Kelepce 2. - 01. rész

Mindenedet szeretem

Elgondolkodva néztem az utcát.. Az emberek nevetnek, veszekednek, sietnek, andalognak, csapatosan vagy épp magányosan sétálnak Párizs utcáin. Már egy hónap telt el.. Karok fonódtak körém amin elmosolyodtam s hátamat Itachi mellkasának döntöttem.

– Min gondolkozol? – kérdezte de nem tudtam felelni, így csak megingattam a fejem s halkan sóhajtottam. – Hétfőn már mehetünk haza Japánba. Szóval, mit szeretnél holnap csinálni? – zavartan ráncoltam a szemöldököm.

– Mert mára már vannak terveid? – kérdeztem felé pillantva vállam felett. Egy szívdöglesztő félmosoly jelent meg ajkain. – Kanos dög.. – ingattam meg a fejem és újra az ablak felé fordultam. Éreztem Itachi ajkait nyakamon és bár nem akartam, a szemeim lassan lecsukódtak s halkan felsóhajtottam mikor állam alatti érzékeny pontomon csókolt meg.

– Az vagyok, de szereted ezt nem? – kérdezte s közben kezeit felsőm alá vezette. Beharapva alsó ajkam ingattam meg a fejem nemleges választ adva kérdésére. Itachi halkan felkuncogott. – Hogy is szoktad mondani? „Gyorsabban.” „Még, Téged!” „Többet!” – mormogta már vállam ellen. Zavaromban lesütöttem a szemem.

– Nem is mondok ilyeneket.. – motyogtam pedig nagyon is jól tudom miket mondok szex közben.. Már amire emlékszem. Itachi felnevetett s szembe fordítva magával felültetett az ablak párkányra. Kezeivel megtámaszkodott mellettem s beharapva ajkait próbálta elrejteni mosolyát.

– Pedig esküdni mertem volna, hogy ilyen édes dolgokat kérsz tőlem.

– Édes a fenét.. – fintorogtam elfordítva a fejem, de nem sokáig csodálhattam az ablak keretet, mert Itachi állam alá nyúlva maga felé fordította arcomat.

– Pedig édes vagy. Fogadd el. – mosolygott szelíden s ajkaimra hajolva lassan csókolt meg. Megnyitva ajkaimat viszonoztam csókját s lehunyt szemekkel élveztem közelségét. Éreztem ahogy kezei combomra simulnak, majd erősebben meg-meg markolta őket. Néha nem tudom eldönteni hogy láb fétise van vagy nyak fétise.. Egyik kezét elemelte combomról s elválva ajkaimtól finoman hátra döntötte fejem államnál fogva, s nyakamra tapadt. Úgy tűnik mind kettő fétissel rendelkezik. Szegény kis beteg.

– Itachi.. Ne az ablakban.. – motyogtam s éreztem hogy mosolyra húzódnak ajkai.

– Hmm? Az ablakban szeretnéd?

– Pont azt mondom, hogy nem.. – motyogtam de mikor lehúzta rólam felsőmet s lábaim közé férkőzve ölemhez préselte csípőjét, megadóan sóhajtottam. Ha az ablakban akarja akkor csináljuk az ablakban.. – Hát.. Végül is nem ismerünk itt senkit.. – motyogtam mire meglepetten nézett rám. – Mi az?

– Fura hogy ilyen könnyen belementél.

– Viccelsz? Akármit mondok sosem figyelsz rám. Ha az ablakban akarod csinálni semmit nem tehetek ellene és kezd olyan érzésem lenni, hogy direkt csinálod az egészet. Valld be, hogy élvezed mikor azt nyögdécselem, hogy ˝Ne!˝ - böktem meg mellkasát. Itachi lehajtotta fejét és szinte biztos voltam benne hogy mosolyog. Pár pillanattal később újra rám nézett.

– Na jó. Hogy szeretnéd csinálni? – na ezzel most ő lepett meg engem.. Pislogva párat néztem rá..

– Hogy.. Hogy akarom? – kérdeztem vissza zavartan.

– Igen. Most úgy csináljuk ahogy te akarod. – biccentett. De én.. Nem tudom hogy akarom.

– Öhm.. Az ágyban esetleg? – kérdeztem bizonytalanul a plafontól. Tényleg nem tudom, hogy szeretném én csak.. – Jézusom! – kapaszkodtam Itachiba mikor hirtelen felemelt. Lábaimmal erősen szorítottam csípőjét ami se neki se nekem nem túl jó érzés.. De ha megmoccanok hogy csípője köré fonjam lábaimat, félek, hogy leesek..

