Sziklarejtek árvája 16. rész

Konoha és Sziklarejtek

– Kankurou. – böktem meg a vállát, mire kérdőn fordult felém. – Te tudsz sakkozni? – kérdeztem mire meglepetten vonta fel szemöldökét.

– Egy kicsit, de.. Miért?

– Megtanítanál? – kérdeztem amivel olyannyira megleptem, hogy egész testével felém fordult, ami nagyon is rossz ötlet volt a részéről Nara-sensei óráján.

– Subaku no Kankurou a táblához! – parancsolt rá a sensei, mire Kankurou behúzva a nyakát összerezzent.

– Az én hibám volt tanár úr.. – szabadkoztam mire leintett.

– Gyerünk Subaku, nem akarok egész órán várni. – mondta a sensei. Kankurou végül nagyot sóhajtva ment ki a táblához.. Nara sensei feladatot adott neki, majd mellém lépett. – Megtudhatnám mi volt olyan fontos, hogy matekórán kellett megbeszélni? – kérdezte.. Az arcán lévő sebeket a háborúban szerezte.. Pár pillanatig elgondolkodva figyeltem, majd mikor megköszörülte torkát, ijedten zökkentem ki bambulásomból..

– Elnézést kérek Sensei..

– Nem ez volt a kérdés! – vágta le a könyvét a padomra mire ijedten összerezzentem..

– Csak.. azt kérdeztem meg tőle, hogy tud-e sakkozni.. – motyogtam, mire meglepetten vette fel az imént levágott könyvet és nyakhajlatában megtámasztva azt, nézett rám.

– Sakkozni? – kérdezett vissza, mire bólintottam. – Miért akarsz megtanulni sakkozni? – kérdezte, de erre nem volt megfelelő válaszom.. Azt csak nem mondhatom, hogy ebben akarom legyőzni azt a seggfej Uchihát.. Nara-sensei felsóhajtott. – Óra után maradj itt egy kicsit. – mondta majd vissza ment a táblához, ahol Kankurou még mindig szerencsétlenkedett. Nagy szemekkel meredtem a sensei után.. Büntetést kapok?.. Nem hiszem, hisz akkor Kankurou-nak is itt kéne maradnia.. Akkor talán segít nekem?.. Az nem is lenne rossz, elvégre matek tanár és úgy tudom elég magas az IQ-ja.. Óra végéig Kankurou-t szekálta, de jelző csengőkor mindenkit kiengedett. Elpakoltam a cuccaimat és megálltam a tanári asztal előtt. A fiókjában kotorászott, végül elővett egy sakk készletet.

– Segíts felállítani a bábukat. – mondta én pedig készségesen segítettem is benne. Mikor minden megvolt elkezdte magyarázni az alapokat. Ezeket tegnap Itachitól már megtanultam.. Bár ha nem érteném a fura nyelvét, akkor szart se értem volna vele.. A sensei megmutatott pár trükköt amivel könnyen át tudom verni az ellenfelemet..

– Mi az a sánc? – kérdeztem értetlenül mikor már nagyjából értettem a többit amit elmondott. Megmutatta mi is az a sánc, de nem igazán értettem..

– Berosálásnak is hívják. Ez olyan mintha a király elmenekülne. – magyarázta lesüllyesztve haladók szintjére.

– Óh, értem. – bólogattam. – Sensei, miért tetszik ezt megmutatni nekem? – kérdeztem, mire halványan elmosolyodott.

– A fiamnak nem kellett megtanítanom. Elolvasta a szabályzatot és már szinte mindent tudott. Te okos gyerek vagy, szóval nem nehéz neked bármit is tanítani. – mondta majd eltette a sakk készletet. – És elmondod, hogy mihez kell?

– Úgy gondoltam, ha ököllel nem akkor ésszel próbálom legyőzni Itachit. – ismertem be amin eléggé meglepődött.

– Az Uchiha gyerek mi?.. Nem lesz könnyű dolgot. Az a fiú nagyon okos. Ne hagyd magad felhúzni vele szemben.

– Ezt most úgy mondja, mintha csata mezőre készülnék. – nevettem kínosan, mire halványan ő is elmosolyodott.

– Kőrejtek és Konoha.. – simította meg az arcán lévő vágást. – Ezt a sebet apádtól kaptam. – mondta amin teljesen ledöbbentem. Tekintete a távolba meredt.. Állkapcsa megfeszült, majd mikor megrázta fejét újra elmosolyodott. – Én is részt veszek azon a shougi versenyen amit az adománygyűjtő eseményen rendeztek. – terelte el a témát, de nekem valahogy nem volt kedvem követni a fonalat.. Az apámmal harcolt.. Az is lehet, hogy ő ölte meg.. A sensei zavartan nézett rám. – Deidara-kun, minden rendben? – kérdezte de válaszadás helyett sietve elhagytam a termet. Hogy ilyen közel legyen hozzám, valaki akinek köze volt a szüleim halálához.. Ez feldühít.. Gyűlölnöm kéne? Nem kéne foglalkoznom vele?... Sosem láttam a szüleimet.. Sosem volt igazi családom.. Én mindig.. Mindig egyedül voltam és erről ő is tehet..

– Deidara. – kapta el a karomat Iruka.. Na már csak ez hiányzott. Ridegen bámultam rá, mire ijedten engedte el karomat.

– Ennyire haragszol a múltkori miatt? – kérdezte de nem feleltem.. Azt hisz amit akar.. Konohai barom.. – Szeretnék bocsánatot kérni és kibékülni veled.. – mondta zavartan. – Olyan vagy mintha az öcsém lennél, nem szeretnék haragban lenni veled.. – mosolygott rám szomorúan.. Igazis.. Iruka-sensei is.. egyedül nőtt fel…

– Bocsánat sensei.. Csak rossz kedvem van, de.. én nem haragszom önre.. Már nem, szóval. – magyarázkodtam mire szélesen elmosolyodott.

