Secret Soldier

Azért néha én is kiakadhatok, nem?... Hm.. A hét gyorsan eltelt és egyre közelebb került az adomány gyűjtő rendezvény napja. Kakashival nem beszéltem azóta és Irukát is kerülöm. A délutánokat vagy Narutoval vagy pedig Sasorival töltöttem, a suliban pedig Kankurouval és Konannel voltam. Mostanában Hidan egyre többet van velünk és őszintén szólva nem is olyan idegesítő, mint eleinte gondoltam… – Deidara, segíts az asztallal! – jött oda hozzám Kana unottan, de mielőtt válaszolhattam volna már el is indult az említett tárgy felé.. – Ch! Egy kérlekbe belehaltál volna? – néztem utána majd a mellettem álldogáló Itachira néztem. – Ez is a te hibád. – tettem le a kenyeret meg a kést és Kana után mentem, hogy segítsek neki. Felemeltük az asztalt és kihajtottuk a lábait, majd kipakoltuk őket a teremben. U alakban helyeztük el az asztalokat, majd elkezdtük kipakolni a sakk táblákat meg a shougikat. Mindegyik asztalra tenni kellett inni valót és egy kis rágcsát. Mikoto egész napra kikért minket a...

NE vidd étterembe a szőkét! Csak ne.. Fáradtan tettem le a dobozt a földre majd újabbakért indultam. Mikoto kitalálta, hogy rakjunk rendet a művelődési házban hálából, amiért ingyen megkaptuk az elmúlt időkben.. Ezzel nincs is semmi baj, ha nem Itachival kéne kettesben pakolásznunk.. – Hn.. – Nem érdekelsz Itachi, fáradt vagyok. – hagytam figyelmen kívül beszólását. Attól, hogy több dobozt be tud vinni egyszerre, még nem jelenti azt hogy én is. És nem vagyok gyenge!! De fáradt vagyok vitatkozni vele.. Kankurou egésznap fárasztott, mert folyton arról kérdezősködött, hogy mit mondott nekem Kakashi, és fel volt háborodva amiért a történtek után Iruka kettesben hagyott vele.. Én is haragudtam Irukára.. Ráadásként többször is megkeresett a nap folyamán.. De nem mondtam el neki a csókot. Ha komolyan gondolta, hogy mindent kitálal azzal alattam is vágja a fát. Ha a papus megtudná, rögtön haza rendelne Sziklarejtekbe, és rohadtul nem érdekelné hogy a nyakamon az érettségi. Halkan sóhajtv...

Nyöszörögve fordultam a hasamra és a tévét kapcsolgattam. Unalmas.. Unalmas.. Hm? Mi ez? A delfinek emlősök? De durva.. Mindegy, annyira azért nem érdekel a téma..  – Aniki, ma nem mész sehová? – kérdezte a húgom.  – Senki nem ér rá.. – fordultam a hátamra ismét és tovább váltogattam a csatornák között. – Tudtad hogy a delfin emlős állat?  – Igen. – szóval tudta.. A suliban tanították vajon? Biztos aludtam vagy ilyesmi.. – Nem jönnél el velem a bevásárló központba? Van egy szoknya amit meg szeretnék venni. – mosolygott vidáman. Ki pillantottam az ablakon.. Rohadt meleg van, én nem akarok menni sehová, aminek nincs köze a strandhoz..  – Jó.. – egyeztem bele és feltápászkodtam a kanapéról. – Mindjárt jövök. – indultam a szobámba. Két oka van, hogy elkísérem: az első, hogy szoknyát akar venni, és ha túl rövid akkor elveszem a pénzét és nem hagyom hogy megvegye. A másik ok pedig az, hogy hazafelé jövet meglátogatom Shin-chant. Hátha van kedve velem kosarazni délután, ...

Testvéri szeretet Futva szeltem át a folyosót.. Naruto gondoskodott róla hogy elkéssek.. Szombaton ő nyitott ránk, és hát.. elég sok mindent látott.. De persze rögtön lelépett, ami miatt nem tudtam elkapni a grabancát.. Lényegében ez nem sok mindet változtatott meg, hiszen Sasorival ezután újabb meneteket nyomtunk le, de akkor is. Végül tegnap este nagyon csúnyán összevesztem Narutoval, amire az volt a válasza, hogy reggel elcsórta a lakáskulcsomat és rám zárta az ajtót… Bent ragadtam a lakásban!! Szép, mondhatom. Az ablakokon nem mászhattam ki, mert akkor könnyen be tudtak volna törni és azt nem akartam.. Aztán mikor elmentem pisilni eszembe ötlött a veszélyes terv.. A fürdőszoba ablak ugyanis elég keskeny, és bár bentről ki tudok mászni (hála a kádnak), de kintről lehetetlen bejutni. Ki is dobtam az ablakon a táskámat, majd kimásztam én is. Elég nagyot zakóztam.. De végül csak beértem.. Kopogás nélkül rontottam be a terembe és mélyen meghajoltam. – Elnézést kérek a késésért! – o...