Sziklarejtek árvája 35. rész

Foglalt vagyok... 

– Én kezdek! – ragadta meg az üveget Hidan mikor is kinyílt az ajtó. Kérdőn néztem Kakashira, aki kissé kínosan intett köszönés gyanánt. 

– Sensei! Na végre hogy itt van! – kurjantotta Hidan. 

– Kakashi-sensei, igyon velünk! – ujjongott pár lány mire csak a szemeimet forgattam. 

– Fasza.. – mormogta Kankurou idegesen mire felé pillantottam. 

– Számíthattunk volna rá. Még is csak egy fiatal osztályfőnökről van szó, aki mindenkivel jól kijön az osztályból. Még Hidant is elviseli. – biccentettem az említett felé aki épp röhögve csapkodta meg a sensei hátát. 

– Jól van.. Ha menni szeretnél, vagy.. – kezdte Kankurou de megingattam a fejem. 

– Nincs semmi baj. – biztosítottam mire kissé bizonytalanul bólintott egyet. 

– Még tíz óra sincs, és máris mindenki részeg? – kérdezte Kakashi meglepetten miközben egyre többen próbáltak a kezébe adni valami alkohol félét.. 

– Én józan vagyok! – ordított oda neki Kankurou mire döbbenten csaptam a homlokára.. – Ite..! Deidara! – szólt rám élesen mire ijedten húzódtam el tőle, attól félve, hogy talán vissza üt. 

– Ezt miért kellett? 

– Mert.. megdöbbentem hogy nyilvánosan célozgatsz neki, hogy figyeled? 

– Akkor miért nem a saját homlokodra csaptál rá?! 

– Olyan sokszor bántanak, nehogy már én is fájdalmat okozzak magamnak. Meg amúgy is, az én szép arcomért kár lenne. – bólogattam, ezzel is helyeselve, hogy mennyire szép vagyok.. Kankurou csak a szemeit forgatta de végül is nem mondta, hogy hülyeségeket beszélek, szóval ő is egyetért velem, nem? 

– Nem mindenki részeg Sensei. – csíptem el Hidan következő mondatát így újra feléjük pillantottam. – De ugye nem akar minket leszidni?.. – kérdezte hirtelen mire Kakashi csak vállat vont. 

– Engem nem zavar ha isztok. – kijelentése hallatán több mint a fél osztály egy emberként csendült fel egy öröm kurjantásban majd ennek örömére mindenki ivott valamit ami a keze ügyébe került. Értetlenül eszméltem fel a pillanatnyi bambulásból, ugyanis valaki a fejemet simogatja már egy ideje.. Kérdőn néztem Konanre aki meredten bámult maga elé, és valószínűleg kisállatnak tekint.. De végül is szeretem ha simogatják a fejem, szóval nem zavar a dolog. Kényelmesen az ölébe fektettem a fejem és tovább élveztem a részeg lány szeretet hiányát, amit a selymes, szőke hajam simogatásával próbált csillapítani. 

– Épp üvegezni akartunk. Üljön le közénk. Deidara! Mit hemperegsz? – Hidan hangja így csukott szemmel furcsán megnyugtató tud lenni, így válaszul csak dorombolni tudtam. – Ez kész.. – lépett át valaki felettem, sejtéseim szerint Hidan. 

– Szeretném azt hinni, hogy tényleg csak részeg vagy és azért tudsz így ellazulni.. – morogta Kankurou mire kinyitva szemeimet felé pillantottam. 

– És mégis mitől rúgtam volna be? Attól az üveg sörtől amit már egy órája iszogatok, vagy attól a gyümölcslétől amit kísérőnek hoztam, de végül pia nélkül kezdetem el inni..? – kérdeztem majd jobban átgondoltam a dolgot és zavartan ráncoltam össze a szemöldököm. – Hogy hogy nem kell még pisilnem? – tettem fel a hatalmas kérdést mire Kankurou csak a szemeit forgatta. 

