Kelepce 2. évad - 02. rész

Nem kaptam desszertet

Végül a romantikázásból nem lett semmi, bár én igazán élveztem a szabadnapunkat négyesben is. Tény, hogy Hidan gyakran hisztizett, de őt is meg lehetett érteni. Alig hogy gyűrűt kapott, rögtön elrángattuk külföldre. De most már itthon vagyunk japánban..

– Kakuzuuu! – futott el előttem Hidan mire elkerekedet szemekkel meredtem utána. Kakuzu egy pillanatra megijedt de végül kitárta karjait és várta a becsapódást.. Azonban nem készült fel eléggé mert így is a földön landoltak.

– Ekkora idiótát.. – motyogta Itachi amin halkan nevettem.

– Bizonyos értelemben egész aranyos. – mosolyogtam és a távolban lévő két szerelmest néztem.

– Hóhóhóó! – torpant meg mellettünk Konan.

– Télapót játszol? – kérdezte Itachi de Konan csak némán tátogott és Hidanék felé mutogatott. Ismét arra fordultunk. Smárolnak. És?.... Várj már..

– Levette a sálat! – nyögte végül Konan. – Nézzük meg. – nézett ránk elszántan csillogó szemekkel.

– Igen, de.. Ha most oda megyünk nagyon fel foglyuk húzni Hidant.. – motyogtam előre félve az albínó haragjától.

– Ő egy hónapig idegesített minket mert szex hiánya volt.

– Akarod mondani „f*sz”.. – javította ki Itachi.

– Imádlak, de hogy tudsz ilyen mocskos dolgokat mondani azzal a fapofával? – kérdezte Konan.

– A mellettünk lévő szoba volt a tiéd.. Akkor nyilván azt is tudod, hogy ez a szó még nem is volt annyira mocskos. – mormogtam az orrom alatt.

– Javarészt befogtam a fülem, szóval csak a nyögéseidet hallottam. – vont vállat. Tehát csak én égtem be, mi? Mocsok Uchiha. – Akkor most megbeszélésre megyünk? – nyújtóztatta ki végtagjait Konan.

– Igen, de csak mi ketten. – mondta Itachi Konanre nézve aki fájdalmasan nyögött fel.

– Titkárnőnek lenni szívás. – motyogta. Ő is eléggé elfáradt az úttól.

– Akkor én fogok egy taxit. – fogtam meg a bőröndünket amibe Itachival ketten pakoltunk. – Kábé mikor végeztek? – kérdeztem mire Itachi elgondolkodva nézett az órájára.

– Ha Kaname kanos akkor fél óra múlva. Ha nem, akkor három óra. Ha Kaname nem lesz jelen, akkor öt óra. – ilyen ez mikor a vezérhez mérik az időt. Ha Kakuzu megkérdezi Hidant, hogy mikor ér haza, azt feleli: „Ha Itachi kanos, öt perc és itthon vagyok. Ha nem, akkor megint le kell nyomnom egy nyolc órás műszakot”.

– Értem, hát ha addigra alszok, légy jó fej és ne kelts fel. – biccentettem amin Konan elmosolyodott, Itachi pedig csak a fejét ingatta.

– Nem is szoktalak felkelteni.

– Tudom. De jól hangzott búcsúnak. – hajoltam oda hozzá és egy puszit nyomtam a szájára. Konan kitárta karjait mire őt is megöleltem majd elindultam az út felé. Hidan és Kakuzu a földön ültek mikor melléjük értem. Kakuzu arcát már eltakarta a sál, Hidan pedig buzgón mesélt valamit, de nem igazán figyeltem arra amit mond. Biccentettem egyet Kakuzu felé, aki hasonló képp üdvözölt..

Ez a hely semmit nem változott az elmúlt egy hónapban. Kisame ugyanolyan nagyszájú, Kira ugyanolyan fiatal, Kaname ugyanolyan elfoglalt..

– Shinohara nem jön? – kérdeztem csak úgy mellékesen az üres szék felé pillantva.

