Sziklarejtek árvája 33. rész

Új lappal indítunk..

Két héttel később

Álmosan pislogtam Kakashira a konyha asztal felett.. Valahogy az elmúlt napokban egyre többet vagyok itt.. 

– Évkönyvek.. – ismételtem fáradtan mire bólintott. Lepillantottam a dobozra a földön.. – És ezt mind holnapra..? – kérdeztem mire ismét csak bólintott.. Gondterhelten sóhajtottam és megdörzsöltem halántékomat. 

Összegezve: A kórházi eset után egyszer beszéltem Sasorival telefonon. A barátai úgy döntöttek, hogy kikaparják szerencsétlent a szarból, szóval most elég sokat segítenek neki (hála Konannek aki felhívta Pain figyelmét, hogy Sasori direkt nem kér segítséget a férfi ego miatt..), úgyhogy kezd stabil lábakon állni mind érzelmileg, mind tananyagilag. Ugyan mi már egyszer szakítottunk és megbeszéltük, hogy barátok leszünk, Sasori most arra kért, hogy a nyár folyamán ne beszéljünk egymással.. Szégyellte magát azért amiket csinált, saját magát sem értette igazán és szeretne pár dolgot át gondolni.. Konan szerint ennél sokkal többről van szó de mivel azt mondták hogy nem az én dolgom, nem faggatóztam többet. Kakashival kapcsolatban viszont el gondolkodtam egy-két dolgon. Eddig csak azért nem kedveltem, mert tudtam, hogy meleg és hogy bejövök neki.. Na meg persze többször is rám hajtott míg végül meg nem döngetett az osztályteremben.. Az az eset még mindig felkavar kissé, de tudom, hogy mindketten hibásak voltunk a dologban. És mivel Kakashi sokkal másabb az otthonában, mint a suliban.. Valahogy elkezdtem átjárni hozzá.. Ezzel azonban szinte minden idejét elvettem és teljesen megfeledkezett az évkönyvekről és a búcsú videónk megszerkesztéséről amit az évzárónk után közösen nézünk majd meg az osztálytermünkben.. És mivel meglepetésnek szeretné, megkért, hogy ezt a hétvégét most inkább töltsem mással.. De mivel Sasuke és Naruto most az egész hétvégét nálunk töltik, nem akarok otthon lenni.. Miután összebalhéztunk Sasukével, Naruto eléggé kétségbe esett, szóval végül a szöszi miatt és kizárólag csak miatta, fegyver szünetet kötöttünk Sasukével, de ezért cserébe nem szólhat bele az Itcahival folytatott vitáimba.. Lényegében úgy terveztem hogy itt töltöm a hétvégét és csak aludni megyek haza, de ez tényleg rengeteg meló, és Kakashi hiába olyan zseni, ezt nem fogja tudni egyedül befejezni.. Vagy legalábbis nehezebben.. 

– Segítek. – vettem fel az egyik könyvecskét. 

– Nem szükséges, azt szeretném ha meglepetés lenne. 

– Sensei, tudom, hogy maga milyen ˝elképesztő˝ meg minden, de ezeket hogy foglya befejezni egy éjszaka alatt? És amúgy is az én hibám amiért megfeledkezett róla. – mondtam mire gondterhelten felsóhajtott.. 

– Jó. Legyen.. De a videót nem láthatod. – kötötte ki mire mosolyogva bólintottam. – Akkor kihozom a laptopom. – állt fel a székről én pedig a képeket kezdtem nézegetni. Ezek kilencedikesek.. Ezek pedig a tavalyi kiránduláson készültek.. És ezek a mostanin. Te jó ég, ez itt Hidan. Halkan nevettem a képen amin a fehér hajú barom épp a folyosón ólálkodik és félve pillant a háta mögé. Még hogy ő nem fél a horror filmektől. Hazudós. Ezt mindenki könyvébe beleteszem ezzel a mondattal karöltve: ˝A bátor albínó wc-re indul egy horror film után. Kitartást haver.˝ Na jó, nem szemétkedek.. Hm? Ez meg itt a szalagavató egyik próbáján készült.. És ez a fő próbán.. Halkan nevettem az emléken.. Itachi akkora egy balfasz..