– Na jól van csajok, menjünk ki a slozira. – tápászkodott fel a földről. Már meg sem lepődtem a megszólításon, így csak segítség kérően nyúltam felé a kezem, mire felhúzott a földről. – Konan, nem jössz velünk? – nyújtotta felé a kezét Kankurou. Konan értetlenül pislogott rá, de végül megfogta a kezét és hagyta, hogy őt is felhúzza. 

– Hova-hova?! – ordította el magát Kana. Mosolyogva néztem rá. 

– Csak egyszer öleltelek meg, de máris ennyire ragaszkodsz hozzám? – kérdeztem a pilláimat rebegtetve. Kana dühösen fordította el a fejét én pedig halkan nevetve fogtam meg Konan vállát, hogy finoman az ajtó felé terelgessem. – Mindjárt jövünk Hidan, kezdjétek nélkülünk! – szóltam még oda az albínónak. Mikor kiértünk a folyosóra bizonytalan léptekkel indultunk meg az egyik irányba. Ha minden igaz, arra van a fürdőszoba. 

– Én táncolni akarok.. – motyogta Konan mire mind két szemöldököm a magasba szaladt. A halvány pír az arcán és az orrán.. Meg az a ködös tekintet.. Konan máris részeg? Nem is figyeltem, hogy mennyit iszik.. Francba, nekünk kéne rá vigyázni, nem akarom, hogy a pasija kinyírjon. – Miért ilyen szar ez a buli? Végzősök vagyunk. Pia kell meg cigi füst és sötétség meg színes fények és zene.. Én táncolni akarok. 

– Igen, ezt elsőre is hallottuk. – bólogattam majd mikor végre megtaláltuk a fürdőszobát, lehajtottam a wc fedelét és ráültettem a táncolni vágyó szépséget. – Ülj stabilan. – szóltam rá majd Kankurou felé fordultam aki unottan bámult rám. 

– Te józanul is hülye vagy.. – közölte a nyilvánvalót mire csak vállat vontam. 

– Te akartál csajosan kijönni a fürdőszobába. 

– Micsoda vissza vágás.. De most komolyan Deidara, mi a fasz van veled? Itt van Kakashi téged meg nem is zavar? 

– Nem igazán. Ti is itt vagytok meg még egy csomóan. – mosolyogtam, hátha ezzel meg tudom győzni. Kankurou halkan felsóhajtott és meredten bámult rám. Tud valamit… Idegesen túrtam a hajamba és neki támaszkodva a mosógépnek halkan felsóhajtottam. – Ki mondta el? 

– Először Sasori hívott fel. Azt mondta, hogy Kakashi kocsijából száltál ki pár hete. Nem hittem neki. De ma odajött hozzám az ifjabbik Uchiha és mit ad isten, Narutonak is volt egy furcsa álma arról, hogy te felébresztetted őt valamelyik este és az érzéseidről beszéltél neki… Tudod.. Rohadtul utálom Kakashit és Sasorira is dühös vagyok, de.. Az zavar a leginkább, hogy nem szóltál nekem róla. Oké, ma volt a ballagás, nem akartam ezzel emlékezetessé tenni, de nem gondoltam volna hogy ő is itt lesz, szóval.. Megkérdezem most.. : Jól át gondoltad ezt? Komoly ez a valami köztetek? Fenyeget hogy legyél vele vagy..? Vagy csak te vagy ilyen hülye? Mazochista vagy? 

– Miért drámázod túl ennyire? – kérdeztem szenvedve. 

– És te miért veszed ennyire félvállról?! – csattant fel dühösen. – Komolyan nem ismerek rád! Amióta rájöttél, hogy kedveled a pasikat is, azóta folyamatosan rossz döntéseket hozol! Régen is voltak hülyeségeid de ezek már komolyan az eget verik! Bántott téged! Össze voltál törve és minden kibaszott hangra összerezzentél! Aztán ott van Sasori.. Hagytad hogy lyukként kezeljen, aztán pedig eltitkoltad hogy egyre durvábban bánik veled! 