– Tényleg? Ez remek. Mit szólnál ha valamelyik nap megtanítanálak katsu-dont készíteni? – kérdezte mire meglepetten vontam fel a szemöldökömet.

– De Iruka-sensei.. – kezdtem..

– Mivel egy család vagyunk neked elmondom a titkos elkészítési módot. – tette egyik ujját szája elé és kacsintott egyet, ahogy az tőle várható volt. – De ez titok mások előtt. – mosolygott.

– Öhm.. Rendben.. – egyeztem bele zavartan.. Azt a receptet sosem árulta el nekem, akárhányszor faggattam miatta. Ennyire megbánta hogy egyedül hagyott Kakashival? Nem is, inkább azt kéne kérdeznem, hogy: Komolyan azt hiszi, ennyivel jóvá teheti hogy kettesben hagyott Kakashival?..

– Majd valamikor átmegyek. e most sietnem kell. További szép napot. – intett és elsietett a tanári felé.. Most valahogy rohadtul nincs kedvem semmihez..

Fáradtan ültem egy széken a művelődési házban és a vásznat nézve szenvedtem.. Nincs kedvem festeni..

– Deidara-kun, minden rendben? – kérdezte Mikoto aggódva.

– Ühüm.. – motyogtam és felemelve az ecsetem, úgy tettem mintha méregetnék valamit a vásznon. Erre Mikoto elmosolyodott és tovább ment.. Komolyan bedőlt egy ilyennek? Néha elgondolkodok, hogy tényleg Uchiha-e..

– Na mi az Dei? – hallottam meg Sasori hangját, mire felé fordítottam arcomat. Mosolyogva nézett rám.

– Szeress.. – tártam ki a karjaimat nyafogva, és jelen pillanatban rohadtul nem érdekelt, hogy nem vagyok férfias. Néha mi is nyafoghatunk ám! Hm!

– Mi van veled? – kérdezte és elém lépve magához húzott. Én a székben ültem és úgy öleltem át derekát. Arcomat pólójába fúrtam. Kedvesen simogatta hátamat.. Ez nem elég.. Dugni akarok.

– Danna.. Mit szólsz egy jó hosszú előjátékhoz? – kérdeztem.

– Mi?.. – kérdezte zavartan.. – Várj, mármint itt?

– Le akarlak festeni. – motyogtam.

– Az mióta előjáték? – kérdezte amin elmosolyodtam.

– Ahogy a tekintetemmel fel fallak, de nem mozdulhatsz meg, folyamatosan bámullak, minden egyes centiméteredet felmérem.. Szerintem ez elég izgató tud lenni, ha a két ember között kellő kémia van.. És lássuk be, nálunk eléggé megvan ami kell. – mosolyogtam fel rá.

– Mióta vagy te ilyen szadista? – kérdezte amin halkan felnevettem.

– Sok mindennek neveztek már de szadistának még nem. – incselkedtem. – De igazán tetszik a hangzása. – doromboltam, amin felnevetett.

– Na jól van, de egy órát vagyok hajlandó modellt állni a képedhez, és az arcomat nem festheted meg. – közölte mire duzzogva néztem fel rá.

– És akkor annak mi értelme? – kérdeztem de csak vállat vont és ellépve előlem levette felsőjét. – Na jó.. Meggyőztél. – álltam fel én is, majd a vászonhoz léptem. Sasori nekidőlt a falnak és lazán zsebébe süllyesztette hüvelykujjait. Benedvesítve ajkaimat kezdtem neki a festésnek.

Halkan felnyögtem ahogy hátam a falnak csapódott. Sasori ajkai játékosan harapdáltak, miközben kezeivel hátsó felemet vette kezelésbe.

– Danna, ne kínozz.. – kérleltem amin elmosolyodott.

– Na mi az, azt csak neked szabad? – kérdezte amire kapásból rávágtam, volna véleményem, de mikor ruhán keresztül kezdte el izgatni mellbimbóimat, teljesen kiégtem.

– Danna, kérlek, ne.. – próbáltam eltolni. Nem akarok szeretkezni.. azt szeretném, hogy rögtön betegye, hogy vegye el a maradék józan eszem és mindent elfeledtessen velem..

– Furcsa vagy.. – duruzsolta kissé aggódva, de közben kezeit nadrágomba süllyesztette, hogy péniszemet izgassa. – Mi történ ma?.. – kérdezte de csak a fejemet ráztam. A háború már a múlté.. nem kéne ezen gondolkodnom, de Nara-sensei szavai lyukat égettek az elmémbe.. Eddig még csak nem is gondoltam rá, hogy az öt ország mennyit ártott egymásnak.. És tudom, hogy nem csak nekem ártottak, de.. most őszintén, ki ne akadna ki, ha megtudná, hogy a szülei gyilkosa a közvetlen ismerőse?.. Túlreagálom, elvégre nem mondta, hogy megölte őket de.. Másik kérdés, ki ismerné el, hogy megölte őket?..

– Tedd be.. ne tökölj már.. – kértem remegve. Sasori kissé aggódva pillantott rám, de végül egy halk sóhaj kíséretében belement a dologba.. Négykézláb térdepeltem az ágyon mikor belém hatolt.. Fájt, de.. ahogy keveredett a kéjjel, ahogy a nevemet suttogta, ahogy a kezei feltérképezték testem minden szegletét.. Meg kaptam amit akartam és percekkel később már nem tudtam másra gondolni, csak arra ahogy bennem mozog, és a hangjára amivel nevemen szólít..

17. rész - Mert egy kibebaszott hercegnő vagyok