Sziklarejtek árvája 18. rész

Testvéri szeretet

Futva szeltem át a folyosót.. Naruto gondoskodott róla hogy elkéssek.. Szombaton ő nyitott ránk, és hát.. elég sok mindent látott.. De persze rögtön lelépett, ami miatt nem tudtam elkapni a grabancát.. Lényegében ez nem sok mindet változtatott meg, hiszen Sasorival ezután újabb meneteket nyomtunk le, de akkor is. Végül tegnap este nagyon csúnyán összevesztem Narutoval, amire az volt a válasza, hogy reggel elcsórta a lakáskulcsomat és rám zárta az ajtót… Bent ragadtam a lakásban!! Szép, mondhatom. Az ablakokon nem mászhattam ki, mert akkor könnyen be tudtak volna törni és azt nem akartam.. Aztán mikor elmentem pisilni eszembe ötlött a veszélyes terv.. A fürdőszoba ablak ugyanis elég keskeny, és bár bentről ki tudok mászni (hála a kádnak), de kintről lehetetlen bejutni. Ki is dobtam az ablakon a táskámat, majd kimásztam én is. Elég nagyot zakóztam.. De végül csak beértem.. Kopogás nélkül rontottam be a terembe és mélyen meghajoltam.

– Elnézést kérek a késésért! – ordítottam bűnbánóan.

– Pedig már kezdtél leszokni róla.. – sóhajtotta Kakashi fáradtan. – Ülj le. – intett, én pedig becsuktam magam mögött az ajtót, majd a helyemre siettem. Mikor leültem Konan felém tartotta a füzeteimet.

– Sikerült lemásolni? – kérdeztem mire bólintott. Kankurou halkan nevetve fordult hátra és kiszedett egy gallyat a hajamból..

– Mi történt? – kérdezte, mire szólásra nyitottam a számat, de a fejemnek csapódó kréta elhallgatatott.

– Ha már késtél, legalább figyelj! – szólt élesen és kitartotta jobb kezét a krétát kérve..

– Elnézést kérek.. – motyogtam és felvettem a krétát, majd előre botorkálva letettem az asztalra. Én biztos nem megyek hozzá ennél közelebb.. Visszabattyogtam a helyemre és az óra további részében csöndben ücsörögtem..

– Mint mondtam, sokan nagyon rosszul álltok. Kankurout és Hidant még meg értem, de.. – rázta a fejét csalódottan, mire a két említett hangosan felmorrant.

– Most mi van? Tény hogy hülye vagy.. – röhögtem halkan.

– Deidara! – mordult rám Kakashi, mire behúztam a nyakam. Most miért ilyen? Pedig tök halkan mondtam.. – Kana, Konan és Itachi. Szedjétek össze magatokat. – na erre eléggé meglepődtem.. Mármint Kana a szerelmet üldözi, így azt értem.. Konan meg ugye a biosszal szenved már kilencedik óta, de Itachi?? A csengő hirtelen megszólalt, mire mindenki pakolászni kezdett. Kivéve én, hisz ki se tudtam pakolni.. Na nem mintha osztályfőnöki órára olyan fontos lenne. – Deidara és Kankurou marad, a többiek mehetnek. – csukta be a naplót, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom és megfagyva álltam meg a padom mellett. Kankurou meglökte a vállam, de nem néztem felé.

– Én kint megvárlak titeket. – mondta Konan, majd a többiekkel együtt elhagyta a termet. Kakashi a tanári asztalnak dőlt és onnan nézett rám.

– Nem akarsz mondani valamit? – kérdezte, mire Kankurora néztem. Ő nem nézett rám, csak feszülten figyelte a maszkost. Halkan felsóhajtottam.

– Naruto véletlenül bezárt a lakásba és nem találtam a kulcsomat. – motyogtam.

– És ezt Narutótól is megkérdezhetem? – csak bólintottam.

– Ha a héten nem kapok tőled igazolást, akkor ez a mai első óra igazolatlannak lesz bekönyvelve. – mondta mire döbbenten néztem rá. – Most elmehettek. – engedett el minket nagylelkűen. Kisiettünk a teremből.

– Rohadt seggfej! – ütött a falba Kankurou. – Amíg játszadozhatott veled addig bezzeg nem kaptál igazolatlant! És komolyan még neki áll feljebb azok után amit művelt? – kérdezte idegesen..