– Shinohara Svédországban van egy fontos küldetésen a csapatával. – mondta Kira mire kelletlenül bólintottam. Akkor a napokban rengeteg sportnapnak leszek a részese.. Hurrá… Kisamére néztem aki mosolyogva pillantott felém. Ezzel igazolta előbbi gondolatomat. Vajon Deidara mit szólna hozzá, ha Kisame egy időre beköltözne a kanapénkra?

– És mikor jön vissza?

– Az attól függ, hogy halad. Ha fél évig nem jut semmire kiküldjük utána Kisamét. – felelte Kira mire csak bólintottam, hogy értem. Tehát maximum fél évig nem tudok szexelni Deidarával. Simán kibírom, de kicsit aggódom, hogy a szöszi hogy fogja bírni. Olyan kis buja, biztos az első adandó alkalommal rám vetné magát… Na jó, ez ostoba gondolat volt, de azért jó eljátszani a gondolattal, hogy ő a kanos és nem csak én kezdeményezek. Jut eszembe, ő kezdeményezett már szexet valaha? Nem rémlik..

– Történt valami amíg távol voltunk? – kérdeztem főleg Kisaméhez intézve szavaimat. Ő tartja megfigyelés alatt Deidara családját és az én öcsémet is.

– Nem igazán. Ha csak nem a hülye beosztottamról és Kiráról van szó ugyanis randiztak.

– Nem randiztunk. – vágott közbe Kira de továbbra is a jelentéseimet bújta. Szóval Gaara és Kira hn?..

– Hát persze, hisz elmenni moziba egyáltalán nem számít randinak.

– Többen mentünk. Neji és Kiba is ott voltak. – tette le végül a papírokat. – Viszont kedvelem Gaarat mint embert és barátot, és gondolom te sem akarod, hogy az ostoba elméleted miatt baja essen. – szúrta oda Kira. Igen, valóban nem változott..

– Reménytelen vagy. Ha ennyire aggódsz Gaaraért akkor ne randizgass vele.

– De én nem is..!

– Persze-persze. – intette le Kisame. – Visszatérve a kérdésedre Itachi, Sasori továbbra is átjár Deidara családjához, az öcséd pedig még mindig az Uzumakival kavar. Az egyetlen változás, hogy Gaarat állítottam az öcsédre megfigyelőnek. Elég furcsa de jól kijönnek egymással. Két legyet ütöttünk ezzel a húzással egy csapásra. Naruto eléggé kedveli Gaarat és még az otthonába is beengedte az a hülye gyerek.

– Kezdhetted volna ezzel is.. – morogta Kira és jelen esetben egyet kellett vele értenem.

– És talált valamit? – kérdeztem megszakítva kettejük kis szemcsatáját..

– Igen. A hátsó ajtónál az ajtó tokba fehér por ragadt.. – vigyorgott Kisame. – Most már biztos hogy ő is a Fehér galamb tagja, nem pedig egy kívülálló családtag akit bevédenek.

– Az is lehet, hogy nem csak drogot árul hanem fontosabb feladatai is vannak. Ha Gaara talál még valami nyomot arról értesíts. Ha a srác veszélyes nem hagyhatjuk a közelében Sasukét. – mondta Kira és gondterhelten sóhajtott. – Ha rosszra fordulnának a dolgok túszként tudná használni, és az elég nagy hátrány lenne.

– Mondod ezt, de igazából Gaaraért aggódsz. – csücsörített Kisame mire Kira szemei dühösen villantak meg.

– Befejeznéd ezt végre?! Ez nem játék te idióta! Ha elrebeget ezt a hülyeséget Kaname előtt, Gaara komoly bajba is kerülhet!

– Nagyon jól tudom, pont ezért csesztetlek! – fakadt ki Kisame mire meglepetten néztem rá. – Gaara jó srác, és sokra viheti ebben a szervezetben, de ha egy olyan aprócseprő dolog miatt kipécézik mert beleszeretett egy nagy főnök barátnőjébe akkor neki annyi! Ha tudod hogy ezt nem lehet akkor miért játszol a tűzzel? – Kira megszeppenve nézte a kék hajút. Ő is tudja hogy Kisamének igaza van. Ezzel a kapcsolattal csak megöli Gaarat.

