Kelepce 2. évad - 03. rész

A mögötte lévő jelentések..

Aggódva figyeltem Itachi mozdulatait amikor benyúlt a fagyóba majd kivette a jégkocka tartót.. 

– A..Az minek? – kérdeztem bár voltak sejtéseim. A munkáim során rengeteg ember bőrébe bújtam bele és bár magamtól nem mindig jövök rá a perverz dolgokra, azért vannak dolgok amiket még én is tudok.. Például, hogy a jég kocka és egy kanos pasas nem túl jó páros. Mármint az áldozatok szempontjából.. Itachi becsukta a fagyasztó ajtaját majd mellém lépett és letette mellém a ˝fegyvert˝… 

– Ne remegj már ennyire, élvezni fogod. – mosolygott de nem hittem neki. 

– Akkor próbáljuk ki rajtad. – szúrtam oda de már le is kapta rólam felsőmet és végig döntött az asztalon. – Itachi, ne.. – néztem rá ijedten. – Nem akarok jeget.. Menjünk fel. – kérleltem de csak mosolyogva nézett le rám. 

– Tudod hogy amikor ellenkezel, sokkal jobban felizgatsz.. – anyám, ez totál kiment a fejemből. Perverz Uchiha! Utállak! Gyűlöllek! 

– Ühm.. – halkan nyöszörögtem mikor Itachi megcsókolt s keringőre hívta nyelvemet amit rendszerint ő vezetett. A fene vigyen el.. Átkarolva nyakát követeltem többet csókjaiból amit meg is adott. Hallottam az öv hangját és csakhamar Itachi ujjai a nadrágomba csúsztak. – Hmm.. – rezzentem meg ő pedig mosolyogva elvált tőlem. 

– Egyetlen csóktól felizgultál? Te tényleg nagyon szeretsz engem hnn? – bújt nyakamhoz majd ott is csókolgatni kezdett. 

– Ah! – kaptam el kezét ami már fenekemnél matatott. Nem a csóktól izgultam fel.. A könyv utolsó pár oldalára nem is emlékszem mert amint észre vettem, hogy egy csomót olvastam, kezdtem készülni arra, hogy ha letámad mit mondjak.. És amíg gondolkodtam egyre jobban vártam, hogy végre megmozduljon.. De mikor végre megtette szinte csak reflexszerűen ért hozzám és oldalamat, combomat simogatta ami bár rohadt jó volt és nyugis, de… Meglepett, hogy semmi szexre irányuló szándéka nincs miközben alig várta hogy kettesben maradjunk.. 

– Nahát nahát.. Alig csináltam valamit mégis teljesen fel fagy izgulva.. – húzta le rólam végre a nadrágot így jobban hozzám fért. – Milyen forró a tested. – nenenenene.. Nem akarok jeget.. Hallottam ahogy kivesz egy jégkockát a tartóból és erősen lehunyva szemeimet vártam a hideget. – Kicsit le kéne hűtenünk nem? – kérdezte mire csak a fejemet ráztam, ezzel is jelezve, hogy én ezt nem akarom. 

– Áh! Ühnn.. – kaptam fenekemhez kezemet mikor Itachi belém csúsztatta a jeget. – Ez hideg.. Itachi ez nagyon hideg.. – néztem rá és éreztem a sós nedvet szemeimben.. Sírni fogok, vedd már észre! Hagyd abba ezt a hülyeséget és szedd ki azt a szart! Szeress te seggfej, ne kínozz! 

– Milyen édes vagy. – hajolt le hozzám és megcsókolt. A jég te barom! Vedd már ki! 

– Ümm.. – seggfej de jól csókol.. Feldugtam magamba az egyik ujjamat így véletlenül bentebb toltam a jeget. – Ühn.. – ez nagyon hideg.. Bedugtam még egy ujjam és megpróbáltam annyira ellazulni hogy ki tudjam venni, de a hideg miatt csak még inkább össze húzódtam. A testem valóban nagyon forró lehetett, ugyanis a jég elkezdett olvadni így már ki tudtam szedni magamból. Elválva Itachi ajkaitól megkönnyebbülten ziháltam fel és kiejtettem ujjaim közül a jeget ami halk koppanást hallatott. Itachi lepillantott és meglepetten nézett rám. 

