Sziklarejtek árvája 10. rész
Első találkozás halpofával.. Hm.. Az íróasztalomnál ülve olvasgattam az e-mailjeimet miközben Sasori kint telefonált. Fene tudja ki hívogatja este tizenegykor.. „Kölyök! Hallottam hogy elmentél egy adománygyűjtő foglalkozásra és képeket festettél. Igazán büszke vagyok rád. Lassan azért meglátogathatnál minket itt Szikla rejtekben. Üdvözlettel: Oonoki.” „Oonoki papus! Miért úgy köszönsz mindig hogy Kölyök? Üdv: Deidara.” Mosolyogva néztem ahogy pár pillanaton belül újabb üzenetem érkezik. Már megint későig dolgozik, mi? „Mert egy kölyök vagy!” „Nem vagyok kölyök. Maga túl öreg 😝 ” „Na várj csak, megmutatom mire képes ez az öreg! Ne szemtelenkedj!” „Azt hiszem már tudom honnan örököltem a lobbanékonyságomat 😄 ” „Mert mindig a rossz tulajdonságokat veszed át. Na de lassan tényleg ide tolhatnád a képed. Mást se hallok a két lököttől, minthogy „Deidara így, Deidara úgy”. ” „Na persze! Tudom hogy a papusnak hiányzom a legjobban! 😍 ” – Kivel beszélsz ennyire? – jött ...