– Te.. Szeretted valaha Kanamét? – tettem fel a kérdést ami már a kezdetektől foglalkoztatott. Kira kérdőn nézett rám.

– Dehogyis. Miért szeretném? – kérdezte amivel eléggé meglepett. – Ugye nem hittétek, hogy szerelmes vagyok belé? – nézett zavartan hol rám, hol pedig Kisamére. – Te jó ég, ti komolyan azt gondoltátok, hogy én.. – szörnyülködött.

– De hát nála élsz és dugtok! Még jó hogy azt hittük ember! – dőlt hátra a székében Kisame.

– Egy titkos szervezet tagjai vagytok, nektek kéne a legjobban tudni, hogy ebben a világban nem minden a szerelemről és jóságról szól.

– De akkor most mi van? Megfenyegetett? – értetlenkedett tovább Kisame.

– Kaname és én csak szexelünk, de nem vagyunk szerelmesek.

– Akkor kurva vagy?

– Itachi te fasz! – vágott hozzám egy marék tolat amit a kezemmel védtem ki. – Nem vagyok kurva! Nekem Kaname volt az egyetlen, oké?

– Ez így elég zavaros…  – merengett Kisame és úgy tűnt erősen gondolkodik.. De persze csak tűnt, mivel biztos vagyok benne, hogy arra vár, hogy Kira elmagyarázza a dolgokat.

– Kaname egy mocskos seggfej, de van jó oldala is. Mivel remek vezető és egyetértek az elveivel neki dolgozom és mivel nem volt hová mennem, megengedte hogy vele éljek.. Aztán ez lett belőle. Kit érdekel?

– De Kaname szerelmes beléd.. – szóltam közbe, ugyanis ezt az apró tényt kifelejtette a történetből. Kira halkan sóhajtott.

– Tudom, de most nem ez a fontos. Mindannyian követtünk el hibákat. Te megerőszakoltad a kémedet és veszélyeztetted a szervezet jövőjét, te pedig megöltél egy foglyot akiből még ki tudtunk volna szedni fontos információkat.

– Te pedig belezúgtál egy beosztottamba aki még sokra viheti. – fűzte hozzá Kisame de ezúttal Kira nem tagadta a dolgot. Hangosan felsóhajtottam.

– Kaname elég őrült fickó. A saját érdekedben is óvatosnak kéne lenned. Gaara belehalna a kapcsolatba te pedig egy életre fogoly lennél Kaname házában. – mondtam a leglehetségesebb verziót.

– Itaita, ezt max te csinálnád így. Kaname sokkal betegebb ennél.

– Fantasztikus.. – motyogta Kira. – Nem kéne Kanamét szidnunk. Mi van ha megtudja?

– Kapunk pár nehéz feladatot téged pedig beledönget az ágyba. – válaszoltam mire mindketten elhúzták a szájukat. Felállva az asztaltól felvettem az öltönyöm. – Ha csak ennyi volt akkor én most megyek.

– Rendben. Pihend ki magad. – intett Kira.

– Este felé be ug.. – kezdte Kisame de közbe vágtam.

– Most nem akarok sport maratont nézni, de ha akarsz akkor egy-két órára gyere nyugodtan. – intettem és elhagytam a termet. Konan felállt a kinti kanapéról majd elköszönve a többiektől csatlakozott hozzám.

– Volt valami? – kérdezte miközben már lefelé tartottunk a lifttel.

– Uzumaki Naruto drog kereskedelemmel foglalkozik.

– Tehát ő is a fehér galamb aktív tagja..

– Derítsd ki, hogy valóban csak droggal üzletel-e. És… Ijessz rá Gaara-ra egy kicsit.. – mondtam mire Konan zavartan pillantott rám..

– Eltűnt.. – motyogtam a könyvtárban ácsorogva. Emlékszem, hogy itt voltak azok a naplók, akkor most mégis hová tűnhettek? Már órák óta keresem de nincsenek itt. Talán Itachi eltette őket valahová? A szobájában még sem kezdhetek el kutakodni. Az elég fura lenne. A telefonom csörgésére abba hagytam a kutakodást és kivéve a készüléket a zsebemből, a képernyőre meredtem. – Ez gyors volt. – vettem fel a telefont.