– Kivetted? – kérdezted bár elég nyilvánvaló volt a válasz. Még mindig fázok.. – Hogy kéne megbüntetnem téged? – duruzsolta amitől összerezzentem... Itachi zavartan nézett rám amit nem értettem. – Mi a baj? – kérdezte mire kérdőn vontam fel szemöldököm. 

– Feldugtál egy jégkockát a seggembe és még azt kérded mi a baj? – nevettem kínosan. 

– Nem erre értettem.. Az előbb te.. – kezdte de végül csak megingatta a fejét majd homlokomnak döntötte sajátját. – Eddig nem kérdeztem.. Mert úgy gondoltam jobb ha nem hozom fel a te érdekedben.. – simogatta meg arcomat. – Mit tett veled Madara?.. – már a név hallatán is kirázott a hideg és ijedten ugrott görcsbe a gyomrom.. 

– Ne.. – toltam el magamtól és felültem az asztalon.. – Na most már baszhatod. Lelankadtam. – vigyorodtam el ezzel próbálva terelni a kínos témát. 

– Ja.. Én is.. – motyogta mire lefagyott az arcomról a mosoly.. A szívem fájdalmasan lüktetett a mellkasomban és keserű érzést éreztem szinte minden porcikámban. – Ugye tudod hogy nem akarlak bántani? – kérdezte mire felpillantottam rá. 

– Ez meg milyen kérdés?.. Szerinted itt lennék ha bántanál? – nevettem kínosan de ő továbbra is mereven állt előttem. 

– Az előbb úgy néztél rám mintha félnél tőlem. 

– Mi? – kérdeztem vissza. Itachi felém nyúlt a testem pedig reflexszerűen elhúzódott tőle.. Itachi leengedte a kezét én pedig döbbenten néztem rá. – Én nem félek tőled. Tényleg nem. – bizonygattam és megfogva kezét az arcomra tettem. Vártam hogy reagáljon valamit de csak nézett rám.. Pár pillanat telhetett el, de én hosszú perceknek éreztem.. Itachi végül megsimogatta hüvelykujjával arcomat én pedig halkan engedtem ki a tüdőmben rekedt levegőt. 

– Nem értem.. Az elmúlt egy hónapban is előfordult hogy féltél tőlem de most sokkal intenzívebb volt.. – döbbenten néztem rá. Mégis miről beszél? – Tudom hogy nem én.. Remélem, hogy nem én vagyok az oka, de abban biztos vagyok, hogy Madarának is része van a dologban. Épp ezért akarom tudni, hogy mi történt. Ne zárj ki engem. – elengedtem a kezét így végül ő is elengedte arcomat. 

– Büntetés.. – motyogtam.. 

– Mi? – kérdezte zavartan én pedig halkan sóhajtva pillantottam oldalra ahol.. jégkocka.. Fasza.. 

– Lehet hogy.. Madara előtt ez a szó a te szádból furcsán beindító volt de most félek tőle.. 

– A szótól? 

– Nem tudom jó? Én sem értem.. Azt sem értem miért izgulok fel vagy hogy miért akarok veled lenni… Nem tudom hogy miért ijedtem meg, és fogalmam sincs hogy közvetlen a történtek után miért nem féltem annyira mint akár most.. Francia országban észre sem vettem hogy.. ˝féltem˝.. Én nem tudom, hogy mit látsz rajtam de én nem félek tőled, mert veled akarok lenni. Én szeretek veled lenni.. – habogtam és egyre gyorsabban emelkedett a mellkasom és süllyedt.. – Én tényleg.. Nem félek tőled. Szeretlek.. – motyogtam mire átölelt. 

– Tudom.. – szorított meg gyengéden. – És azt is tudom, hogy nehéz Madaráról beszélned.. Hidd el nem is erőltetném, de nem tesz jót neked ha elfojtod magadban.. Franciaországban egy szerepet játszottál és ezzel bújtál el az érzéseid elől, most viszont itthon vagy és a napnál is világosabb, hogy ez megijeszt téged. Bízz meg bennem, nekem bármit elmondhatsz. 

– És veled mi van? – röhögtem el magam kínomban. – Én mondjak el neked mindent de te titkolózhatsz? – éreztem hogy Itachi mély levegőt vesz és halkan kiengedi. Elengedett és halványan rám mosolygott. 

