Sziklarejtek árvája 17. rész

Mert egy kibebaszott hercegnő vagyok

Konan ábrázata inkább hasonlított egy szellemre, mint Konanre.. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy bemerjek-e menni, vagy egy óvatosan csúsztassam át a küszöb felett a házikat és meneküljek amíg esélyem van rá, nehogy idő előtt meghalljak. De végül félretettem bolond gondolataimat, és nagy levegőt véve beléptem a baci negyedbe.. Konan köhögve kuporgott egy karos fotelben és a jegyzeteimet másolta. Mivel láttam rajta, hogy nagyon, nagyon, de tényleg nagyon szarul van, így leültem a földre a kisasztalhoz és segítettem neki.

– És?.. Lemaradtam valamiről? – kérdezte én pedig a dinamitos tollamat csattogtatva gondolkodtam el a hét eseményeiről.. Kisvirágok hulltak az éden fekete hajkoronára, egy lány vérfagyasztó sikolya, Itachi furcsa megjelenése láttán a női budiban..

– Nem. – ráztam meg a fejem és folytattam előbbi tevékenységemet.

– Pedig esküdni mertem volna, hogy az Itachi arcán lévő karmolások tőled származnak. – nevetett rekedten.

– Most miért? Más nem csinálhatta? – kérdeztem áll-sértetten, amivel megint megnevetettem szegényt.

– Te vagy az egyetlen aki utálja. – krákogott majd az asztalkához nyúlt és nagyot kortyolt a gőzölgő teából.

– Inkább én vagyok az egyetlen aki nem fél tőle. – javítottam ki. Ajtónyitódásra kaptam fel a fejem, majd egy kómás, vörös hajú emó fiú csoszogott a mellékhelység irányába. Meghatottan elmosolyodtam. – Mindig öröm, mikor Nagatot láthatom. Hm. – minden szavamból sütött az irónia. Szellem fiú még köszönni sem szokott, soha.

– Munkát kapott, szóval most a szokásosnál is kevesebbet hagyja el a szobáját. – mondta Konan.

– Hacker munka? – kérdeztem ő pedig bólintott. A fene vigye el, hogy antiszoc létére ilyen rohadt okos… Na jó, sok antiszoc okos.. Bizonyos értelemben.. – Itt hagyom neked a füzeteket. – keltem fel a földről és elpakoltam a tollamat.

– Miért? Te hová mész? – kérdezte meglepetten.

– A művelődési házba.

– Jaa, még mindig készülődtök a jótékonysági izére? – kérdezte mire kedvtelenül bólintottam. – Naa, azért ennyire ne szeress segíteni az embereken. – nevetett ki.

– Én szívesen segítek, nem ezzel van a baj.. Hanem azzal, hogy Jégcsap is ott van. – morogtam rosszkedvűen. Mellé lépve egy puszit nyomtam a kékség homlokára. – Pihenj sokat. – köszöntem el.

– Te meg ne csinálj hülyeséget. – mondta mire léptemben vissza fordultam és mosolyogva tettem fel a nap kérdését.

– Ugyan, szoktam én hülyeséget csinálni? – kérdésemre csak felnevetett, én pedig intve egyet elhagytam a lakást. Lesiettem a lépcsőkön, majd kilépve a friss levegőre hangosan felsóhajtottam. Franc akar külön programokat Menyéttel.. Lomhán indultam meg a művház felé. Ma később kezdtünk, mert egy színjátszó csoport lefoglalta a termet és a kistermet is.. Fent meg nem akartunk festegetni. Mikor beléptem az épületbe két dologra figyeltem fel. Az egyik, hogy Sasuke és Naruto a nagyteremben ücsörögnek, ahová valamiért több sor szék is ki volt pakolva.. A másik ami feltűnt, egy gyönyörű dallam.. Zongora. A zongorista játéka könnyed volt és lágy. Vagy egy nagyon érzelmes és kedves pasi játszik vagy egy édes és gyönyörű lány. Bentebb lépve felpillantottam a színpadra amin Itachit pillantottam meg a zongorán játszani. Anyukádat!! Ez a seggfej miért ért mindenhez?! Érzelmes pasi a francokat! Hát így veri át az embereket!!! Rohadt Jégcsap! Hogy olvadnál szét magadtól te köcsög!

