Sziklarejtek árvája 31. rész

Ezúttal mindenre emlékszem..

Még is hogy végződött így?.. Annyira de ja vue érzésem van..

Na akkor gondoljuk át.. Tegnap miután Sasori haza vitt, lefeküdtem aludni.. Igen, eddig stimm.

Aztán mikor felébredtem, lefürödtem és megcsináltam az ebédet..

Igen.. Haragudtam is Narutora amiért nem jött haza enni, pedig direkt paprikás ételt készítettem, mert tudom, hogy utálja. Ühm… Még arra is emlékszem, hogy egy csomó emlék feljött és majdnem sírni kezdtem, de utána inkább ideges lettem és végül felhívtam Jiraiya-sant hogy menjünk el együtt inni.. De akárhogy nézem, ez nem Jiraiya szobája.. De akkor hol vagyok?

– Felébredtél? – elkerekedett szemekkel fordultam a szoba tulajdonosa felé.. Az nem lehet.. Felemelve a takarót ismét meggyőződtem róla, hogy van rajtam boxer, de ez még nem változtat a tényen, hogy az osztályfőnököm ágyában vagyok egy szál alsóban és egy atlétában..

– Mi.. ugye nem? – kérdeztem reménykedve mire elmosolyodott.

– Dehogy. Részegen felhívtál ezért elmentem érted a kocsmába ahol voltál. Sok sületlenséget össze hordtál, de végül elaludtál. – foglalta össze a történteket, de valahogy nem igazán tudom elhinni..

– Szóval azt mondod.. Hogy haza hoztál a lakásodra és nem hajtottál rám?

– Így van. Bár nagyon vonzó voltál ahogy a wc-t ölelgetve hánytál. – mosolygott szarkasztikusan mire szégyenemben kezeimbe temettem arcomat..

– Bocsánat.. – motyogtam. – A vádaskodást is és a hányást is..

– Nem történt semmi. Ezt vedd be, biztos fáj a fejed. – lépett mellém és a kezembe adott egy fájdalom csillapítót és egy pohár vizet. Halkan sóhajtva bevettem a kapott dolgokat, majd vissza adtam Kakashinak az üres poharat. – Szoktál kávézni? – kérdezte mire értetlenül pillantottam fel rá.

– Sensei.. Én inkább haza mennék ha nem baj..

– Hm? Nem baj, de amint haza érsz igyál meg egy kávét vagy két három pohár narancs levet. Jót tesz a másnaposság ellen. Hozom a ruháidat, addig menj ki az ebédlőbe. Van sütemény az asztalon, egyél belőle. – hagyott magamra én pedig értetlenül néztem utána. Kikászálódva az ágyból a fejemhez kaptam. Fáj.. Halkan sóhajtva kimentem az ebédlőbe. A konyha asztalon bevásárló szatyrok voltak, mellettük pedig egy péksüteményes zacskó. Valahogy most semmit nem kívánok. Fáj a gyomrom. – Itt a farmered. A pólódat lehánytad szóval kimostam, de még nem száradt meg. Ha nem zavar vedd fel ezt. – lépett mellém a ruhákkal. Elvettem tőle és kínosan elmosolyodtam.

– Bocsánat amiért kellemetlenséget okozok. – hajtottam meg a fejem. Éreztem Kakashi ujjait fejemen ami bár nem esett rosszul, de azért annyira jól sem. Kakashi elhúzta a kezét és a zsebébe süllyesztette kezeit, mintha ő maga sem tudná, hogy jó döntés volt-e az amit az előbb tett.

– Nem okoztál kellemetlenséget. Öltözz fel, hozok neked egy tányért a sütinek.. Vagy út közben szeretnéd megenni? – kérdezte mire kínosan elhúztam a számat.

– Nem hiszem, hogy most bármit meg tudnék enni..

– Deidara, sokkal többször voltam másnapos mint te. Tudom, hogy mit kell enni hogy jobb legyen. – mondta amin akaratlanul is elmosolyodtam.

– A sensei és a bulik, hm? Biztos nagy menő volt fiatal korában.

– Gondolod? Szerintem most is ugyanolyan menő vagyok. – na ezen már felhorkantam és mosolyogva néztem fel rá.

– Aztán el ne szállj magadtól sensei.