– Itachi vagyok, de édes vagy hogy fél istennek tartasz. – döntött le a puha ágyra.

– Milyen isten? A közelében sem jársz.. – gúnyolódtam mire hitetlenkedve felnevetett.

– Igaz is. Démon vagyok. – bólintott. Igen, Itachi egy démon, de imádom.. Jesszusom! Miért gondolok ilyenekre? A kezeimbe temettem arcomat, de biztos vagyok benne, hogy még a fülem is piros.. Melegem van.. – Óh? Csak nem valami perverze gondoltál? – kérdezte mire nemlegesen megráztam a fejem. – Hnn? Akkor azt gondoltad, hogy szeretsz? – kérdezte mire kisebb habozás után bólintottam hármat. – Én is szeretlek. – puszilta meg kezemet, pont ott ahol a számat takartam vele.

– Ezzel nem segítesz. – szorítottam erősebben tenyereimet arcomra. Itachi halkan kuncogott majd lefejtette kezeimet arcomról, de elszántan kerültem a szemkontaktust.

– A munka miatt nem sok időnk volt egymásra. – hasalt el lábaim között. Éreztem arcomon tekintetét, s csak hamar ujjait is bőrömön érezhettem. Végig futott testemen a hideg a kellemes érzésre és bizsergetően cikázott le tarkómon, hogy aztán gerincem mentén is felálljanak a kis pihék. Pedig csak az arcomat cirógatja.. Halkan sóhajtottam s lehunyva szemeimet simultam kezéhez, hogy aztán ajkaimmal érintve tenyerét egy lágy puszit nyomhassak rá. – Mond ki hogy szeretsz. – kérte mire zavaromban ismét eltakartam arcomat de ezúttal az ő keze mögé bújtam. Éreztem érintését felső testemen. – Miért nem akarod kimondani soha? Miután hivatalosan is összejöttünk egyszer sem mondtad. – simította fel homlokomra kezét hogy aztán szőke hajamba túrhasson vele. – Még mindig bizonytalan vagy?

– A merevedésemhez dörgölöd magad.. Ezek után hogy kérdezheted hogy bizonytalan vagyok? – kérdeztem de ezzel nem igazán győztem meg.. Persze.. Hisz másokkal is lefeküdtem. Kezeim közé fogtam arcát s felemelve fejem lágyan megcsókoltam. – Fura ez a romantikus éned, tudod? – mosolyogtam s kisimítottam frufruját arcából.

– Jobban szeretted mikor erőszakos voltam? – kérdezte egy pimasz mosollyal amin csak a szemeimet forgattam.

– Mert úgy tűnt hogy szeretem? – kérdeztem vissza s elengedve arcát fejem felé nyújtottam kezeimet, hogy ne legyen annyira melegem..

– Annak ellenére hogy sírtál és azt hajtogattad, hogy nem akarod.. Igen, szerintem élvezted.

– Most hogy mondod.. – pillantottam a plafonra.. – Ha most lennél erőszakos valószínűleg nem sírnék.. – töprengtem hangosan.

– Akkor azt szeretnéd, hogy durva legyek?

– Nem. – öleltem át karjaimmal nyakát. – Azt szeretném hogy szeress. – motyogtam amin elmosolyodott s lehajolva hozzám pilleszárny csókot nyomott ajkaimra.

– Mond ki hogy szeretsz. – kérte újra.

– Miért akarod ennyire hallani? Hisz tudod, nem? – kérdeztem mire megadóan sóhajtott.

– Szerintem a te romantikus éned aranyos lenne. – mi?.. Szólásra nyitottam számat de mikor Itachi a fülem mögötti érzékeny bőrömön szántott végig ajkaival, inkább csendben maradtam. Kezei végig simítottak felső testemen majd lassan húzták le rólam a nadrágot az alsómmal együtt. Itachi feltérdelt lábaim között és ledobta magáról felsőjét. Lábaimat csípőjére fonva néztem végig kidolgozott felső testén s halkan sóhajtva éreztem meg fenekemnek feszülő férfiasságát. Keze kisebbik részemre vándorolt amitől halk sóhajok szakadtak fel belőlem. Mikor néha erősebben mozdította meg kezét, rendszerint bele remegtem az érzésbe.

– Itachi.. – ültem fel egy pillanatra, hogy elkapva vállait magamhoz húzhassam s ismét ledőltem a matracra, ezúttal vele együtt. Itachi ajkaimra hajolva csókolt meg miközben kezével továbbra is lent munkálkodott. Éreztem ahogy csípőm elemelkedik egy-egy pillanatra az ágyról mire Itachi bele mosolygott csókunkba. Halkan zihálva váltunk el egymástól s lehunyva szemeimet élveztem Itachi közelségét.

