Fagyöngy
Az első karácsonyi emlékem, az erős szégyenérzettel párosult. A szobám rejtekében feszült csendben hallgattam a szüleim kiabálását arról, hogy mégis melyikük hibája az, amiért az akkor még igencsak kislánykori énem azt játszotta a karácsonyra kapott barbie babámmal, hogy a fagyöngy alatt megcsókolja a szerelmét, aki szintén egy barbie volt, tehát lány. A nővérem eközben lesajnálóan bámult rám, engem hibáztatva mindenért, pedig én csak játszottam. Legalábbis akkor még nem volt ennek semmi jelentősége. Volt persze Ken babám, de ugyan melyik kislány akarna fiúkkal csókolózni? A fiúk akkori tudomásom szerint, büdösek, koszosak, gonoszak és nagyon hülyék voltak. Ez az álláspontom azóta persze megváltozott, mert rájöttem, hogy az emberek nemtől függetlenül tudnak igénytelenek, szemetek és ostobák lenni. – Min gondolkozol? – ölelt át a barátnőm hátulról és megtámasztva az állát a vállamon az üres vázlatfüzetemre esett a pillantása amit már percek óta csak bámultam és képzeletben r...