Secret Soldier

Semmi értelme... De lehet, hogy mégis.. Zihálva kapaszkodtam az izmos vállakba, miközben Kakashi kezei a csípőmre martak.. Csak egy pillanatra akartam át venni az irányítást, de mikor a csípőjére ültem ismét ő diktálta az ütemet. –   Még… Ohtt.. – na nem mintha bánnám.. Valami észveszejtően jól csinálja. Kakashi ajkai a nyakamra tévedtek és finoman érintették bőrömet, azonban nem harapott meg, nem jelölt meg.. Néha egy óvatos csókot lehelt bőrömre, olykor az ajkaimat is birtokba vette.. De ez az egész.. – Ühhm! – a hátam ismét a puha takarón kötött ki. A fehér ágynemű friss illatot árasztott, valószínűleg ma cserélte le. Kakashi ezúttal egy lassabb tempót vett fel, miközben kezei végig simították a testem, s ajkai lágy csókokkal halmozták el állam vonalát.. Túl érzelmes.. Túl.. Szerelmes.. – Sensei.. – motyogtam ezzel felhívva magamra a figyelmét, azonban jól tudta mit akarok kérdezni, így összesimította ajkainkat és megcsókolt.. Csak húzza az időt.. Ujjai szőke tincseim közé...

Újra Konohában! Valami nem stimmel.. Tele szívva a tüdőmet levegővel hangosan elordítottam magam a forgalmas út szélén, ezzel mutatva meg a városnak, hogy bizony, a kedvenc szőkéjük visszatért! –   Mi a faszért ordibálsz!? Baromi idegesítő vagy. Basszus.. – na jó.. Nem lehetek mindenki kedvence.. –   Látom rossz kedved van.. Hm.. – pillantottam az albínóra aki az egész utat morgolódással töltötte amikor tudatosult benne, hogy vége a nyári szünetnek és kezdődik az egyetem. –   Ne Deidarán vezesd le a hülyeségeidet. – szólt rá Kakuzu, de Hidan csak dühösen ciccegett és elfordította a fejét.. Ma már sokadjára.. Ilyenkor adok hálát az égnek amiért megismertem Narutot és nem kellett beköltöznöm Kakuzuékhoz.. Most nem szívesen hallgatnám ahogy Kakuzu és Hidan levezetik a felesleges energiáikat. –   Nii! – mosolyogva kaptam a hang irányába a fejem és mosolyogva intettem a rókabajszos srácnak aki futva közeledett felénk.. Már megint.. Nőtt.. – Nii! – ölelt át jó s...