– Halkabban.. – sziszegtem kínosan, mire pufogva célozta meg az értetlen Konant. Én is utána indultam, mikor is szemem sarkából kiszúrtam édes öcsikémet. Elkaptam Kankurou karját és a kezébe nyomtam a táskámat, majd gyorsa felkötöttem a hajam, de közben egy pillanatra se vettem le tekintetemet áldozatomról.

– Ez nem túl jó ötlet.. – motyogta Kankurou, de már ott sem voltam. Naruto még időben észrevett ahhoz, hogy menekülőre tudja fogni, az a görény Sasuke meg megpróbált kigáncsolni, hogy a kis szöszi még nagyobb előnyhöz jusson. Pech, hogy átugrottam az akadályt és tovább futottam a rókabajszos felé.

– Állj meg te ramen zabáló, rókaképű majom! – ordítottam utána.

– Hagyj békén te szőrtelen, homokos zsarnok! – kiáltott vissza. Csodálkozom, hogy érti a zsarnok szó jelentését, de a másik két jelzővel olyannyira felhúzott, hogy adtam egy kis kakaót a rendszernek így csakhamar utolértem és rávetettem magam. Hangos puffanással értünk földet. Naruto hason feküdt én pedig egy gyors mozdulattal megfordultam felette és elkapva lábait magam felé kezdtem húzni őket.

– A gerincem! A gerincem! – ordította fájdalmasan ütve a parkettát, ráadásként minden arra járótól segítséget kért. De elég volt rám vetni egy pillantást, hogy mindenki elhallgasson a búsba és sietős léptekkel menjenek tovább.

– Hol vannak a kulcsaim? – kérdeztem idegesen.

– A zsebemben, a zsebemben, csak engedj el! – kérlelt fájdalmasan.

– Iwatoshi! – ordított rám Kakashi mire ijedten engedtem el Naruto lábát, de továbbra is a hátán ültem. Sietős és dühös léptekkel indult meg felém. Gondolkodás nélkül pattantam fel és hátráltam pár lépést. Kakashi felrántotta a földön lévő Narutot és szikrát szóró szemekkel nézett rajtunk végig.

– Indulás a 12.-es osztályterembe. – mondta dühösen, mire Naruto szomorúan elindult, de én nem mertem mozdulni. – Iwatoshi, mondtam valamit.. – sziszegte dühösen. Meredten bámultam rá, és újra hátrálni akartam. Kakashi elkapta csuklómat amitől olyan szintű pánik tört rám, hogy alig kaptam levegőt. Ahogy szorította a csuklómat, nem csak testileg okozott fájdalmat.. Újra és újra lepörgött előttem amikor a teremben megerőszakolt és ahogy leszorította a kezeimet.. Ahogy a csípőmet, a fenekemet, a combomat marta.. Ahogy tágított.. És mindezt a kezével tette amivel most erősen szorított.. Kakashi végig cibált a folyosón a tantermünkbe, ott azonban elengedett és intett hogy üljek le. Remegve ültem le Naruto mellé, aki még mindig duzzogva simogatta a hátát. Kakashi becsapta az ajtót majd megállt velünk szemben.. Túl közel van.. – Kezd elegem lenni a folyamatos rendbontásodból Iwatoshi. – morogta. Meredten bámultam a padot.  – Végzős hülye gyerek vagy és a folyosón rohangálsz! Ez szerinted normális?! – kérdezte dühösen és tenyere nagyot csattant az asztalon amitől összerezzentem. – Nézz rám, ha hozzád beszélek. – morogta, de nem mertem, nem tudtam rá nézni. Kakashi idegesen felmorrant. – Ezt az órát azzal töltitek hogy elgondolkoztok azon amit csináltatok. És amint vége a napnak büntető órára jöttök. – adta ki az ítéletet.

– De sensei! – pattant fel Naruto. – Nem is az én hibám! Ő ugrott nekem!

– Ezzel azt akarod mondani, hogy egyedül őt büntessem meg? – kérdezte én pedig döbbenten kapom fel a fejem.

– Igen! – nem hiszek a fülemnek.. Tényleg ennyire megharagudott rám? Képes lenne egyedül hagyni Kakashival? Az ajtón halk kopogás hallatszott, majd Gai-sensei lépett be.

– Yo! El kéne kérnem Narutot. Most válogatjuk össze a csapatot. – mondja, mire még az ütő is megáll bennem. Nem akarok kettesben maradni Kakashival.. Nem is maradhatok kettesben Kakashival! Megbeszéltük, hogy nem!