– Gyors a francokat! Kakuzu meg a hülye a munkája! Haza jövünk erre egy haldokló barom fekszik a küszöb előtt!

– ..Értem szóval.. Van kedved átjönni? – kérdeztem óvatosan.

– Már úton vagyok. Itachi még nem végzett?

– Az előbb hívott. Azt mondta vissza kell mennie az irodába és ott is elintéz pár dolgot. Miért kérded?

– Csak mert nem zihálsz.

– Baszd meg. – motyogtam az orrnyergemet dörzsölve.

– Ejnye szöszi, ne beszélj csúnyán.

– Miért? Azt csak neked lehet?

– Pontosan. Majd ha nagy leszel talán megengedem. – cuppogott bele a telefonba mintha csak puszit küldene. – Viszek pár zöldséget meg húst. Megtanítalak főzni.

– Oh. Ez kedves, köszönöm.

– Neked bármikor. – vagy legalábbis ha Kakuzu felidegesít. – És mivel töltöd a nyugis perceket?

– Olvasni valót kerestem. – motyogtam újra végig nézve a soron..

– Van egy könyv amit még régen olvastam.

– Te meg a könyvek? Komolyan? – mosolyodtam el.

– Jaa, én is meglepődtem. De egész jó volt. Rövid könyv de már többször is végig olvastam. Majd kölcsön adom ha szeretnéd.

– Ha már többször is olvastad biztos jó. Egyébként miről szól?

– Egy ninja életútja. Elég régi könyv. Eredetileg ki sem adták, de végül egy fordító megtalálta és átírta a mai nyelvezet szerint. Szerintem Itachi könyvszobájában is megvan. De most leteszem, úgy is mindjárt ott vagyok.

– Rendben, szia. – nyomtam ki a telefont. Egy ninja életútja? Hidan miért olvas ilyesmit?.. Bár Kakuzuból kinézem. Talán ő ajánlotta neki. Átsétáltam a másik polcsorhoz, ahol a regények voltak és lassan sétálva kezdtem el olvasgatni a címeket. Egy ninja életútja. Levettem a kötetet a polcról és belenyitva olvasni kezdtem..

Mire megérkeztem Hidan és Kisame már itt voltak. Hidan a konyhában sertepertélt Deidarával, Kisame pedig a pult túloldalán ülve figyelte őket és többször is piszkálta a két ˝lányt˝…

– Deidara-chan már csak egy rózsaszín kötény kéne neked, ugye? – cukkolta őt Kisame mire Deidara piros arccal tette le a kést és felénk fordult.

– Naná. Az minden álmom. – mondta szarkasztikusan majd Hidanre nézett, ezzel is jelezve hogy végzett a feladatával.

– Van még valami vicced vagy leállsz végre? – kérdeztem unottan.

– Van még. – vágta rá kapásból. – De leállok. Látom neked rosszabbul esik mint Deidara-channak. Milyen szép is a szerelem. – ábrándozott.

– Még szebb lenne ha kettesben élvezhetnénk. – jegyeztem meg halkan, mire Hidan levágott elém egy kisebb tálnyi sárga répát.

– Inkább egyél főnök. – mosolygott amin csak a szememet forgattam. Ő és Konan az egyetlen beosztottam aki mer parancsolgatni nekem. Valamit nagyon elrontottam velük kapcsolatban. Kivettem egy darab répát és enni kezdtem.

– Én is kaphatok? – nyúlt a tálamért Kisame mire felkaptam az edényt és elemeltem tőle. – Na de Ita~.. – nyújtózkodott a tál után.

– Hogy is volt a répás vicced? A melegekről, tudod. – támaszkodott a pulton Hidan miközben a kék hajút nézte.

– Ti most közösen szívattok? – kérdezte Kisame röhögve.

– Olyasmi. – biccentett Deidara.