– Igazad van.. – hajolt le a gatyámért majd felhúzta a lábaimra.. Mikor már a combomnál járt leszálltam az asztalról és fel akartam húzni magamnak de Itachi gyorsabb volt s mikor az anyag végre felkerült, Itachi hozzám simulva csókolt meg és játékosan markolta meg fenekemet. 

– Ha nem hoztad volna fel ezt a szart már rég szexelnénk. – mondtam csak úgy mellékesen. Itachi levette az ingjét és rám adta majd elkezdte begombolni. 

– Most sokkal fontosabb, hogy megbeszéljük ezeket.. De utána egész este nem hagylak békén. – somolygott és egy puszit nyomott ajkaimra. 

– Tudod te hogy beszéltess órákig. Igazán inspiráló tud lenni ha azt mondod szexelni akarsz a beszélgetés végén, úgyhogy elmondok neked mindent, egészen a születésemtől az öreg koromig. – paskoltam meg az arcát játékosan, arra célozva, hogy ma már ne számítson szexre. 

– Mondod ezt, de elég csalódott voltál mikor nem másztam rád az első oldal után. – vágott vissza. Erre nem igazán tudtam felelni így csak elfordítottam arcomat és elindultam a nappali felé. Itachi követett s mikor lehuppantam a kanapéra ő is így tett. 

– Nem voltam csalódott.. – motyogtam amin elmosolyodott. 

– Már késő. – vont vállat de mielőtt neki kezdhettem volna védeni a saját igazamat komolyabb hangnemre váltott. – Az egyik alvezért kiküldték külföldre és azt sem tudja mi a feladata. Kisame aggódik, hogy talán meg akarják ölni árulás vádjával, de nem hiszem hogy ez lenne a dolog mögött. – szóval ezen gondolkodott annyira. – Sok minden zavaros és amióta a szervezet tagja vagyok sok olyan dolog van amit nem tudok megmagyarázni. Eltűnt holtestek, véletlennek tűnő hibák amik nem is olyan véletlenek. Az hogy az egyik barátomat kihelyezték is okkal történt. Az ő legfőbb feladatai az ellenséges szervezetek kereskedelmi útvonalainak megfigyelése, főleg a kikötőké. Mivel ő most nincs itt, Kisame pár embere helyettesíti. Na meg persze az alvezéreket elég ritkán küldik ki külföldre és akkor is egy-két hónapról vagy hétről van szó. A legtöbb ilyen küldetésre Kisame szokott menni, nem pedig.. Ő.. – mondta. 

– És úgy gondolod hogy Kaname van e-mögött? 

– Kaname furcsa szerzet de soha nem ölné meg azt az alvezért. Tudja hogy nem árulna el minket soha. 

– Akkor miért..? 

– Nem tudom. Erre próbálok rájönni. Biztos vagyok benne, hogy a kereskedelmi útvonalaknak van köze a dologhoz, de nem értem hogy Kaname mit akarhat ezzel az egésszel. Egyre inkább úgy tűnik, hogy ő van az egész dolog mögött vagy talán a régi vezér.. Nem tudom. 

– A régi vezér? 

– Igen. Őt soha nem láttuk. A nevét sem tudom. De ismerem Kanamét, és nem tudom elhinni, hogy ok nélkül ártson a civileknek vagy a szervezetünk tagjainak. 

– Lehet hogy csak rá akarják terelni a gyanút? 

– Minden bizonnyal igen.. – biccentett. – Madarának is jócskán része lehet a dologban. – mondta ezzel rám terelve a szót mire elhúztam a számat. Éreztem hogy Itachi engem figyel, de nem tudtam rá nézni. Ami történt megtörtént, ezen már nem lehet változtatni és értelmetlen lenne sírni miatta.. 