– Istenem zárd már le ezt a témát! – vágtam közbe idegesen. – Attól, hogy újra és újra felsorolod a történteket, nem lesz jobb.. Te.. Miért nem érted ezt az egészet? Kakashi sokáig molesztált.. Igen.. De én nem löktem el magamtól és sosem fenyegettem meg azzal, hogy szólok Jiraiyának vagy Oonokinak. Gyakorlatilag hagytam magam és amikor egyre tovább ment én pedig bepánikoltam, mindig leállt. Oké, baromi furcsa volt, hogy fel tudott izgatni és mindig próbáltam bizonygatni, hogy totálisan hetero vagyok, de.. A lényeg az, hogy én tényleg.. Soha nem küzdöttem ellene.. 

– De ő akkor is.. 

– Igen, tudom, de mondtam már, hogy én is hibás vagyok. Én is elismertem hogy elrontottam, és ő is sajnálja a történteket. Kakashi jó ember csak.. Vétet egy hibát ami rajtam csattant, ennyi. 

– Miért véded? 

– Azért mert te nem érted a helyzetet! Ha veled történt volna, te is ugyanígy éreznél. 

– Mi van?.. Azt ne mond hogy szerelmes vagy belé.. 

– Nem tudom, jó?.. Tényleg nem tudom, de ki akarom deríteni, hogy mit érzek vagy mit érezhetnék iránta. Sasorit is kedveltem és sok jó emlékem van vele, de annak már vége. Basszus.. – túrtam a hajamba idegesen. – El is ment a kedvem ettől az egésztől. Haza megyek. – léptem az ajtóhoz és már épp a kilincsre tettem a kezem mikor Kankurou megállított. 

– Jó.. Elismerem, hogy nem tudom mit érezhetsz, de elfogadom, hogy így döntöttél. Nem helyeslem, de elfogadom. 

– Nem érdekel, fáradt vagyok, szóval haza megyek. – léptem ki a folyosóra. A zsebeimben kutakodva kezdtem el keresgélni a kulcsomat meg a telefonomat, de mivel csak egy papír zsebkendőt találtam, fáradtan sóhajtva mentem vissza a többiekhez, mert akkor valószínűleg ott hagytam valahol. 

– És Deidara! – ordított rám Létra mire értetlenül meredtem rá.. 

– Mi én? – kérdeztem értetlenül. Kana dühösen állt fel a földről és felém trappolt majd szó szerint megfejelt!!!.. Fájdalmasan nyögtem fel, ám mielőtt bármit is mondhattam volna puha ajkak nyomódtak enyémhez majd egy nyelv siklott a számba és.. Jézusom!!! Ijedten löktem el magamtól Kanát a száját törölgetve ment vissza a körbe.. – Ez mi a jó bánat volt!? – kérdeztem dühösen. 

– Le kellett smárolnia. Ez volt a feladat. – válaszolt az egyik barátnője. 

– Akkor meg miért kellett megfejelni?! 

– Mit rinyálsz? Inkább ülj le és igyál még. – mosolygott Hidan aki már totál részegen dülöngélt Itachi mellett. Aki nem mellesleg szintén piros arccal ücsörgött a földön és álmosan dörzsölte meg a szemét. Be kéne tiltani hogy igyon.. Meglepően aranyos és ez nem igazság!! Én vagyok a szépfiú, ő meg a bunkó! Nem cserélhetjük fel a szerepeket! 

– Nem, én inkább haza megyek. Nagyon fáj a fejem. – hazudtam mire páran csalódottan nyögtek fel ami némiképp elégedettséggel töltött el. 

– De velem még nem is smaciztál.. – nyafogott egy számomra tök ismeretlen lány ami kissé meglepett. Azt hittem csak az osztály vesz részt a bulin. 

