarón kötött ki. A fehér ágynemű friss illatot árasztott, valószínűleg ma cserélte le. Kakashi ezúttal egy lassabb tempót vett fel, miközben kezei végig simították a testem, s ajkai lágy csókokkal halmozták el állam vonalát.. Túl érzelmes.. Túl.. Szerelmes.. – Sensei.. – motyogtam ezzel felhívva magamra a figyelmét, azonban jól tudta mit akarok kérdezni, így összesimította ajkainkat és megcsókolt.. Csak húzza az időt.. Ujjai szőke tincseim közé simultak, hüvelykujjával lassan simogatta arcomat. Az erős karjai.. A sebhelyei a testén.. A hangja.. Az illata.. A testem vágyik rá, hogy azok a bőrkeményedéses ujjak kényeztessenek.. Elég sokat dolgozott rajta, hogy így érezzek.. Azonban most mégis más.. Annyi érzelmet visz ebbe az egészbe.. Már amikor meglátott a kapuban, olyan más volt.. Biztos vagyok benne, hogy történt valami.. És bár nagyon élvezem amiért ennyire odafigyel rám, mégis.. – Oh ishtenem.. – nem bírom.. Ez a sok inger egyszerre túl sok.. Ajkaim elnyíltak az újabb orgazmustól ami ezúttal lassanként szántotta végig testemet, de annál erőteljesebben. Kakashi nem várta meg míg kiélvezem a gyönyört… Nem.. Még nagyobb élvezetet nyújtott azzal ahogy ismét erőteljes és mély lökésekkel ostromolta meg gyönyör központomat és ha ez még nem lenne elég, kezével hímvesszőmre fogott és ütemesen kényeztette kisebbik részem. – Kakashi.. sen.. – az élvezet miatt az izmaim megfeszültek ami miatt lent egy kisebb fájdalmat éreztem hatalmas mérete miatt, de ez neki is feltűnt.. A síkosító, amit használt még az előjátéknál, nagyon is jól jött.. Mert máskor mikor elélvezek, hamar kikell csúsznia belőlem, de most erre nincs szükség. Elvesztem az eszem.. Tudom, hogy ez nem helyes.. Amikor az agyam egy pillanatra bekapcsol, ordít, hogy mennyire rossz amit teszek, de minden porcikám élvetegen hajlik a maradás felé..

– Annyira édes vagy.. – ölelte át derekam egyik kezével, miközben a másik kezével összekulcsolta ujjainkat és a szájához emelve azt, ajkaihoz érintette bőrömet. Nem megy.. Nem tudok gondolkodni.. Teljesen fel vagyok hevülve… Kapkodom a levegőt amit nyögések formájában rekesztek a torkomon és élveteg sóhajokkal hagyok távozni.. Annyira forró.. Mindjárt elolvadok.. – Gyönyörű vagy.. – súgta ezúttal ajkaimra s kezemet a vállára vezette. Szinte öntudatlanul tettem azt amit a teste kért és átkarolva a nyakát öleltem magamhoz. Annyira szeretetteljes.. És mardos a bűntudat amiért ezt nem tudom viszonozni..

A karjaiban feküdve pihegtem, miközben az arcomat cirógatta. Tudom, hogy engem néz.. Érzem.. Neki ez az összebújás fontos, nem igaz? Sasorival én is igényeltem, de ez a helyzet más.. Az sem volt szerelem, de még is.. Annyira más.. Minden helyzet más és más.. Az érzések figyelmeztetnek, még ha olykor rosszul is teszik. Lehet csak én értem félre ezeket.. De például ott van Sasori.. Az hogy elfelejtettem, nem is az övé a baba, valószínűleg egy védelmi reakció volt az agyam részéről.. Mivel már rég lezártam az iránta való érzéseimet, és leginkább a zűrös tanár-diák viszony tölti ki a gondolataimat, érthető amiért elfelejtettem.. Kakashi közelebb húzódott hozzám és mély levegőt vett.

– Sensei.. Próbálod elérni, hogy beléd szeressek ugye?.. – kérdeztem de nem is kellett válaszolnia. A teste egy pillanatra lemerevedett és a szívverése is félre vert..

– Régen azt hittem az is lehetetlen, hogy a karjaimban tartsalak.. Hogy az ágyamban feküdj.. Hogy a nevemet nyögd..