– Te most nem is csináltál semmit ember. – mutatott a szöszimre Kisame.

– De igen, ő pucolta, mosta és darabolta fel Itachinak a répát. – mosolygott Hidan mint egy büszke anyuka..

– Most hogy ezt tudom, sokkal finomabb. – ettem meg a kezemben maradt darabot. – Ja és így még inkább nem akarom veled megosztani. – néztem Kisamére.

– Mert fukar vagy. – duzzogott.

– Még egy perverz megjegyzés Deidara fenekére és sört sem kapsz. – fenyegettem halál nyugodtan.

– Csak a te gondolataidat mondtam ki. – csücsörített felém.

– Azok az én gondolataim, te nem mondhatod ki őket.

– Most elismerted hogy arra gondoltál.

– Én mindig arra gondolok, ez egyáltalán nem újdonság.

– Jézusom! Inkább egyetek! – tett le egy tányérnyi paprikát Kisame elé Deidara.

– Köszönö~m Deidara-cha~n. – küldött neki egy puszit mire reflexből tarkón csaptam. – Nem fá~jt, ItaIta… -chan. – Hidan és Deidara felnevettek én pedig ezúttal megrúgtam a szerencsétlent. – Befogtam. – ígérte de valahogy nem tudok hinni a szavaiban. Még hogy ő csendben maradjon? Lehetetlen.

– Kakuzuval mi van? – kérdeztem tématerelés gyanánt.

– Lecserélt egy majdnem-hulla csávóra. – panaszolta az albínó.

– Így már értem. – motyogtam tovább rágcsálva a zöldségeket.

– Akkor meg miért duzzogsz? Amint végez dughattok, nem? – kérdezte Kisame.. Eddig tartott hogy befogja? Bár szó mi szó, igaza van.

– Mekkora tapló vagy! Attól hogy pasik vagyunk még nem azt jelenti, hogy mindent szexszel oldunk meg!

– Nem? – kérdeztem Kisamével szinkronban. Deidara szúrósan pillantott felém. A két uke elénk állt és elvették a gyorssegélyünket, amit azért kértünk, hogy ne haljunk éhen mire elkészül a vacsora.

– Egyáltalán nem. Kakuzu tudta hogy ma jövök haza, tehát most nem kellett volna dolgoznia!

– Hanem dugnia veled. Ezt mondjuk mi is. – nyúlt a tálét Kisame de Hidan még messzebb tartotta tőle. Az előttem álló Deidarára pillantottam aki Hidant figyelte.. Aki pedig Kisamével vitatkozott. Hát akkor.. Oda nyúlva a Deidara kezében tartott tálhoz, kivettem egy darab répát és gyorsan bekaptam.. De arról megfeledkeztem hogy egész hangos zöldségről van szó, így Deidara rögtön felém kaptam a fejét. A legangyalibb mosolyommal néztem rá mire a fejét ingatva  lépett mellém közelebb, hogy jobban elérjem a tálat, de azért ne bukjunk le Hidan előtt.. Ennyi, ő nem tud rám haragudni.

– Nem csak a szexről van szó! – fakadt ki az albínó mire halkan felsóhajtottam.

– Kakuzu nem tud szabadnapot kivenni. És az a férfi haldoklott. – magyarázta Kisame, mintha csak Hidan lenne a hülye.

– Felőlem aztán meg is halhatott volna! Egy állatkínzó, családverő seggfejről van szó! Miért kell az ilyen undorító férgeknek egyáltalán élniük?

– Honnan tudod hogy veri a családját? – kérdezte Kisame.

– Többször is volt már nálunk. – sóhajtotta és a hajába túrva lehunyta a szemeit. – Mindegy. Dühös vagyok és mivel nem akarok veszekedni Kakuzuval inkább itt vagyok. – vont vállat és vissza fordult a hús előkészítéséhez. Kisamével összepillantottunk majd Deidarára néztem aki időközben letette elém a tálat és mostmár csak csendben mosogatott... Még nem igazán tudja kezelni az érzelmeket.