A szalagavató fő próbáján

Halkan sóhajtva igazgattam a nyakkendőmet Kankurou mellett állva. Konan mosolyogva nézett minket. 

– Ne vágjatok már ilyen képet! Jól néztek ki. – bíztatott sokadjára. 

– Úgy érzem magam mint valami cirkuszi elefánt.. – panaszkodtam és ki akartam gombolni a frakk gombját de Konan lecsapta a kezem.. Még jó, hogy a kesztyű miatt nem fájt annyira. Lányok visítására kaptam fel a fejem és hátra se kellett pillantanom, hogy tudjam, ki lépett ki az öltözőhöz vezető folyosó ajtaján. 

– Itachi egész jól néz ki. – mondta Konan elismerően mire undorodva kinyújtottam a nyelvem. 

– Blöö.. Hányinger. – fintorogtam és amint ezt kimondtam Itachi felém pillantott. Elkaptam a tekintetem és duzzogva szemléltem a lelátón ülő vendégek sokaságát. A lányok szinte megőrültek a korlát túloldalán és mindenki Itachit nézte. – Már csak egy kibaszott kérdésem lenne.. Az a rohadt menyét miért nem visel szalagot a hajában? Csak engem kell ezzel a szarral szívatni? – kérdeztem dühösen a hajamba aggatott halványkék szalagra célozva akit masnira kötöttek, bár szerencsére a masni két vége eléggé hosszú volt így inkább olyan volt a dolog mintha négy szára lenne a szalagnak.. De attól még borzalmasan fest. 

– Neki is van, csak fekete. Látod? – biccentett felé Kankurou, de hiába bámultam én rohadtul nem láttam a masnit.. 

– Megnézem közelebbről. – indultam meg felé és kikerültem barátaim kezeit amivel meg akartak állítani. Itachi unottan sóhajtott mikor észrevette hogy közeledek felé. Arrébb hessegetve pár lányt szorosan Itachi elé álltam és felhúzva az orromat mértem végig. 

– Hn? (Mit akarsz?) – kérdezte lenézően mire elmosolyodva fogtam meg a szalagot és masnira kötöttem. 

– Csak egy kis szépséghiba.. Ha már ronda vagy, végezz alapos munkát. – vigyorogtam mire azzal a tipikus Uchiha pillantással jutalmazott ami bár másokon biztos használ, rajtam egyáltalán nem. – Szabad egy táncra? – nyújtottam felé balomat mire megint csak elfintorodott. – Ne legyél már ilyen durci-murci-jégkirályfi. Tessék velem táncolni. – kaptam el a kezét és a terem közepe felé indultam vele. Azonban nem sokáig jutottunk mert Itachinak időközben leesett, hogy nem viccből mondtam amit mondtam és úgy fél úton megállt és visszafelé indult de.. – Maci ez a mi számunk! – ujjongtam mert a hangosító srác jópofa módon elindított egy lassú dallamot. Nem hiába, mindenki imádja szívatni a jégcsap családot. Na jó.. Mások nem.. De legalább aszisztálnak hozzá ha én teszem. 

– Még egy becenév bazdmeg és úgy megverlek, hogy anyád sem ismer rád. 

– Hajrá-hajrá, alig várom Mac-kóm. – csücsörítettem el a végét ami még jobban felbosszantotta szegényt. A derekára simítottam a kezemet és elkezdtem vezetni mintha ő lenne a lány. Amint ez neki is feltűnt rögtön változtatott a fogáson és engem akart lányként feltüntetni. A kurva anyád te kis.. Feszülő izmokkal küzdöttünk a domináns szerepért de mivel erősebb nálam, más módszerekhez kellett folyamodnom így jó erősen a lábára tapostam. 