– Megbeszéltük, hogy csak kihasználjuk egymást.

– Igen. Tudom. – egy puszit nyomott a homlokomra mire dühösen felsóhajtottam és kissé elhúzódva fordítottam felé a fejem, hogy rá nézhessek.

– Megint többet akarsz.. Amikor még csak az iskolában próbálkoztál és folyton elutasítottalak.. Akkor is.. Nem volt elég az, hogy a diákod vagyok, nem volt elég az, hogy elfogadom és tiszteletben tartom a nemi beállítottságodat.. Azt akartad, hogy lefeküdjek veled és mivel nem mondtam ki határozottan, hogy én nem akarom ezt az egészet, elbíztad magad és mikor valaki mással bújtam ágyba, dühös lettél és bántottál. Most is ugyanez lesz a folyamat? Hm? Vagy rosszabb? Lefekszek veled, de megmondtam, hogy nem tudnék beléd szeretni, te mégis többet akarsz. Az összebújás szex után nekem tök oké, de amikor nincs kedvem hozzá és haza akarok menni akkor te mindig rá húzol még egy menetet és teljesen kifárasztasz. Mindezt azért, hogy ne tudjak haza menni. Ha beleszeretek valakibe akkor mit fogsz tenni?

– Deidara nyugodj meg. – döntötte össze a homlokunkat és hangosan felsóhajtott. – Megígértem, hogy soha többet nem ártok neked.. És jól tudom, hogy nem fogsz belém szeretni, de ha nem próbálkozok akkor azzal minden esélyt kizárok..

– Milyen esélyek? – ingattam meg a fejem kínosan röhögve. – A köztünk lévő korkülönbség és a tény, hogy az egyik fontos személy az életemben halálosan szerelmes beléd, nem elég égbekiáltóan teszi egyértelművé, hogy ennek a kapcsolatnak a felvállalására nulla az esély? – Kakashi fáradtan felsóhajtott és a hátára fordult, ezzel kibontakozva a ˝romantikus˝ ölelkezésből.

– Néha elfelejtem mennyire kiszámíthatatlan vagy. – motyogta a plafont kémlelve. A hangja nem volt rideg, de az arca lemondó volt és.. talán szomorú is.. Basszus.. Miért vágom magam alatt a fát? Közelebb húzódva hozzá, egyik lábamat átvetettem csípője felett és óvatosan feküdtem a mellkasára. Csendben hallgattam a szívverését, míg ő az egyik kezét ismét derekamra simította. Az ablakon kellemesen hűvös levegő szökött be, ami miatt egyáltalán nem volt kellemetlen az, hogy a bőrünk érintkezett.. Nem volt túl meleg és nem is fáztam.. Ezek a nyári esték voltak a legjobbak, azonban a régi emlékeimmel ellentétben.. Most én bújok valaki ölelésébe és én fekszek valakin, nem pedig rajtam feküdnek.. Na nem mintha olyan sok barátnőm lett volna régen, de.. Arra kifejezetten emlékszek, hogy szerettem amikor hozzám bújtak..

– Csak az dühít, hogy kihasznállak.. – motyogtam halkan, de a csendes szobában mindent tisztán lehetett hallani.

– Deidara..

– Tudom mit mondtál… Hogy mind a ketten kihasználjuk egymást, de ez a te részedről más.. Érzem ahogy megérintesz.. Látom ahogy rám nézel.. Hallom ahogy a nevemet mondod.. Lehet, hogy most még nem fáj annyira, de később fájni fog nem igaz? Neked is és nekem is. Mert mind a ketten tudjuk, hogy én nem tudok úgy érezni irántad ahogy te érzel irántam..

– A dolgok változnak.

– De most még csak a bűntudatot érzem.. – suttogtam fáradtan.. Kakashi lágyan simogatni kezdte a hátamat és halkan felsóhajtott. Nem mondott semmit és már én sem tudtam, hogy mit mondhatnék.. Az álmosság lassanként terített maga alá.. A tücsök ciripelés hangja.. Kakashi légzésének és szívverésének egyenletes ritmusa.. Mindegy is.. Egyenlőre úgy sincs erőm bármin is változtatni..