– Én? Soha. Na öltözz fel, csinálok neked egy kávét. – indult el (gondolom) a konyha felé. Leülve az egyik székre elkezdtem felhúzni lábaimra a nadrágomat. Mikor felálltam és felhúztam fenekemre az anyagot, akaratlanul is a szatyrok tartalmára pillantottam. Zöldségek. – Út közben iszod meg a kávét vagy itt? – kérdezte mire kérdőn fordultam a konyha ajtó irányába, ahol a sensei ácsorgott a válaszomra várva..

– Öhm.. Mert van műanyag pohara? – kérdeztem mire mosolyogva bólintott.

– Osztályfőnök vagyok. Nálam mindig vannak műanyag evőeszközök, tányérok és poharak. – csak mosolyogva ingattam meg a fejem. Ez kész őrület.

– Majd út közben megiszom.. Köszönöm. – motyogtam ő pedig bólintva egyet eltűnt a konyhában. Ez egyre kínosabb.. Elmentem Jiraiyával inni, erre itt kötöttem ki.. Az öreg jó részeg lehetett, hogy hagyta ezt megtörténni.

– Ha haza értél és kicsit jobban érzed magad csinálj zöldséglevest. Jobban leszel tőle. – adta a kezembe a műanyag poharat. Összeráncolt szemöldökkel meredtem a kezemben tartott poharakra, ugyanis három műanyag pohár volt egybe csúsztatva és egy szalvéta volt a pohár körül. Kakashi észrevette, hogy mit nézek és a sütis zacskóért nyúlt. – Hogy ne égesd meg a kezed. Most főtt le szóval meleg. Mire megszed a sütit lehűl annyira hogy iható legyen. – magyarázta és felém tartotta a papír zacskót. Óvatosan nyúltam bele, mikor is Kakashi hirtelen megmozdította én pedig megszeppenve néztem fel mosolygó arcára. – Ne légy ilyen bátortalan, nem harap. – mondta. A szememet forgatva vettem ki egy sütit és hangosan felsóhajtottam.

– Még egyszer köszönöm és majd vissza hozom a pólót. – mondtam mire csak vállat vont.

– Maradhat. A felsődet majd beteszem a suli szekrényedbe. – mondta mire bólintottam majd bizonytalanul szét néztem a kijáratot keresve tekintetemmel. – Erre. – indult el az egyik irányba én pedig követtem. Mikor kiléptem az ajtón szinte rögtön megrohamoztak a kutyák. – Pakkun, Buru, Urushi, Shiba, Bisuke, Akino, Ūhei, Guruko! – szólt rájuk élesen, mire abba hagyták az ugrálást, de továbbra is körülöttünk maradtak.. Amit soha nem néztem volna ki Kakashiból, az ez.. Még is miért van ennyi kutyája?! Vagy talán, nem is az övé?

– Öhm.. Ezek a kutyák mind..? – néztem rá értetlenül. Kakashi épp a legnagyobb kutya arcát fogta közre kezeivel és mosolyogva simogatta meg, mikor felém fordult.

– Hm? Az enyémek. – mondta tök természetesen. Szóval tényleg..

– És hányan vannak? – kérdeztem mert nem igazán volt kedvem számolgatni.

– Nyolcan. – állt fel a kutya mellől. – Vigyázz haza felé. – búcsúzkodott és kinyitotta előttem a kaput. – Ha legközelebb inni mész, inkább Irukát vidd magaddal. – javasolta amin elmosolyodtam.

– Úgy lesz. És még egyszer bocsánat a történtekért. Őszintén sajnálom..

– Ne tedd. Örülök, hogy a gondodat viselhettem. Még a legpocsékabb állapotodban is Deidara vagy, és én így is szeretlek. – mondta mire éreztem hogy felforrósodik az arcom.

– Hülye.. A legpocsékabb állapotom tök más milyen. – motyogtam..

– Hmm? Igazad lehet. – mondta eltűnődve.

– Köszönöm, hogy a gondomat viselte.. – hajoltam meg, ügyelve arra, hogy ne öntsem ki a kávét.

– Szívesen tettem. Jobbra kanyarodva menj egyenesen a zöld épületig, ott kanyarod ismételten jobbra és menj egyenesen amíg el nem éred a fő utat. Onnan már te is boldogulsz, ugye? Vagy szeretnéd ha veled mennék? – kérdezte mire nem legesen megingattam a fejem.