– Tee… – nézett rám szikrát szóró szemekkel, majd elvigyorodott ami nagyon nem jó jel.. Közelebb rántott magához és derekamra csapta a kezét, de olyan erősen hogy szinte csillagokat láttam tőle. Itachi kihasználva a pillanatnyi képszakadást, átvette az uralmat a tánc felett és valóban nőt csinált belőlem. Dühösen néztem fel rá ő pedig kárörvendőn biccentett a lelátó felé ahol a lányok röhögtek, Oonoki papus pedig a fejét ingatta, ezzel is kimutatva nem tetszését. 

– Nyomorék. – sziszegtem a fogaim között. 

– Hn. (Te kezdted) – lehajtva a fejem egy jól irányzott rugózással állon fejeltem mire most ő esett ki a ritmusból és én vehettem fel végre a férfi tartást. 

– Uchiha Itachi és Iwatoshi Deidara! Azonnal hagyjátok abba az ökörködést! – ordította el magát Kurenai sensei, ezzel véget vetve a kisebb csatánknak.. Holnap is lesz nap.. Legközelebb biztos én nyerek.

Halkan nevettem az emléken. 

– A szalagavató? – kérdezte Kakashi mikor belépve a konyhába meglátta a kezemben lévő fotót. 

– Igen. Bár ha jól rémlik, nem csak Itachival szórakoztam aznap. 

– Bár Kankurou jobban tűrte a dolgot mint az Uchiha. – foglalt helyet előttem. 

– Igen, mert neki kivételesen hagytam hogy ő vezessen. – biccentettem. – És persze nem csak én szórakoztam, hanem velem is szórakoztak. – céloztam Kakashira amit természetesen ő is értett, de úgy tett mintha egyáltalán nem tudná miről van szó. Akkor tájt tudtam meg, hogy ő és Iruka melegek és a rákövetkező napokra már Kakashi játéka lettem.. A szalagavatón is történt pár dolog, de ha jól emlékszem csak csókolóztunk.. Bár én elég erősen tiltakoztam.. Kakashira néztem aki a laptop kijelzőjét figyelte és nagyon koncentrált arra amit éppen csinált rajta. Már két hete járok át hozzá majdhogy nem minden nap, vagy minden második nap és azon kívül, hogy néha megsimogatja a fejem, nem tett semmit.. Sokat gondolkoztam ami elég fárasztó volt, de végül tegnap este átrobogtam Naruto szobájába és nem törődve azzal, hogy épp az igazak álmát aludja, ráugrottam. Mikor ijedten felordított csak nagy, kialvatlan szemekkel néztem rá és kikértem a véleményét, mondván, hogy mindent olyan könnyen el tud dönteni, hogy az már pofátlanság, de ilyenkor mindig azzal vigasztalom magam, hogy ő túl hülye ahhoz hogy sokáig törje a fejét valamin. De lényegében miután elmondtam neki mindent töviről hegyire, csak annyit kérdezett, hogy kedvelem-e Kakashinak azt az oldalát amit most ismerek.. És mivel a válasz egy elég egyértelmű igen volt, azt mondta akkor nincs min gondolkodnom.. És hogy miért az éjszaka közepén ébresztettem fel, annak nagyon egyszerű oka van. Mégpedig hogy reggelre azt is elfelejtette hogy én este átmentem hozzá… És bár nem akarok úgy gondolkodni mint Naruto, de ő legalább boldog.. És még csak fel sem tűnik neki, hogy a jégkockával boldog.. Bár azt be kell vallanom hogy Sasuke még mindig elviselhetőbb mint Itachi, mert Sasuke legalább beszél. Még ha nem is sokat. De első sorban azt kell végig gondolnom, hogy kiknek ártok azzal, ha megpróbálom ezt az egészet Kakashival.. Noss Kankurou biztos csalódni fog bennem ahogy Jiraiya és Sasori is. Irukának pedig összetörne a szíve.. De ha meg sem próbálom Kakashival azt valószínűleg egy életen át bánni fogom mert akárhonnan nézem, ő tényleg szeret engem, néha már túlságosan fanatikusan is.. De azzal hogy most itt vagyok megint csak reményt adok neki és ha végül nem enged neki egy kicsit sem azzal megint kihoznám belőle azt a vadállatot.. Vaagy.. Bánatában elmegy Irukához és dugnak.. – Miért nem szereted Irukát? – kérdeztem hirtelen mire meglepetten nézett rám. 