– Nii!! – ordított oda nekem Naruto, mire intettem nekik. Naruto mutogatott, hogy menjek oda hozzájuk és mivel látszólag ez ifjabbik menyétnek nem tetszett, vidáman sétáltam melléjük.

– Hogy-hogy itt vagytok? – kérdeztem Narutot és direkt beálltam Sasuke elé, nehogy lássa szeretett bátyóját.

– Sasuke hegedülni fog a jótékonyságos bigyón. – mesélte Naruto lelkesen.

– És otthon nem tud gyakorolni? – kérdeztem unottan, mire egy igencsak gyilkos pillantást kaptam a feketétől. Naruto csak kínosan nevetgélt. Mint egy végszóra Mikoto jelent meg, kezében pék sütis tasakokat tartott.

– Nahát! Deidara-kun, te is ide értél? – kérdezte mosolyogva én pedig elmotyogtam egy ˝üdvözlöm˝ félét. Mikoto adott Narutoéknak egy-egy zacskót, majd nekem is átnyújtott egyet, amit meglepetten fogadtam el.

– Ma kicsit tovább maradunk. – mondta bocsánatkérőn majd a színpad felé fordult. – Itachi, gyere enni! – ordított fel neki, mire Itachi abbahagyta eddigi tevékenységét és felállt a zongora elől. Ekkor vett észre engem.. Az az öröm a szemében. Már megérte ide jönni. Itachi lejött a színpadról és felénk sétált. Lehuppantam Naruto mellé és belepillantottam a finom illatokat árasztó zacskóba. Csokis csiga, sajtos rúd és meggyes-puddingos párnácska.

– Mosolyt. – kérdőn néztem fel, de kár volt.. A vaku kiégette a retinámat.. Mikoto komolyan lefotózott minket??!!

– Erről a régi idők jutnak az eszembe. – mosolygott vidáman miközben végig nézett a fiain és Naruton. Mikor tekintet elért hozzám, a szemében szomorúság csillant, de szája továbbra is felfelé ívelt..

– Mikoto! Tudnánk beszélni? – állt meg az ajtóban Fugaku.. Avagy Menyét apu..

Másnap

Iruka boldogan pakolászott a konyhában mikor megérkeztem.

– Deidara-kun! Jó reggelt! – köszönt mosolyogva.

– Reggelt’.. – motyogtam és elővettem a füzetem meg a tollamat, amivel igazán megleptem Irukát. – Végre megkapom a titkos recepted. Nem akarom elfelejteni. – magyaráztam mire elmosolyodott és elővéve egy szakácskönyvet, lapozgatni kezdte. Kis idő múlva kivett egy lapot és felém nyújtotta. Izgatottan hajtogattam szét a papirkát. Ez a recept!! Megkaptam!! Hány éve is könyörgök érte?

– Megspórolom neked az időt. – mosolygott kedvesen.

– Köszönöm.. – motyogtam még mindig sokkoltan. – És a gyakorlatban is megmutatod? – tértem a lényegre.

– Még nem olvadt ki a hús. – motyogta. – Addig ülj csak le. Kérsz teát? – fordult meg és bögréket vett le a szekrényből.

– Igen, köszönöm. – ültem le a konyhaasztalhoz. Iruka letette elém a meleg folyadékot majd leült velem szemben.

– Mi újság Sasori-kunnal? Jól megvagytok? – na de Iruka.. Neked ilyenről nem mesélek.. És elég nyomós okom van rá..

– Most írták az évzárókat. Sikeresen átlépett a következő félévbe. – kortyoltam bele a teába. A második kérdésre direkt nem válaszoltam és ezt ő is nagyon jól tudta.

– Értem. Elvégre okos gyerek. Te is arra az egyetemre akarsz menni, ugye?

– Igen. A Konohai egyetem hatalmas ugródeszka. És még mindig nem tudom mi is legyek pontosan.. – töprengtem.

– Miért nem leszel rajz és művészettörténelem tanár a gimiben? – dobta fel az ötletet.. Szinte láttam magam előtt ahogy hatalmas rajztáblákkal sétálgatok a folyosón egy rajzszakkör után, és belépve a tanáriba Kakashival találom szembe magam..

– Azt hiszem passzolom. – sóhajtottam fintorogva. Csúnya jövő lenne.

– Miért? – kérdezte meglepetten.

– Nem szeretnék Kakashi munkatársa lenni. – fejtettem ki kicsit bővebben, mire zavartan elvörösödött.

– Ne haragudj, nem gondoltam végig. – szabadkozott.

