Kelepce 2. évad 0. rész

Kelepce 2.évad

Engedd hogy megvédjelek

A sötét folyosót halk léptek verték fel a csendből. Szaporán szedte lábait, pontosan tudva merre halad éppen. Az egyik ajtó mögül hangos ordítás hallatszott fel s valamilyen idegen nyelven beszélő nő segítségért rimánkodott. A léptek egy pillanatra megálltak, de tényleg csak egy pillanatra.. Nem pillantott hátra, s bár a sötétben nem lehetett látni, a fiú arca megrezdült.. De hogy milyen érzelmeket tükrözött az örökre el fog veszni a folyosó titkaiban. A fiú lefordult s már messziről hallotta főnöke hangját. Halk kopogás után benyitott a megfigyelő terem ajtaján.

– Megvan amit kértem? – kérdezte a férfi rá sem pillantva az érkezőre. A fiú meghajolt majd elővette a füzeteket és a férfi mellé lépve átnyújtotta őket. Uchiha Itachi naplója.. A férfi elvette a naplókat s érdeklődő pillantásokkal nyitott bele. A fiú tombolt belül. Tisztelte a főnökét, és tudta, hogy amit tesznek az sokkal többről szól, mint aminek látszik. – Ki hitte volna, hogy naplót vezet az a fapofa. – motyogta csak magának, mire a fiú szeme dühösen megvillant. A kislány leugrott a gurulós székéről és a férfi elé lépve felnyújtotta kezeit. A vezér átadta neki a füzeteket. – Ki hitte volna, hogy egy olyan kis lányt mint te, érdekli egy fiú naplója. – mosolygott. A lány kinyitotta a füzetet és hátat fordítva nekik felemelte és lapozgatni kezdte. – Szeretnél valamit? – mosolygott a fiúra aki még mindig ott állt mellettük.

– Nem uram. – mondta a fiú s ismét meghajolt.

– Hmm?.. Furcsán viselkedsz. – biccentette oldalra fejét. A fiú kifejezéstelen arccal nézett főnökére.

– Minden bizonnyal neki is van naplója és nem veszi jó néven hogy bele olvasunk. – mondta a kislány nyalókával a szájában.

– Kétlem hogy naplót vezetne. – ingatta meg a fejét.

– Akkor az zavarja hogy Itachi naplóját olvasgatjuk. – pillantott a vezérre a lány.

– Valóban ez lehet az oka. Te is el szeretnéd olvasni? – mosolygott a fiúra.

– Helytelen lenne.

– Pont ezt a választ vártam tőled. Unalmas vagy. – duzzogott a vezér, mire a fiú arcára halvány pír szökött a zavartól.

– Nem vagyok unalmas.

– Most kifejezetten az vagy. Miért nem csinálsz valamit amíg a következő küldetésedre vársz? Főzhetnél ráment.. – huppant a gurulós székbe a lány.

– Ráment? – kérdezett vissza és egy lemondó sóhajjal konstatálta, hogy a hacker ráment óhajt vacsorára. – Hy-hy! Megyek és elfoglalom magam. – hagyta rájuk hogy unalmasnak tartják, s inkább a konyha felé vette az irányt..

A férfi felvett egy füzetet az asztalról, s bele-bele olvasott. Így Deidara soha nem fogja megtalálni újra a naplókat.

– Egyébként miért baj ha a szöszi megtalálja? – kérdezte a kislány, ezúttal medve cukrot tekerve a nyalókára.

– Mint az ukék többsége, ő is elég kíváncsi természet. És ki tudja miket vetett papírra az az unalmas Uchiha.

– Unalmas mi? Még is folyton őt figyeled a kamerákon keresztül. – a férfi arcáról lefagyott a mosoly. Büntetés képp a beszólásnak vélt megjegyzésért kivette a kislány kezéből a medvecukros nyalókát. Az válaszul duzzogva ciccegett. A férfi kidobta az édességet a közeli kukába s kezét beletörölte nadrágjába, de ujjai még így is ragadtak. A hacker csak gúnyosan mosolygott a férfin.

– Te jó ég! Annyira sajnálom!
– Kétbalkezes idióta!

Mindkettejük szeme a képernyőre tapadt.