– Milyen kéj sóvár tested van. – suttogta vágytól mély hangján. És mégis ki miatt lettem ilyen?

– Hah! – pattantak ki a szemeim s hátam ívben megfeszült mikor Itachi belém nyomta két ujját s rögtön megtalálta gyenge pontomat. Már túlságosan ismeri a testemet.. Ez valahogy furcsán izgató és zavarba ejtő egyszerre. Szinte észre se vettem hogy szemeim ismét lecsukódtak s csak az érzésre koncentrálva markoltam Itachi vállait. Mikor ollózni kezdett bennem már semmilyen feszülő érzést nem éreztem. Olyan sokszor voltunk már együtt, hogy az a részem teljes mértékben méreteihez igazodott. Ez ismét csak zavarba ejtő.. – Elég már.. Tedd be.. – kértem s csak reménykedni tudtam benne, hogy nem veszi észre végtagjaim remegését.

– Hnn?.. Mit tegyek be?.. Hova?.. – kérdezte fülemnél suttogva s csak hogy még erotikusabb legyen finoman megharapta fülcimpámat.

– Ihtachi.. – kérleltem remegve. Miért csinálja ezt velem? Tudja mit akarok akkor miért? Basszus, ha az ablakban csináltuk volna, már rég bennem lenne..

– Mit szeretnél? Mit tegyek? – kérdezte végig simítva ajkaival nyakamon, egyenesen le.. Oh ne már..

– Ühm! – haraptam be ajkaimat mikor mellbimbóimat vette kezelésbe szájával. Az elő játék nem arról szól, hogy felizgassuk a partnerünket? Mindketten állunk mint a cövek akkor meg miért kínoz?.. – Neh az ujjaidat.. – kértem mire még egy ujját csatlakoztatta az előző kettőhöz. Remegve fogtam meg csuklóját mire válaszul behajlította ujjait s erősebben dörzsölte bennem azt a pontot. Nem akarok a kezétől elélvezni. Azt akarom hogy ő is élvezze. – Itachi.. Khérlek..

– Mire kérsz?

– Thed be.. – nyöszörögtem de hiába próbáltam ellenállni a gyönyörnek, mert a testem túlságosan is élvezte amit csinál. Mindjárt elmegyek..

– Mit tegyek be?

– A farkadat! Tedd már be! – bújtam el nyakhajlatában zavaromban. Éreztem ahogy kihúzza belőlem ujjait s bár a testem nagyon is tiltakozott amiért nem jutott a csúcsra én egy kicsit meg könnyebbültem hogy szusszanhatok egyet.. Itachi kikapcsolta nadrág övét s letolta a felesleges ruha darabokat, de mivel továbbra sem engedtem el, nem sikerült teljes mértékben megszabadulnia tőlük.. Épp csak férfiasságáról tudta letolni.. Mikor megéreztem bejáratomnál erősebben kapaszkodtam Itachiba.

– Hova tegyem hm? Deidara. – szemét állat! Miért kínzol, a francba már? Nem fogom kimondani hogy a „fenekembe”..

– Belém.. Most.. – követelőztem alsó ajkamat harapdálva.

– Beléd, de hová? – tette a hülyét. Cseszd meg Uchiha.. Levezetve egyik kezemet öléhez, s merevedésére fontam ujjaimat. Azt hiszed semmit nem tanultam? Lehet szőke vagyok, de ne nézz hülyének te barom. Itachi halkan mormogott s éreztem hogy karjai megremegnek. Felemelve fejem füléhez hajoltam.

– Hová szeretnéd? – kérdeztem vissza s rátéve még egy lapáttal a tűrő képességére, bejáratomhoz dörzsöltem makkját.

– Rossz vagy.. – zihálta halkan. Na jó, ha nem teszi be akkor magamnak fogom becsúsztatni.. Bár ebben a pózban elég nehéz lesz..