– Mutatok valamit, gyere. – biccentettem Kisamének, mire az vonakodva ugyan de felállt és követett a könyvtárba. Miután becsukta maga mögött az ajtót a fotelekhez lépett és elterült a kanapén.

– Az ukék és a lányos dolgaik.

– Még egy rossz szó az ukékről, sekékről és úgy általánosságban a melegekről és kipenderítelek.

– Jójó, felfogtam.

– Egyáltalán mi bajod van? – ma túl sokat kötözködik, pedig általában nem ilyen. Kisame felsóhajtott és felült a kanapén.

– Szerinted nem furcsa ez az egész?

– Mire gondolsz?

– A szervezetre. Meg úgy mindenre. Fő vezéreket nagyon ritkán küld el Kaname bárhová is és akkor meg van az oka. Te egy hónap alatt végeztél, mert tudtad mit kell tenned. Shinohara nem kapott konkrét feladatot, csak ki rendelte.. – magyarázta én pedig elgondolkodva ráncoltam össze a szemöldököm. Ez tényleg furcsa..

– Attól félsz, hogy..?

– Mi van ha igen? Utoljára akkor tűnt el valaki ilyen bizonytalan időre, ha kivégezték. Mi van ha azzal vádolja őt Kaname hogy áruló? Napok óta nem érem el és meg van kötve a kezem, nem mehetek el.. – túrt a hajába idegesen.

– Shinohara Kira egyik legjobb barátnője. Kaname nem öletné meg, mert azzal örökre elveszítené Kirát.

– Gaarat is megöletné és nem érdekelné mit gondol erről Kira.

– Shinohara más mint Gaara. Nem mellesleg ki venné át a hajók és a… – kezdtem de ekkor eszembe jutott az összefüggés. A hajókat most Kisame csapata figyeli amíg Shinohara csapata távol van. Ezáltal osztozik a figyelem a megfigyelendő emberek és a kereskedő hajók, kikötők között. Ha valami mozgás történik valahol az azt jelenti, hogy kevesebben leszünk készenlétben..

– Mi van a hajókkal? – kérdezte értetlenül.

– Mennyi embered van akik ebben a városban figyelnek a kikötőkre?

– Mivel túl hirtelen jött Shinohara távozása, alig öt embert tudtam rá állítani.

– Kezdők?

– Annyira azért nem, de nem is profik.. Miért?

– Lehet túl bonyolítom.. – motyogtam és elindultam a polcsorok közé.. Kisame hagyott gondolkodni és tovább heverészett. Kisame feladata a szervezetben.. Tárgyalások lebonyolítása, a családok védelme és ezáltal megfigyelése és a végrehajtás.. Amikor másokat kell megölnie. Ő kapja a legtöbb gyilkos melót. Shinohara a kikötőket és fontosabb helyeket kíséri figyelemmel, főleg a kereskedelmi dolgokkal foglalkozik. Persze mindegyik csapat ki van képezve így harcra is kerülhet sor, de mi van Svédországgal? Shinoharát akarták innen eltávolítani vagy meg akarják ölni? – Ne aggódj, minden rendben lesz. – fordultam vissza.

– Miért gondolod ezt?

– Shinohara árvaként került ide és hű a szervezethez. Valószínűleg Kaname azért őt küldte mert Svédországból került ide. Talán a régi fogva tartója is benne van a dologban..

– Igen erre már én is gondoltam, de ha azért küldte volna oda Kaname akkor az szemétség lenne.

– Hát.. Kaname elég nagy seggfej..

– Igen, de emellett ő mindig mindent tud.. – mondta de a hangsúly amivel beszélt furcsa volt. – Megöltem azt a férfit aki fogva tartotta Shinoharát.. Senki nem tudott róla de biztos vagyok benne, hogy Kaname tudja. Akkor viszont miért küldte oda? – kérdezte de erre már nem tudtam válaszolni. Talán ehhez is az akatsukinak van köze? Mi értelme van annak a legendának?

Deidara mellett feküdve gondolkodtam a mai napon. Rengeteg olyan dolog van amit nem értek. Mi értelme elküldeni Shinoharát? Mi köze az akatsukihoz az eseményeknek? Ki rabolta el Deidarát?