– Bocs, de foglalt vagyok. – hárítottam mert már épp elindult felém, de szerencsére Kana megállította.. 

– Ülj le te idióta. Néha szégyellem hogy a rokonom vagy.. – rántotta le maga mellé. Bájos is az a testvéri szeretet. 

– Hé!! Te nem szakítottál Sasorival? Hogy-hogy máris van valakid? – kérdezte Hidan mire Itachi kissé megijedt.. Gondolom elszundított pár másodpercre és Hidan éles hangja ébresztette fel… 

– Igaz.. Már nem vagyunk együtt.. Akkor végül is szingli vagyok.. – tettettem a hülyét amit látszólag szépen bekajált. Kakashira pillantottam aki bár engem nézett, de nem mondott semmit.. – Látta valaki a telefonomat? 

– Pár perce még Itachi játszott vele. – kezdett el nézelődni az említett körül Kana. 

– Miért játszott a telefonommal? Egyáltalán ki adta oda neki?.. És hogy törte fel a kódomat? – kérdeztem zavartan. Kana ekkor találta meg a kütyüt és vele együtt a kulcsaimat. 

– Itt ült mellette.. Aztán valahogy a kezében kötött ki. Szerintem nem is tudta hogy a tiéd. – na tudod mikor hiszem el.. 

– Kösz.. – vettem el a cuccaimat majd búcsúzóul felvettem két sört és intettem egyet a többieknek. A folyosón caflatva szemügyre vettem a két üveget. Na fasza.. Az egyik nem is sör, hanem egy kis üveg vodka. Jobban is figyelhetnék.. Na mindegy.. 

A fűben ülve lötyögtettem az üveg tartalmát miközben a fülemben hangosan szólt a zene, hogy elnyomja a hülye öcsém nyögéseit amit még a ház előtt is tisztán hallottam mikor megérkeztem.. Már vagy egy órája itt vagyok és még mindig nem fáradtak el?.. Hangosan sóhajtva dőltem a ház falának. Simán bemehetnék a szobámba és aludhatnék zenével a fülemben, de valamiért nem akarok így bemenni.. Talán ha küldenék egy sms-t Kakashinak.. Aludhatnék nála nem?.. Végül is együtt vagyunk vagy mi a szösz. Kérdőn néztem a két cipőre ami megállt előttem.. Na tessék, csak emlegetni kellett. Kivettem a fülemből a hetszetet és felnéztem Kakashira aki mosolyogva nyújtotta felém a kezét, hogy felsegítsen. Mikor már két lábon álltam halkan felsóhajtva ingattam meg a fejem. 

– Nem is erre laksz Sensei. 

– Csak sétáltam egyet. – mondta de még mindig fogta a kezem. – Miért vagy itt kint? – kérdezte de mikor szólásra nyitottam volna a számat, Naruto egy hangosabb sikollyal megválaszolta a kérdést.. 

– Gyerekes vagyok de.. Nem akarok most bemenni.. Ki tudja hol csinálják.. – motyogtam mire halkan felnevetett. 

– Aludj nálam. 

– Biztos? – kérdeztem kissé bizonytalanul de mikor lehúzta arcáról a maszkot és egy gyors csókot nyomott ajkaimra, már nem is vártam választ.. Tekintsük inkább költői kérdésnek.. Kakashi összekulcsolta ujjainkat és elindult az otthona felé. – Ha valaki meglát azt mondom, hogy elraboltál. – böktem oldalba szabad kezemmel. 

– Én meg majd azt hazudom, hogy részeg vagy és hogy rám másztál. 

– Ja.. Ez végül is igaz.. De hogyhogy eljött? Nem volt jó a búcsú buli? – kérdeztem mire elgondolkodva döntötte oldalra a fejét. 

– Úgy egy fél órája már nem búcsú buli.. Túl sok külsős toppant be, szóval inkább eljöttem. 

