Kelepce 2. évad - 04. rész

Ez az „Üdv itthon” érzés..

Itachi még mindig hadi lábon áll az érzelmei kimutatásával, pedig azt hittem sokkal jobb ebben mint én. Míg én bátortalan vagyok és kicsit nehezebben kapcsolok, addig ő olyan könnyedén mond mindenféle perverz és mocskos dolgot.. Nem mintha ebben hasonlítani szeretnék rá, de azért jó lenne, ha nem jönnék zavarba attól, hogy az érzéseimről beszéljek. Persze tudom, hogy ez fejben dől el. Csak valahogy olyan nehezen tudom meggyőzni magam.. 

– Figyelsz rám egyáltalán? – kérdezte Hidan mire kifújva a tüdőmben lévő levegőt, bólintottam. 

– Részletezted, hogy mennyire utálod Kakuzut, és az utálat legfőbb oka, hogy hiába olyan tahó veled néha nap, te még így is menthetetlenül szereted. 

– Remekül összefoglaltad egyetlen mondatban az egy órás szövegelésemet. – morogta az orra alatt. – Butaság pont tőled tanácsot kérnem, de Konan nem ér rám, Itachi meg mindent szexel oldana meg. 

– Igen, tudom. – motyogtam. – Hogy lehet egyszerre utálni és szeretni valakit? – kérdeztem Hidanre nézve aki lemondóan sóhajtott. 

– Tudod mit nem értek veled kapcsolatban? 

– Hogy miért szeretem a vanília fagyit soba tésztával? – kérdeztem vissza amin elmosolyodott. 

– Az örök rejtély marad. De komolyabbra véve a szót.. Miért van az, hogy ha kapsz egy szerepet teljes mértékben azonosulni tudsz vele, legyen az menstruáló nő, vagy tökön rúgott férfi, de ha Deidaraként kell gondolkodnod még Itachinál is nagyobb érzelmi analfabéta vagy? 

– Geeeez.. – bámultam rá unottan mire zavartan tenyerelt az arcomba és próbálta elfordítani a fejem a másik irányba. 

– Jól van, jól van! Fogalmam sincs melyik része nem tetszett a mondatomnak, de ne bámulj így rám! – engedett el végül és végre mindkét kezével a kormányt markolta. – De komolyan gondoltam amit mondtam és te is tudod hogy igazam van. Olyan vagy mint egy zseni aki amúgy egy idióta. Ha olyan szerepbe kéne bele bújnod mint.. Óóó! Megvan! – mosolyodott el amit nem igazán tudtam mire vélni. – Búj bele az én bőrömbe és adj nekem tanácsot. – mondta el a nagy ötletet. És még én vagyok hülye… 

– Hidan.. Ha a te bőrödbe kéne bújnom, nekem is tanácsra lenne szükségem.. 

– Oh.. Ez igaz. – töprengett el. Fáradtan felsóhajtottam és újra az utat kezdtem el bámulni. – Na jól van én már eleget pofáztam. Mesélj nekem, mi nyomja a kicsi szíved? – kérdezte amin csak a szemeimet forgattam. 

– Minden és semmi.. 

– Ez aztán az értelmes válasz. – ingatta meg a fejét mire ismét sóhajtottam egyet. 

– Valójában én sem tudom.. Még mindig nem tettem túl magam azon, hogy kém voltam majd egy férfi szeretője lettem aki amúgy a főnököm.. Tudom, hogy az elrablásom egy hiba volt, egy porszem a szerkezetben ami végül elkeveredett és senki nem vette észre, de Itachi túl sokat agyal ezen. A fejébe vette, hogy valaki szánt szándékkal dobott be a tanoncok közé, mintha tudta volna, hogy képes vagyok elvégezni az elrabolt gyerekekre kiszabott feladatokat.. Én tényleg el tudnék nézni az ostoba tények fölött amik miatt Itachi és én összejöttünk és megpróbálnék boldog lenni vele, már amennyire ebben a világban lehetséges, de ő folyton emlékeztet mindenre és újra meg újra átrágja az elrablásom körülményeit. 

– Aggódik érted, ezt nem róhatod fel neki. 

– Tudom hogy aggódik de nem értem hogy miért. Tudok magamra vigyázni, basszus ő tudja a legjobban, hogy milyen küldetéseken feleltem meg eddig. 

– De azokban a küldetésekben nem szerepelt a családod, a legjobb barátod és Uchiha Madara. 

– Sasori nem a barátom. – morogtam dühösen mire Hidan halványan elmosolyodott. 