A szekrényben gubbasztva hallgattam Iruka kifakadását, és ha eddig úgy gondoltam, hogy helytelen a viszonyom Kakashival, akkor most már 100%-san biztos lehetek benne.. Befogva a fülem, próbáltam teljes mértékben kimaradni a vitájukból, de ez elég nehezen ment. Ráadásul a ruháim valahol a szobában vannak, bár nem túl feltűnő helyeken de biztos vagyok benne, hogy Iruka is ki szúrja őket, ha esetleg úgy dönt, hogy elkobozza a hálóban lévő festményemet Kakashitól.. Na nem mintha sok értelme lenne, de kettejük kapcsolata amúgy is elég zűrös és a dühös Irukából bármit ki tudok nézni.

– Felfogtam, hogy nem érzel irántam semmit, de akkor sem csinálhatod ezt! Deidara olyan mintha az unokaöcsém lenne, és így is épp elég súly nehezedik most rá. – én ezt nem akarom hallani.. – Most kezdődik neki az egyetem!

– Iruka, ezt majd máskor megbeszéljük.

– Nem! Mi sosem beszélünk meg semmit! Csak jössz és mész ahogy neked jól esik! Ha most lelépsz, Deidara tudni foglya hogy miatta csinálod!

– Nem miatta mentem oda! – ijedten rezzentem össze Kakashi hangja miatt. Nem értem a vita tárgyát, nem értem, hogy miért lett ilyen dühös és azt meg főleg nem értem, hogy miért kerültem ebbe az őrült szituációba..

– Hát persze.. – Iruka kínosan nevetett fel, gondolom ő már hozzá szokott Kakashi dühös oldalához. – Írószer boltot nyitni Sziklarejtekben egyáltalán nem köthető Deidara művész világához.

– Az csak egy ötlet volt és nem feltétlenül vásznakat akartam árulni.

– Hülye ötlet volt és elkezdted megvalósítani! Érted már, hogy mi az ami zavar?!

– Téged az zavar, hogy nem vagy része az életemnek! – mordult rá dühösen. – Folyton nyaggatsz, okoskodsz és szónokolsz mindenről.. Deidarára hivatkozol, és úgy teszel mintha az ˝apai˝ ösztöneid vezérelnének, pedig valójában csak magadra gondolsz. Megpróbálsz szabályozni és ezt rohadtul gyűlölöm benned. Úgy teszel mintha kedves lennél, de valójában álszent vagy! Befurakodsz az életembe holott világosan elmondtam már a legelején, hogy nem akarok tőled semmit. Te mégis mindig találsz egy rést a védelmemen. – ironikus ez a helyzet nem?.. Kakashi nem hülye.. Tudhatná, hogy ő is ugyanezt tette velem.. Akkor mégis miért nem adta fel soha?..

– Jól nyisd ki a füled és figyelj arra amit most mondok mert többször nem fogom elmondani Kakashi. Már belefáradtam abba, hogy hiába próbálok közeledni feléd, az érzéseim mindig zsákutcába kerülnek. Nem magam miatt vagyok itt, hanem azért mert Naruto és Deidara igenis fontosak nekem. Mind a ketten sérülékenyek és akár tetszik akár nem, részben miattad lettek bizalmatlanok. Tudom, hogy az én hibám is amiért megromlott velük a kapcsolatom, és ezt eddig sem tagadtam. De nem engedem, hogy Deidara egyetlen menedékét is tönkretedd. Oda mész ahová akarsz, de ha be mered tenni Sziklarejtekbe a lábad akkor mindent elmondok a Tsuchikagének arról amit tettél. – még a szekrényben is éreztem a fagyos légkört amit a szavaik okoztak.. Azt hiszem Iruka érzéseit már kezdem kapizsgálni.. Sziklarejtek.. Az egyetlen hely ahová elvonulhatok.. Ahol nincs Sasori, nincs Obito és nincs Kakashi sem.. De ha Kakashi Sziklarejtekben kezdene új életet.. Egy csomó lehetősége nyílna arra, hogy megtalálja a gyenge pillanataimat.. Mert nem csak az ünnepekre megyek haza, hanem akkor is amikor össze vagyok zavarodva.. És ha ő mindig ott lesz akkor belé fogok kapaszkodni.. Kakashi mégis mire gondolt?! Remélem csak én és Iruka értjük félre ezt az egészet, bár.. A tegnap este más volt.. Annyira más, hogy még nekem is feltűnt..