– Madara.. – ejtettem ki a nevét de a hangom megremegett. Vettem egy mély levegőt majd Itachira néztem akinek a szemei aggodalomtól csillogtak. Halkan fújtam ki a tüdőmben lévő levegőt. – Amikor először voltam együtt veled undorodtam tőled és gyűlöltelek. De azért sírtam mert undorodtam a ténytől, hogy kiváltottál belőlem valamit még ha csak testileg is. Nála ez más volt.. Hányingerem volt és mikor bedrogozott.. – kínosan néztem félre... A mellkasom össze szorult és egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. – Végig rád gondoltam.. – nyögtem ki végül de nem mertem rá nézni. – A drog miatt nem igazán voltak ép pillanataim de mikor néha előfordult csak arra emlékszem hogy sírtam… Sok olyan.. dolgot tett és.. csináltatott velem amire.. nem vagyok büszke.. Folyton büntetett ha nem tetszett neki valami és nem tudtam hogy mit kéne tennem, hogy elkerüljem a.. A büntetést.. – motyogtam és bár fejben üvöltöttem magammal még sem tudtam abba hagyni a beszédet. – Minden időérzékemet elvesztettem és féltem. Elárulva éreztem magam Sasori miatt és rettenetes bűntudatom volt. És bár már nem vagyok ott a gondok még mindig megoldatlanok. – motyogtam. Percekig ültem előtte mire végre erőt vettem magamon hogy felálljak. – Letusolok. – indultam el lépcső felé. Hidan szerint gyakran senki nem érti a saját érzéseit.. Pont ezért kezdtem elfogadni azt hogy én sem értem a sajátomat. Ha szeretek valamit akkor szeretem.. Ha félek valamitől akkor félek.. Ha erősnek kell lennem akkor megpróbálok erős lenni. Ha boldog vagyok akkor boldog vagyok.. Nem kellenek okok az érzelmekhez. Nem kell ok ahhoz, hogy Itachival akarjak lenni és hogy féljek Madarától. De akkor miért akarom megérteni Itachi érzéseit? Miért akarom tudni, mit szeret, mitől fél, miért boldog? Miért akarom tudni, hogy mit éreznek a szeretteim.. a családom? Megengedve a vizet beálltam a zuhany alá. Mélyet sóhajtva döntöttem homlokomat a hideg csempének. Minden okom megvan rá, hogy gyűlöljem Itachit de én mégis belészerettem.. Felszínesen nézve talán tényleg gyűlölnöm kéne, de amint bele ásunk a mélyére.. Egyáltalán nem furcsa, hogy belé szerettem. 

– Legalább az inget vedd le. – puszilta meg arcomat Itachi mire meglepetten kaptam fel a fejem és hátra pillantottam rá. Előre nyúlva kezdte el kigombolni az inget én pedig halkan sóhajtva dőltem mellkasának. Mikor végzett a gombokkal megfordultam ölelésében és átkarolva nyakát csókoltam meg őt. 

– Nem akarom levenni. – motyogtam bár nem volt különösebb oka, hogy miért akarom magamon hagyni. Itachi mellkasához bújtam és éreztem ahogy átkarolja derekamat. A víz csobogásának hangja és Itachi szívének dobogása furcsán megnyugtató volt amin elmosolyodtam. 

– Nem kellett volna felhoznom.. – mondta de csak megingattam a fejem. 

– Aggódtál értem.. Köszönöm.. – motyogtam. Itachi nehézkesen vette a levegőt mire összeráncoltam a szemöldököm. – Van még más is? – kérdeztem előre félve a választól. 

– A szüleid.. Beszélned kéne velük. – meglepetten húzódtam el tőle, de csak hogy szemeibe nézhessek. 

– Miért? – kérdeztem értetlenül. – Ha tudják hogy a rokonaim csak veszélybe kerülnének. A családom is és a szervezet is. Ti mondtátok nem? Ha engem elkapnak és a családommal fenyegetnek akkor csiripelni fogok mint a kismadár. – fintorodtam el. 

– Nem hiszem hogy így lenne, elvégre tudod, hogy vigyázok a családodra és rád is. – simította meg arcomat, de a hangsúly amivel beszélt.. Mégis mit gondol, mi vagyok én? 