– Még is rögtön tudtad, hogy róla beszélek. – pillantott rám, hogy ezzel is megbizonyosodjon afelől, hogy neki van igaza. – Van egy képletünk amit Itachi próbál egyedül megoldani. Kezdődik minden az elrablásoddal, folytatódik a galambokkal akik valamilyen oknál fogva el tudtak téged kapni és zárul egy áruló baráttal aki túl furcsa ahhoz, hogy tényleg ellenség legyen. 

– Te meg miről beszélsz? – kérdeztem értetlenül. – Sasori átvert.. Odadobott Ma.. Odadobott Madarának és még csak nem is tagadta. 

– Pont ez az! Miért nem tagadta le? Simán elkerülhette volna, hogy rájöjj erre az egészre, nem igaz? Mert bár Itachi rájött, hogy ő a Skorpió, miután megmentettünk nem mondtuk el neked és még csak nem is sejtettük, hogy ő felfedte magát előtted. 

– Ezzel mire célzol? – kérdeztem mire a fehér hajú benedvesítette ajkait és mély levegőt véve lassított a kocsival, bár nem állt meg, csupán így még van időnk arra, hogy mindent elmondhasson amit akar, mielőtt oda érnénk.. 

– Itachi járt a szüleidnél, mikor a szeretőjévé tett téged. Sasorit még mi is úgy láttuk mintha a legjobb barátod lenne, mert az a temérdek füzet ami ott volt az íróasztalod mellett és azok az üzenetek amiket benne hagyott.. Az évek munkája volt Deidara.. Valaki aki ennyire ragaszkodott az emlékedhez, nem lehet egyik percről a másikra olyan amilyennek most látjuk. 

– Tehát egy árulónak.. 

– Igen. – bólintott. Ez baromság.. Sasori abba hagyta a jegyzetek készítését mikor gimnáziumba ment. Az idő alatt lehet, hogy meggyűlölte az emlékemet.. 

– Miért akarod ennyire bizonygatni, hogy több van mögötte mint amit látunk? – kérdeztem mire gondterhelten felsóhajtott és a hajába túrva simította ki frufruját a szeméből. 

– Mert ez a srác egy zseni.. Tudta hogy elrejtettük a kamerákat és arra is rájött, hogy hová, anélkül, hogy Kisame tudta volna.. Elrejtette a tetoválását de nem valami geci sminkkel, hanem úgy hogy direkt úgy fordult, hogy kamera Pont ne lásson rá! Érted te ezt? Aztán felfedte magát előtted, de miért tett volna ilyet? Mi oka volt rá? 

– Mondjuk az orrom alá akarta dörgölni, hogy átvert és hogy minden az ő műve volt? 

– Komolyan ilyennek ismered? – kérdezte hitetlenkedve. 

– Nem tudom hogy ki ő.. Amit mutatott az hazugság volt és fogalmam sincs mit higgyek. 

– Jó.. Öhm.. Ott van még az is, hogy ugye azt mondta neked, hogy azért vitt Madarához, hogy kiszabadítson téged Itachi ˝karmaiból˝.. 

– Igen.. 

– Sasori Tudta hogy Itachi szeret téged, és kikövetkeztette, hogy ha Itachi úgy érzi, miatta szenvedtél, akkor megment aztán elenged téged.. Újra normális életed lehetett volna és Sasori azután már szinte egyszer sem ment el a szüleidhez, mert Te ott voltál.. Biztonságban.. 

– Miért próbálod jó színben feltüntetni azt, hogy hetekig szúrt belém valami undorító anyagot és röhögve hallgatta ahogy segítségért könyörgök? – kérdeztem dühösen, de ekkor bevillant az a fotó.. Amit Sasori az egyik füzetbe csúsztatott és Hidan is rajta volt.. 

– Semmi sem az aminek látszik Deidara. Nem tudom, hogy Sasori miért tette azt amit tett, de biztos vagyok benne, hogy jó oka volt rá. Hogy mi ez az ok és hogy kihez vagy mihez van köze azt nem tudom, de amíg nem tudjuk addig érteni sem fogjuk. És ez nem csak rá érvényes hanem rád és Itachira is. Sasori okos srác és nem tűnik annyira elmebetegnek, hogy ne legyenek okai.. 

– Értem, hogy mit mondasz de Sasori.. – ingattam meg a fejem. – Megölte az egyetlen élő rokonát és ezek után nem tudom azt mondani, hogy talán nem olyan gonosz mint amilyennek mutatja magát. Fogalmam sincs milyen célok vezérlik őt, de egyenlőre az ellenségünk, ahogy a fekete grízliből mindenki az. 

– Tudom, nem is azt mondtam hogy boruljunk a nyakába, csak azt hogy jó lenne érteni mit miért tesz ahhoz, hogy egy újabb darabka meglegyen a kirakósból. 

– A kirakósból? 