– Ugyan. – vontam vállat hanyagul. – Bár mostanában békén hagy.. – gondolkodtam. – Jól meg vagytok?

– Mármint Kakashi és én? – kérdezte mire bólintottam. – Nem igazán.. Kellemetlen beismerni, de még mindig rólad kérdez.. Nagyon szerethet téged.. – motyogta..

– Ez nem szeretet.

– Hogy? – kérdezte meglepetten. Elengedve egy halk sóhajt néztem Irukára.

– Elismertem hogy én is hibás vagyok amiatt ami történt. Pont emiatt nem jelentettem fel.

– Deidara.. – próbált gyengén közbeszólni, de nem hagytam.

– Nem figyeltem az érzéseire, ahogy ő sem figyelt az én érzéseimre.. Na meg a tiédre sem. Azt elismerem, hogy ő nagyon is jó tanár, de ha emberei kapcsolatokról van szó, kiváltképp a szeretetről, akkor nagyon ügyetlen.. – Iruka halkan felnevetett.

– Azt hiszem én pont ezt szeretem benne. – mondta amin elmosolyodtam.

– Pont ezért aggódok miattad.. – motyogtam csak magamnak.

– Hm? – nézett fel rám, de csak megingattam a fejem.

– Nem fontos. – mondtam. Konoha és Sziklarejtek.. Azzal, hogy megszerettem ezt a helyet, elárultam a hazámat? Azzal, hogy kedvelem Sasorit, egy Homokrejtekit, ártok az otthonomnak?. Lehet, hogy ismerem a szüleim gyilkosát, és meglehet hogy őket is kedvelem.. Ezzel elárulom a szüleimet?.. Meglehet.. De nem teszek ellene semmit.. Egyenlőre nem..

Elmélyülten figyeltem az előttem lévő festményt… Ezen mi olyan drága? Csak egy zöld paca a fehér vásznon. Ezt még Naruto is megtudná csinálni…. Miután Irukával elkészítettük a katsu-dont, felhívtuk Narutot és hárman megebédeltünk. Ezután haza mentünk, ahol az ifjabbik Uchiha várt ránk.. Így mikor Sasori felhívott, örömest indultam vele útnak. Bár nem tudtam, hogy egy kiállításra fog hozni. Szeretem az ilyeneket. Csendesek, és megnyugtatóak.. Kivéve ha egy ilyen bazi drága képet eladnak egy vagyonért.. Mi baj van az emberekkel? Tovább indultam. A következő és egyben az utolsó kép, egy zöld fenyőre hasonlított. De a kép címe az volt, hogy a medve.. Talán elbújt a fa mögé a nyuszival és rókával. Sasori felé pillantottam aki egy fából készült ember alakot tanulmányozott. Melléléptem, mire ajkai mosolyra húzódtak és derekamra simítva kezét közelebb vont magához.

– Menjünk? – kérdezte.

– Mert mehetünk? – kérdeztem vissza, mire mosolyogva bólintott. Elindultunk a kijárat felé.

– Melyik tetszett a legjobban? – kérdezte én pedig elgondolkodva biccentettem oldalra a fejem.

– A kalapos elefánt aranyos volt, de a fenyő jobban tetszett.

– Tehát a medve.

– Úgy nézett ki mint egy fenyő.

– Igen. Szerintem is. De főleg a zöld szín miatt.

– Meg az alakja miatt. – bólintottam. Sasori kinyitotta előttem a kocsiajtót, mire hercegnősen átdobtam hajamat a vállam felett. – Mostantól szólíts Himének (Hime àhercegnő) – játszottam a lányt, mire Sasori elém lépve átölelt.

– Hime-san.. Megtisztel azzal, hogy önnel tölthetem az éjszakát? – kérdezte egy sejtelmes fél mosollyal.

– Tököm ki van már a változó tökökkel, szóval ha a sajátodat egész este a tetőfokán tartod, átgondolom az ajánlatod. – mondtam döjfösen és elfordítottam a fejem mintha egy dáma lennék. Sasori maga felé fordította arcomat.

– Ahhoz ön is kelleni fog.. Hime-san. – búgta ajkaimra. Elnyomva nevetésemet átkaroltam nyakát.

