Secret Soldier

Azt tettem amihez a legjobban értek. A sötétben botladozva szidtam az egész egyetemet és a tábort.. Alig pár perce épp békésen aludtam, mikor is a szobánkban lévő harmadik személy (aki nem mellesleg az egyik senpai-unk) elég durván felrázott az álmomból. Itachi fel volt öltözve és unottan ácsorgott az ajtóban ami előtt több kómás gólya haladt el. Akkor nem igazán figyeltem meg a ruhájukat és tekintve, hogy gőzöm sem volt róla hova indulunk és rajtam milyen ruha van éppen.. Egy szál boxerben és az alvós pólómban indultam volna el én is, de az egyik senpaiunknak feltűnt a probléma az aulában, így visszaküldtek a szobába egy nadrágért. Mivel végig sötét volt a folyósokon is meg a szobánkban is, elég nehezen találtam magamnak ruhát, de végül felkaptam egy melegítőt meg egy cipőt és lesiettem a többiekhez. A létszám alapján nem volt nehéz rájönni, hogy kisebb csoportokban vittek ki minket a koliból. Sejtettem, hogy lesz egy titkos avatás is, de nem gondoltam volna, hogy az egyetem terü...

Berobogtam a 127-es szobába és.. Kezdődjék a gólyatábor! Unottan pislogtam a hatalmas épületre és megpróbáltam kizárni a feltörő emlékeket.. Mikor Konohába jöttem itt szállásoltak el és mivel sok Konohai is igénybe vette ezt a kollégiumot az egyetem idején, mondván, hogy ezzel kicsit kiszakadnak a családi környezetből.. Na jó lényeg a lényeg, ez a kollégium tele volt egyetemistákkal én meg kis kilencedikesként próbáltam bizonygatni, hogy nem vagyok meleg.. Persze itt még senki nem hajtott rám, csak piszkáltak, hogy kis buzi vagyok.. Utáltam itt lenni, így mikor megismertem Narutot, örömmel elfogadtam az ajánlatát, hogy költözzek hozzá. Főleg mivel a kapcsolatunk már-már testvéri volt és mostanra nem csak, hogy ˝már-már testvéri˝ hanem komolyan testvérek vagyunk. Vér nélkül de komoly testvérek.. Véresen komoly testvérek.. – Az arcodra van írva, hogy ˝bazd meg még ez is..˝ - utánozta le az unott arcomat Hidan. – Majdnem. Arra gondoltam, hogy mennyire örültem mikor kiköltöztem innen...