– Igen. Itachi szerint minden egy szálban fut össze. Valaki be akarja mocskolni a fővezérünket, el akarja tenni láb alól az egyik alvezérünket és valamilyen oknál fogva te is a kirakós egy igencsak fontos eleme vagy. – eltöprengve néztem magam elé. Az elmúlt hónapokban nem is gondoltam ezekre.. És amint újra itt vagyunk kezdődik minden elölről. 

– Vajon az akatsukinak hány darabja teszi ki a képet? – kérdeztem szinte csak magamtól. 

– Az akatsuki? Mi köze ennek az egésznek ahhoz a legendához? 

– Nem tudom.. – motyogtam. – Itachi nem beszélt veletek erről? 

– Nem? – kérdezett vissza és harsányan felnevetett. – Itachi nem sok mindent oszt meg velünk, főleg ha még ő sem tud mindent. Ez többnyire azért van mert egyedül, vagy az alvezérekkel sokkal több mindenre jut, mintha velünk beszélné meg az ilyen dolgokat. Hisz Konan és én teljesen más szögből látjuk a dolgokat mint Itachiék. Ők sokkal több mindenre rálátnak a szervezeten belül is. 

– Értem.. 

– De te hogy-hogy tudsz róla? Mármint az akatsukiról. 

– Követelmény volt a ˝kémképzőben˝.. 

– Hmm?.. Érdekes.. 

– Az.. De fogalmunk sincs mit jelenthet vagy hogy mi a jelentősége. Emiatt a vizsga miatt olyan kémeket is elküldtek akik jobbak voltak mint én.. 

– Ezt most nem igazán értem.. – biccentette oldalra a fejét. 

– Megkérdezték tőlünk, hogy hogy vélekedünk az akatsukiról. Ha azt mondtuk hősök voltak akik egy jobb célért harcoltak, bekerültünk a következő vizsgarészbe. Ha gyilkosoknak láttuk őket eltanácsoltak. Persze ezt nem mondták el nekünk, pusztán úgy tettek mintha véletlenszerűen ejtenének ki minket, mert egy kémnek a szerencsére is hatalmas szüksége van.. – magyaráztam mire furcsán bólintott. 

– Úgy gondoljátok Itachival hogy ennek a buta legendának köze van ehhez az egészhez? 

– Talán nem csak egy legenda. Lehet hogy az akatsuki még mindig aktív és ügyködik valamin. 

– Akkor viszont Kaname biztos tud valamit. 

– Nem annyira biztos, hisz az is lehet, hogy csak rá akarják terelni a gyanút. – motyogtam. 

– Áááh.. Most már tényleg rám tört ez az ˝Üdv itthon˝ érzés. Folytatódik minden ott ahol abbamaradt. – parkolt le egy kisebb utca mellett. – Na gyere szöszi, bemutatlak valakinek. – mosolyodott el de én már a megszólításnál fintorba vágtam az arcomat. Kiszálltunk a kocsiból és ahogy azt előre sejtettem a sikátor felé vettük az irányt. Csendben követtem Hidant aki rutinosan került ki az úthibákat és a pókhálókat. Nem úgy néz ki ez a hely, mintha gyakran járnának erre.. 

– Hidan, most hová megyünk? 

– A beszerzőnk új helyre költözött. Ide nem gyakran járnak szóval tökéletes hely arra hogy ne szúrjanak ki minket a grízlik. – vagyis a zsaruk. 

– De nem furcsa hogy valaki csak úgy besétál egy ilyen elhagyatott helyre? Ráadásul pont egy albínó akiről majdhogynem mindenki tudja a grízlik között, hogy ő a legendás kaszás? – kérdeztem mire megtorpant. Egy pár percig csendben állt majd felém pillantott. 

– Nyaljál sót. – ez aztán a beszólás.. Hidantől többet vártam volna. Az albínó fáradtan sóhajtott és megdörzsölte a tarkóját. – Akkor megint új helyre lesz szükség.. Mindegy, gyere be. – lökött be egy ajtót én pedig a fejemet ingatva léptem utána. – Osz! – ordított valami köszönés félét, de én még arról is elfeledkeztem hogy az előbb miről beszéltünk.. A hely nem volt túl nagy de tele volt mindenféle érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal amiket furcsa fények világítottak meg. – Erre.. – kapta el Hidan a galléromat és áthúzott egy másik helyiségbe ami szintén elképesztő volt, bár kicsit másféle értelemben. Itt melegebb színek uralkodtak és volt egy hatalmas asztal ami elválasztott minket egy fiatal lánytól.. Ő is tag lenne? – Megvan amit kértem? – kérdezte Hidan megtámaszkodva a pulton. A lány elmosolyodott és bólintott. 