– Pedig azt mondta hogy igazi parti arc volt régen. 

– Az már elég régen volt.. És akkor sem ˝parti arc˝ voltam hanem piás. – piás mi?.. Elgondolkodva néztem magam elé.. A felnőttek gyakran beszélnek a háborúról és a borzalmakról amiket átéltek. Jiraiya például minden családi összejövetelen ecsetelni kezdi mekkora király volt a fronton.. Bár miután ezt elmeséli, rendszerint üres tekintettel ámul maga elé és ilyenkor Iruka próbálja feldobni a hangulatot.. De nem igazán ért az ilyesmihez, mert mindig sulis dolgokról kezd el beszélni.. Vagy épp Naruto kiskoráról. 

– Mikor te lettél az osztályfőnökünk, az egyik lány azt mondta, hogy te sosem beszélsz a háborúról és nem nosztalgiázol.. Nem szeretsz vissza emlékezni a múltadra? – kérdeztem amivel eléggé megleptem. 

– Ez még is hogy jutott eszedbe? 

– Csak úgy.. – fordítottam el tőle a fejem. Kakashi egy ideig csendben volt így már le is tettem arról, hogy válaszolni fog. Az út további része viszonylag csendben telt. Mikor megérkeztünk Kakashi házához a kutyák majdhogynem felborítottak minket, de Kakashi ezúttal nem szólt rájuk, hogy viselkedjenek hanem mindegyiküket megsimogatta és meggyömöszölte kicsit. Mosolyogva néztem ahogy a legnagyobb kutya hasát vakargatja miközben egy másik kutya ráugrott a nagyobb hasára, hogy ezáltal őt érje Kakashi szeretete. – Ha egy hónapja valaki azt mondja nekem, hogy az udvarodon fogok ácsorogni és mosolyogva nézni ahogy a kutyáidat simogatod, valószínűleg körberöhögöm. 

– És ha egy hónapja valaki azt mondta volna, hogy ezután velem fogsz egy ágyban aludni, valószínűleg én is körbe röhögöm. – állt fel és mellém lépve a fejemre tette a kezét. 

– Ez egy erős célzás arra, hogy velem szeretnél aludni? 

– Nem tudom. Annak tűnik? – kérdezte szórakozottan mire nevetve ingattam meg a fejem és lehúzva arcáról azt a felesleges maszkot, lábujjhegyre pipicskedtem és megcsókoltam. Kakashi kezei az arcomra simultak miközben elmélyítette a csókot és átvette tőlem az irányítást.. Amikor lányokkal voltam együtt, mindig én vezettem.. Sasorival pedig néha versenybe szálltam, még ha végül úgy is az lett a vége hogy hagytam magam neki.. Kakashival más.. Talán azért mert ő felnőtt és sokkal tapasztaltabb mint én, de valahogy eszembe se jutna átvenni az irányítást a csók felett.. Mert ahogy ő vezet az sokkal izgalmasabb és kiszámíthatatlanabb. Karjaimat nyaka köré fonva ösztönöztem jobban.. Az emberek kiszámíthatatlanok.. Sosem lehet tudni mi zökkenti ki őket, hogy mit miért tesznek és miért változtatják a véleményüket.. Kankurou a legjobb barátom, még sem értheti hogy miért érzek így.. Azért nem értheti, mert ő még sosem került ilyen lehetetlen helyzetbe mint én. Mert ő sosem csókolt meg valakit aki olyan erős érzelmeket váltott ki belőle mint Kakashi belőlem. Ijedtség, félelem, gyűlölet, vonzalom, élvezet… Lehet, hogy a Kakashi iránt való érzelemim között nem szerepel a szerelem.. De jogom van ahhoz hogy kiderítsem.. Lehetek olyan önző hogy átöleljem és megcsókoljam.. Mert végül is.. Megengedte hogy önző legyek.. Nem igaz?

36. rész - Észre se veszed.. Deidara valóban ilyen ostoba?