Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2017

Kelepce 2. évad - 05. rész

Kép
Nekem ott van a „haza” ahol te vagy.. Akárhányszor gondolom át mindig ugyanott lyukadok ki. Túl sok a kérdőjel.. Hidan felé pillantottam aki a gáztűzhelynél állt és elbambulva nézte a falat amíg várta, hogy lefőjön a kávé. Neki sem lehet könnyű.. Kakuzu ekkor jött ki a mini rendelőjéből és behúzta maga mögött az ajtót majd Hidanhez lépett és hátulról átölelte, most vékonynak tűnő derekát. Hallottam hogy mormog valamit amin Hidan halványan elmosolyodott de még mindig a falat pásztázta. Az ő párosuk túl tökéletes.. Néha vitatkoznak ugyan, de teljes mértékben megbíznak egymásban. Vajon Itachi mikor fog megbízni bennem?.. Bár azok után ami történt Sasorival és Madarával, megértem hogy kételkedik a döntéseimben. Nem gondoltam volna, hogy ilyen labilisak az érzéseim.. És tegnap… Amikor kicsit durvábban viselkedett.. Talán nem biztos az érzéseimben? Furcsa de ha róla, vagy a családomról van szó akkor én egyáltalán nem kételkedem. Szeretem őket, még ha Itachit másként is, de mindannyian f...

Sziklarejtek árvája 33. rész

Kép
Új lappal indítunk.. Két héttel később Álmosan pislogtam Kakashira a konyha asztal felett.. Valahogy az elmúlt napokban egyre többet vagyok itt..  –   Évkönyvek.. – ismételtem fáradtan mire bólintott. Lepillantottam a dobozra a földön.. – És ezt mind holnapra..? – kérdeztem mire ismét csak bólintott.. Gondterhelten sóhajtottam és megdörzsöltem halántékomat.  Összegezve: A kórházi eset után egyszer beszéltem Sasorival telefonon. A barátai úgy döntöttek, hogy kikaparják szerencsétlent a szarból, szóval most elég sokat segítenek neki (hála Konannek aki felhívta Pain figyelmét, hogy Sasori direkt nem kér segítséget a férfi ego miatt..), úgyhogy kezd stabil lábakon állni mind érzelmileg, mind tananyagilag. Ugyan mi már egyszer szakítottunk és megbeszéltük, hogy barátok leszünk, Sasori most arra kért, hogy a nyár folyamán ne beszéljünk egymással.. Szégyellte magát azért amiket csinált, saját magát sem értette igazán és szeretne pár dolgot át gondolni.. Konan szerint ennél ...

Kelepce 2. évad - 04. rész

Kép
Ez az „Üdv itthon” érzés.. Itachi még mindig hadi lábon áll az érzelmei kimutatásával, pedig azt hittem sokkal jobb ebben mint én. Míg én bátortalan vagyok és kicsit nehezebben kapcsolok, addig ő olyan könnyedén mond mindenféle perverz és mocskos dolgot.. Nem mintha ebben hasonlítani szeretnék rá, de azért jó lenne, ha nem jönnék zavarba attól, hogy az érzéseimről beszéljek. Persze tudom, hogy ez fejben dől el. Csak valahogy olyan nehezen tudom meggyőzni magam..  – Figyelsz rám egyáltalán? – kérdezte Hidan mire kifújva a tüdőmben lévő levegőt, bólintottam.  – Részletezted, hogy mennyire utálod Kakuzut, és az utálat legfőbb oka, hogy hiába olyan tahó veled néha nap, te még így is menthetetlenül szereted.  – Remekül összefoglaltad egyetlen mondatban az egy órás szövegelésemet. – morogta az orra alatt. – Butaság pont tőled tanácsot kérnem, de Konan nem ér rám, Itachi meg mindent szexel oldana meg.  – Igen, tudom. – motyogtam. – Hogy lehet egyszerre utálni és szeretni...

Kelepce 2. évad - 03. rész

Kép
A mögötte lévő jelentések.. Aggódva figyeltem Itachi mozdulatait amikor benyúlt a fagyóba majd kivette a jégkocka tartót..  – A..Az minek? – kérdeztem bár voltak sejtéseim. A munkáim során rengeteg ember bőrébe bújtam bele és bár magamtól nem mindig jövök rá a perverz dolgokra, azért vannak dolgok amiket még én is tudok.. Például, hogy a jég kocka és egy kanos pasas nem túl jó páros. Mármint az áldozatok szempontjából.. Itachi becsukta a fagyasztó ajtaját majd mellém lépett és letette mellém a ˝fegyvert˝…  – Ne remegj már ennyire, élvezni fogod. – mosolygott de nem hittem neki.  – Akkor próbáljuk ki rajtad. – szúrtam oda de már le is kapta rólam felsőmet és végig döntött az asztalon. – Itachi, ne.. – néztem rá ijedten. – Nem akarok jeget.. Menjünk fel. – kérleltem de csak mosolyogva nézett le rám.  – Tudod hogy amikor ellenkezel, sokkal jobban felizgatsz.. – anyám, ez totál kiment a fejemből. Perverz Uchiha! Utállak! Gyűlöllek!  – Ühm.. – halkan nyöszörögtem...