– Igen, pont tegnap szereztem be. – kutakodott az asztala alatt végül pedig egy kisebb csomagot vett elő. 

– Köszönjük. – vette át Hidan majd felém pillantott. – Ő lenne Deidara. Tudod akiről a múltkor beszéltem. 

– Igen még emlékszem. Nagyon örülök Deidara-kun. – ez a lány nagyon aranyos. 

– Én is örülök.. – motyogtam alig hallhatóan. 

– Hinata-chan, elfelejtettél bemutatkozni. – nevette ki Hidan, mire a lány elvörösödött és habogva hajlongott párat. 

– Bocsánat! A nevem Hyuuga Hinata. – szorította le a szemét amin elmosolyodtam. Tényleg nagyon aranyos. 

– Hinata a mi beszerzőnk. Bármit kérhetsz tőle, biztos megszerzi alig pár napon belül. – mondta Hidan miközben a csomaggal szórakozott. Hinata halványan elmosolyodott a dicséret hallatán. 

– De nem veszélyes ez? Mármint annyira fiatal vagy. – motyogtam aggódva. 

– Valójában erősebb mint amilyennek tűnik. Tudod ki az a Neji, ugye? Egyszer már láttad harcolni ha jól emlékszem. Hosszú barna haja van és ugyanilyen fehér szeme meg pupillája. – bökött Hidan Hinata felé. 

– Igen.. 

– Hinata kábé olyan erős mint az a srác. Egy klánból származnak és már kiskoruk óta harcművészetet tanulnak. Elméletileg Hinatának kéne egy alvezér jobb kezének lennie, de ő inkább a gépekkel foglakozik. – vont vállat hanyagul, mire Hinata csak kínosan félre pillantott.. Ez a kislány úgy tud harcolni mint Neji?.. Ez a generáció tényleg fantasztikus.. 

A könyvtár parkolójában ácsorogtam a kocsi előtt.. Hidan elment a csomaggal valahová Itachi hívása miatt és külön megkérte Hidant hogy engem ne vigyen magával.. Mert veszélyes.. Vajon Hinata tudna nekem kulcsot szerezni a szobámhoz még ma estére? Máskülönben nem igazán tudnám távol tartani magamtól Itachit, hogy még véletlenül se legyen szex a vita vége. Megértem, hogy aggódik, én is aggódok érte és a többiekért is, de túlzásba viszi. Nem bízik bennem annyira, hogy elengedjen Hidannel egy ˝veszélyes˝ környékre? Unottan nézelődtem mikor a könyvtár bejárata mellett egy motort pillantottam meg. Amíg Hidanre várok, úgy sincs dolgom.. Bementem az épületbe és az egyik asztalnál azonnal kiszúrtam a vörös hajút.. Tudtam hogy ismerős volt az a motor.. Sasori a füzetébe irkálgatott miközben egy szótárral szerencsétlenkedett. Több is volt mellette.. Egy Orosz, egy.. Német?.. És az gondolom Farncia bár elég nehezen látok el odáig.. Hidan nem látta őt amikor elmesélte hogy ölte meg Chiyo-t.. Egy ilyen ember nem lehet ép eszű.. Bármit is tervez, biztos vagyok benne, hogy csak kárunk származna belőle. De mindenesetre jobb lenne, ha tényleg átlátnánk a gondolkodás módját és ismernénk a céljait, hogy elkerülhessük a bajt.. Sarkon fordulva hagytam el a könyvtárat.. Ő már nem az akit ismertem és én sem az vagyok már akit ő ismert. Régen barátok voltunk akik bármit megtettek volna egymásért és akik életük minden apró-cseprő vagy épp fontos dolgát megbeszélték.. Olyanok voltunk mint két pletykás kislány akik a szőnyegen heverészve beszélték ki az osztálytársaikat és a tanáraikat.. A régi Sasori egy idióta volt aki sosem tanult és mindig én súgtam le neki a dolgozatok eredményeit és gyakran még a háziját is rólam másolta.. De sosem bántam.. Megállva a parkolóban felpillantottam az égre amin szürke felhők gyülekeztek.. Emlékszem mikor külföldön voltam és egyedül ültem egy panellakásban.. Olyankor mindig a családomra gondoltam és Sasorira.. Őt is családtagnak tekintettem.. És nincs annál fájdalmasabb mikor az akiben megbíztál és akit testvéredként szerettél átver téged.. És nem csak nekem ártott.. Az a videó amit megnézetett a szüleimmel és Miyuval.. Miyu még egy kislány.. Maga a pornó is lélekromboló az ő korában meg pláne, de hogy olyan videót kellett végig néznie amiben egy rokona szerepelt..

05. - Nekem ott van a „haza” ahol te vagy..