– Hé.. – szólított meg Deidara mire felé fordítottam a fejem. – Baj van?

– Mindig van baj. Miért kérdezed?

– Mert furcsán csendes vagy.

– Általában csendes vagyok. – ráncoltam a szemöldököm értetlenül.

– De ha velem vagy be nem áll a szád és már ötven oldalt elolvastam még sem másztál rám. – kijelentésére elmosolyodtam mire fülig vörösödött. – Nem hiányolom csak.. Fura vagy.. – sóhajtotta én pedig arcára simítva kezemet felhajoltam hozzá egy csókért.

– Amint össze rakom a képet mindent el fogok mondani neked. – ígértem de ezzel még mindig nem nyugtattam meg. – Szóóval.. Ötven oldal hn? Az már elég sok. Általában hány oldalt várok? – kérdeztem kivéve a kezéből a könyvet.

– Általában egyet sem. – mondta miközben felé másztam.

– Ez elég gonosz tőlem. – mosolyogtam mire egyetértően bólintott majd felnyúlva kezeivel arcomhoz, lehúzott egy csókra.

– De ha rólad van szó nem bánom ha gonosz vagy.

– Csak nem egy vallomást hallottam az előbb? – mosolyogtam miközben kezemmel végig simítottam alakján.

– Közel sem. Arra céloztam, hogy a démonok alapból gonoszok, szóval egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen vagy. – mondta mire vissza fojtva nevetésemet hajtottam le a fejem. Mikor felpillantottam rá egy laza fél mosollyal értem el, hogy össze zavarodjon. – Mire készülsz? – kérdezte kicsit talán ijedten, de mikor mocorogni kezdett alattam, az inkább azt bizonyította hogy izgatott is..

– Nagyon aranyos voltál a konyhában sertepertélve.

– Nem! Nem akarom ott csinálni! – ellenkezett én pedig felkapva a karjaimba már el is indultam a konyha felé. – Süket vagy?! Nem akarom! – ütögette a vállamat. – Miért nem lehet a szobádban? Minek van egyáltalán ágyad?

– Micsoda kérdés, hát azért hogy aludjunk benne.

– A konyhád meg azért van, hogy főzzenek benne. Most akkor hogy van ez?

– Szexelni bárhol lehet. – mosolyogtam és letettem Deidarát a konyha asztalra. Csak a szemeit forgatta.

– Akkor menjünk inkább a szobádba vagy a zuhany alá, de ne ott csináljuk ahol az étel készül. – csak mosolyogtam rajta.

– Pedig most nagyon éhes vagyok. Nem kaptam desszerted.

– Mert nem szereted az édességet. – érvelt logikusan. Édes, hogy erre is emlékszik.

– Neked mindenre van válaszod mi?

– Na vajon kitől tanultam?. – forgatta meg megint a szemeit. A hűtőhöz lépve szétnéztem a pocokon..

– Van itt bor meg.. Hidan minek vett tejszínhabot?

– Azt mondta perverz állat vagy és meg akarsz erőszakolni a konyhában. Nem fogom neki elmondani, de igaza volt.

– Aha, hát akkor mond meg neki hogy baromi nagy seggfej. Ennek már lejárt a szavatossági ideje.

– Óh?.. Megmondom neki hogy milyen kedves.

– Te is ettél volna a tejszínhabból. – néztem rá mire elgondolkodva pillantott a parkettára.

– Hm.. Tényleg gonosz húzás volt.. – szóval én kaphatok hasmenést, de ő nem? És még én vagyok a démon.

– Nincs semmi a curryn kívül.

– Ha össze kensz vele elmondalak Hidanek és Kakuzunak. – fenyegetőzött.

– Nem állt szándékomban. – nevettem el magam majd kinyitottam a fagyasztót. Jég.. Kirázott a hideg majd gonoszul elmosolyodtam.

– Hé.. Miért nézel így? – kérdezte Deidara aggódva.. Most okkal fog Akumának (démonnak) hívni.

03. - a mögötte lévő jelentések..