– Jobb ha most elmész. – hát persze… Nehogy a végén még valamit kifecsegjen nem igaz? Hallottam Iruka lépteit és az ajtó csapódását.. A léptek alapján, Kakashi jól tudta, hová bújtam el, így csak hamar kinyílt a szekrény ajtaja.. Nem nagyon tudtam volna más hová bújni.. Az ebédlőből pont rá lehet látni az egész szobára.. Mikor meghallottam, hogy Iruka van az ajtóban, rögtön bemásztam a szekrénybe.. Ha nem ébredtem volna fel arra, hogy enyhén hasogat a fejem, akkor most sokkal nagyobb vita lett volna.

– Azt hittem nyári felkészítőt tartasz sziklarejtekieknek.. – motyogtam de továbbra sem másztam ki a szekrényből.

– Nem fogok Sziklarejtekbe költözni Deidara. Az csak egy hirtelen ötlet volt, mikor minden előjel nélkül haza utaztál. Én is tudom, hogy az a hely a megnyugvás a számodra és ezt nem akarom tönkre tenni.

– Ezért voltál tegnap este olyan fura nem igaz?.. Mert rájöttél, hogy ugyanazt teszed amit Iruka.. Megértetted az érzéseit.. Hogy ő is annyira szeret téged, ahogy te engem.. – motyogtam az első lehetséges magyarázatot ami az eszembe jutott.

– Meglehet. – motyogta halkan.. Fáradtan felsóhajtottam és kimászva a szekrényből a ruháimhoz léptem és komótosan kezdtem neki az öltözködésnek. Kakashi nem mondott semmit, de éreztem magamon a tekintetét. Miután végeztem az öltözéssel, szembe fordultam vele. Valóban engem figyelt..

– Bármit mondok az kínos lesz, ugye? – kérdeztem, de az arca rezzenéstelen maradt, így nem tudtam leolvasni róla semmit. – Még mindig elég zűrös ez az egész.. Mi a szerelem, mi a különbség két hasonló szituáció között ha mégis más az amit érzek mind a két helyzetben. Azt hiszem túlságosan nagyok a hangulatingadozásaim, mert minden amit te tettél és minden amit Sasori tett, már egyáltalán nem számít.

– Ez nem igaz.. Mindig fájni fog és lesz hogy eszedbe jut majd. Nem tudok elégszer bocsánatot kérni miatta. Tudom, hogy részben ennek köszönhetem amiért nem tudsz felém érzelmileg közeledni. Irukának igaza van abban, hogy sok ostoba döntést hoztam és sokszor csak arra gondoltam, hogy nekem jó legyen. Amikor felajánlottam, hogy használjuk ki egymást, az is a saját önzőségem volt.

– Ahogy az enyém is. – biccentettem. – De tudod, hogy Iruka fontos nekem.. És hogy nem akarom összetörni őt..

– Tudom. Minden indok amellett szólt, hogy titokban tartsuk a kapcsolatunkat, de igazából ez neked kapóra jött.

– Mi?.. – most én leszek a hibás?

– Csak azt mondom, hogy ha nem lenne Iruka, és én nem lettem volna a tanárod.. Na meg ha senki nem tudna arról ami aznap történt, te akkor is titokban akartad volna tartani azt ami az elmúlt időben köztünk volt. Ez csak feltételezés, de azért akartad hogy titok legyen, mert túl hamar alakult ki köztünk viszony Sasori után.

– Nem értem.. – ismertem be amin elmosolyodott. Közelebb lépett hozzám a fejemre simítva a kezét egy puszit nyomott a homlokomra.

– Mint mondtam, ez csak egy feltételezés.. Lehet, hogy semmi értelme, de lehet hogy mégis.. – lehet, hogy mégis.. Nem értem..

Ééés hivatalosan is vége.. Ismét szingli vagyok, ami részben jó, részben kicsit kellemetlen.. Még is csak pasiból vagyok és elég gyakran van merevedésem amit Kakashi miatt elég nehezen tudok csillapítani.. Most komolyan, vegyek magamnak egy vibrátort vagy mi? Már a gondolat is taszító.. Sőt! Már az is taszító, hogy élvezem ha egy másik férfi maga alá teper.. Te jó ég, mintha most érte volna a tudatomat, hogy nagy valószínűséggel biszexuális vagyok és jobban szeretem a férfiakat mint a nőket.. Ezt mégis hogy tálaljam a papusnak? Ez baromira kiborító…

– ÜüüüÜÜÜüüüm!