– Hát legyen, de nehogy éjfélkor összemenj nekem. – mondtam és eddig bírtuk. Hangosan felnevettünk. Sasori végig simított derekamon, mire a nevetés elhalkult.. Kezei éhesen martak fenekemre mire az ajkaimat beharapva felnyögtem. Sasori gyengéden csókolt meg. Kezei lentebb vándoroltak, s ezúttal combjaimat simogatták.

– Ühm.. – nyögtem bele a csókba mikor egyik térde lábam közé furakodott. – Dannah.. – váltam el tőle és mellkasához bújtam, hogy elrejtsem piros arcomat. – Ezt inkább otthon. – kértem remegve.

– Ahogy óhajtja Hime-san. – kuncogott halkan, majd elváltunk egymástól. Beültem a kocsiba, Sasori pedig becsukta utánam az ajtót. Amíg én az övvel babráltam, ő megkerülte a kocsit és beült mellém.

– Naruto ma sincs otthon, mert elmegy Kibához valami netes játék háború miatt. – mondtam mire elmosolyodott.

– Akkor egész este miénk a lakás?

– Ige~n! – ujjongtam amin szórakozottan nevetett. Most miért? Az jó, nem igaz? Dehogynem jó! Nagyon is.

Ahogy azt előre megmondtam, a ház teljesen üres volt.

– És most? – karolta át a derekamat hátulról Sasori. Ajkaival nyakamat cirógatta.

– És most ideje enni. – indultam a konyha felé de vissza húzott.

– Dei.. – támasztotta meg állát a vállamon. – Most csak szórakozol ugye? – kérdezte. Valójában tényleg éhes vagyok.. Utoljára délben ettem és már délután hat van..

– Csak egy falatot. – néztem rá boci szemekkel. Sasori szembe fordított magával és megcsókolt. – Ühnn.. – nyafogtam, amin elmosolyodott, és behúzott a szobámba. Becsukta az ajtót majd végig döntött az ágyon.

– Egész úton ingereltél, szóval ez az egész a te hibád. – suttogta fölényesen miközben ölemhez préselte csípőjét.

– Csak gondoskodtam róla, hogy éjfélig ne legyen varázslatos átalakulás. – röhögtem. Sasori lassan húzta le rólam a felsőm és élvetegen simított rajtam végig. Két ujja közé csippentett egyik mellbimbómat, mire halkan felnyögtem. Finoman morzsolgatni kezdte a kis pöcköt, miközben másik kezével farkamat ingerelte. Remegve fontam karjaimat nyaka köré, hogy csókot követelhessek tőle, amit készségesen meg is adott. Nyelve vad táncot járt az enyémmel, ami miatt teljesen elfelejtettem, hogy éhes vagyok. Sasori lehúzta rólam a maradék ruhát, majd elégedetten nézett rajtam végig.

– Csak nem felizgultál? – fogta meg merevedésemet, mire ajkaimba haraptam. A testem megfeszült mikor forró ajkai körül öleltek. Ijedten kaptam fejéhez, de a szavak a torkomon akadtak. Sasori megszívta tagomat, közben pedig fenekemet masszírozta.

– Neh.. Dannah.. – erőszakoltam ki a szavakat a torkomon. Egyik ujjával felnyomult bennem, mire halkan felnyögtem. Sasori ütemesen mozgatta fejét tagomon, miközben egyre jobban tágított ujjaival. El fogok élvezni.. Nem! Nem élvezhetek a szájába! – Dannah.. Téged akarlak.. Tedd beh.. – könyörögtem megtörten amivel igazán megleptem. Kiengedett ajkai közül és lábaim közé térdelve letolta nadrágját, majd lassan belém hatolt. Mikor már félig bent volt, hirtelen lökött egyet, pontosan eltalálva érzékeny pontomat. A hátam ívben megfeszült és éreztem a meleg ondót hasamon landolni. Sasori elégedetten mormogott. Minden porcikám remegett az érzéstől.

– Rögtön elélveztél amint betettem.. Milyen kéjsóvár tested van. – súgta szórakozottan. Már épp vissza akartam vágni, mikor mozogni kezdett bennem. Kemény tagja jól esően dörzsölte falaimat, és minden egyes lökésével ingerelte bennem azt a bizonyos pontot amitől csillagokat láttam. Lábaimat csípőjére kulcsoltam ezzel még mélyebbre engedve őt.

– Dah..nah.. Ha! – nyögtem fel hangosan, mikor hirtelen kicsapódott a szoba ajtóm.. 

18. rész - Testvéri szeretet..