– Elboldogulok. További szép napot. – hajoltam meg ismét majd elindultam jobbra, ahogy mondta. Rettenetesen hasogat a fejem.. És pont Kakashinál kötöttem ki.. El vagyok átkozva…

Az ágyamon szenvedve bömböltettem a zenét, de semmi haszna nem volt. Amint kezdtem jobban lenni, egyre jobban vissza tudtam idézni a tegnap történteket. Jiraiya részegebb volt mint én, sőt, ő itatott le engem is. Én Sasorira panaszkodtam és attól féltem, hogy talán hibát követtem el, és végül azt is elmondtam, hogy milyen erőszakos volt velem az utóbbi időkben. Jiraiya ezt hallva felpattant az asztaltól és elindult hogy ˝megleckéztesse˝ Sasorit, de tök rossz irányba ment, én pedig azt hittem jó felé megy és bíztattam, hogy jól olvasson be Sasorinak valamelyik könyvéből… Bár így vissza gondolva nem tartom viccesnek, de azért szívesen megnézném milyen képet vágna Sasori, ha Jiraiya felolvasna neki egy-két oldalt a Gyere-gyere Paradicsomból..

De végül ott maradtam tök egyedül a kocsma előtt és ahelyett, hogy Kankurout vagy Konant hívtam volna, Kakashit hívtam fel és valami olyasmiről habogtam, hogy utálom őt.. Meg hogy..

– ÁÁÁ! Én idióta!! – ordítottam bele a párnába így hangom csupán tompán hallatszott a párna meg tiszta nyál lett.. Na remek.. Ezt is moshatom ki.. Annyira szemét voltam Kakashival a telefonban, és ő mégis elment értem a kocsmához.. A legszörnyűbb az hogy mikor Kakashi betett a kocsijába és haza vitt a lakására én komolyan rá másztam.. Olyasmiket mondtam neki, mint hogy felizgulok az érintéseitől és hogy csinálni akarom vele, de ő.. Egy ujjal sem ért hozzám úgy..

„Ha józanul is ezt akarod majd, akkor örömmel megteszek neked bármit, de most inkább aludj.”

Miért ilyen kedves velem? Kakashi furcsa.. És Sasori is furcsa.. Mintha szerepet cseréltek volna..

„Sa..Sasori száma.. Nincs.. Mehg..”

Szánalmas vagyok.. Fel akartam hívni Sasorit, de mikor rájöttem, hogy kitörölte a telefonomból a számát sírni kezdtem.. Borzalmas vagyok.. És mindezt Kakashi előtt, a tanárom előtt aki szerelmet vallott nekem és aki megerőszakolt..

– Deidara! Mi ez!? – lépett be a szobába Naruto megpróbálva túlüvölteni a zenét. Felé fordítottam a fejem ő pedig kikapcsolta a hangszórókat.. Mindegy is, amúgy se nyomták el a gondolataimat pedig azt a célt szolgálták volna.. Unottan néztem az ifjabb Uchihára aki szikrát szóró pillantásaimtól nem hogy megijedt volna, még bentebb is jött a szobába.. Kéne valami rossz hírnévre szert tenni, és akkor talán hatásos lenne a csúnya nézésem.. – Mit hemperegsz az ágyban? Már dél van. – értetlenkedett Naruto.

– Miért vagy itt, még a seggedet kéne jegelned a tegnapi szexmaraton után. – gúnyolódtam amin Sasuke elmosolyodott, Naruto pedig fülig vörösödött.

– Mi nem is.. Nem is csináltuk egész nap!

– Óóóóh? De csináltátok, nem igaz? – kérdeztem feltápászkodva, de csak annyira hogy karjaimon megtartsam magam.

– Ha már itt tatunk.. Ti nem csináltátok Sasorival? – kérdezte duzzogva, mert a legjobb védekezés a támadás.

– Szakítottunk. – böktem ki mire mind ketten meglepetten néztek rám. – Főztem neked paprikás nokedlit. – mosolyogtam és szinte éreztem hogy kinőnek a szarvaim.

– Paprikás nokedli? – kérdezte Sasuke értetlenül mire az enyhén zöld színű Naruto elmagyarázta neki, hogy nem tudjuk mi a kaja igazi neve, ezért így hívjuk. Ez olyan mint a gombás tejfölös izé..

– Akkor te most zsepi vagy? – kérdezte Naruto mire unottan sóhajtottam.

– Depi. – javítottuk ki Sasukével egyszerre.

– Nem zsepi? – kérdezte Naruto értetlenül.

– Nem Dobe. Az depi.

– De annak semmi értelme.

– Inkább menjetek dugni, még fáj a fejem. – feküdtem vissza a párnára. – Ha csinálni akarjátok, hangosítsd fel a tévét vagy valamit.

– Most nem akarjuk csinálni jó?! – akadt ki Naruto mire Sasuke meglepetten nézett rá.