– Ne szenvedj már látványosan.. Zavaró.. – szólt le Sasuke aki nagyon belemélyedt egy videójátékba Narutoval és Kibával.. Válasz helyett kinyújtottam a lábban és bele sarkaltam az oldalába, hagy fájjon neki. Sasuke dühösen felordított, mert egyrészt fájt neki a dolog, másrészt miattam kiesett a játékból. – Ezt mi a francért kellett!? – kérdezte dühösen. Naruto egy pillanatra felénk kapta a fejét, de végül úgy döntött, hogy neki most a játék fontosabb, és amúgy se tud beleszólni kettőnk vitájába.

– Csak rájöttem, hogy milyen rég mutattam már ki az irántad érzett ellenszenvemet. – dünnyögtem unottan. Sasuke lemondóan sóhajtott és visszafordult a tv felé, azonban egy idő után megunta Narutoék játékát nézni és inkább a telefonjával kezdett el szórakozni.

– Itachi eljön értem kocsival. Dobe még egy játszunk egy kört amíg ide nem ér. – Itachi hmm?.. Tényleg.. Megdöntöttem azt a buta rekordot amit részegen szerzett meg. Csak azért nem töröltem ki hogy az orra alá dörgöljem. Bár le is fotózhattam volna az eredményt és elküldhettem volna neki, de az túl gyerekes lenne, nem?

– Oké, akkor játszunk a rövidebb pályán. – motyogta Naruto kissé letörten, ugyanis Kiba nyerte ezt a fordulót. Sasuke vissza vette a kezébe a konzolt és már el is kezdték az újabb pályát. Én is játszani akarok, de gőzöm sincs hol van a konzolom..

– Az a saját konzolod Kocka? – kérdeztem az említett Uchihát aki már fel sem vette a sértést.

– Ja. Mert?

– Csak kérdeztem. Gondolom sokat lógtál itt a nyáron. Nem láttál egy világos kéket amin fura, fehér madarak vannak?

– Jaa. Az. Szerintem nálunk van. Még Dobe hozta át valamikor. – klassz.. Legalább a konzolom megvan.. Azt már meg sem kérdezem, hogy Naruto miért nem a sajátját vitte el itthonról.. Valószínűleg ez volt kéznél..

– Gondolom nem akarod itt hagyni a tiédet.

– Jól gondolod. Hívd el Itachit hogy hozza el ha már úgy is erre jön. – vont vállat hanyagul. Ez mondjuk nem rossz ötlet. Felállva a kanapéról a szobámba mentem, hogy lehúzzam a töltőről a telefonomat. Megnyitva a névjegyzéket kikerestem Ita.. Szóval még mindig Mr. 20 centinek van beírva.. Remek.. Mindegy, majd átírom.

„Ha már úgy is jössz, el tudnád hozni a konzolomat? Világoskék fura madarakkal. Köszöntem!”

És akkor ez letudva. Egy szava sem lehet, még meg is köszöntem. A kis kütyüvel a kezemen mentem vissza a srácokhoz és ismét helyet foglaltam a kanapén. Ők hárman a kanapé előtt ültek és nagy beleéléssel játszottak az öldöklős játékkal. A versenypályák viccesebbek és sok pontot lehet velük gyűjteni..

– Ha a Jégkocka elmegy, játszunk a versenyautóssal? – kérdeztem, bár nem nagyon van választásuk. Ez a játék az Uchiháé, szóval gondolom elviszi majd magával.

– Az Sasukénél van. – válaszolta Naruto félvállról.. Szóval minden klassz dolgot átvitt az Uchihához.. Király..

– Akkor mi van itt nálunk? – kérdeztem már minden mindegy alapon.

– Valami unikornisos hülyeség amit Sakura-chan felejtett itt egy hete, meg a ninjás játékaid.

– Oké, akkor mutassátok meg azt az unikornisosat. – biccentettem.

– Most komolyan? – kérdezte Kiba fintorogva.

– Nii.. Az a játék nagyon gagyi.

– Nem is! Láttam egy videót egy egyszarvús, csupa szivárvány meg rózsaszín felhős játékról és az tök vicces volt!