– Ez az! – indult el Naruto de Kakashi elkapta a grabancát.

– Gai, hívd ide Irukát és akkor elviheted. – mondta Kakashi amivel nem is kicsit lepett meg.

– Hm?.. – nézett rá furán de végül csak vállat vont és elhagyta a termet. Naruto duzzogva huppan vissza mellém és fél szemmel rám pillant.

– Deidara, minden oké? – kérdi de nem nézek rá.. Hülye áruló.. Mintha csak most jönne rá mi is a bajom, nagy szemekkel mered Kakashira. – Basszus.. – nyögi és hátra dől a széken. Ez most komolyan elfelejtette?! Menten lehidalok! Pár perccel később Iruka bukkan fel a terem ajtajában, Naruto pedig bocsánatkérőn pillant rám, de végül Gai sensei szövegelése miatt elhagyja a termet.

– Mi történt? – kérdezte Iruka mikor hármasban maradtunk.

– Deidara fél órát késett, aztán szünetben pankrátort játszott és majdnem eltörte Naruto gerincét. – ismertette a történteket Kakashi. Eltörtem?! Mi az hogy majdnem eltörtem?! Nem vagyok olyan erős!!! Sajnos..

– Deidara eddig is sok hülyeséget csinált. – nevetett Iruka kínosan. – Kitörte az ablakot.. háromszor is, összekente temperával a falat, bement a lány wc-be, letörte a mosdókagylót, tönkretett egy évnyitó ünnepséget és két évzárót, többször is robbantott a kémia teremben, feldöntötte a szekrénysort a könyvtárban, eltévedt egy osztálykiránduláson és többször is verekedésbe keveredett. – sorolt fel pár esetet.. Így elég szarul hangzik, de igazából ezek mind véletlenek voltak és mindig Itachi cseszte el.. Na jó, a kémia órákhoz nem volt köze, de akkor is.. Miért csak engem csesztetnek?

– Amióta Konohában él apja helyett apja vagy. Örülnék ha megnevelnéd.

– Sajnálom.. – motyogta Iruka. – Gyere Deidara-kun, elkísérlek az órádra. – mosolygott rám biztatóul Iruka. Gondolom neki is órája van.. Már épp felálltam, mikor Kakashi élesen rám szólt, hogy üljek vissza.. – Na de.. – akadékoskodott Iruka, de Kakashi tekintete láttán elhallgatott.

– Most büntetésben van.

– Igen de.. Nekem órám van és.. – kezdte de Kakashi közbe vágott.

– Akkor menj. – mondta élesen.. Fogalmam sincs mi lelte most Kakashit, és valószínűleg Iruka sem tudja, ugyanis nagyon fájt neki ahogy a maszkos beszélt vele. Látszott az arcán.

– Nem szeretném egyedül hagyni veled. – mondta Iruka hirtelen, mire teljesen ledöbbentem. Ezelőtt sosem állt ki értem Kakashival szemben.

– Nem szeretet kérdése. Neked órád van, ő pedig büntetésben van. Ha pedig amiatt aggódsz, hogy esetleg bántani fogom, akkor… - kereste a szavakat. – Köszönöm, hogy ennyire megbízol bennem.

– Ez nem bizalom kérdése Kakashi.. – rázta meg a fejét. – Deidara fél tőled, és okkal. Hiba volt a múltkor rád hallgatnom..

– Nem fogom bántani. – mondta Kakashi. – A többit megbeszéljük ebéd közben. – mondta ellentmondást nem tűrően, mire Iruka felém fordult. A szemében bűnbánat csillogott.. Itt fog hagyni..

– Ha óra után Deidara azt mondja, hogy megzavartad a személyes terét.. – kezdte és Kakashi felé fordult. – Kitálalok mindent a hokagének. – döbbenten néztem rá, ő pedig elhagyta a termet. Kakashi élesen beszívta a levegőt, majd rögtön megszegte Iruka szabályát, ugyanis megtámaszkodva a pad tetején, közelebb hajolt hozzám. Megszeppenve dőltem hátrébb.