– Nem akarjuk? – kérdezte, de Naruto nem is figyelt rá.

– Miért szakítottatok Sasorival?

– Mert terhes lettem a sok szex miatt. – mondtam szomorúan mire Naruto ijedten nézett Sasukére.

– Hazudik Dobe, ne higgy neki.

– Nem hazudok. Terhes lettem és Sasori szakított velem. – játszottam az ártatlant. – De még jó, hogy te egy Uchihával kavarsz. Ő biztos nem fog elhagyni téged és vállalja hogy kitaszítják a klánból. Akkor majd élhetünk együtt mint egy naaagy család.

– Deidara! – mordult rám Sasuke. – Ne velünk szórakozz! Ha fasz hiányod van dugasd meg magad valakivel! – mocsok kölyök.

– Hm? Jelenleg szabad vagyok, van kedved egy menethez? Uchihával még úgy sem próbáltam.

– Nii-san!

– Ha azt hiszitek hogy olyan könnyen elfogadom, hogy ti ketten együtt vagytok akkor nagyon is tévedtek. Most komolyan Naruto, bárkivel össze jöhettél volna, miért pont ezzel a jégkockával kellett? Ennél már csak az lenne a rosszabb ha Itachival dugnál. – szörnyülködtem és unottan felültem az ágyon.

– Mi a fasz bajod van az Uchihákkal?! – emelte fel a hangját Sasuke mire meglepetten néztünk rá Narutóval.

– Hogy mi a bajom? Mást se hallok Narutótól a megismerkedésünk óta, mint hogy „Sasuke az a szemét” „Sasuke legyőzött” „Sasuke kigúnyolt” „Sasuke megütött” „Sasuke egy seggfej” és most hirtelen összejöttök? Mi a franc van veletek? De ne értsd félre az első számú idióta az unokatestvéred, Obito vagy Tobi mit tudom én, aki többször is megpróbált megfektetni és folyamatosan a nyakamon csimpaszkodik! Aztán ott van a kibebaszott bátyád, Itachi! Egy szemét arogáns bunkó, aki lányokat ríkat meg és analfabétát játszik mert még arra is lusta hogy szavakat formáljon a kibaszott szájával, mert egy begyepesedett impotens antiszociális görény! – fakadtam ki. – Az egész családotok ilyen, és nem akarom végig nézni ahogy szétalázod Narutót majd kidobod mint az elhasznált játékszeredet.

– Tsz! Te aztán nem vagy semmi. – röhögött Sasuke gúnyosan. Értetlenül néztem rá. – Tudod ha az az antiszoc analfabéta bátyám nem nyitja ki azt a kurva száját, Kakashi nem gondolkodott volna el azon, hogy mit tett és mik lehetnek a következmények.

– Mi a francról beszélsz?

– Beszélt Kakashival.. Megfenyegette. A befolyását használta, hogy kihúzza a segged a szarból amit magadnak kerestél. És még van pofád ilyen dolgokat mondani a klánunkról?

– Senki nem kérte rá, hogy bármit is tegyen! Ne kezeljetek minket úgy mintha gyerekek lennénk akiknek fogni kell a kezét!

– De hát fogni kell! Ha nem fognák annyian a kezeteket, főleg a tiédet, már rég az utcán lennél! Azt hiszed nem tudok rólad semmit? Te vagy sziklarejtek árvája, a lányos arcú, nagyszájú művész aki kilencedikben felrobbantotta a kémia termet. A Tsuchikage pártfogoltja vagy, és Jiraiya meg Iruka is ott állnak mögötted. Sasorit egy csettintésre homokossá tetted, holott egy csomószor vissza utasítottad az unokatesómat akit fogalmam sincs hogy a picsába csábítottál el. Kakashinak is addig húztad az idegeit amíg meg nem erőszakolt téged és ezután még te voltál az áldozat akinek segítségére volt szüksége. De ha valaki segít észre sem veszed. Hálátlan vagy.

– Dugulj el..

– Folyton bajt keversz! Miért forog mindig mindenki körülötted? – dühösen álltam fel az ágyról és elmosolyodtam amivel teljesen össze zavartam mind két srácot.