– Fura.. – motyogta maga elé Kiba. Ezt most rám vagy a játékra mondta?

– Nekem mondod? Én élek vele..

– Hn..

– Baszódj meg Itachi! – fordultam hátra és azzal a lendülettel be is mutattam neki. Válasz helyett csak feltartotta a kezét amiben a konzolom volt. – Azt meg kérem ide! – nyújtottam érte a kezem, ő pedig lemondóan sóhajtott és közelebb lépve hozzánk a kezembe adta a konzolomat.

– Meg ne köszönd, igazad van.. – morogta Sasuke.

– Már megköszöntem sms-ben. – legyintettem. – Amúgy.. – nyitottam meg a telefonon a játékom és büszkén tartottam Itachi felé. – Hühüm! Megdöntöttem a rekordodat. – dicsekedtem, de ismételten szó nélkül hagyott és kivéve a kezemből a telefont önállósította magát.. – Várj, te most mit..?

– A francba már! Ne rohanj belém ok nélkül! – ordított fel Naruto dühösen amin Kiba csak nevetett. A képernyőn Sasuke előre haladt, míg Kiba Narutot lassította. Észre se veszi, hogy kitolnak vele..

– Hn.. (Nesze..) – ejtette az ölembe a telefonomat, mire kíváncsian néztem meg hogy mit ügyködött az imént… Meg döntötte a rekordomat… 142 ponttal.

– Baszd meg! – túrtam dühösen mindkét kezemmel a hajamba és látványosan szenvedtem. – Pedig ezen szenvedtem egész nyáron. – nyafogtam. Itachi furcsa hangot hallatott így kérdőn pillantottam felé, de addigra már újra semleges volt az arca. Pedig esküdni mertem volna, hogy kuncogott..

– Hn. (Béna.)

– Meg a jó édes... – kezdtem volna káromkodni mikor is újabb vendégünk érkezett.. Tudtam hogy ez néha egy átjáró ház, de most kifejezetten idegesít.

– Behoztam a leveleiteket. – lépett be Iruka mosolyogva.. Ahh.. El is felejtettem hogy tegnap megígérte, hogy főz nekünk. – Hú, mi ez a tömörülés? – kérdezte miközben lepakolta a szatyrokat és a kanapé mögé lépve a tv kijelzőjét nézte.

– Narutóék játszanak, Jégcsap pedig a kis kockáért jött. – avattam be szűkszavúan, igyekezve elrejteni az idegességemet.. Mindent hallottam ma reggel.. És már hónapok óta kavarok azzal a férfivel akibe szerelmes..

– Hmm. Értem.. Deidara-kun, ez a postaládában volt. – adta át a borítékot mosolyogva. Egyetemi gólyatábor..

– Hú.. Erről meg is feledkeztem.. – motyogtam miközben már a levelet olvastam. Tök jó programok lesznek és itt vannak a gólyák egész névsora. Egész sokan leszünk. Kankurout, Konant és Hidant is felvették. Ez tök jó.. A szemem megakadt még egy néven ami miatt az arcomra fagyott a mosoly.. Lassan fordítottam Itachi felé a fejem aki unottan pislogott vissza rám miközben továbbra is a kanapé karfáján könyökölt..

– Hm.. (Szóval megint..)

– Hn.. (Úgy tűnik..)

– Mi a baj? – kérdezte Iruka mikor észrevette ahogy egymásra bámulunk.

– Jégcsap is a Konohai Egyetemre jön. – néztem újra a névsorra, de még mindig ott volt a neve.

– Ez nagyszerű. Gondolom a Rendészeti szak érdekel. – kezdett el csevegni, bár Itachi nem nagyon válaszolgatott. Az Egyetem elég nagy ahhoz, hogy ne találkozzunk, de ismerve a szerencsénket... És maga a tábor alapból elég zártkörű szóval.. Ha az elmúlt négy évben nem sikerült maradandó károkat szereznünk, akkor majd az elkövetkezendő hétben harapom le az egyik ujját… Kell a szuvenír, nem igaz?.. Ahj… Fáradtan dőltem ki a kanapén, a hajam az arcomra omlott, így csak elég homályosan láttam. Minden kezdődik az elejéről..

43. rész - Berobogtam a 127-esszobába és.. Kezdődjék a gólyatábor!