– Ah! – nyögtem fel hangosan mikor elmerült bennem teljes hosszával. Forró.. Mindjárt elolvadok. Nyakamnál éreztem Itachi ajkait, s miközben egy lassú ütemet vett fel csípőjével, édes csókokat hagyott nyakamon s fülem mögött. Halkan sóhajtozva fordítottam fel a fejem csókot kérve amit meg is kaptam tőle, s bár én kértem mégis én szakítottam meg a kellemes nyálcserét egy hangosabb nyögés kíséretében. Itachi erősebben hatolt belém ami mindegy egyes lökésnél gyönyör hullámokkal árasztotta el testem. – Hah! Itah.. Itahcih! – nyüszítettem szánalmasan mikor ujjaival mellbimbómat is izgatni kezdte. – Még! – istenem.. Mindjárt elmegyek.. El fogok élvezni.. Itachi kezei combom alá simultak és feltolva őket még mélyebbre hatolt bennem.  – Ah! Neh.. – el fogok élvezni.. – Ühhm! – hátam ívben megfeszült s erősen lehunyva szemeimet adtam át magam a gyönyörnek ami nem csak engem hanem Itachit is elérte. Éreztem ahogy belém élvez míg az én élvezetem nyomai hasamra kerültek.. – Itachi.. – leheltem zihálva s felé fordulva hagytam hogy ismét megcsókoljon. Lágy volt és becézgető. Nem húzódott ki belőlem így éreztem hogy még mindig merev. Pedig tegnap is csináltuk.. Akkor miért?. – Mit..? – nyögtem fel meglepetten mikor fordítva helyzetünkön ő került alulra. Hátra billentve fejemet ismét nyakamra tapadt s megharapva erősen szívta meg bőrömet. Miután befejezte a műveletet elégedetten nézte meg a rajtam hagyott csóknyomot.

– A munka miatt ezt nem tehettem meg. – mosolyodott el s csípőmre simítva kezeit még inkább magára ültetett.

– Ühm.. – haraptam be ajkaimat.. Most miért érzem nagyobbnak?

– Teljesen rám vagy cuppanva. – kuncogott fülemnél s lágy puszikat nyomott arcomra, majd ajkaimra. – Mozgasd a csípőd. – duruzsolta.. Ez a második menetben nem ér.. Lefáraszt és utána dolgozzak? Látszik, hogy fogalma sincs milyen érzés a befogadó félnek lenni. Éreztem hogy türelmetlenül simítja fenekemre kezeit s éhesen markol bele félgömbjeimbe. Kissé megemelve csípőmet kezdtem el mozogni merevedésén amit halk sóhajokkal jutalmazott. Hajába túrva téptem meg finoman fekete tincseit, s kissé oldalra döntöttem fejét, hogy én is nyomot hagyhassak fehér bőrén. Eddig csak egyszer jelöltem meg.. Egy hónapja a kocsiban, miután össze vesztem a szüleimmel. Miután megnéztem a halvány piros foltot, mosoly kúszott ajkaimra. Itachi bőre olyan édes és sós egyszerre. Főleg itt az álla alatt.. Apró csókokkal kényeztettem bőrét amit meglepett sóhajokkal jutalmazott.  Én is ilyen reakciókat mutatok neki, mikor ezt csinálja?.. Akkor most neki vagy nekem vagy nyak fétisem?..

– Ah! – kapaszkodtam bele erősebben mikor hirtelen erősen rántott magára. – Ühm.. – azt hittem most nekem kell mozogni. Akkor miért ő mozgatja a csípőm?.. Én is tudok vad lenni ha akarok, nem?.. Nem, ez hülye gondolat volt. – AAH! – nyögtem fel hangosan mikor fenekembe markolva erősebben rántott magára többször is egymás után miközben ő is meg-meg mozdította csípőjét.

– Ezek a falak vékonyak ám. – duruzsolta mire vállába harapva próbáltam elnyomni hangomat. Itachi halkan felszisszent de mikor szemem sarkából rá pillantottam, láttam hogy hitetlenkedve elmosolyodik. Szeretem a mosolyát..

– Ühm!! – fontam köré karjaimat s körmeimmel végig csikartam férfias hátát.

– Ngh.. – szeretem a hangját mikor elnyomja a nyögéseit.. Kezét hímtagomhoz vezette és ott is simogatni kezdett. – Szereted mikor ezt csinálom ugye? – igen.. Szeretem.. Az érintésed, a hangod mikor a fülembe duruzsolsz.. Szeretem.. Mindenedet szeretem..

Fáradtan sétáltam Itachi mellett. Tegnap többször is csináltuk egymás után.. Csak nem az egész napot szeretkezéssel töltöttük.

– Miért szeretik a franciák a bagettet és a croisant? – kérdeztem értetlenül, mikor kivettem egy pék sütit a zacskóból.

– Nem tudom. Igazság szerint én is szeretem de hogy minden nap ilyet egyek az kicsit sok lenne.. – motyogta Konan.

