Secret Soldier

Mindannyian veszélyben vagyunk.. Itachi könyvtára még annál is nagyobb mint hittem.. Tudtam, hogy maga a ház aránytalanul nagy és hogy kívülről sokkalta hatalmasabbnak tűnik, de hogy titkos folyosók.. Itachi eléggé paranoiás.. Az elemlámpával a kezemben néztem végig a sorokat, ügyelve arra, hogy ne érjek a polcokhoz, ugyanis mindegyiken vastag porréteg terpeszkedett. Voltak helyek ahol a por kisebb volt, vagy épp magán a könyvön volt látható, hogy tisztább mint a többi. Itachi minden bizonnyal eddig is használta a könyveket, csak épp én nem tudtam róla semmit.. Egy-egy könyv borítójánál elakadtam és kissé megdörzsölve a gerincét, próbáltam leolvasni a rajta lévő írást, amik néha igencsak kopottak voltak, de az is előfordult, hogy nem is volt ráírva semmi, vagy épp gerince sem volt a kötetnek. Régi iratok..  – Szóval erről a helyről senki nem tud? – kérdeztem csak úgy mellékesen, mire a polc másik oldaláról Itachi halkan mormogott.. Ez nem épp a legjobb válasz, de nincs mit tenni....

A döntés   – A Császár hozzá akarja adni Korea királyához a felséges hercegnőt! – döbbenten néztem az udvarhölgyre aki leszegett fejjel zokogott, míg nem Shou ki zavarta. Akirára pillantottam aki egy árnyalattal fehérebb lett és meredten bámult maga elé.  – Ez igaz? – kérdeztem Shou-t aki kelletlenül helyeselt.  – Minden szó igaz felség. – hajolt meg én pedig dühösen indultam el atyám lakrésze felé. – Felség! – sietett utánam az eunuch és Akira is. – A trónörökös már intézkedik. Semmi szükség arra, hogy ön is oda menjen felség! Kérem maradjon a szobájában!  – Hallgass! Ne te mond meg hová mehetek! Tudd hol a helyed! – mordultam rá dühösen és még inkább megszaporáztam lépteimet.  – De felség.. Kérem térjen vissza a lakrészébe. – kérlelt de nem is figyeltem rá. Akirára pillantottam aki ugyanolyan elszánt volt mint én. Ha ez valóban igaz, mindenképp meg kell akadályoznunk. Nami hercegnő nem mehet koreába, és semmi képp sem mehet hozzá ahhoz a királyhoz. Tö...