– Úgy tűnik akció van.. – motyogta a lány. A férfi közelebb lépett a tévéhez. Deidara pincér ruhája igazán tetszetős volt. Csoda hogy még senki nem hajtott rá. A kislány által készített kamerák tökéletesen megmutatták, hogy a szőke fiú el csent valamit a férfitől akit leöntött, s poloskát rejtett el a fickó öltözetén.

– Borzasztóan restellem. – hajlongott a szöszi. A vörös hajú férfi végig mérte Deidarát. 

– Te nő vagy vagy férfi? – kérdezte ellenségesen. Deidara játszva a szerepét, kínosan elmosolyodott. 

– Ha nő vagyok elnézőbb? – kérdezte amin az idegen dühösen felmorrant. 

– Ha nő vagy kellemesebb büntetést szánok neked. 

– Akkor nő vagyok. – mosolygott Deidara és láthatólag egyáltalán nem értette, hogy a férfi mit is akar tőle. Amint a férfi elment hogy a mosdóban megszárítsa a nadrágjára ömlött pezsgőt, Itachi lépett mellé. 

– Ugye tudod, hogy mit akar tőled? – kérdezte elrejtve egy kisebb fintort mikor az áldozatuk után pillantott. 

– Nem vagyok hülye Itachi. 

– De nő sem. – bukkant fel kettejük között Hidan. – Tipli amíg nem akar egy gyors numerát valamelyik üres szobában. – sietett el s tovább játszotta a rá osztott szerepet. Deidara és Itachi össze néztek. 

– Igaza van, de ezt ne mond el neki. – mondta az Uchiha a tőle megszokott módon. 

– Pedig én most egy nagyon pletykás homokos vagyok. – mosolygott Deidara szemtelenül mire Itachi is majdnem elmosolyodott nyilvános helyen, de még időben észhez tért, s meg köszörülte a torkát. 

– Szedd azokat a formás lábaidat és menj a 402-es szobába. Konan már bevitte a táskát a laptoppal, csak be kell kapcsolnod a programot. 

– Igenis uram. – biccentett mosolyogva mire Itachi halványan elmosolyodott és nem törődve azzal, hogy mennyien vannak körülöttük, egy gyors puszit nyomott Deidara arcára. A szöszi mosolyogva elsietett, Itachi pedig utána nézve figyelte. Először egész alakját bámulta majd egyre inkább egy bizonyos testrész foglalta le a figyelmét.. 

– I-ta-chiiii… – suttogott közvetlen mögötte Hidan mire Itachi felé fordult s az albínó „Mindent láttam” fejét bámulta. 

– Segíthetek valamiben? – kérdezte Itachi hivatalos hangnemben. Elvégre ő most egy szervezője a ma esti partinak. 

– Ja. Pukkadj meg amiért otthon kellett hagynom Kakuzut. – morogta unottan, hisz a napokban ezt többször is elmondta. 

– Örülök, hogy tetszik az étkészlet. Ha gondolja szívesen bemutatom a tervezőnek akitől kölcsönözzük. 

– Ha nem Kakuzunak hívják akkor rohadtul nem érdekel. 

– Hogy a pezsgő is ízlik? Ez már sokkal férfiasabb meglátás. 

– Na bekaphatod, az étkészlet is férfias! – duzzogott Hidan mire Itachi áll mosolyt villantott. 

– Igen uram, ukénak lenni roppant férfias tulajdonság. 

– Amint ennek vége, kinyírlak, oké? – erőltetett hidegvért magára mikor megpillantott egy gazdag párt akik feléjük közeledtek. 

– Ön a szervező, ugye? – mosolygott a gyöngy sort viselő nő. Itachi feléjük fordult s elmosolyodott. 

– Igen. Én vagyok. Hogy tetszik a hely? Kellemesen érzik magukat?

A férfi a fejét ingatta s mosolyogott. Kedvelte az albínót. Szórakoztatónak találta, főleg a Kakuzuval folytatott kapcsolata mosolyogtatta meg.

– Úhgy thűnik ehz a khüldetés is shikeres lehsz.. – nyammogta a lány mire a férfi kérdőn pillantott a mellette ácsorgó hackerre, majd a mögöttük lévő felborított kukára.

– Milyen higénikus.. Hm..

01. - Mindenedet szeretem