– Igazad van. Mindenben. Egy lobbanékony természetű buzi vagyok aki betegesen utálja az olyan tökéletes pofikat mind a családotok. Irigy vagyok amiért neked vannak szüleid és rohadtul felcsesz amiért el akarod venni az egyetlen személyt akire testvéremként tekintek. – léptem hozzá közelebb és dühösen csaptam kezem a szekrényre Sasuke feje mellett, így csupán egy hajszál választott el minket. – Lányos vagyok? Igen, nagyon is. Csak úgy vonzom a buzikat és élvezettel tölt el addig húzni az idegeiket amíg erőszakossá nem válnak. Egy mazochista perverz vagyok aki élvezi ha bántják. – mosolyogva oldalra biccentettem a fejem. – Mit szólnál hozzá ha a cuki bátyáddal is játszanék hm? Jó erősen tud ütni az már biztos, de vajon milyen amikor tényleg kínozni akar valakit? – kérdeztem de mikor láttam hogy dühös szemekkel mered rám unottan ellöktem magam a szekrénytől. – Ennyi volt kis kocka? Azt hittem a fejemhez vágsz még pár sértést, de úgy tűnik kifogytál. Unalmas vagy. – léptem ki a szobámból és felhúzva a cipőmet elhagytam a házat. Talán az lenne a legjobb ha haza mennék Sziklarejtekbe. Nem, egy ilyen miatt nem kezdek el menekülni. Bár Sasuke elég csúnyán fogalmazott, részben igaza volt. Bár eddig is tisztában voltam vele hogy az én hibám is amik történtek velem Kakashival is meg Sasorival is, de nem igazán tudom mit csinálhatnék, hogy jobb legyen. Hogy elkerüljem az erőszakot. Sosem akartam áldozat lenni, de meleg sem akartam lenni. Ha úsznék az árral akkor sem lenne jobb.. Mit kéne csinálnom?..

Kakashi háza előtt állva halkan felsóhajtottam. Folyton bajt keverek mi?.. Benyomva a csengőt vártam, hogy Kakashi kinyissa a kaput, azonban ez még öt perc után sem történt meg.. Talán nincs itthon… Megint megnyomtam a csengőt, de ismét semmi. Hát én megpróbáltam. Sarkon fordulva indultam el mikor egy hatalmas kutyát pillantottam meg.. Kakashi gyorsított léptein és kérdő tekintettel állt meg a ház előtt.

– A pólódért jöttél? – kérdezte, de nemlegesen megingattam a fejem. – A kapu nyitva van, menj csak előre. – mondta kisebb habozás után. Halkan sóhajtva kinyitottam a kaput és az ajtó mellett ácsorogva néztem ahogy Kakashi leveszi a pórázt és a szájkosarat a kutyáról majd még megsimogatja a fejét. – Baj van? – kérdezte miközben elővette a kulcsait, és kinyitva az ajtót előre engedett. Kínosan léptem be a házba.

– Ráér most? Nem zavarok? – kérdeztem mire csak halkan sóhajtott és hellyel kínált de nem fogadtam el.. Csak álltam és vártam hogy válaszoljon.

– Egyáltalán nem zavarsz, de kezdesz teljesen összezavarni, szóval elmondanád miért jöttél vissza a két lábadon és józanul? – kérdezte hitetlenkedve.

– Azért mert.. Amint kitisztult a fejem, eszembe jutott majdnem minden a tegnapról.. – motyogtam mire kínosan félre pillantott.

– Értem.

– Meg az is közrejátszik, hogy.. Össze vesztem valakivel aki elég komoly dolgokat mondott.. Köztük azt is, hogy Itachi megfenyegetett téged.. – motyogtam nehézkesen. – Ez igaz?

– Miért nem beszéled meg Itachival?

– Tehát igaz.. – sóhajtottam. – Sajnálom.

– Mit? – nevette el magát. – Komolyan néha annyira buta vagy. Én bántottalak téged, a minimum az volt hogy elveszik a tanári diplomámat és pénz bírságot kell fizetnem, a komolyabb pedig az hogy egyenesen sittre vágnak, vagy a Tsuchikage kivégeztet.

– Jobban átgondolva.. Egy diák nem is lehet együtt a tanárával. – motyogtam amin elmosolyodott.

– Néha tényleg nagyon buta vagy.. De én ezt is szeretem benned.

– Én meg azt szeretném, ha nem mondana nekem ilyeneket. – ültem le végül az egyik székre. – Köszönöm, hogy tegnap.. Nem ment bele a dologba.. – motyogtam vissza idézve, hogy rá másztam.. – És sajnálom a Sasoris dolgot.. Nem gondoltam az érzéseire. – fűztem hozzá, amin halványan elmosolyodott majd kihúzva a széket leült velem szemben az asztalhoz..

32. rész - Ne törődj azzal mit gondolnak mások.