– Te most a szerelmi életemre vagy kíváncsi? – kérdezte felvonva egyik szemöldökét mire bólintottam. Kakashi halkan sóhajtva dőlt hátra a székében és a plafont tanulmányozta egy darabig.. – Még nagyon régen próbáltam elfogadni az érzéseit.. De nem ment.. Sokszor lefeküdtünk és elismerem hogy jó vele lenni, de sosem tudnám úgy szeretni ahogy azt ő akarja.. 

– Mert ő hogy akarja? – kérdeztem mire gondterhelten megvakarta tarkóját. 

– Ezt elég nehéz elmagyarázni.. Jó vele lenni de nem akarok folyton mellette lenni. Nem tudnék vele főzőcskézni nap mint nap és összebújni vele minden este, arról nem is beszélve hogy rá nézek, nekem ő egyszerűen csak Iruka, nem pedig a csupa nagybetűs IRUKA.. 

– A szerelem bonyolult.. – biccentettem csak magamnak. 

– Tudom. – bólintott ő is. Most vagy soha. 

– Nem akarsz korrepetálni szerelemből sensei? – kérdeztem mire meglepetten pislogott rám. Elmosolyodtam, hogy ezzel is biztosítsam afelől, hogy jól hallotta amit kérdeztem. 

– Ezt hogy érted? – kérdezte én pedig letettem magam elé egy fotót amit Hidan készített még tavaly.. Konannel beszélgettem épp és azt néztem hogy Hidan hogy próbál látatlanban szelfit készíteni magáról és Kimimarouról. A háttérben Kakashi észre sem vette a telefonnal szerencsétlenkedő Hidant mert ő engem nézett.. Pedig én tavaly még nem tudtam róla hogy meleg.. 

– Kedvelem azt az oldalát amit a napokban megismertem.. És amit az osztálykiránduláson láttam.. Tanárként mindig is tiszteltem az elmúlt évek alatt.. Sasoriba nem voltam szerelmes.. Olyan volt mint egy románc ami hamar véget ért és bőven elég volt ennyi.. Hogy ön mit érez irántam és hogy én mit érezhetnék maga iránt azt nem igazán tudom, és amíg nem tudom addig lépni sem merek teljes mértékben. 

– Tehát azt kéred hogy titokban járjunk. – fogta fel mire aprókat bólintottam. 

– De csak ha ez nem gond.. – fűztem hozzá mire elmosolyodott. 

– Ez már így is több mint amit reméltem.. Megértem hogy titokban akarod tartani. Nagy port kavarna ha velem lennél, így amíg nem vagy biztos az érzéseidben felesleges lenne másokat felzaklatni, igaz? – kérdezte mire ismét csak bólintottam. – És nem ijeszt meg a gondolat, hogy velem legyél? – csak megingattam fejem, ezzel is jelezve, hogy már túltettem magam a történteken. 

– De azt ígérje meg, hogy nem lesz velem erőszakos. – kötöttem ki hisz már kétszer is bele estem abba a hibába, hogy hagytam, hogy uralkodjanak fölöttem. 

– Megígérem, hogy nem teszek semmi olyat amit te nem akarsz. – ígérte.

– Helyes. – bólintottam mosolyogva. Új lappal indítunk… És ezúttal nem fogok bajt keverni és fájdalmat okozni senkinek.

34. rész - A ballagás napja... Sem a Cserfes sem a Rekedt nem ért a beszédekhez..