– Miért kéne engem megvédened? – toltam el magamtól. – Egyszer elkaptak mert hülye voltam de ez többet nem fordul elő. Tudok magamra vigyázni. – léptem ki a zuhany alól de kezem után nyúlva visszahúzott és a falhoz szorított mire halkan felnyögtem a kisebb fájdalomtól. Itachi megragadva az államat maga felé fordította a fejemet és forrón megcsókolt. A szívem nagyot dobbant mikor erőszakosan fúrta nyelvét a számba és bár eleinte csak néztem fekete íriszeit és hagytam magam, de mikor már harmadjára vált el egy pillanatra hogy levegőhöz jusson majd újra ajkaimra tapadt betelt a pohár. Megharaptam nyelvét de még így sem húzódott el mire elkerekedett szemekkel meredtem rá. Alig kapok levegőt.. Ujjai húsomba mélyedtek csípőmön és combomon ami megijesztett. A számban éreztem vérének vasas ízét ami még inkább megrémített.. Fájdalmat okoztam neki, hogy fel hívjam a figyelmét arra, hogy ő is fájdalmat okoz most nekem, de mintha észre se venné a jelzésemet.. A tekintete olyan furcsa.. Hallottam ahogy vizes nadrágja a földön landol mire megremegtem.. Elhúzódva tőlem dühösen fordított meg és a falhoz nyomta felső testemet. – Ihtachi.. Miht.? – kérdeztem értetlenül mikor lerántotta rólam az alsómat majd hozzám simulva feldugta bennem két ujját. – Neh.. – remegtem meg és hátra pillantottam rá vállam felett. – Állj le.. Khérlek, most ne.. – kérleltem de nem úgy tűnt, hogy meghatom vele. Még jobban hozzám simult és arcomhoz hajolva ismét megcsókolt miközben tovább mozgatta bennem ujjait, folyamatosan gyönyör központomat dörzsölve. Hátra nyúlva elkaptam tevékenykedő kezét és elrántva fejemet hangosan ziháltam.. – Mihért?.. Ilyen hirtelen.. – kérdeztem remegve. 

– Egyszer már majdnem elveszítettelek.. Soha többet nem akarom azt átélni. – döntötte homlokát vállamra. A remegésem alább hagyott.. De csak egy pillanatra míg már egész más miatt kezdtem el remegni. – Ne mond hogy nincs szükséged a védelmemre.. – ölelt át azzal a karjával amivel nem a fenekemnél munkálkodott. Elnyílt ajkakkal döntöttem hátra a fejem. A megtört hangja amivel beszél.. Miért izgat fel ennyire?.. – Ne mond hogy nincs szükséged rám. – értetlenül hallgattam szavait. A kettőnek mi köze egymáshoz? 

– De hát.. szükségem van rád. – motyogtam elfúló hangon és éreztem hogy könnyeim kicsordulnak.. Ezek a hirtelen hangulat változások kicsinálnak.. Itachi maga felé fordított és forrón megcsókolt de ezúttal viszonoztam csókját. Éreztem ahogy kezeivel combjaimra mar majd felemel, én pedig készségesen fontam csípője köré lábaimat. 

– Mond hogy szeretsz.. – vált el tőlem zihálva. 

– Sze.. szeretlek.. – motyogtam égő arccal.. Itachi újra megcsókolt. Éreztem hogy bejáratomhoz illeszti makkját s elválva ajkaimtól nézte arcomat miközben felnyomult bennem. – Ühn.. – feszült meg minden végtagom a gyönyörtől amit okozott.. Ahogy lüktet bennem.. Ahogy engem néz.. Ahogy húsomba mar, mintha csak attól félne, hogy bármelyik percben eltűnhetnék.. 

– Szeretlek.. Deidara.. – duruzsolta mély hangján amivel az őrületbe kerget annyira szeretem. Egyik kezemet fekete tincsei közé fúrtam és magamhoz húzva csókoltam meg. Itachi nem sokat tétlenkedett, viszonozta a csókot majd mozogni kezdett bennem. A hangunk keveredett a zuhanyrózsából csorgó víz hangjával amit néhai sikolyaim zavartak meg.. – Olyan gyönyörű vagy.. – lihegte ajkaim közé. Ő az egyetlen akinek elhiszem ezt.. Ha vele vagyok tényleg úgy érzem, hogy különleges vagyok.. Mert tudom, hogy az ő számára különleges vagyok és számomra ő a legkülönlegesebb.. – Mond ki újra.. – kérlelt de beharapva ajkaimat lehajtottam a fejem. – Deidarah.. – kérlelt de csak a fejemet ingattam.. Zavarba ejtő.. Nem a szó az ami zavarba ejt, hanem a mögötte lévő jelentések..

Szeretem a hangod.

Elolvadok az érintéseidtől.

Imádom mikor engem nézel.. Azt akarom, hogy csak engem láss.

Mindig veled akarok lenni.

Melletted önmagam lehetek.

Meghalnék érted…

És ez még mind semmi ahhoz képest amit még jelent az az egyetlen szó.. hogy szeretlek.

04. - ez az „Üdv itthon” érzés..