– Már egy hónapja itt vagyunk de még nem is ettünk csigát. – méltatlankodott Hidan. – Hiányzik Kakuzu..

– Ez aztán az össze függő beszélgetés. – nézett rá unottan Konan. Azt hiszem már mindannyian unjuk az albínó nyafogását.

– Ha egyszer szerelmes leszel, tudni fogod milyen helyzetben vagyok most. Mindenről ő jut eszembe basszus..

– És nem lehetne hogy ezeket csak fejben teszed közzé mondjuk holnapig? Ez az utolsó napunk, élvezzük ki. – érvelt Konan, de Hidan csak fintorogva vissza dobta a kis pék sütis zacskóba a félig megevett croasonját.

– Én leginkább a nap végét várom.

– Akkor várd a szálláson egyedül. – dobta ki a kaját Konan. – Itachi mondj már valamit. – kérte finoman, hogy ossza ki Hidant, de jelen esetben Itachi is a duzzogók közé tartozott.

– Konan, ha szerelmes leszel tudni fogod milyen érzések kavarognak most bennünk. – mondta unottan.

– Itachi, tájékoztatásul közlöm, hogy a mellettetek lévő szoba az enyém. – döbbenten kaptam felé a fejem. Azt ne mond hogy mindent hallott az elmúlt egy hónapban!

– Én kettővel mellettetek vagyok de a tegnapit még én is hallottam. – duzzogott Hidan. – Hiányzik Kakuzu..

– Nem közös szobátok volt? – kérdezte Itachi értetlenül.

– Sóher vagy, szóval kibéreltünk még egyet. És csak hogy tisztázzuk, nem kapsz semmit karácsonyra. – vette elő a telefonját Hidan.

– A szoba miatt, vagy mert én tudtam szexelni te meg nem?

– Bazd meg Itachi!

– Már megtörtént.

– Legalább ne vágj ilyen elégedett fa pofát.. – motyogtam mire egy halvány mosolyt küldött felém.

– Húú.. Itachi-san tud mosolyogni. – kuncogott Konan.

– Hiányzik Kakuzu.. – szipogott Hidan.

– FOGD MÁR BE! – mordultunk rá szinkronban.

– Gonoszak vagytok! – nézett ránk durcisan.

– Hidan ugye azt is tudod, hogy a mellettem lévő szoba a tiéd? – kérdezte Konan.

– Ja, mer’?..... Na bazd meg O.O – értetlenül néztem hol az albínót hol pedig Konant. Mikor Itachira néztem, válaszul felemelte kezét és egy telefont mutatott vele. Mivel még így se nagyon értettem, másik kezével a maszturbálást imitálta.. Ó, anyám… Hidan dühösen csapta le Itachi kezét és szemszínéhez hasonló színt vett fel az egész arca. - Csesszétek meg! Én is pasi vagyok oké?

– Én eddig azt hittem, hogy csak a seme vagy a seke lehet kanos.. – motyogta Koan mire egyetértően bólogattam.

– Hidan végül is seke, nem? – kérdeztem mire Konan is és Itachi is megingatták a fejüket.

– M..Mi az hogy nem? Igenis seke vagyok! Több csajt húztam meg mint te! – mutatott Itachira aki felvonta egyik szemöldökét és egy ˝komolyan így gondolod?˝ pillantással jutalmazta.. Hidan zavartan gondolkodott majd Konanra mutatott. – Több csajt húztam meg mint te! – Konan meglepetten pislogott majd mindkettőnkből kitört a nevetés és még Itachi is elmosolyodott.

– Nálam nem nehéz. – vont vállat végül Konan, de még mindig mosolygott. Itachi mellém lépett s észrevétlenül összekulcsolta ujjainkat.

– Nem! Nincs romantika a jelenlétemben! – hisztizett Hidan mire Itachi egy Uchiha féle gyilkos pillantással jutalmazta. Hidan összerezzent majd kis lányosan háta mögé tette kezeit és illegve billegve mosolygott ránk. – Na jóóó! Nem bánom. – trillázta amin Konannel megint csak nevetni tudtunk. Más helyzetben, nem túlzottan örülnék, ha Itachi gyilkos pillantásokkal nevelné a barátainkat, de tekintve, hogy egész nap kettesben akartunk lenni, ők meg (szerintem) aranyos módon (Itachi szerint pofátlanul) velünk tartottak.. 

Na jó, imádom őket, de ez még is csak Párizs, az állítólagos szerelem városa. Olyan nagy baj, hogy kettesben akartunk lenni?

02. - Nem kaptam desszertet