– És te gondolom, el fogod mondani neki, hogy zavartam a személyes tered. – mondta gúnyosan. Nagyon jól tudta, hogy nem fogok beszélni erről.. Mert nem akarom, hogy a papus tudomást szerezzen a dologról. Kakashi leült velem szemben. és lehúzta a maszkját. – Nem foglak molesztálni, és nem leszek veled erőszakos. – szögezte le, de nem tudtam bízni benne.. – Az egyetemen is ezt fogod csinálni? Olyan értelmes fiú lennél, ha nem keresnéd folyton a bajt. – sóhajtotta. – Sokat gondolkoztam.. – halkult el kissé. – Főleg rólad. – kérdőn ráncoltam szemöldököm és szemeibe néztem, de amikor szomorúan elmosolyodott, inkább lesütöttem a szemem. – Fáj látni, hogy ennyire félsz tőlem. – és ez mégis kinek a hibája?? Meg amúgy is.. nem is félek!!!... Csak.. egy kicsit.. talán.. Ijedten rezzentem össze mikor megsimította arcomat.. Amint fel fogtam mit is csinál éppen ellöktem kezét. Kakashi halkan felsóhajtott. – Nem akarlak bántani. Hibáztam mikor olyan erőszakos voltam veled, tudom. Nem pörgethetem vissza az időt, nem tudok már változtatni a történteken. – na tessék, a múltkor azt mondta, újra megtenné, ha tehetné.. Akkor most mi van? – De jóvá szeretném tenni. Adj még egy esélyt, hogy bizonyíthassak. Nem csak szexuális értelemben vonzódok hozzád, én tényleg szerelmes vagyok beléd… - nem feleltem.. Csak néztem a padot magam előtt. Szeretem ezt a padot. Jelenleg ő az egyetlen aki megvéd ebben a teremben. Naruto is itt hagyott és Iruka is. De a pad még itt van. Ő nem ment el. – Na? Mit mondasz?.. Kapok még egy esélyt? – kérdezte reménykedve. Csendben ültünk egymással szemben. Ő a válaszomra várt, én pedig könnyekig hatódva terveztem az esküvőmet a paddal. Mert ő hűséges, és nem árult el. Még mindig itt van. De várjunk, akkor ezzel megcsalom Sasorit?.. Áh! Biztos meg fogja érteni. Ki tudna ellenállni egy padnak? Szép hosszú lábai vannak, és ha jobban megvizsgáljuk, ciciket fedezhetünk fel a karcolásokban. Egy csöcsös pad. Ez kell nekem. – Deidara. – emelte fel fejem Kakashi és ajkaimra hajolt.

– Ühn.. – próbáltam eltolni de gyengéden lefogta kezeimet. Nyelvét nem dugta át a számba, így nem tudtam megharapni. Óvatosan becézgette ajkaimat amibe bele remegtem és könny szökött a szemembe. Mikor érzékelte a változást egyik kezét arcomra simította és elmélyítette a csókot. – Uhm.. – szorítottam le szemeimet és kapva az alkalmon megharaptam nyelvét. Kakashi elvált tőlem, de továbbra is túl közel volt hozzám.

– Nem fogom feladni Deidara.. Addig nem amíg meg nem ismersz.. Azt akarom, hogy egész lényemre felelj. Az egészet gyűlölöd, vagy talán szereted.. Tőled akarom hallani. És addig nem fogom feladni míg közelebb nem kerülök hozzád annyira hogy mindent elmondj nekem magadról.. – remegve nyeltem egyet. Számat olyannyira összepréseltem, hogy félő elfehéredett. Kakashi letörölte könnyeimet. – Szeretlek. – mondta el újból. – Sasori.. rendes srác, de.. – nevetett kínosan. – Nem ismered igazán.. Hogy milyen amikor lobbanékony.. Hogy mennyire szereti a nagy melleket.. De ha bántani mer téged, esküszöm, hogy kicsinálom..

– Miért?.. Csak te bánthatsz engem? – kérdeztem remegő ajkakkal. Szavaimból sütött a gúny.

– Egyszer hibát követtem el… De soha többet nem fordul elő. – mondta majd még egyszer ajkaimra hajolt de ezúttal pilleszárny csókot lehelt rá… Ezután elengedett és vissza vette maszkját. – Nem kapsz büntetést délután. Tudom, hogy a művelődési házba kell menned. – mondta majd elhagyta a termet.. Remegve dőltem rá a padra. Én már semmit nem értek.. A csengő hangjára kelletlenül álltam fel, majd a padra bámultam.

– Szakítok veled.. Hülye áruló. – hagytam ott a szomorú, csöcsös padot, akivel elég hamar elváltunk.

19. rész - NE vidd étterembe a szőkét! Csak ne..